Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

2. oldal 1963. november 12, kedd Az NDK Államtanácsa ratifikálta a Moszkvai Szerződést BERLIN. (ADN) A Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsa hétfőn Walter Ulbricht elnökletével megtartotta 35. ülését, s ezen ratifikálta a Moszkvai Szerző­dést, amely eltiltja a légkörben, a kozmikus térségben és a víz alatt végrehajtott atomrobban­tási kísérleteket. Üzembe helyezték Jugoszlávia első uránbányáját BELGRAD. (MTI) Vasárnap a szerbiai Kalna község környékén ünnepélyesen üzembe helyezték Jugoszlávia első uránbányáját. Avdo Humo, a szövetségi vég­rehajtó tanács tagja, a jugoszláv atomenergia-bizottság elnöke, ünnepi beszédében hangsúlyoz­ta, hogy az új bánya megnyitá­sával Jugoszlávia azoknak az országoknak a sorába lépett, amelyek megkezdték az atom­erő békés felhasználásának kikí­sérletezését. Rámutatott, hogy a kalnai bányából kitermelt urán­érc kizárólag békés célokat szol­gál majd. A Jugoszláv Atomenergia Bi­zottság elnöke ezután hangoz­tatta: felvetődik a szükségessé­ge annak, hogy 1970. táján Ju­goszláviában is üzembe állítsák az első atom-villanytelepet. Már 611 a halottak száma 4 japán sajtó rávilágít a kormnnr és a monopolisták felelősségére a bányarobbanás és a vasúti katasztrófa ügyében Az elmúlt napokban egy tra­gikus bányaszerencsétlenség és egy súlyos kimenetelű vasúti karambol kapcsán került a la­pokba két japán! város neve. A tragikus eseményekkel rész­letesen foglalkozik a világsajtó. A legújabb adatok szerint az Omuta dél-japáni városban szombaton reggel bekövetkezett bányarobbanásnak 447 halálos áldozata van. A több mint két­százezer lakosú bányavárosban nincs család, amely ne gyászol­na valakit. A város vezetői sze­rint legalább három nap kell a Algéria nem kíván beavatkozást Javuló kapcsolatok A bonni követelés és következményei temetések, gyászszertartások megrendezéséhez. Az omutai kórháznak még a folyosóira is betegágyakat he­lyeztek el. Az ápolószemélyzet megfeszített erővel dolgozik, hogy megmentse a szerencsét­lenség sebesültjeit. Kétszázti- zenhilenc súlyos sebesültet, 713 könnyebb sérültet ápolnak. Nyolc ember a bányában re­kedt, sorsuk a mentési munkák sikerétől függ. A szerencsétlen­ség időszakéban 1367 bányász dolgozott a mélyben. A másik tragikus esemény, a Yokohama és Tokió közötti vas­úti szerencsétlenség halálos ál­dozatainak száma 164. A ka­tasztrófa után hétfőn hajnalban újabb vasúti baleset is történt Japánban. Ezúttal egy expressz- és egy személyvonat rohant egymásba. Az összeütközés két sebesülést eredményezett. A japán sajtó részletesen fog­lalkozik a szerencsétlenségek ügyében folytatott vizsgálat eredményeivel. Mindenik eset­ben arra a megállapításra ju­tottak, hogy részint a bányát fenntartó cégek, részben pedig az államvasút a felelős. A kar­bantartás hiánya és az alapvető biztonsági intézkedések elmu­lasztása a fő ok. Noszaka, a Japán Kommunis­ta Párt elnöke nyilatkozatában rámutatott, hogy az Ikeda-kor- mány „gyorsütemű gazdasági növekedés” jelszóval jelöli meg azt a folyamatot, amelynek eredményei az egymást követő tömeges szerencsétlenségek. A felelősség a kormányt és a mo­nopolistákat terheli. Expediciós túrán VISSZAÉRKEZETT Algírba Mohammed Ja- zid, Ben Bella különmeg- bízottja, aki az Egyesült Államokban tárgyalt az algériai—marokkói ha­tárkonfliktus ügyében. Jazid találkozott Kenne­dy elnökkel is és megbeszélést folytatott több vezető politikussal. Visszaérkezése után a repü­lőtéren kijelentette: „Feladatom az volt, hogy megmagyarázzam, nem óhajtunk Afrikán kívüli beavatkozást a határviszályba. Azzal a meggyő­ződéssel térek vissza, hogy nézeteink meghallga­tásra találtak az ENSZ székhelyén és Washing­tonban egyaránt.” Az AP tudósítója megjegyzi, hogy Marokkó korábban arra készült, hogy a vi­szályt az ENSZ elé terjeszti és így kivonja az afrikai egységszervezet bíráskodása alól abban reménykedve, hogy a világszervezetben Algériá­nak kisebb lenne a tábora. Az AP jelentése utal rá, hogy Ben Bella rövidesen politikai nyilatko­zatot tesz a nemzetgyűlés ülésszakán. A MAGYAR Népköztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság delegációi között tárgyalá­sok folytak Budapesten. A tárgyalások eredmé­nyeképpen a Magyar Népköztársaság kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között hosszú lejáratú szerződés jött létre no­vember 20-án a kereskedelmi és fizetési forga­lomról, valamint kereskedelmi képviseletek fel­állításáról. A tárgyalások a kölcsönös megértés légkörében folytak. Mindkét delegáció kormánya azon álláspontjának adott kifejezést, hogy a megállapodást a két ország és a két nép közötti viszony megjavítása eszközének tekintik. A meg­állapodás arra hivatott, hogy a kölcsönös keres­kedelem további fejlődését szolgálja. A nyugat­német sajtó is ugyanilyen értelemben kommen­tálja az egyezményt és a lapok általában üdvöz- lik a budapesti megállapodás megkötését. A Frankfurter Rundschau hangsúlyozza, hogy a ke­reskedelmi missziókból később diplomáciai kép­viseletek alakulhatnak majd ki. Rámutat, hogy a Lengyelországgal, Romániával és most Magyar- országgal kötött egyezmények, s ezzel összefüg­gésben kereskedelmi missziók létesítése ezekben az országokban „A Hallstein-doktrinától való las­sú és megfontolt vissza­vonulás irányába mutat­nak.” A Mittag ugyan­akkor rámutat, hogy né­hány revansista politikus továbbra is hadakozik a szocialista országokkal való viszony megjaví­tása ellen. így Schnellhaus volt tartományi mi­niszter, az egyik revansista szervezet elnöke Hannoverben mondott beszédében élesen kiro­hant a Lengyelországgal kötött egyezmény ellen. GEORGE BALL amerikai külügyminiszter­helyettes európai körútja során Párizsból Bonn- ba érkezett. Ball hétfőn több vezető politikus­sal tárgyalt, s rövid udvariassági látogatást tett Adenauemél is. Kedden délelőtt Erhard kancel­lárral folytat majd megbeszélést, délután pedig továbbutazik Londonba. Bonni kormánykörökben egyelőre tartózkodóan nyilatkoznak Ball látoga­tásáról, s azt mondják, hogy a tárgyalási témák között elsősorban gazdasági kérdések szerepel­nek, így a Közös Piac és az Egyesült Államok közötti kölcsönös vámcsökkentés, az úgynevezett Kennedy-menet ügye, a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok problémái, valamint az amerikai fizetési mérleg kérdései. Bonnban attól tartanak, hogy Ball ez alkalommal még nagyobb nyoma­tékkai terjeszti majd elő az Egyesült Államok ama kívánságát, hogy Bonn az eddiginél nagyhbb gazdasági áldozatokat vállaljon az amerikai fize­tési mérleg tehermentesítése érdekében; annál is inkább, mert hiszen az elmúlt hetekben a nyu­gatnémet kormány idegesen követelte, hogy ne csökkentsék a Nyugat-Európában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Amerikai körökben hangsúlyozzák, hogy ennek a követelésnek a tel­jesítése fejében Bonnak újabb áldozatokat kell majd hoznia a közös atlanti terhek oltárán, mert hiszen éppen a külföldi támaszpontok fenntar­tására és az amerikai csapatok külföldön törté­nő állomásoztatására fordított hatalmas összegek okoznak évről évre növekvő hiányt az amerikai fizetési mérlegben. Ball külügyminiszter-helyet­tessel együtt Bonnba érkezett William Bundy amerikai hadügyi államtitkár is. Bundy Von Hase hadügyminiszterrel folytat majd megbeszé­léseket a bonni hadügyminiszter november végi washingtoni látogatásának előkészítésére. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN | ECHT PEiRC 1K"CT POLITIKA Hajnal Párizsban Vasárnap hajnalban, amikor a késő őszi kirándulók első csoportjai kiballagtak a párizsi pályaudva­rokra, szellőztetni kezdtek a Bour- bon-palotában. Véget ért az éj­szakai ülés. Elfogadták a jövő évi költségvetést: mégpedig a kommu­nisták, a szocialisták és néhány radikális képviselő 135 ellenszava­zatával szemben — 337 igennel. A baloldal sok más ok mellett azért mondott nemet a degaulle-ista kormányzat költségvetésére, mert az több mint 20 milliárd frankot óhajt katonai kiadásokra fordíta­ni, s ennek is nagy részét az ön­álló francia „atomütőerő” megte­remtésére szánja. A francia kis­ember frankjai és centimesei így távoli földek fölött az atomkísér­letek felhőjében szállnak majd a levegőbe, tovább is bizonyítva, hogy a de Gaulle-féle politika az atomcsendegyezmény megtagadásá­tól egyenesen tovább fejleszti a nemzetközi légkört is rontó és a dolgozók életviszonyait is szünte­lenül szegényítő vonalát. Nemrégiben, amikor a közvetlen politikai teendőkről kérdezték meg az egyik francia szakszervezeti központ, a CFTC egyik vezetőjét, Detrazt, ő kijelentette, hogy a napi harcoknak is csak egy célja lehet: előkészíteni a de Gaulle utáni idő­szakot. Már a költségvetés elleni szavazatokban is a „de Gaulle utáni időszak” előkészítésének je­lét kell látnunk, nem is szólva arról, hogy az elmúlt hetek egyre nagyobb méretű sztrájkjai is az ilyen jövő felé mutatnak. A múlt héten kétmillió közalkalmazott sztrájkolt, egy héttel előbb egy napra megállt a Metro forgalma Párizsban, huszonnégy óráig nem volt áramszolgáltatás sem. Az 1964-es költségvetés most elfogadott kiadá­sai viszont tovább fogják növelni a bajt: most még a havonta átlag félszázalékos drágulás jövőre csak nagyobb lehet. Hiába készítettek de Gaulle emberei „stabilizációs tervet”: az áremelkedéseket egysze­rűen nem tudják megállítani, és a bérrögzítés hónapról hónapra ront­ja a dolgozók életszínvonalát. A Bourbon-palotában a kormány mellett szavazó 337 képviselő szá­mára súlyos figyelmeztetés, hogy az idén már több mint hétmillió munkanap esett ki a különböző sztrájkok miatt, s hogy a minap Párizsban lezajlott sztrájkokban és tüntetésekben munkások mellett diákok és közalkalmazottak is részt vettek. Túlzás lenne ma még arról szólni, hogy a minapi események döntő változás előjelei — az azonban bi­zonyos, hogy a sztrájkhullám egyál­talán nem áll meg, s amit a szak- szervezeti vezetők a „de Gaulle utáni időszak kialakulásának” ne­veznek, éppen a dolgozók mostani fikcióiban és a költségvetésben is megnyilvánuló kormánypolitika el­leni tiltakozásban már jelentkezik. A szovjet űrhajósok India vezető politikusainál Nehru indiai miniszterelnök hétfőn ebédet adott a Delhiben vendégeskedő szovjet űrhajós- házaspár és a velük együtt levő Bikovszkij űrhajós tiszteletére. Az ebéd rendkívül szívélyes, ba­ráti hangulatban folyt le. A hétfői nap folyamán Rad- hakrisnan indiai köztársasági el­nök Is fogadta a szovjet űrha­jósokat és barátságos beszélge­tést folytott velük. Ennek során Radhakrisnan elismerően nyi­latkozott a Szovjetunió vívmá­nyairól, különösen a világűr meghódításában elért eredmé­nyeiről. Gazdag vasérelelőhely Lengyelországban A sziléziai Kolobuck járásban a lengyel geológusok egy régi — rossz hidrológiai viszonyok miatt — bezárt vasbánya körül kutatva, Lengyelország leggaz­dagabb vásérclelőhelyét fedez­ték fel. A tervek szerint a vas­érckitermelés 1972-ben már el­éri a 9,6 millió tonnát. Alig egy hónapja hangzott el az Ex­pedíció« Országos Elnökség felhívása az úttörőkhöz, mely felszólította a paj­tásokat, hogy kutas­sák fel községük, városuk, szűkebb környezetük törté­netét, tanulmányoz­zák jövőjét; vegye­nek részt az úttö­rők nagyszabású országos megmoz­dulásában. A mun­ka azóta megkezdő­dött, s vasárnap megrendezhettük a pajtások első városi kúráját. Pénteken délelőtt „titkos” telefonérte­sítést kaptak az őr­sök. Az iskolák fo­lyosóin itt is, ott is buksi fejek bújtak össze. Mindenki az expedíciós túráról beszélt. Vasárnap reggel azután százötven piros nyakkendős pajtás jelent meg a városi úttörőházban, a túra kezdő állo­másán. Az őrsök tízpercenként indul­tak, hét akadályt kellett leküzdeniük, míg megérkeztek a célhoz, a Műkertbe. Eközben hosszú utat tettek meg a képzelet szárnyán is. Milyen lesz a város 20 év múlva? — ez a kérdés hangzott el az egyik állomáson. Előkerül­tek a ceruzák, és az ügyes gyermek­kezek alatt hamaro­san kirajzolódott a kép: milyenek lesz­nek az új épületek, utak, parkok. De nemcsak a jö­vőt képzelték el, hanem bebizonyí­tották, hogy jól is­merik a múltat is. Víg nótával, fegyel­mezettén vonultak végig a hosszú úton, a célban pe­dig csatakiáltásaik­tól rezzentek össze a rozsda színű fa­levelek. Közös já­ték következett, majd az eredmé­nyek összegezése. Nagyon szí roa volt a verseny, hi­szen mindenki tu­dásának legjavát igyekezett nyújtani ezen a felejthetet­len túrán. Az „Üt a jövőbe” expedíció első kecskeméti ver­senyének győztese a Béke téri iskola Olimpia őrse lett. Czakó Klára Hatvan liter vér Derűs, verőfényes időben ér­kezett vasárnap reggel a mozgó véradóállomás Hartára. Elsőnek Bőrincz András, a Lenin Tsz tagja nyújtotta kar­ját 3 deci vér Csapolására. Utá­na még száznegyven hartai, hu­szonnégy dunatétéleni, és kilenc állampusztai adott véréből, hogy ne legyen belőle hiány, ha éle­tet kell vele menteni. Délután 4 óráig 60 liter vér csörgött a pa­lackokba. Nem volt tehát hiábavaló a községi pártszervezet, tanács, vöröskeresztes vezetőség és kü­lönösen dr. Hadházi Levente községi ügyvezető orvos fárado­zása, amellyel eat a sikeres vér­adónapot szervezte. OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA Irodalomtörténeti óra. Érdekes, mint máskor. A IV/b legkedveltebb tantárgyainak egyike. Azért is, mert az osz­tályfőnök tartja. Szeretik, tisz­telik a diákjai. Éppen Móricz Zsigmond egyik művéből, a hí­res alföldi betyár történetéből idéz szemelvényeket. Az osztály nagy többsége érdeklődéssel fi­gyel. Egyesekben felelevenedik a szünidei kötelező olvasmány, mások, akik elmulasztották ol­vasását, űj élményt kapnak. Az osztályfőnök hirtelen fel­pillant a könyvből. Az ötödik padsorban ülő Jutkára esik te­kintete. Odanéz az osztály is. Folytatódik az olvasás, aztán egy pillanatra megint abbama­rad. Az első padsorokból hátra­fordulnak. A tanár magyarázat­ba kezd. Egyedül Jutka nem figyel. Ügy látszik, betelt a pohár. Az osztályfőnök lelép a dobogó­ról. Arcát pirosság lepi el. Ha­tározott léptekkel a nagy tupír- bóbitás leány mellett terem. — Kérem, adja ide azt a fü­zetet!... Ezenkívül szeretném, ha egyéb „elfoglaltságával” nem zavarná közösségünk munkáját. Egyszer talán maga is hasznát venné. Ügy tudom, pedagógus­nak készül... Nem sokkal később kicsenget­nek. Mielőtt távozna osztályá­ból, a tanár belelapoz a néhány perccel ezelőtt magához vett fü­zetbe. A teremben feszült csend. Minden tekintet rászegeződik. — K. Judit, Z. Katalin, M. Zsuzsanna és B. Ibolya a szü­netben jöjjenek be a tanáriba! — hangzik most a határozott felszólítás, s a folyosóra sereglő diákok között megindul a talál­gatás: Ugyan mi fát tehettek a tűzre, mit tartalmaz a kék fe­delű füzet? Megkezdődik a fizikaóra, amikor kisírt szemekkel tér visz- sza a négy lány. S a dacosan helyet foglaló Jutkától padszom- szédja hasztalan érdeklődik. — Vállrándítás a felelet. Másnap az izgalommal várt harmadik órára kezében a teg­napi kék füzettel tér be az osz­tályfőnök. Nyoma sincs a meg­szokott derűsségének. Megáll az asztalánál. Előveszi az ismert sárga flanelldarabkát. megtö- rölgeti a szemüvegét. Aztán lé­ha ngoltan így kezdi: — Fegyelmi ügyet kell tár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents