Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
ÚT AZ ÉLETBE Közös foglalkozáson készülnek az órára a gyermekotthon kisiskolásaié A mosolygó Gáspár Mihály barátjával az udvaron. Hosszúhegyi Állami Gazdaságba. Keresetük egy részéből tv-t vettek, 20 000 forintot pedig félretettek sátorvásárlásra. A többi zsebpénz, amely a nevelőknél van letétbe helyezve. A zsebpénznyilvántartó füzetből pontosan megállapítható a be- és kivétel összege. Sokan már több száz forint megtakarított „tőkével” rendelkeznek. A tanárok meggyőző nevelésének érdeme, hogy ma már nem is pocsékolják el könnyelműen akármire. Gyorsan telnek a napok, az Nagy léptekkel Ügy hangzik, mint egy tréfás fejtöní Mi a különbség 5+1 és 4+2 között? 5+1 és 4+2 összege egyaránt 6. A hét hat napján járnak a diákok iskolába. Régen mind a hat napot az iskolapadban töltötték el (kivéve legfeljebb a tornaórákat), és bár makacsul ismételtették velük a bölcs latin igét: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — gyorsan változó századunkban az iskola és az élet egyre távolabb került egymástól. Nem mai probléma ez. A szakadék áthidalására már évtizedekkel ezelőtt bevezették a régi, egyetlen középiskolatípus, a gimnázium mellé a módosított változatot, a reálgimnáziumot. Sőt a gimnázium tárgyainak sorágából is hosszas huzavona után — ó, micsoda haladás! — törölték a görög nyelvet. És megjelentek az ipariskolák. amelyekről nálunk a fel- szabadulásig elvitatkozgattak: adion-e érettségit, egyenértékűnek tekinthető-e a gimnáziummal az ilyen gyakorlatias oktatási intézmény. Makacs ragaszkodás a régihez. a tudomány elefántcsonttornyának megtartása — ez jellemezte a ..taníigvi emberek” gond'-'i'o-iráímódiát. S csak lénésről lénésre engedtek a kor kényszerítő erejének. A nvngatl államokhan még ma is folyik a vita. Az Egyesült Államokban csak mostanában kezdenek eszmélni, hogy mennyire elmaradtak a Szovjetunió eredményei mögött. Jellemző az átalakulás nehézségeire, hogy mi is még csak most — az iskolák államosítása után 15 évvel — jutottunk el abba a szakaszba, amikor végre erélyesen hozzáfoghatunk az iskola és az élet közötti különbség felszámolásához. Az első lépéseket a politechnikai oktatás bevezetésével tettük meg az általános iskolákban. Hamarosan utat tört a gyakorlati oktatás a középiskolákba is az 5+1-es rendszerrel. A kifejezés azt jelenti, hogy a diákok öt napig tanulnak az iskolapadban, a hatodikat a műhelyben, gyárban vagy gazdaságban töltik el. Ma megyénk minden gimnáziumában ilyen oktatás folyik. De még ennél is továbbléptünk, amikor megalakultak az első 4+2-s rendszerű, égy3 nevezett szakközépiskolai osztályok. Négy nap elmélet, két nap gyakorlati foglalkozás. Ma megyénk hat középiskolájában folyik ilyen oktatás. A kétféle oktatási forma között nem csupán annyi a különbség, hogy más-más az elméleti és gyakorlati tárgyak aránya. Az előbbi forma szakmai előképzés. Az érettségivel együtt szakmai minősítő vizsgát tehetnek a tanulók. Néhány hónap, a legigényesebb ipari szakmákban pedig legfeljebb másfél év alatt megszerezhetik a szakmunkásbizonyítványt. A múlt évben a megyénk gimnáziumaiban éretségizők mintegy harmada jelentkezett szakmai minősítő vizsgára. Olyanok is, akik egyetemen, főiskolán folytatták a tanulást. A 4+2-s, más néven szakközépiskolai osztályokban olyan fokon tanulnak meg a diákok egy szakmát, hogy az érettségivel együtt megkapják a szakmunkás-bizonyítványt is. Nagy előny azok számára, akik mindjárt a termelőmunkában akarnak elhelyezkedni, s nem jelent semmiféle hátrányt az egyetemi felvételeknél sem, bármilyen szakra jelentkeznek. Sőt, előny akkor, ha végzettségének megfelelő szakon • folytatják tanulmányaikat. Az iskola és az élet ma már igazán egyre közelebb kerül egymáshoz. Mondhatnánk: a kor szelleme betört az iskola falai közé. Az iskolareform során kihnllóban vannak a feleslegessé vált terhek a tananyagból. Sok vita folyik a korszerű műveltségről manapság. Hadakoznak a humán műveltséget féltők a másik oldallal, azokkal, akik a technikai képzésért a műveltség minden más elemét feláldoznák. Az álláspontok közelednek, de a végleges arányokat még nem találtuk meg. Alkalmasint soha nem is lehet megtalálni. A régiből mind többet kell elhagyni, ahogyan az új egyre több helyet követel. Az első, a legnagyobb lépést azonban mór megtettük: felismertük, hogy alkalmazkodni kell az élet követelményeihez. Hogy valóban nem az iskolának — valamiféle pontosan nem is körülhatárolható műveltségeszmény jegyében —. hanem az életnek kell tanulni. M. L. A gondozott, szép kertben jólesik a játék. A hatalmas asztalokat a kert vörös márvány útburkolatából szerkesztették a nevelők. zott és községbeli között. Sőt, miután a VIII. általánost befejezve végleg elhagyják az intézetet — visszajárnak látogatóba, mint többek között az egyetemista Égére Péter. Az előző évektől eltérően egyre többen töltik itt a nyári szünidejüket is. Az idén két hétig Pécsett, két hétig a Szelidi tó partján nyaraltak, alig győ#k mesélni az élményeket... — Bőven kijut a játékból, szórakozásból — mosolyog a gyerkek nyelvén nagyszerűen értő Csetenyi Mem hért —, de azért a tanulást, a fegyelmet szükséges, hogy otthonról i- kérjék a gyermeket.” Otthonról? A hullámos barna hajú, kék szemű, 17 esztendős Gáspár Mihály évek óta kutat az édesanyja után — eredménytelenül. A legtöbbért évekig senki sem jelentkezik. Ha pedig igen — abban sincs köszönet. Mert nem szeretetből — önzésből teszi. Keresőt lát benne nem a saját, szeretetre, féltésre szoruló gyermekét. A mi társadalmunk azonban nem hagyja támasz nélkül az élet korai kis hajótöröttéit. A hajósi gyermekotthont most bő1. Pálos őrnagy a képes újságokat nézegette a miniszterhelyettes előszobájában. Nyílt az ajtó, és kilépett a miniszterhelyettes. Az őrnagy felugrott. — Pálos László őrnagy, doktor Liszkai Miklós főhadnagy- gyal megjelentem. Jelentkezem, miniszterhelyettes elvtárs. — Hagyjuk most a formaságokat, Laci... Gyertek be — mondta a miniszterhelyettes, majd szélesre tárta előttük az ajtót. Liszkai főhadnagy meglepődött. Már többször együtt dolgozott Pálossal, de az őrnagy még soha nem dicsekedett el vele, hogy pertuviszonyban van a miniszterhelyettessel. Pedig az emberek többsége rendszerint nem titkol ilyen tekintélyes barátot ... A miniszterhelyettes hellyel kínálta őket. A tölgyfaburkolatú szobában félhomály derengett, de nem gyújtottak villanyt — Azért hívattalak benneteket, mert ki kell bogoznotok egy nagyon kusza ügyet — szólalt meg újra a miniszterhelyettes. — Tessék, itt ez az aktacsomó, amelynek már három hónapja nem tudunk nevet adni, csak számot. A 251-es. A Kemecsei- ügyet ismeritek, ugye? — Nagyjából. Meggyilkolták. — felelte Pák*. — Bocsánat, én úgy tudom, öngyilkos lett — szólt közbe óvatosan Liszkai főhadnagy. — Persze, persze, a napiparancsban is öngyilkosságról beszéltünk ... Laci, te különben honnan tudod, hogy gyilkosság történt? — Éppen bent voltam a szakértői csoportnál, amikor tegnapelőtt azt a kis üvegfiolát behozták ... Feltételeztem, hogy a vonaton nem fogja magát megölni ... Különben is. jól ismertem Pistát, sokakrói el tudtam volna képzelni, hogy öngyilkos legyen, de róla a legkevésbé... — Igen, igen ... Vagyis a következő a helyzet Kemecsei őrnagy halálával... Ezt a számot még ő írta ide, a dosszié fedelére. A dolog úgy kezdődött, hogy a rádiósok felfigyeltek egy különleges hullámhosszon érkező adásra. A szöveg természetesen sifrével jött, és jó ideig nem tudták megfejteni. Aztán rájöttek a kulcsra, s kiderült, hogy az adás tulajdonképpen utasítás egy magyarországi kémrezi- dentúra vezetőjének... —- Szabad máris kérdeznem? — szólt közbe az őrnagy. — Persze. Legalább megköny- nyíted a dolgom ... — Egyszer vagy többször fogták az adást? — Egyetlen egyszer, illetve menjünk sorjában ... — Később is figyelték a hullámhosszt? — Igen. — Köszönöm. — A rezidentúra vezetőjének fedőszáma 26. Neki szóltak a parancsok. A szövegből az derült ki, hogy ez a B. 26-os egyelőre talonban tartja az embereit, s az adás tulajdonképpen csak ellenőrző célokat szolgál. Ügy látszik, valami nagyobb akcióra készülhetnek. A rádió- gram különben itt van a dosz- sziéban. Dohányoztok? — szakította félbe a miniszterhelyettes a tájékoztatót, s cigarettával kínálta a két rendőrtisztet. Mindketten rágyújtottak a faragott cigarettásdobozból. Nesztelenül nyílt az ajtó, és belépett a titkárnő. Feketét hozott. Letette az asztalkára, aztán gyorsan távozott. A miniszterhelyettes hátrasimította rövidre vágott, őszülő haját, majd így folytatta: — Kemecsei őrnagyra bíztuk a B. 26-os felderítését. Sajnos, az ügyet nem vettük eléggé komolyan, s csak néhány embert adtunk melléje. Csupán közönséges kis ügynökségnek tartottuk az egészet, s inkább evek. Közben tanumaK, lejiou- nek, énekelnek, szavalnak, sportolnak az apró és nagy fiúk. A jókedv állandó tanyát vert a kastély falai között. Terveket szőnek: „Én esztergályos, orvos, én pedig szakács leszek.” Egyedül rajtuk, szorgalmukon, ki tartásukon és képességükön múlik, hogy vágyaik szerint szakképzett, megbecsült dolgozók legyenek. Mert az otthon kapujából az életre nyílik az út. És gondos atyaként társadalmunk egyengeti az elindulók lépteit.. VADAS ZSUZSA iskolába vagy ipari tanulónak. Az otthon jól bevált, eredményes módszere az önnevelés. Kézmosásra, cipőtisztításra, £e- hémeműváltásra és sok más egyébre már senkit sem kell külön felszólítani, és a gyerekek soraiból választott otthon tanács havonta önállóan határozza meg a fontosabb feladatokat. Legutóbb tisztasági versenyt indítottak a hálók között. A jól tanuló és jó magaviseletű fiúknak egy-két napos eltávozást helyeztek kilátásba. Csak a megjegyzés ne lett volna olyan szívbe markoló: „Ehhez vítík, hogy tágasabb, kényelmesebb legyen. Az ellátás jó, a közösségben magukra találnak), felszabadultan tanulnak és — dolgoznak is. Évek óta minden nyáron kijárnak a sem hanyagoljuk el. Figyelőmmel kísérjük tanulmányi eredményüket, magatartásukat, jellembeli fejlődésüket és képességüknek, kérésüknek megfelelően helyezzük el őket középCsípős szél ostromolja > Málta Terézia korabeli kastély rézsó tosan állított saroktornyait. Fénylő ablakai kiváncsi szemekkel fürkészik az utat. amely mozdulatlanná dermedi borospincék, fázósan kuporgó lakóházak között, a szobordíszes főkapu elé kanyarodik. Szerény tábla jelzi: az egykori büszke kastély ma Állami Gyermek- otthon. Védelmező fedele alatt 75 gyerek él, tanul, gondtalanul szórakozik Hajóson. A fűtött, derűs szobákban nevei», kipirult arcok. A kis Ra- duka Lacinak még kopaszra nyírt feje búbján is önérzet tündököl. Nem ok nélkül, hiszen ő a második osztályosok csoportvezetője. A félénk Ivá- nyi Zoli tekintetét néha bánat félhőzi el. Még csak egy hónapja érkezett, és az édesanyja nagyon beteg. A „konyhafőnök” —■ Erada Mihály — viszont már négy eve oiuiun- tekó és fellépése imponáló biztonságról tanúskodik. — Jó itt — harsogják kórusban a fiúk. Egészséges, viruló fiatalságuk láttán ki hinné, hogy szinte valamennyiük ^múltja” hányatott, szomorú kis regény. Az otthon fogalmával először itt kötöttek ismeretséget, az „igaziról” csak a verések, durvaságok, veszekedő elvált vagy részeges szülők emlékét hozták magukkal. És a PVArmp.kknr eékenysegen ejtett első sebeket legnehezebb begyógyítani... — Nem könnyű — mondja Föl tán József nevelő —, de nagyon szép, hálós feladat. Még a legelvadulta bb gyerek is könnyen formálhatóvá alakul, ha érzi a szeretetet, ragaszkodást. Ügy kell nekik a meleg, baráti szó, becéző simoga- tás, mint a levegő. Mi pedig igyekszünk pótolni azt, amit a szülők elmulasztottak. Meg is látszik a hangulatos környezetben önfeledten mozgó gyerekeken. Nem lehet különbséget tenni állami gondo
