Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-19 / 296. szám

Nem nélkülözhetek a járulékos beruházások Világ proletárja?, egyesüljétek! Országos ankét Kecskeméten a nagyüzemi szőlőtermesztésről XVffl. ÉVFOLYAM. 296. SZÄM 4ra 60 fillér 1963. DEC. 19, CSÜTÖRTÖK Tizenötször a Föld körül... Egy év alatt kétszázezerrel nőtt megyénkben a havi utaslóiszám A fejlődés fontos fokmérője a személyszállítás növekedése. Üzemek, intézmények bővítése, újabbak létesítése — különösen a városokban — azonnal érez­teti hatását a helyi autóbuszjá­ratok utasforgalmában. És hogy megyénkben milyen gyors üte­mű, akár egy év távlatában is az ilyen irányú fejlődés, azt a buszjáratok utasstatisztikája igazolja. Míg 1962 novemberé­ben egymillió 600 ezer utast szállítottak és 514 ezer kilomé­tert tettek meg az autóbuszok, addig 1963 ugyanezen hónapjá­ban egymillió 800 ezerre növe- kedettt a szállított személyek, s 600 ezerre a megtett kilométe­rek száma. Vagyis egyetlen hó­nap adatait tekintve 200 ezerrel több utas, a buszok által meg­tett út pedig már akkora, hogy tizenötször lehetne vele megke­rülni Földünk egyenlítőjét. Megkérdeztük Pusztai Zoltánt, a 9. sz. AKÖV forgalmi szak­osztályának vezetőjét, vajon jár­műparkjuk is ehhez a forgalom­hoz mérten alakult-e. — Míg megyénkben a buszok száma 117-ről 119- re, vagyis 10 százalékkal nö­vekedett, addig az utasfor­galom 11 százalékkal lett nagyobb — tájékoztatott Pusztai elvtárs. — Már ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy szállítóeszköz­parkunk bővülése nem tart lé­pést az igényekkel az utasok számának növekedésével. Nem kapunk azonban reális képet, ha csak ezeket az adatokat vesz- szük tekintetbe, mert közben a járművek elhasználódásával is számolni kell. Jelenleg például négy új autóbuszt várunk, s ezeket teljesen kiöregedett, se­lejtezésre váró autóbuszok he­lyére állítjuk be. Leginkább Kecskeméten és Bácsalmáson lesz rájuk szükség. Műszaki javító részlegünk de- rekas munkát végez. Jól karbantartják a jármű­veket, s ennek köszönhető, hogy az egy évvel ezelőtti 9,2 javítási százalék, vagyis a forgalomból huzamosabb ideig javításra kivont jár­művek száma, illetve állás­ideje nem emelkedett. Ez az eredmény azonban az au­tóbuszpark bővítése nélkül hu­zamos ideig nem tartható, mert az utasok száma továbbra is ro­hamosan növekszik megyénk városaiban — Kecskeméten, Ka­locsán, Baján. Kiskunfélegyhá­zán, Kiskunhalason — és két helyi járattal rendelkező nagy községünkben — Kunszentmik- lóson és Bácsalmáson egyaránt. A nagyobb forgalom pedig a járművek nagyobb igénybevéte­lével járó tényező. Ezért jövőre legalább tíz új személyszállító járműre lenne szükségünk. Egyelőre azonban csak négyre van kilátás. — Mik a saját elképzeléseik a nehézségek leküzdésére? — Legnagyobb problémáink természetesen a megyeszékhe­lyen vannak. Itt a vasútállo­mástól egy körforgalmi járat in ­dítását tervezzük, amely a Bethlen, a Szalvai Mihály köt; az autóbuszokon , \ utón, a Dózsa György úton, a Kossuth, Erzsébet és Kuruc körúton haladva érkezik vissza a vasútállomásra. Ezzel enyhí­tenénk a tanácsháza melletti zsúfoltságot, tehermentesítenénk Kecskemét központjának forgal­mát, s egyben új városrészeket kapcsolnánk be az autóbusz­közlekedésbe. — Milyen gyors segítséget tud­nának adni a felsőbb szervek gondjaik enyhítésére? — Sok esetben azért kell kivonnunk autóbuszainkat a forgalomból, mert nincs ele­gendő — egyébként szerelé­si problémát nem okozó — alkatrész. Ilyen például az ékszíj, ami 78 forintba, az izzító ellenőrző szál. ami 1,45 fillérbe kerül, vagy az izzítógyertya és sok' más alkat­rész, amelyeket a gépkocsive­zető maga is perceken belül fel­szerel az elromlott helyére. Ipa­runk azonban érthetetlen mó­don nem gyárt belőlük kellő mennyiséget. Reméljük, a jö­vőben a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztériumnak sikerül a Kohó- és Gépipari Miniszté­riummal megállapodni, hogy vállalataik annyit gyártsanak ezekből az alkatrészekből, amennyire szükségünk van. Tudnak segíteni azonban gondjainkon a helyi szervek is. A reggeli és délutáni órákban az üzemek műszakváltásakor olyan nagy a csúcsforgalom, hogy nem tudjuk, hová is cso­portosítsuk át kisegítő gépjár­műveinket. Kecskeméten töb­bek között a konzervgyárban, és a reszelőgyárban egyszerre van a műszakváltás, s a város másik részében levő Lakatos- ipari Vállalatnál, azután a Fi­nommechanikai Vállalatnál is ugyanakkor indulnak a munká­sok haza. A város dolgozóinak érdeke is azt kívánja, hogy ezen változtassanak és a műszakvál­tás idejét a közlekedési jármű­vek jobb kihasználásának meg­felelően összehangolják. A mun­kakezdések félórás eltérése már jelentősen megkönnyítené a csúcsforgalom lebonyolítását, s elősegítené a forgalom zavarta­lanságát, — fejezte be válaszát Pusztai Zoltán. N. O. szliKDAN délelőtt Kecske­méten, a Hazafias Népfront megyei titkárságának tanács­termében országos szintű anké­tet tartottak Bács-Kiskun és a szomszédos megyék szőlőter­mesztő gazdaságainak szakem­berei. Rajtuk kívül részt vet­tek a Földművelésügyi Minisz­térium kertészeti főosztályának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának, a Sző­lészeti Kutató Intézet, a MÉ­SZÖV, s még számos — szőlő- termesztésben érdekelt — szerv, intézmény, vállalat képviselői. Jelen volt dr. Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet igazgatója is. Farkas Józsefnek, a Haza­fias Népfront megyei. titkárá­nak megnyitója után Tompa Béla, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese tartott vitaindító előadást. A többi körött szólt azokról a nehézségekről, ame­lyek a nagyüzemi szőlőtelepí­tések során eddig felmerültek, s amelyeket sikerrel leküzdöt­ték a gazdaságok. Végre kellett hajtani a nagyüzemi termőfe­lületek kialakítását, s amellett a régi szőlők átlaghozamai is növelésre szorultak. Olyan ül­tetvények létrehozása vált szükségessé, amelynek az üze­meltetése a leggazdaságosabb. Ez meghatározta az egy gaz­daságon belüli szőlőtermő terü­let nagyságának alsó határát is, ami a termelőszövetkeze­tekben 150 és az állami gazda­ságokban 500 hold. EZUTÁN a további tenniva­lókról beszélt az előadó. Olyan termőfelület kialakítására hívta fel a gazdaságok figyelmét, amely a jelenlegi átlagtermése­m­Érdekes gyártmányok két megsokszorozza. Ennek fei- létele a mostaninál sokkal ki­elégítőbb gépellátás. Különösen munkagépekből van kevés, sok­kal kevesebb, mint a trakto­rokból. Korszerűtlenek a szál­lítóeszközök, kapacitásuk nem megfelelő, s még inkább nem lesz az néhány év múlva, ami­kor már ezer és ezer holdak fordulnak termőre a megyében. MINDEZEK sürgetően köve­telik a járulékos beruházások megszerzését, illetve kivitelezé­sük azonnali megkezdését. A szőlőtelepítést ütemszerűen el­végeztük, de kevés például a betonoszlop, a huzal. A kutak, permetlékeverő tornyok, csoma­golószínek és a feldolgozó üze­mek, valamint a pincék építését teljességgel elhanyagoltuk — hangoztatta Tompa Béla. — Igaz, hogy ezek nem milliókat* hanem milliárdokat igényelnek, de a homokos területek komp­lex hasznosításának érdekében nem nélkülözhetők. Az előadást élénk vita követ­te, amelynek során a felszóla­lók mindegyike a járulékos be­ruházások kivitelezésének meg­kezdése mellett foglalt állást. A szerves talajerőpótlóval való el­látás jobb megoldása céljából többen a juh tartás növelését szorgalmazták. Benei Sándor, az Alföldi Állami Pincegazda­ság igazgatója, a feldolgozó üzemek központosított létesíté­sét hangsúlyozta. Takarmányozási tanácskozás Az MSZMP és a Hazafias jiont Kecskeméti Járási Bi­zottsága, valamint a járási ta­nács vb mezőgazdaság' osztá­lyának a rendezésében szerdán Városföldön tapasztalatcserével egybekötött állattakarmányozá­son vettek részt a járás állat­orvosai, termelőszövetkezeti el­nökei, agronómusai és állatte­nyésztői. Az ottani gazdaság kultúr­termében megtartott tanácsko­záson dr. Urbányi László, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Ál­lattenyésztési Kutató Intézeté­nek professzora ismertette, a takarmányozás időszerű kérdé­seit, feladatait. Hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás keretei között feltétlenül na­gyobb teret kell biztosítani az állatok életfolyamatai szem­pontjából fontos vegyületeket tartalmazó kiegészítő takarmá­nyok alkalmazásának. Részlete­sen foglalkozott e tekintetben az egyes állatfajták igényeivel. A tanácskozás részvevői ez­után megtekintették a Város­földi Állami Gazdaság állatállo­mányát Naponta 6000 darab márványos felületű mozaiklapot gyárt a cementárurészleg munkásgárdája. Ennek zömét megyénkbe szál­lítják, de jut belőle Békés és Csongrád megyének is. Kisebb mennyiségben készítenek még beton-kéményájtókat is. A félauto­mata gépsoron havi 10—20 ezer forint értékű mozaiklap készül terven felül. Téglás Ferenc a gazdája a famegmunkáló részlegnek, ahol 1 millió 400 ezer vállfa, 7500 turista-asztalka, s 3700 különféle láda készül évente — 3 és fél millió forint érlékben. Segesvári Lászlónét, Gazdag Lászlónét, Nagy Zsuzsannát, Andrási Mihálynét, Somogyi Sándomét, Komlós Imrénét, Fodor Zoltánmét, Harmath Rózsit vállfafényezés közben látjuk. Épülettől a lakásberendezésig mindent gyárt a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Ktsz. Tizen­négy-tizenöt részlege, ezenkívül sok kisebb munkahelye van a szövetkezetnek, s nincs olyan, amelyik veszteséges lenne. Leg­alábbis a harmadik évnegyed­ben nem volt. Év végére sem lesz. hiszen annyi a megrende­lésük, hogy az eredeti 15 és fél milliós tervet 20 millión felü­lire kérték módosítani. Színvonalas munkájukkal szol­gáltak rá a lakosság, s a meg­rendelő intézmények bizalmára. Hogy csak egyet említsünk: szá­mos fővárosi vendég dicsérte már a kiskunhalasi konfekció­bolt berendezését. Ök készítet­ték. Első képünk: Harminchét ilyen lakókocsit gyártottak eddig az üzemben az ÉM. Útépítő Vál­lalatnak, Agráregyetemnek és Vízügyigazgatóságnak. (Pásztor Zoltán felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents