Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
*. «Mal »63. november 7, csütörtök Miami fiszakecske Ex a két »zó egymás mellett égy tűnik, mintha a mozdony mögötti első kocsira felszerelt táblán olvasnék. Pedig ilyen járat nem létezik. Hogy mégis együvé kerül a két helységnév, amely nagyságra is legalább annyira különbözik egymástól, mint amilyen távolság van Makó és Jeruzsálem között, annak egyedül és kizárólag Fuchs Kálmán az oka. Oka mégpedig azért, mert 1907-ben, ötvenhat esztendővel ezelőtt elvándorolt a hazából a messze tengeren túli ígéret földjére és most néhány hónapja — nyolcvankét éve« korában — diadalmaskodott a sokáig csdtítgatott honvágy és visszahozta oda, ahol nagyon-nagyon régen szegényes, agyonkopott bölcsője ringott. Bizony agyonkopott volt, mert Fuchs Kálmán tizenhatodik gyermeke volt már réges-régen elporladt édesanyjának. Ahogyan ő mondja: „A vakarcs voltam.” De ha végigmérem a kortól alig apasztott termetes alakját, önkéntelenül is arra kell gondolnom, vajon milyen lehetett a tizenöt testvér; csak tapogatód ztunk, semmint komolyan ráhajtottunk volna, ahogyan mondani szokták... De Kemecsei őrnagy rájöhetett valamire az utóbbi napokban. Sajnos, nem beszélt senkivel elgondolásáról, hanem felszállt egy Miskolc felé tartó vonatra. Hirtelen bukkanhatott valami nyomra..; — Kivel dolgozott együtt? — kérdezte Pálos. — Kazán századossal és csoportjával. — Egyedül szállt vonatra? — Igen... Valakit felismerhetett, vagy hirtelen kellett követnie valakit, nem tudom. De vannak ilyen váratlan fordulatok a nyomozásban, amikor gyorsan kell határozni. Ezt ti tudjátok a legjobban. Anélkül, hogy biztosította volna magát, vagy jelezte volna, hogy milyen új szituáció állt elő, elutazott. Azért következtetek váratlan fordulatra, mert éjszakai vonatra szállt. — Az a legvalószínűbb, hogy követett valakit, mert hiszen egyébként kocsival megy — mondta az őrnagy. — Igen... Én is azt hiszem... Különben sem a helyettese, sem az emberei nem tudják megmondani, miért indult el a miskolci gyorssal. Délután ötkor váltak el, de Kemecsei már nem ment haza, s a felesége is csak a haláláról értesülhetett. Ebben az irattartóban sincs semmi a korábbi nyomoHogy huszonhat éves korában miért adta fejét a kivándorlásra? Sokszor megismétlődött és leírt história ez, de hogy a század eleji munkásmúlt ne menjen feledésbe, néhány mondatot mindenképpen megérdemel— Fuchs Kálmán kereskedősegéd volt Budapesten. Akkoriban a munkaidőnek — erre nagyon élénken emlékszik — sem eleje, sem vége nem volt. A nyolcórás munka többnyire titkon őrzött vágyálma volt a hozzá hasonló munkásembernek. A körúti csemegeüzlet éjszaka is nyitva volt, mert ahogyan a főnök úr mondta: „Meg kell várni a színházból kijövő közönséget is.” Fuchs Kálmán mint afféle fiatalember másra is szeretett volna időt szakítani, aiTól nem is beszélve, hogy egy igazi durmolásra is alig futotta. Így aztán gyorsan a munkásszervezkedés közelébe került, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy ott menetel a tüntetők, a jogot követelők között. zás eredményéről, csak a rá- diógram. Sokáig a sötétben tapogattak Kemecseiék. Persze nagyon vigyázzatok, nehogy félrevezessen benneteket Kemecsei halála, mert az is könnyen előfordulhat, hogy egy korábbi ügy tettesét ismerte fel a városban vagy a pályaudvaron, s követni akarta. Igaz, ennek ellentmondanak a gyilkosság körülményei, főleg a fegyver, amivel elkövették. A miniszterhelyettesnek abba kellett hagyni a tájékoztatót, mert halkan felberregett a sokgombos, nagy telefonkészülék Pálos is, Liszkai is feszülten figyelt, s a váratlan telefonberregés mindkettőjüket felriasztotta. Pálos, természetével ellentétben, most egy kicsit ideges volt. Kuszáit, zavaros ügy. Jóformán semmi támpont. Még azt sem tudja, hol kezdje. A leglényegesebbet, Kemecsei halálának körülményeit egyelőre nem ismeri. Szerencsétlen család ... Még dísztemetést se kaphatott az apa! Pálos nem volt közelebbi barátságban Kemecseivel, de jól ismerte. Majdnem egy időben kerültek 1945-ben a rendőrséghez, s — együtt voltak azon a néhány hónapos nyomozóiskolán is, ahol a szükségszerűségtől diktálva, nagyon rövid idő alatt igyekezett új rendőrtiszteket kiképezni a felszabadult ország. (Folytatjuk.) Még azt sem felejtette el, hogy a Tattersallban Bokányi Dezső miként válaszolt meg — az egész gyűléssel kinevettetve — a felügyelő rendőrtisztviselőnek. Aztán egy pillanatra megdöbbentett, amikor arról beszélt, hogy olyan tüntetésen is részt vett, ahol így kiáltoztak: „Éljen Tisza István... és egy pillanatra megállt, észrevéve politikai érzékenységemet, azután huncutos könnyedséggel tette hozzá ...patkányméneggel!” A fordulat teljes megelégedésemre szolgált. Aztán jött az ígéret, illetve az ígérgetés földje. Fel nem tudnám sorolni, hogy mi minden voltam. Arra jól emlékszem: sok próbálkozás után felcsaptam pincérnek. De ez a vállalkozásom sem tartott sokáig, mert déltájt az egyik vendéget olyan istenigazából kiszolgáltam, hogy a tejfeles vadas-szósz jól szabott zakójának elejét a nyakkendővel együtt valami különös terepszínre mázolta. El lehet képzelni, hogy az étteremben, ha nem is kárörvendő, de a helyzet komikumából adódóan milyen harsány hahota tört ki. S mielőtt a vendég a maga angol nyelvén kifejtette volna véleményét, addig engem a főnök egy marssal angolosan eltávolított. Aztán egy ügynök kezébe kerültem. Fűt-fát ígért, hogy milyen jó dolgom lesz egy távoli szanatóriumban. Egy tüdőkórházban kötöttem ki, ahol ápolónak lenni akkor még a veszélyes foglalkozások közé tartozott. Itt négy év telt el velem és később egy newyorki kórház sebészetén harminckettő. De amit még Pesten belém oltottak, attól itt sem nyughat- tam. Részt vettem minden baloldali megmozdulásban. Ha kellett újságot terjesztettem, tüntetéseken meneteltem, vagy a bebörtönzöttek megsegítésére gyűjtést szerveztem. Jó ismerőseim közé tartozott Gyetvai János és a nemrég elhunyt Bebrics Lajos. Húsz éve nyugalomban vagyok és ebből hét évet éltem Miamiban, egy nyugdíjas otthonban havi 84 dollárért. Mert Amerikában semmi sincs ingyen, még a nyugdíjasokból is hasznot húznak. A hazai dolgok azonban nem hagytak nyugodni. Már annál is inkább, mert a disszidensek szörnyű dolgokat meséltek. Mígnem egy véletlen folytán kapcsolatba kerültem Tiszakécs- kéről Weiner Fülöp unokaöcsémmel, aki részletesen informált a hazai életről. S az elhatározásom megmásíthatatlan lett. Pedig hányán ijesztgettek: „Hova megy maga? Elment az esze? Ott még jóllakni sem lehet. Ha kinyitja a' száját börtönbe dugják.” Nem hittem ezeket a rémmeséket és mondhatom, hogy a határátlépéstől kezdve csak udvariasságot és előzékenységet tapasztaltam. Pesten elámultam. Minden elképzelésemet felülmúlta. Világváros ez kérem! És itt Tisza- kécskén nagyon jólesik a nyugalom, mindenkin jó ruhát, a szemekben örömöt és megelégedettséget látok. Hol vagy ehhez képest te régi Magyarország? S Fuchs Kálmán a tapasztalt öregek nyugodt méltóságával méri végig sokdioptriás szemüvegén az új, meleg tiszakécs- kei otthonát, szerető pillantásokkal simogatja későn felfedezett »okonait és bennünket is kedves szavakkal traktál, akik egy órányi ízelítőt kértünk érdekes, viszontagságos, de végül a szülőföldhöz visszatért életéből. W. D. A vonat ablakánál állt. Nézte a várost. Búcsúzott tőle. Csak akkor ült a helyére, amikor elmaradtak a Ldvoda füzesei, és a kálvária kápolnájának tornya is elveszett a hajnalban. Most érezte, hogy köny- nyek nedvesítik arcát, s az emberek szeme rajta. Elővette zsebkendőjét, kitörölte szeme sarkából az utolsó könnycseppet is, és ahogy ez lenni szokott, a szemben- ülőknek mesélni kezdett. Kicsit ma- gyarázgatva az el- érzékenyülést, kicsit, hogy könnyebbüljön a szív. — ötvenhat évvel ezelőtt állították ki iparengedélyemet. Szíjgyártó mesterséget tanultam. 1901-ben Mohácson a tanonckt- állításon első díjat kaptam, meg 10 aranykoronát. Egy pár lószerszámot kellett elkészítenem. Csak a szabást végezte a mesterem. A távolabb ülők is odafigyelnék már az öreg szavaira. Soikan ismerik is Horgos! bácsit, aki több mint 30 éven dolgozott Baján, a Kazinczy utcában, ötvenéves kisipari munkájáért az elmúlt években díszoklevéllel tüntették ki. A lapok is megírták. — 1913-ban aranyoklevelet kaptam Szegeden az akkori iparkamarától. A zentai ipartestület félszázados fennállásának jubileumára készítettem egy teljes négyesfogat- szerszámot. _ Szép munka volt, megnézhette bárki. Most már a kupéban ülők kérdeznek, Horgasi bácsi válaszol, magyaráz. Vele az utolsó szíjgyártó mester műhelyének ajtaja csukódott be Baján. Ez az egykor hires mesterség, akár a vízimolnároké, bábosoké is kihal. Horgos bácsi beszél a városról, a kedves utcáról, amelyet most otthagyott. A lányánál telepedik meg hatévtizedes, szakadatlan munka után. Nagyokat füttyent a vonat. Kiskunhalas következik. Horgasi bácsi is cihe- lődni kezd. Eddig az útja, lánya várja az állomáson. A vonat tovább indult már, de Horgasi bácsi megvárta, amíg elmegy. Szemével kísérte, hisz ez hozta el szeretett városából. Az emberek még látták, amikor elővette zsebkendőjét, és újra letörölte arcáról a könnyeket. Felvidéki István Tízezer forintos rejtvénypályázatunk III. fordulójának negyedik rejtvényét közöljük. A megfejtéseket totószerű 1, x vagy ä beírással kell megadni. A harmadik forduló megfejtéseit összegyűjtve november 22-én, péntekig kell szerkesztőségünk elmére beküldeni. A borítékra Írjuk rá: REJTV ENVTOTO. A pályázatokat kéthetenként díjazzuk. Akik minden fordulón — akár néhány szelvénnyel Is — szerepeltek, azok között sorsoljuk majd ld a főnyereményeket műsoros est keretében. Biztosítsa előre a lap példányait! Megyénkben született költő, kinek első verse 1813-ben Bajza József „Athenaeum” el- mű folyóiratában jelent meg. Az első, nyomtatásban megjelent „Borozó” című verséből Idézünk: „Gondűző borocska mellett Vigan Illan életem, Gond űző borocska mellett Sors, hatalmad megvetem.” Petőfi Sándor Arany János I x Vörösmarty Mihály Híres sportolónk, Zsivótzky Gyula kalapácsvető bajnok megyéink egyik városában végezte a gimnáziumot. Hol? Baja 1 Kecskemét x Kiskunfélegyháza 2 Közöljük az egyik igen népszerű szovjet filmszínésznő fényképét, aki a „Szállnak a dárvák” és az „El nem küldött levél” című filmek főszereplője volt. Ml a neve? Zsanna Prohorenko Tatjana Szamod ova t x Nyina Drobiseva 2 A beköldö neve: .................................... Po ntos elme: TIPP TIPP Bekül dőnél marad EŰCSŰ
