Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

1963. november 15, péntek 5. «Mal A tudás meghódítja a földeket A tudás hatalmat jelent a ter­mészet erői felett és csodákat művel. Ha ezt kiegészítik a szo­cialista társadalmi rendszer ad­ta lehetőségek, akkor olyan tet­tek is születnek egy évtized alatt, amelyekre korábban egy évszázad kellett. Csodálatos kor­szak ez a mai, hiszen minden életközelségbe került, amiről apáink csak álmodoztak. De a szakértelem, a hozzáér­tés a szocialista nagyüzemekben ma sokszorosan szükségesebb és holnap még inkább az lesz. mint eddig bármikor is volt. A kecs­keméti járás pártvezetése meg­értette az élet állította követel­ményeket, és pártbizottsági ülé­sen hozott határozatot, amely pontosan megjelölte a feladato­kat, és „aprópénzre” váltósához is hozzáfogtak az illetékes szer­vek. A nagyüzemi gazdálkodáshoz értő szakemberek biztosításában máris születtek szép eredmé­nyek. Valamennyi tsz-ben van már egy vagy több agro- nőmus. Azonban a 15 ezer holdon gazdálkodó tszcs- -kben mindössze 18 techni­kumot végzett szakember dolgozik. Már az elmúlt esztendőben is voltak törekvések a szakmai hozzáértés növelésére, illetve megszerzésére, de csak kevés eredményt hoztak. A járás köz­ségei közül Tiszakécskén, Or- goványon, Lajosmizsén, Kerek­egyházán és Izsákon megszer­vezték a kertészeti technikum kihelyezett osztályait, mintegy 210 hallgatóval. Ma már csak egyetlen osztály folytatja a mun­kát Izsákon 28 hallgatóval, a többi kihelyezett osztály csak konzultációs központként léte­zik hét-tíz levelező hallgató­val. A tanulmányait megkezdett hallgatóknak kétharmada „le­morzsolódott”. Ennek ellenére az új tanévben közel százan ta­nulnak a közép- és felsőfokú technikumokban és az agrár egyetemen levelező hallgató­ként. Erőteljesek a törekvések a szakembergondok megoldására az ösztöndíjak biztosításával is. A jelenlegi 95 ösztöndíjas többségével a községi taná­csok kötöttek szerződést, de található ilyen már a szö­vetkezetekben is. A ballószögi községi tanácsnak is van már 2 agráregyetemen tanuló oszt öndíjasa, a tiszakécs- kei Béke Tsz-nek pedig 9, akik­nek évenként a kulturális alap­ból mintegy 25 ezer forintot jut­tatnak. A lakiteleki Szikra Tsz- nek eddig nem volt ösztöndíja­sa, a jövő évtől kezdve kettő lesz. Szüleik a szövetkezetben dolgoznak. A lehetőségeik még távolról sincsenek kimerítve, hiszen a szövetkezetek többségének még nincs ösztöndíjasa. De van ten­nivaló a „maradiság” elleni harc­ban is. Nemrégiben az egyik la- josmizsei tszcs-ben például nem fogadták a munkára jelentke­zett tanácsi ösztöndíjjal végzett agronómust. Azzal „indokolták”, hogy náluk „nincs rá szükség”. Születtek eredmények a szak­munkás-, a traktorosképzés, s a tsz-akadémiák terén is, itt azon­ban az a baj, hogy még nem ér­ték el a kellő színvonalat. Az állami gazdaságokban már százával képeztek mezőgazdasá­gi szakmunkásokat. A szövetke­zetekben tízével sem. A hozzáértés, a szakmai fel- készültség nagyobb ütemű meg­szerzését indokolja az is, hogy a tsz- és tszcs-elnökök többsé­gének nincs meg a megbízatá­sához szükséges iskolai végzett­sége. Hasonló a helyzet a köny­velőkkel. Ezen úgy próbálkoz­nak javítani a járási vezetőszer­vek, hogy a téli hónapokra megindít­ják a szövetkezeti vezetők akadémiáját. A könyvelők pedig szakmájuk­nak és képzettségüknek megfe­lelően máris folytatják tanul­mányaikat valamennyien. A szakmunkásképzés nagy­mérvű kiszélesítését követeli az a nagy szőlő- és gyümölcstele­pítési mozgalom is, amely két esztendeje vette kezdetét. Az eddig eltelepített 2500 hold sző­lő és 1100 hold nagyüzemi gyü­mölcsös mellé 1965-ig szőlőből még 5000. gyümölcsösből pedig 3100 holdat kell telepíteni a kecskeméti járásban. Amikor az idén újra elkezdő­dött a mezőgazdasági szakmun­kásképzés szervezése, mindezek­re figyelemmel voltak a szövet­kezetek párt- és gazdasági veze­tőségei. Ért igazolják a szerve­zés eddigi eredményei. A város­sal közösen több mint 30, gépek munkáját irányitó brigádvezetőt iskoláztak be a mezőgazdasági gépipari technikum kihelyezett osztályába, ahol már folyik a felkészítés a felvételi vizsgákra. A hathetes traktoros tanfolya­mokra közel 250 hallgató je­lentkezett és a tavaszi munkák megkezdése idejére már elsajá­títják a korszerű gépi technika alapjait, amelyet aztán a gya­korlatban tovább tudnak töké­letesíteni. Előkészítették a hároméves felnőtt mezőgazdasági szakmun­kásképző tanfolyamokat itt, — amelyekből az idén 24-et szerveztek meg, főleg tsz-ekben. A tan­folyamokon közel 500-an vesznek részt. Kiemelkedően jó a szervező- munka a tiszakéeskei Tiszagyön- gye tsz-ben, ahol a pártvezető­ség két évre szóló kulturális tervet dolgozott ki. Az elkövetkezendő 3 esztendő alatt közel 300 felnőtt szövetke­zeti gazdának nyílik lehetősége a szakmunkásbizonyítvány meg­szerzésére. Az idén már 100-an a szakmunkásképző tanfolyam II. évfolyamán tanulnak. Azok­nak a szövetkezeti gazdáknak, akik elvégezik a szakmunkás­tanfolyam mindhárom évfolya­mát, tízszázalékkal magasabb munkabért adnak majd. Eredményes a szövetkezeti akadémiák szervezése is, hiszen eddig 15 helyen indult előadásso­rozat mintegy 600 résztve­vővel. Izsákon már a II. évfolyamot végzik a hallgatók, speciális te­matika alapján. A lajosmizsei Petőfi Tsz-ben közel 5Ó hallga­tóval először sikerült megszer­vezni az ismeretterjesztésnek ezt a bevált formáját. A TIT előadói nem kis feladat elé van­nak állítva hiszen esak az aka­démiákon mintegy 200 — főleg mezőgazdasági tárgyú — elő­adást kell megtartani. November a téli évad kezde­te. Most már a tervek megva­lósításán a sor. Ez pedig egyre több következetességet és áldo­zatkészséget követel valameny- nyiönktől. Horváth Ignác a B. 26-ost négyszeres biztosí­tással óvják a lebukástól, s ezért kockázatos lenne vállalni a fu­tár és a B. 26-os közötti köz­vetlen összeköttetést. A jól ki­épített hálózat, amelyet tulaj­donképpen eddig még egyszer aktivizáltak, úgy vette körül a középpontban álló kémfőnököt, mint hű testőrök a királyt. Csak áttételeken, közvetítők útján juthatnak hozzá az utasítások. De ő is postán érintkezik em­bereivel ... Brondell felállt hatalmas író­asztala mellől, és a teremszerű szoba végébe ment, az egyik el­takart térképhez. Megnyomott egy gombot, a függöny szétnyílt, majd abban a pillanatban pi­ros, zöld, sárga és kék lómpács- kák gyulladtak ki a térképen, amely Ausztria, Csehszlovákia, a Szovjetunió. Románia és Ju­goszlávia egy-egy karéját ábrá­zolta. Középen pedig Magyar- ország hatalmas, a legkisebb települést is feltüntető rajza lát­szott. Mindössze öt piros lámpa égett a hatalmas térképen, eb­ből is három Budapestnél. — Tessék, uraim — kezdte Brondell, felemelve egy sima nádpálcát a tartóból —, hogyan, kinek az útján lépjünk vele összeköttetésbe? Törjék a fejü­ket. Harminc perc múlva javas­latot kérek valamennyiüktől! Brondell széttárta karját, — mintegy jelezve, hogy szeretné rövid időn belül üresen látni a szobáját. Mindenki eltávozott, ő pedig visszament íróasztalához és is­mét elővette a 6-os vegyipisz tolyról szóló zárójelentést. m. Pálos őrnagy végigsietett a te­mető kavicsos útján. Liszkai fő­hadnagy alig tudott vele lépést tartani. Az őrnagy hallgatott, de Liszkai körülbelül sejtette, hogy miről gondolkodik a főnöke. Megnézték Kemeesei holttes­tét. Ugyanolyannak találták, ahogy tegnap este a miniszter- helyettes leírta nekik. Pálos, mielőtt kijött volna a temetőbe, még egyszer átfutotta az orvosi zárójelentést. Feltűnt neki, hogy a holttestben ugyan gáznyomo­kat találtak, de nem tudták ki­mutatni vegyi összetételét. Fel­tehetően gyorsan illanó gáz ha­tolt Kemeesei testébe, amely belső szerveit felpuffasztotta, és szívgörcsöt akozott. Odaértek a temető kapujában várakozó gépkocsihoz. Pálos ritkán sietett, de most nagyon fürgén mozgott. Sürgette az idő. Azt már el határozta, hogy megfogadja a miniszterhelyet­tes tanácsát, és a Kemeesei ügyet egyelőre félreteszi, illetve átadja egyik helyettesének. — Semmi olyan nyom nem ma­radt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy a közeljövő­ben kintről érkező ügynök és Kemeesei gyilkosa között össze­függés lenne. Tudta, hogy egy jó nyomozónak sohasem szabad elfelejtenie az összefüggések le­hetőségét, még ha a dolgok csu­pán pókhálónyi vékonyságú szállal kapcsolódnak is egymás­hoz, de ezúttal nem tehetett mást. Minden erejét és figyel­mét a kintről érkező ügynökre kellett fordítania. S itt állt a nagy dilemma előtt: Hogyan ér­kezik az ügynök? Sejtette, hogy a Fecske nyomra fog vezetni, s elviszi őket a B. 26-oshoz is. Ez volt a nagyobb hal, igy hát erre kellett alaposan felkészülnie ... Az autó százas tempóban ro­bogott a város felé. Pálos min­dig tiltotta gépkocsivezetőjének. hogy gyorsan hajtson, de most P’oea nógatta. Emberei már vár­táik! — Liszkai elvtársi Ha meg­érkezünk, azonnal menjen fel a rádiósokhoz. Szeretném tudni a vételek időpontját. Aztán men­jen át a technikai osztályra, és hozzon egy kisfilm-apparátust! Liszkai főhadnagy jól megje­gyezte, mit mondott a parancs­noka, aztán ismét az utat figyel­te a robogó kocsiból Gyorsan beértek a városba. A járdákon alig néhány ember kó­szált. mindenki a hűvösre hú­zódott az erősen tűző nap elől. Egyébként is, ilyenkor augusz­tusban fél Budapest nyaral. A rendőrségi épület előtt na­gyot csikordult a fék. Kiszáll­tak. A posztoló őrszem jól is­merte Pálos őrnagyot. Kemé­nyen tisztelgett. Pálos esetlenül felemelte kezét, tisztelgett is, meg nem is; civilben volt. És különben is: mar tizennégy esz­tendeje rendőrtiszt, de a tisztel­gést valahogy sohasem tudta megszokni. A legszívesebben ke­zet rázott volna a posztoló rend­őrrel, ezt azonban mégsem te­hette. Ha valaki látja ezt a té­tova kézmozdulatot, még azt gondolja, hogy Pálos beképzelt, nagyképú. Pedig éppen ez állt tőle a legtávolabb. (Folytatjuk.) Koedukáció edves uram! Megértem a felháborodását. — Hogy beszélnek ezek a gyerekek!? Igaza van, hogyan is ta­nulhatnának ilyet a felnőttektől. Egyet­értek: a koeduká­ció az oka minden­nek. Mert az ön által idézett példából nyilvánvaló, hogy egymástól se tanul­hatja az effélét az egynemű ifjúság. A tízéves forma fiúk­nak például — aki­ket ön említ — ugyebár egyköny- nyen kiszalad a szájukon, hogy „te hülye”, meg mi­egyéb. De azt a szót — amit fájda­lom, nincs módom­ban ideírni, habár ön nagyon megkért rá levelében —, azt a szót köztudomá­súlag nem lehet fi­úkra mondani! Csak lányokra. Amiből pedig egyenesen kö­vetkezik, hogy ha nem járnának az említett fiúcskák egyiltt a lányokkal iskolába, nem is állna módjukban ilyen elítélőleg nyi­latkozni róluk. Vagyis, ha nem volna koedukáció, nem volna alapja sem az efféle helv- , telenkedésnek. Ez (Kroki) olyan világos, mint a Nap. Engedje meg, hogy a továbbiakban idézzek nagybecsű soraiból: Miért kell — írja ön — a tapasztalat­lan kisfiúkat, kis­lányokat egy osz­tályba járatni, mint az éretlen gyümöl­csöket (micsoda ta­láló hasonlat!). Akik ezt elrendelték, bi­zonyára nem ilyen *eredményt” vár­tak a rendelettől. (Azt hiszem, hozzá- tehetem, hogy a gyerekektől se.) Nem elég lenne — teszi fel ön nagyon helyesen a kérdést — 16—18 éves ketr- ban összehozni őket, amikor már előnyö­sebb, igazibb olda­lukról ismerhetnék m-n egymást? U ram az ön jó szándéka nyilvánvaló, bár ezen a ponton őszin­tén szólva már fél­reérthető. Én tudom, nem arra gondolt, hogy 16—18 éves korban már másként kell vélekednünk erről a dologról, s uram- bocsá, akkortól fog­va egy csapásra sza­bad az, ami addig tilos volt. Ellenke­zőleg. Csak hát ön túlságosan jóhisze­mű., ahogy én lá­tom. Bízik benne, hogy addigra már beértek a különne­mű nevelés eredmé­nyei, s nincs többé mitől tartani. Nem, uram. Ha idáig egyetértettünk is, innen elválnak nézőpontjaink, s én kénytelen vagyok önt figyelmeztetni, tisztelettel bár, de felemelt szóval: ne ringassuk magun­kat illúziókban! Kérlelhetetlen fele­lősségérzettől hajt­va kijelenthetem, hogy a veszély nem csökken, semmivel se kisebb 16—18 éves korban, mint a tízéveseknél. N em akarom rémisztgetni. De én a koeduká­ciót jóval később is veszélyesnek tar­tom. S ha rajtam múlna, bizony meg nem engedném se az óvodában, se az általánosban, még az egyetemen se, semmikor! Csakis így számolhatjuk fel véglegesen a két nembeliek összeke­veredésének veszé­lyeit, s még így se egyhamar. Legkevesebb egy emberöltő kell hoz­zá. M. L. Tízezer forintos rejtvénypályáza- tunk in. fordulójának tizedik rejtvényét közöljük, a megfejtése­ket totószerű t, x vagy 2 beírással kell megadni. A harmadik forduló megfejtéseit összegyűjtve novem­ber 32-én, péntekig kell szerkesztő­ségünk elmére beküldeni. A borí­tékra írjuk ra: ttaj i v .... , ...IO. A pályázatokat kéthetenként díjaz­zuk. Akik minden fordulón — akár néhány szelvénnyel is — szerepel­tek, azok között sorsoljuk majd ki a főnyereményeket műsoros est ke­retében. Biztosítsa előre a lap pél­dányait! Hol van az ország legrégibb — 1885-ben alapított — gázgyára? Óbudán 1 Baján Szolnokon t c Hány százalékos súlyeltérés megengedett a darabszámra, tehát a vevőnek mérés nélkül eladott kenyérnél? 3 % 1 5 »/« z 1« % 3 Alább közöljük egyik regényírónk fényké­pét, aki világirodalmi sikerre tett szert a romantika sajátos magyar változatának meg­teremtésével. Az Író két főiskolás évét Kecskeméten töltötte. KI ez az Író? Vas Gereben 1 Jókai Mór Eötvös József 3 A beküldő neve: «"• * • e- a Pontos elme; TIPP TIPP í. Forduló 10. Ellenőrző szelvény Bekül­dőnél marad.

Next

/
Thumbnails
Contents