Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-12 / 264. szám
4 Í963. november 12, kedd 3. oldal Gyorsabban, tökéletesebben Hétköznapok emberei Á kemence szomszédságában Az őszi napsütésben szinte lángol a festék a vadonatúj gépek oldalán. Tükrösen csillannak az acélkarok, tárcsák. Nézelődő, vitatkozó csoportok töltik meg a kiskunhalasi városi parkot, ahol a megye mezőgazdasági újítói kiállították legújabb alkotásaikat. „Babcséplő”, — „Csőszállító kocsi” — olvasom az ismertető táblákról, aztán lehorgonyzók egy viszonylag kisméretű szokatlan formájú gép előtt. „Szőlőtelepítő eke. Újító: Gyöngyösi Zoltán, Helvéciái Állami Gazdaság.” Mielőtt alaposan szemügyre vehetném a gépet, mellém lép egy vékony arcú fiatalember. — Gyöngyösi Zoltán mérnök vagyok, ha érdekli, szívesen tájékoztatom az eke mű küldéséről. — Természetesen érdekel, hiszen ha a telepítésnél sikerülne teljes mértékben géppel helyettesíteni az emberi munkaerőt, óriási összegeket takaríthatna meg mezőgazdaságunk. — Nekünk is ez adta a gondolatot — mondja, és rövid beszélgetésünk során megtudom azt is. hogy Bartha Csabával, a gazdaság gyümölcstermesztő agronómusával együtt határozták el a szőlőtelepítő gép konstruálását. Gyöngyösi Zoltán három hónappal ezelőtt vetette papírra az első vázlatot. Éjs7' kába nyúló viták során alakult ki a végleges terv, amelynek alapján a gazdaság központi műhelyének két ügyes kezű mestere, Hazai György és Kulcsár Mihály készítette el a gépet. A KISZ Városi Bizottsága az év végi feladatok és a jövő évi teendők megbeszélésére négynapos titkári értekezletet rendez Kecskeméten, a városi pártbizottság emeleti nagytermében, november 12—15-ig. Az értekezlet első napján Szvorény János, a KISZ megyei bizottságának ágit. prop. titkára beszél a nevelési irányelvekkel kapcsolatos feladatokról és a fiatalok szabad idejének hasznos felhasználásáról. November 13-án Mészáros SánAz első próbákon jelesre vizsgázott a masina. Egy UH— 40-es erőgép mögé kapcsolták, és vele tíz óra alatt öt holdon tették földbe a vesszőt. A traktoroson és a munkagépkezelőn kívül négy ember munkájára volt még szükség, akik előkészítették a dugványokat. Ugyanennyi idő alatt hagyományos módszerrel mindössze fél holdon végzi el a telepítést ennyi ember. A szőlőtelepitő eke előnye megmutatkozik abban is, hogy tömörítő lapja, illetve a tömörítő kerekek jól odaszorítják a földet a gyökér köré, s így jelentősen javul az eredési százalék is. — Gépünket még nem tekintjük befejezettnek — mondja a fiatal mérnök. — Futószalag és tárcsa felszerelésével * teljesen automatizáljuk, és így nem lesz szükség kezelőre sem. — Nem sajnálja pihenő idejét a rajztábla mellett tölteni? — Remélem, nem veszi nagyképűségnek, ha kijelentem, hogy nekem az újítás szórakozást, kikapcsolódást jelent — válaszolja mosolyogva. — És hogy jobban megértsen, még mondanék valamit — teszi utána elgondolkozva. — Nálunk, a gazdaságban nemcsak én vagyok így ezzel. Talán nem túlzók, ha azt állítom', hogy szinte mindenki dicsekedhet kisebb vagy nagyobb újítással. Ez a légkör, pezsgő tenniakarás magával ragadja az embert és esténként szívesen veszi elő a rajztáblát. Mert érzi, hogy ez várják tőle, és meg is »becsülik érte. BÉKÉS DEZSŐ dor, a KISZ városi titkára, az 1963. évi tagösszeírás, valamint ISZM-értékelés és statisztika- készítés, az 1964. évi benevezések adatait és a KISZ építési feladatait ismerteti. November 1,4-én Horváth Ignácné és Mészáros Sándor a KlSZ-szerveze- tek gazdasági, ügykezelési és sportmunkájáról, november 15- én pedig Szvorény János A KISZ termelést segítő feladatai, ról az ipar és mezőgazdaság területén — címmel tart előadást. Mtqieqyzéi Göngyöleg A göngyöleg az áruk szállításához és raktározásához használt burkolat, tartály, takaró, amely gyakran ismételt felhasználásra kerül. Ezért visz- szajuttatása a gyártónak, eladónak népgazdaságilag fontos takarékossági feladat Áruellátásunk, forgalmunk örvendetes érnél ke- deset is tükrözi, hogy míg a múlt év első felében 26 millió forintot, 1963 I. félévében 54 millió forintot tett ki a göngyölegforgalom. A megyei népi ellenőrzési bizottság szakemberei alapos vizsgálat után megállapították, hop? kereskedelmi szerveink korántsem óvják fontosságának megfelelően a tetemes értékű népvagyont. A megvizsgált nagykereskedelmi vállalatok közül csak a FÜSZÉRT Vállalat telepeinél (kivéve a kecskeméti telepet) elfogadható a göngyölegek tárolása. A Szövetkezetek Bácsid is kun megyei Értékesítő Központja kirendeltségé- nek telepei sem szakszerűség, sem vagyonvédelmi szempontból nem felelnek meg. Csupán Kis- kunhalason, Kalocsán és Kiskőrösön kielégítő a beérkező göngyölegek tárolása. Kecskeméten több száz ládatető a puszta földön korhadt el. A raktárba nem illetékesek is bejárhatnak, a telep kerítése hiányos. A félegyházi göngyölegtelepen nagy mennyiségű készlet a kukoricaföldek között fekszik — bekerítetlenül, s éjszaka sincs kivilágítva. Természetes következmény, hogy leltárhiányok is általában ilyen kirendeltségeknél keletkeznek. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek. A bajai és kecskeméti ki- rendeltségeken kártérítési határozatok születtek. A kiskunfélegyházi leltárhiány ügyében viszont már bírósági eljárás vált szükségessé. A népvagyon nem csáki szalmája. (t) Az utcán szemerkél a hideg őszi eső. A járókelők fázósan gyűrik fel kabátjuk gallérját. A Nagytemplom kivilágított toronyórája háromnegyed kilencet mutat. A Hírős étterem előtt néhány személykocsi. A lefüggönyözött ablakok mögül kihal- latszik a zene. Kecskeméti est. Egy hétköznap — különösebb esemény nélkül. * Klapka utca. A Rákóczi út neonfénycsövei bevilágítanak a kis utcába. A kettes számú ház előtt haladó idegen orrát friss kenyérillat „üti meg”. Ha betekint az utcára nyíló ajtó kis üvegablakán, hosszú deszkapolcokon ezer és ezer barnára sült kenyeret lát sorakozni. A félhomályos udvaron téglahalom. Az épület belsejében a Sütőipari Vállalat I. számú üzeme. A legtöbbjükön csak egy fehér munkanadrág van. Alig egy- kettő hord trikót is. Az izmos felsőtestek ütemesen hajlonga- nak a kemencenyílások előtt.. Az izzó „gyomorban” száz és száz barnuló kenyér. A hőmérő harminc fok meleget mutat. A fémmel burkolt padlón főzőüsthöz hasonló alkotmányt tolnak. A zenebonát többszörösen verik vissza a falak. A nagy teremből kisebb helyiség nyílik. Itt vagy nyolc — az előbbihez hasonló — üst sorakozik a sarokban. A furcsa alkotmányokat fehér vászonleplek takarják. — Dagasztógépek... — mondja egy fehér munkaruhás férfi magyarázólag, majd bemutatkozik: — Bán Pál vagyok... a brigádvezető. Az üzemegységvezető szobájában ülünk. Az adminisztrátor már elment. Kilenc óra is elmúlt. A fürdőből vidám hangok hallatszanak ide a szobába. Kezét bőrkabátja zsebébe süllyeszti. Már átöltözött. Letelt a délutáni műszak. S a dagasz- tó-brigád ismét 112 százalékos eredményt ért el. A napi teljesítményük már hónapok óta száztíz-száztizenkettő százalék között van. — 1938-ban kaptam meg a segédlevelem ... — kezdi mesélni az életét. Lassan, megfontoltan formálja a szavakat. — Ebben az épületben dolgoztam akkor is. A Fodor-féle sütőüzem volt. Kutat az emlékek között. És mesél. A nehéz fizikai munkáról. Hiszen akkor még kevés gép könnyítette a pékek munkáját. Délutántól hajnalig dolgoztak, sokszor tíz-tizenegy órát is. A pénz meg kevés volt. — Tizenkét éve, március huszonkettedikén — pontosan emlékszem a dátumra — kerültem a Sütőipari Vállalathoz — mondja. — Egy évvel a házasságom után ... Ekkor született a kislányom. Két éve KISZ-brigádvezetS volt. Vagy tíz fiatalt irányított, tanított a szakmára. Azután feloszlott a brigád. Többen elmentek Pestre, vagy nagyobb vidéki városba dolgozni. Ö maradt. Ismét fiatalokat gyűjtött maga mellé. És dolgoztak ... — Mennyit keres havonta — kérdezném, de megelőz. — A havi átlagban megkapom a 2200 forintot. Prémium is van. Az eltelt tizenkét év eredménye: egy három szoba összkomfortos lakás 252 négyszögöl telekkel. Négyen laknak benne, ö, a felesége és a két gyermek. Pali — a kisebbik — kilencéves. — Még van időnk gondolkozni, mi is legyen a gyerekekből. Az viszont biztos, először szakmát adok a kezükbe, s utána ... Nos, ha majd tanulni akarnak, akkor azt is lehet. De először egy biztos kenyér... A felesége is a vállalatnál dolgozik. Péksüteményeket árul reggelente a piacon. Hetenként háromszor. Ha délutános, vagy éjjeles —, hajnalban segít az asszonynak kihordani az árut a Horváth Cirill utcába.»* Szeretik, megbecsülik munkahelyén. 1959-ben megkapta A szakma kiváló dolgozója kitüntetést. Egy hete pedig a Kiváló dolgozó oklevelet. Négynapos KISZ-titkári értekezlet Kecskeméten gyalnunk ... Szeretném, ha valamennyiüknek okulásul szolgálna ... Tudják, hogy a tegnapi magyarórán hozzám került egy füzet. Nézzék csak fedelén a címet: „Kati-napi házibuli!” Fegyelembontó, közös munkánkat zavaró dolog, hogy ilyen „bulikat” az idén érettségiző, majdnem felnőtt lányok iskolaidőben készítenek elő. Még szomorúbbak azonban a füzetben folytatott levelezés tanulságai. S a dologban különösen a jeles előmenetelű Katalin és Zsuzsanna magatartása döbbentett meg. Ezt nem vártam tőlük! Katalin mélyen lesüti a fejét, Zsuzsán pedig erőt vesz a zokogás. Egy másodpercre rájuk terelődik a figyelem, majd a feszült érdeklődés ismét a tanár szavainak szól. — Abban, hogy névnapi alkalomból kis baráti összejövetelt rendez valaki, nincs semmi kivetnivaló. Sőt... Az is rendjén van, hogy megtanácskozzák, kit hívjanak meg. De hallgassák csak a levelezésnek ezt az ízléstelen részletét: „Kati elég nagy darab, neki M. Bandit, azt a colos tanítót kellene meghívni...” — Judit javasolta ezt, s íme Katalin válasza: „Én ugyan nem ismerem, de ez nem baj. Valahogy majdcsak kikerítem!” Ejnye, ejnye, milyen elszomorító! Ugyan hová lett Z. Katalin lányos önérzete, hogy még ha csak tréfából is ilyeneket írjon? — S itt a következő kitétel: „íkuzsának nincs igaza, az osztályból nem kell fiú! Zolit és Miklóst passzolni kell a névsorból! Inkább hívjuk meg azt a két katonát, akikkel a presszóban ismerkedtünk meg Jutkával. Azok is jó colosak...” — javasolja B. Ibolya. Nos ugye, köszönik ezt a „megbecsülést”?! — fűzi hozzá az osztályfőnök a fiúk csoportja felé fordulva. Közöttük néhányan fészkelődnek a helyükön. Itt-ott egymáshoz hajolnak a padszomszédok, súgdolóznak. S véleményüket bizonyára sejtik az osztályfőnöki óra szereplői, mert kivéve Jutkát, aki most az ajkát bigy- gyesztgeti, mindnyájan még jobban lesütik a fejüket. — A tizenkét ét alatt, amit az iskola padjaiban töltöttek, sokat hallottak már a szülők iránti kötelező tiszteletről, megbecsülésről — így a tanár. — De Katalin mintha megfeledkezett volna minderről, amikor ezeket írta: „Apám azt mondja, hogy a mi szobánk nem alkalmas nagyobb társaság meghívására, sehogy nincs ínyére a buli. Szeretném Ibi, ha személyesen eljönnél és megfőznéd az öreg fejét, hogy jó lesz nekünk a konyha is!” — Mondhatom, gyönyörű! „Főzd meg az öreg fejét!...” — Ezt érdemli meg az édesapa, aki több mint egy évtizede hetenként kétszáz kilométert utazik munkahelyére és vissza, hogy szeretett leányának a jólétet, a nyugodt tanulási lehetőséget megteremtse!... S ha már itt tartunk, ejtsünk szót B. Ibolyáról, aki a „buli”-hoz való hozzájárulásról ekként ír: „Én adok száz forintot, hozok pogácsát és a bort is állom. Elvégre miért tsz-elnök az ember apja? Nem igaz?...” — Ez aztán hála és megbecsülés! Húsz pár cipő, ilyen sarkú, amolyan orrú, jókora ruhatár, vörösre festett haj — győzi a tsz-elnök papa! A tanulmányi előmenetel pedig éppen hogy csak elégséges, pedig esze volna! És Ibolya kisasszony ráadásul szintén pedagógusnak készül! Ezen az órán a kék füzet tartalmából sok minden szóba került még. S mielőtt a tanár szabad folyást engedett volna az osztály véleménynyilvánításának — amely eddig csak a dermedt he’tg^t^V'ól és a fejcsóvá- lásokból volt lemérhető — egyenként a „buli” füzet tulajdonosainak adta át a szót, milyen tanulságokat szűrtek le a mai órán. Z. Katalin orrfúvások és könnytörölgetések közepette ezt mondja: — Az egész csak... csak egy ártatlan névnap... lett volna az egész. — Nos, K. Judit, halljuk — kap most szót a következő lány, aki hányavetin tápászkodik fel a pádból, rándít a vállán és szinte hadarva sorolja: — Én szeretnék más lenni, de nekem ilyen a természetem. Anyukám is tudja, hogy ilyen vagyok és azt is, hogy nem tehetek róla. Tőle örököltem, mert ő is ilyen... — és leül. B. Ibolya: — Nem hozok fel semmit a mentségemre, tudom, hogy az osztály elítél, pedig az egész csak hülyéskedés volt... S végül, akiről az eset kapcsán a legkevesebb szó esett, az egész órán át zokogó M. Zsuzsanna áll fel. Hang most is alig jön ki a torkán, s csak eny- nyit mond: — Na — nagyon.,, szégyellem ... Én ... nem ... Soha többé ilyet... Én ezt az órát nem fe — lejtem el... PERNY Ifi&i Hétköznap van. Különösebb esemény nélküli hétköznap. Bán Pál brigádja négy mázsa egykilós és 3600 kiló kétkilós kenyeret adott le sütésre. Bőrsapkáját a szemébe húzza. Az esőcseppek leperegnek a bőrkabátról. A kerékpárlámpa vékony fénycsóvája belevág az est sötétségébe. Lassan tapossa a pedálokat a Mátra utca felé. KOVÁCSI MIKLÓS A KIOSZ megyei választmányának ülése Kiskunhalason Kiskunhalason tartotta meg értekezletét tegnap a Kisiparosok Országos Szervezetének megyei választmánya. A tanácskozáson Gácsi János, a KIOSZ megyei elnökének megnyitó szavai után Szabó Ferenc megyei titkár számolt be a kisiparosok szervezetének az idén végzett tevékenységéről, majd a további feladatokról tárgyalt a választmány. Az értekezleten került sor a helyi KIOSZ-cso- portok versenymozgalmának értekéjéé» Ü,
