Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-18 / 295. szám
t 2 7C 'SSt Rz első szállítmány Az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumán V. Sz. Tolsztyikov, a leningrádi párt- bizottság első titkára beszélt az épülő Kingiszepei Foszforitkom- binátról. A leningrádi körzetben épülő kombinát a Szovjetunión kívül öt baráti ország — Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, Magyarország és az NDK — részére készül. Termeléséből ezek az országok a korábban megkötött megállapodás szerinti arányban részesülnek. Az építkezés — amely a gazdasági együttműködés egyik új eredménye — gyorsan halad, jövőre befejeződik és az üzem 1965-ben termelni kezd. A beruházás egy régi foszforttbanyának teljesen új, modern egységekkel való kibővítése. Az építésben a baráti országok különböző megállapodás szerint vesznek részt. A Magyar Népköztársaság 1965- tőt kezdve évi 85 000 tonna 28 százalékos nyersfoszfáttal részesedik a bánya termeléséből. Ez körülbelül 24 OO0 tonna 100 százalékos, tiszta foszforitnak felel meg. Ezt a mennyiséget, a Vegyipari Tröszt már be is állította a szuperfoszfát-műtrágyagyárak 1965. évi nyersanyagtervébe. A munkatársak sxine előtt Eredményesen működnek a társadalmi bíróságok a megyében Több mint egy éwei ezelőtt, pontosabban a múlt év novemberében jelent meg az 1962. évi 24. számú törvényerejű rendelet, amely a társadalmi bíróságok megalakításáról, szervezetéről és működéséről szól. s az ezzel kapcsolatos feladatokat az igazságügyi szervek és egyes nagyobb üzemek szakszervezeted, vezetői számára szabta meg. Az eltelt idő alatt megalakult és működő társadalmi bíróságok értékes munkát végezitek és nagymértékben befolyásolták a dolgozók szocialista munkaerkölcsének kialakítását, a társadalmi együttélés szabályainak betartáséit. 330 ítélet, két fellebbexés Megyénkben kereken 56 ezer üzemi dolgozó tartozik a meglevő 103 társadalmi bíróság joghatósága alá. Közel ezer társadalmi bíró — akiket a dolgozók választottak erre a tisztségre — fáradozik azon, hogy igazságos döntést hozzon az elé kerülő ügyekben. Van olyan üzem, amelynek-társadalmi bírósága a megalakulás óta több mint húsz ügyben folytatott le tárgyalást és hozott döntést Megyei szinten pedig 330 ítélet született az eltelt időszakban, amelyek közül mindössze kettő ellen volt kifogása az illető „elítéltnek” és egyetlen egyszer fordult elő, hogy a bíróságtól kérte a felülvizsgálást. Ebből arra következtethetünk, hogy az emberek nagyobb belenyugvással fogadják el dolgozótársaik döntését, mintha ugyanabban az ügyben a bíróság hozna határozatot. A tárgyalt ügyek jelentős száma büntető és fegyelmi jellegű volt. Mostanában már nem ritka eset az sem, hogy polgári vonatkozású vitákban kell döntenie a társadalmi bíróságoknak, sőt, előfordul az is, hogy családi ügyekben kérik a bíróság segítségét. Véleményünk és tapasztalatunk szerint a dolgozók részéről megnyilvánuló bizalmon túl az is közrejátszik ebben, hogy ez az KAP K Embergy űiölet helyett • •« út lényegesen egyszerűbb és gyorsabb, mint az igazságszolgáltatás hivatalos szerveinek eljárása. Megfontoltan, körültekintően A szóban forgó bíróságok az esetek közel egyharmadában írásbeli megrovást alkalmaztak, rendszerint más, megfelelő intézkedéssel egybekapcsolva, mint például a pénzbírság, nyereségrészesedésből, jutalomból bizonyos időre való kizárás. Figyelemre méltó az is, hogy a társadalmi bíróságok az esetek tíz százalékában az eljárás alá vont dolgozó elbocsátását, illetve alacsonyabb munkakörbe helyezését javasolták a vállalat vezetőségének, ami arra utal, hogy ezek a bíróságok szigorúak is tudnak lenni, és kellő eréllyel sújtanak le, ha a társadalom és az üzem érdekei azt megkövetelik. Hat olyan eset is volt, amikor kényszer alkohol-( elvonó kúrára tettek javaslatot. Ez akkor vált szükségessé, ami- ke«- a rendszeres és túlzott italozás miatt követett el bűn- cselekményt az illető. Hozott már ilyen határozatot a Bajai Fínomposztógyár, a Kiskunhalasi Vegyesipari Vállalat, a 9. sz. AKŰV kecskeméti telepének társadalmi bírósága. Feltétlenül említésre méltó az is, hogy nyolc esetben hoztak olyan döntést ezek a bíróságok, hogy a dolgozó fizetésének egy részét közvetlenül az eltartásra szoruló családtagoknak utaltatták ki, mivel az illető italozásra költötte volna keresetét. JVem feleslege» A fenti számadatokból világosan kitűnik, hogy a társadalmi bíráskodás jó úton halad és helyes irányba fejlődik. Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a negatív vonásokat sem, amelyek nélkül sokkal erőteljesebben fejthetnék ki ezek az egészséges, életképes' társadalmi szervek a tevékenységüket. Mindenekelőtt azt a kérdést kell felvetnünk: mi az oka annak, hogy a megyénkben levő 103 társadalmi bíróság közül csupán 63 tevékenykedik rendszeresen, a többi negyven pedig egyetlen eljárást sem folytatott le megalakulása óta? A fő okot legtöbb esetben az üzem vezetőinek a magatartásában, s a jogszabályismeret hiányában kell keresnünk. Sok vállalat vezetője azt tartja, hogy felesleges a tárgyalás, amikor ő az PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-89. index: 25 065. Rozi néni Életében először esett ágynak Alpáron az örökké mozgó özv. Ivicz Andrásné — Rozi néni. Tüdőgyulladásából Pulius doktor és a penicillin kigyógyította, de életének kilencvenöt esztendeje hatványozottan nyomja vállát és nagy súllyal nehezedik összeaszalódott testére. Türelmetlenül ül a tiszta szoba tiszta ágyában s amikor hívatlanul és váratlanul betoppanok, régi ismerősként üdvözöl és szorongatja a kezem, pedig most lát életében először. Nem is teszem jel neki a szokványos kérdési, hogy mi ennek a hosszú életének a titka, mert erre a titokra. magam is rájövök, ha körülnézek: ennél a háznál ö a világ közepe. Felnőtt gyermekei, unokái meg a házigazda tisztét betöltő vő, még a gondolatát ’s kitalálják. Nem újságcikk, hanem regény készülhetne ebből azoknak, akik a magatehetetlen, öreg szülőt elevenen kivinnék a temetőbe, csakhogy megszabaduljanak gondozása terhétől. A közel egy évszázad előtti Alpárról beszélgetünk. Mintha régi történelemkönyvet lapozgatna, olyan frissen emlékszik az idők ködébe veszett apróságokra is. Édesapja vízimolnár volt az „ásott” Tiszán. Négy vízimalom sorakozott akkor Al- pár mellett. Ö még gyereklány volt, de már komoly beosztásban tevékenykedett: kólás volt és hajtotta az istenlovát, vagyis csengés kiskocsival, kétkerekű kólán hordta a vízpartra a faluból az őrölni való gabonát. S amikor „süketlisztté” őröltékha- zaszáilította. A süketlisztet meg kellett szitálni, csak akkor süthettek belőle kenyeret, kalácsot. Beszélt a vasútvonal építéséről, a „pünkösdi baj” néven ismert alpári felkelésről, amikor ae elnyomott alpári parasztság megostromolta a községházát és kövekkel dobálta meg Mihálo- vics főjegyző urat. A felkelést Felegyházáról kivezényelt katonasággal verték le. A besúgók „jóvoltából” Rozi néni egyik testvére is rabként halt meg a tömlőében. — Játszottunk az élettel, most meg az élet játszik velünk — összegezi a tanulságot a bölcs anyóka és amikor a szobában levő sok szép cserepes virágra téved a tekintete és kiadja a parancsot: — aztán a pap föl ne füstölje ezeket a virágokat... A lányok egy pillanatra elfordulnak és szétmorzsolják a szemükben árulkodó könnycseppeket. Tóth Miklós FENYÖVÄSÄR ügyet egy határozattal elintézheti. Ennek a nézetnek a helytelen voltát nem kell magyarázni. A határozatnak ugyanis nincs és nem is lehet olyan nevelő ereje sem az egyén, sem a közösség számára, mint a társadalmi bírósági tárgyalásnak. A jogszabály ismeretének hiányára pedig például szolgáljon az, amikor az üzem vezetője fegyelmi úton intézte el az olyan ügyeket, amelyek szinte kiáltottak a társadalmi bírósági eljárásért. A dolgozók ugyanis munkahelyükön ittasan jelentek meg, s az ezekben az ügyekben hozott határozatok szinte teljesen hatástalanok maradtak, mégsem éltek a bíróság adta lehetőségekkel. 4 vezetők feladata A társadalmi bíróságok eljárásainak eddigi alacsony száma azonban még egy tényezőnek a következménye. A dolgozók nagy része még ma sem ismeri a társadalmi bíróságok hatáskörét, s azt, hogy milyen ügyek tartoznak elé. Nem tudják, mennyivel előnyösebb ez az út, mintha az igényérvényesítés a hatósági szervek előtt történik. A felvilágosítás, a megmagyarázás elsősorban a vállalati jogtanácsosok és vezetők feladata lenne. Csak néhány gondolatot vetettünk fel a megyében működő társadalmi bíróságokkal kapcsolatban. Biztosak vagyunk abban, hogy ha az üzemek vezetői, és a dolgozók megértik a társadalmi fejlődés irányvonalának helyességét, belátják azt is, hogy milyen nagy nevelőerő rejlik a társadalmi bíráskodásban, amely alig egy évi működés után is jelentős eredményeket mondhat magáénak. DR. SÁGI BÉLA, a megyei főügyészség ügyésze céből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk... az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal ...” Nem egy olyan embert ismerek, aki a „kubikos gödörből” indult el és ma már tanácselnök, mérnök, szakmunkás, vagy tsz-elnök. Éhhez erkölcsi szilárdságra s a múlttal szembeni kérlelhetetlen gyűlölet mellett a ma emberei iránti szere- tetre és megértésre voit szükség. Aki már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, nem mentheti a cselekményét azzal, hogy „gyerekkorában nem kapott megfelelő nevelést”. A környezet amelyben tizenhét év óta él, nyilvánvalóan jó hatást gyakorolt rá — ha ő is akarja, De ettől elzárkózott, sőt a közösség ellenére cselekedett, amiért összeütközésbe került a volt cselédek alkotta törvénnyel. Megbüntették. Nem megtorolni akarták a cselekményt, hanem nevelni és jó útra terelni Csizmadia Jánost a hajdani cseléd- gyereket. A BÜWTBTfS természetesen már csak a végső eszkör. veit, amikor más már nem segített. Higyje el a névtelen levélíró: nem a társadalom volt a hibás abban, hogy Csizmadia börtönbe került S reméljük most már ő is megtanulja, hogy az embergyűlöletet ki feeH irtani a szívébőt. „EZ A VADEMBER megtanulta gyűlölni az embereket és nem alaptalanul, sajnos, egy kicsi még most is van benne ... ön pedig köszönje meg a sorsnak, hogy nem vadembert neveltek önből.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokat tartalmaz az a hosszú, névtelen levél —, amely előttem fekszik az asztalon. Védelmébe veszi azt az embert, aki a nyáron megszurkál- ta egyik ismerősét, mert azzal a sötétben véletlenül összeütközött kerékpárral Jánoshalma és Kéleshalom között. Az eszméletlenül, vérbefagyva fekvő embert egy éppen arra járó gépkocsivezető vitte orvoshoz, másképpen elvérzett volna. A névtelen levélíró azzal védelmezi a bicskázó Csizmadia Jánost, hogy az tízéves korában már cseléd volt és nem részesült olyan nevelésben, mint a többiek, hanem inkább kiölték belőle az emberek iránti tiszteletet, szeretetet. „Ezrt a gyereket megverhették, kicsúfcd- latták, kutyatányérból adtak neki enni és az istállóban, az állatok között volt a fekvőhelye ...” olvasom a levélben. Ez azonban egyáltalán nincs ösz- szefüggésben azzál a bűncselekménnyel, amit Csizmadia János elkövetett és amiért a bíróság elítélte. EZ NEM AZ a társadalom, »hol ember az embernek farka- ;a. Mi vagyunk azok, akikről József Attila írta: .. tanácsot ülünk a dombon, méteré fám*
