Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

t «NM I9C3. november 22, péntek Megalakult az új Iraki kormány Erhard Párizsban — Sztrájkhullám Franciaországban Vietnami tiltakozás az amerikai ftottamozdulatok miatt Hírek Latin-lmerikából A lengyel párt* és kormányküldöttség látogatása Fejér megyében EGY KAP A KÜLPOLITIKÁBAN A BAGDADI rádió be­jelentette az új iraki kormány megalakulását. A kormánylistán 21 név szerepel. Közülük nyolcán a baathista rezsim alatt is betöltötték különböző tisztségeket. Az államelnöki tisztséget Abdel Szalam Aref, a si­keres puccs irányítója tartotta meg. Az állam alelnöke El Bakr,'a volt miniszterelnök. Nyugati hírügynökségek az új kormány összetételét ele­mezve rámutatnak, hogy a tárcákat három irány­zat képviselői között osztották szét. Helyet ka­pott a kormányban néhány volt vezető baathista politikus is, több Nasszerrel rokonszenvező ál­lamférfi és számos mérsékelt nacionalista. Az új kormány tagjainak kinevezése megerősíti a puccs egyik irányítójának kijelentését, amely szerint a végrehajtott államcsíny nem egyértelműen a Baath-párt ellen irányult, hanem a nemzeti gár­da ellen. Érdekes a kurd forradalmi mozgalom most nyilvánosságra hozott nyilatkozata, mely azt a reményt fejezi ki, hogy a kurdok egyet­értésre tudnak majd jutni az új iraki vezetők­kel, s olyan megoldást találnak, amely lehetővé teszi a kurdok igazságos követeléseinek teljesí­tését, véget vet a vérontásnak, ismét életet lehel a Baath-párt által megbénított iraki—kurd ba­rátságba. A NAGT HÍRREL beharangozott Erhard-láto- gatás Párizsban vegyes érzelmeket keltett. Lud­wig Erhard nyugatnémet kancellár, kinek új tisztsége átvétele óta ez az első külföldi útja, széles körű eszmecserét folytat de Gaulle elnök­kel és a francia kormány tagjaival. A hivatalos nyilatkozatok ezzel kapcsolatban udvarias derű­látással kommentálják a látogatást, a francia sajtó egyáltalán nem osztja ezt az optimizmust. A Figaro rámutat: A francia—német barátság állaridó emlegetése bizonyos aggodalmakat tük­röz. Erhard nem ismeri de Gaullet, s így a pár­beszéd minden bizonnyal nehéz lesz. A bonni álláspont sok tekintetben erősen eltér a francia véleménytől. A lap szerint Erhard semmi olyan engedményre nem hajlandó, ami az atlanti szö­vetséget gyengítené, az USA és Európa viszonyát illetően véleménye eltér de Gaulle elnökétől. A megbeszélések eredménye tehát — mondja ki a szentenciát — lényegében a francia magatartás alakulásától függ. Éppen ebben az időben újabb sztrájkhullám öntötte el Franciaországot. A dol­gozók amiatt tiltakoznak, hogy Pompidou mi­niszterelnök a múlt héten durván megfenyegette a francia munkásosztályt, mondván, hogy a kor­mány nem tűri a gazdasági életet zavaró sztráj­kokat. Teljes leállást ha­tároztak el a vasutasok a legnagyobb bányász­szakszervezetek tagjai és a jövő héten az egyetemi tanszemélyzet és a diákok is sztrájkba lépnek. A SZOVJETUNIÓ külügyminisztériuma az In- dokínával kapcsolatos 1954. évi genfi tanácsko­zás szovjet társelnöke nevében eljuttatta Kam­bodzsa, a Kínai Népköztársaság. Laosz, az Egye­sült Államok és Franciaország, tehát a résztvevő országok kormányaihoz a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság külügyminiszterének táviratát. Ez az okmány az ellen tiltakozik, hogy Dél-Viet- nam felségvizeire irányították a 7. amerikai flot­ta hadihajóit. A VDK kéri, vonják ki haladék­talanul az amerikai* flottaegységeket, szüntessék meg a Dél-Vietnam elleni háborút, és szállítsák el onnan az amerikai csapatokat. Á szovjet kül­ügyminisztérium támogatását fejezte ki e törek­vésekkel kapcsolatban, melyek a nemzetközi jog betartására intik az Egyesült Államokat. AZ ARGENTIN kormány bejelentette, hogy feltétlenül életbe lépteti a külföldi olajtársasá­gokkal kötött szerződések felbontásáról szóló dek­rétumot. Az argentin külügyminiszter e bejelen­tést kommentálva megállapítja, hogy kormánya semmilyen külföldi hatalom előtt sem köteles megindokolni eljárását és reméli, hogy intézke­dései nem vonnak maguk után külső reakciót. Az argentin állami olajtársaságok elnöke továb­bi részletekről beszélt egy másik alkalommal. Hangoztatta, hogy az olajlelőhelyek kiaknázására a kormány nem is szándékozik újabb szerződé­seket kötni. Egyre többször cikkeznek egyébként arról, hogy az USA dél-amerikai politikája so­kat vesztett hatásából. Maga Harrimann ameri­kai külügyminiszter-helyettes is megjegyezte egy beszédében, hogy a latin-amerikaik a nyomort és a tudatlanságot tekintik ellenségüknek és nem ismerik el annak az antikommunista harcnak a fontosságát, melyet az Egyesült Államok folytat a Szovjetunió ellen. Ezt a nézetet hangoztatja George Kennan, az Egyesült Államok volt szov­jetunióbeli nagykövete, amikor így nyilatkozik a Look című tekintélyes folyóiratban: „Az Egye­sült Államok külpolitikája meg van bénítva. En­nek oka, az, hogy az USA még nem döntötte el, milyen világot akar, és milyen szerepet szán ön­magának ebben a világban ...” Kennan rámutat, felelőtlen az az álláspont, mely szerint a szocia­lista országokkal folytatott tárgyalások helyett bízni lehet a „szuper-militarizálásban” és az Egyesült Államok „katonai fölényében”. A lengyel párt- és kormány- küldöttség vezetői: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Józef Cyran- kiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Lengyel Nép- köztársaság kormányának elnö­ke, s a delegáció tagjai csü­törtökön délelőtt Fejér megyé­be látogattak el. A lengyel ven­dégek társaságában volt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány el­nökhelyettese és Losonczi Pál földművelésügyi miniszter. A polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet keresték fel, ahol Juhász János, a megyei pártbizottság első titkára, Buj­dosó Imre, a Fejér megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságának elnöke, s a termelőszövetkezet vezetői fogadták. A vendégeket Nagy István, a termelőszövetkezet elnöke tájékoztatta a közös gazdaság munkájáról, fejlődéséről, ered­ményeiről. A szövetkezet a me­gye egyik nagy árutermelő gaz­dasága. Jellemző erre, hogy évente negyvenezer pecsenye- csirkét adnak a népgazdaság­nak. A sertésállomány 2100 amiből 190 anyakoca. Az idén a kukorica negyven százalékát vegyszerrel művelték, a szántó- terület 32 szsNadékán kenyér- gabonát termeltek. A termés- eredmény három év átlagában búzából 27 mázsa hektáron­ként, kukoricából pedig 35 má­zsa hektáronként. Közölte a termelőszövetkezet elnöke azt is, hogy előreláthatólag elérik a tervezett 41 forintos munka­egységet. A látogatás után a vendégek Székesfehérvárra mentek, ahol a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága ebédet adott tisztele­tükre. Délután a Székesfehérvári Könnyűfémmű megtekintése szerepelt a delegáció program­jában. Az üzem megtekintése után a vendégek és kísérőik gyűlésen vettek részt, amelyen Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese szólalt fel. A baráti üdvözlésekre Jó­zef Cyrankiewicz, a LEMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság kormá­nyának elnöke válaszolt, s meg­köszönte a szívélyes fogadtatást. Este a lengyel párt- és kor­mányküldöttség fogadást adott, melyen Kádár János elvtárs mondott pohárköszöntőt. Megtalálták a Gestapo-tisztet, aki Anna Frankot letartóztatta Szenzációs híradással szol­gált néhány nappal ezelőtt a Volksstimme, az Osztrák KP. központi lapja. Megírta, hogy egy Karl Silberbauer nevű bé­csi rendőrfelügyelő volt az, aki 1944. augusztus 4-én a Gestapo tisztjeként a megrázó naplójá­val világhírűvé vált Anna Frankot és családját Amszter­damban letartóztatta. Mint is­meretes, a Frank-családot a hollandok bújtatták, így egy Halmozott karambol Budapesten, a József körút és a Baross utca kereszteződé­sében Magasházi Sándor 46 éves budapesti lakos, nekifutott a személygépkocsijával a járda­sziget terelőoszlopának, majd tovább haladva elütötte Bátbi Dénesné 68. éves és Szepák Sándor 58 éves budapesti la­kosokat, utána összeütközött a 9-es jelzésű autóbusszal. Magas­házi Sándor, Báthi Dénesné és Szepák Sándor súlyosan, de nem életveszélyesen, Pálosi József 11 éves budapesti lakos, a sze­mélykocsi utasa könnyebben megsérült. Magasházi Sándor gyorsan hajtott és az okozta a balesetet. Vezetői igazolványát bevonták. ítélet kémkedés ügyben A Budapesti Katonai Bíróság november 18-án tárgyalta Poly- vás István piliscsabai lakos kémkedési ügyét. A bírósági tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy Polyvás István a nyugat­német hírszerző szerv részére rendszeresen küldött katonai vonatkozású adatokat tartalma­zó, titkosírásos kém jelentéseket. A Budapesti Katonai Bíróság Polyvás Istvánt kémkedés bűn­tettében mondotta ki bűnösnek, és ezért 13 évi szabadságvesz­tésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, valamint a közügyek gya­korlásától tíz évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. A vádlott enyhítésért fellebbezett. ideig sikerült elkerülniök a deportálást. Silberbauer közfoe- léptével azután Frankók is a többi Hollandiában élő zsidó sorsára jutottak, Bergenbelsen- be deportálták őket, ahonnan csak a családfő tért vissza. Az egykori Gestapo-tiszt, a náci párt tagja, aki megpecsé­telte a Frank-család sorsát, a háború után visszatért Bécsbe. Bár múltja miatt perbe fogták, 1954-ben másodfokon felmen­tették, s azóta a bécsi belvárosi rendőrség központi felügyelőié­ként dolgozott. Simon Wiesenthal, az osztrák fővárosban működő zsidó do­kumentációs központ vezetője rántotta le a leplet a ma 52 éves Silberbauerről. A lelep­lezés után Silberbauert azonnali hatállyal felfüggesztettéle állá­sából, s fegyelmi eljárást indí­tottak ellene, hogy felderítsék: elhallgatott-e múltjára nézve terhelő tényeket, amikor ismét az osztrák rendőrség szolgála­tába lépett. Haldex rt. az első magyar—lengyel vállalat a KGST-n belül Amíg az ember közelebbről nem ifimeri, elég nehezen tudja elkép­zelni: tulajdonképpen hogyan iß működik, mi is ez a mostanában mind gyakrabban emlegetett közös vállalat. De a katowiczei központ­ban, s közvetlenül a HALDEX üze­meiben tett néhány órás látogatás után már igen könnyű megérteni, milyen hallatlanul nagy fantázia van — akárcsak egyetlen helyesen megválasztott területen is — két szocialista ország termelési együtt- m&cödésében. á HALDEX államközi egyezmény alapján részvénytársasági formában jött létre. A részvénytőkéhez a két fél fele-fele arányban járult hoz­zá. Feladata, hogy egy Tatabányán kikísérletezett magyar találmány felhasználásával, aránylag nem nagy befektetéssel, s igen egyszerű eszközökkel felszámolja és hasz­nosítsa a világhírű sziléziai bánya­vidék sok évtized alatt helyenként valóságos hegyekké magasodott, mindeddig haszontalannak tartott meddőt. A lengyel bányákból a szénnel együtt évente 16—18 millió ;nnna tüzelésre teljesen alkalmat­lan paláskőzet kerül felszínre, s mind több és több művelésre, par­kosításra, építkezésre alkalmas ér­tékes területet foglal el. Ráadásul az önmag üktől begyulladó, állan­dóan füstölgő hányók ártalmas, mérgesgázokkal szennyezik a leve­gőt. A világszerte egyedülálló eljá­rás lényege a következő: a palás­kőzetet apróra összetörik, osztályoz­zák, vízzel elegyítik, s ebből az iszapos anyagból ma^pas víznyo­mással működő speciális berendezés választja ki a palánál könnyebb faj­súlyú szemcsés fekete szenet. A sombierki HALDEX üzemben az osztályozó bunkerek alatt álló va­gonok a látogatók szeme láttára egymás után telnek meg igen ma­gas kalóriaértékű príma dara­szénnel. Ismét más vagonokba öm­lik az összetört meddőkőzetnek az a része, amelyet az építőipar hasz­nál fel épületelemek készítésére és téglagyártáshoz. A meddő feldolgo­zási folyamat legvégén visszamara­dó iszapfinomságú anyagot vissza­kapják a bányák, és homok helyett ezzel r tömik be a kitermelt szén helyén keletkezett föld alatti üre­geket és elhagyott vágatokat. A meddőhányók minden darabkáját tehát komplexen hasznosítják — innen származik a vállalat HAL­DEX elnevezése is, amely magya­rul hányókinyerést jelent. A HALDEX első üzeme 1961. jú­lius 1-én kezdett dolgozni, a má­sodik, a sombierki pedig 1962. december 1-én. A két (izemben 1963 októberéig összesen százezer tonna, az iparban és erőművekben kitűnően felhasználható, első osz­tályú, 7—8 ezer kalóriás szenet ter­meltek. A HALDEX üzemekben le­gyártott széntermékből a két fél 50—50 százalékban részesedik ön­költségi áron. A százezer tonna eddig termelt szénből tehát 50 ezer tonna a lengyel, 50 ezer tonna pe­dig a Magyar Népköztársaságot il­leti. A melléktermékeket — az épí­tőipari és tömedékanyagokat — a lengyel fél veszi át, és ennek ter­vezett önköltségi ára után 10 szá­zalék nyereséget számolnak, amely­nek ötven százaléka a magyar felet illeti. A gazdaságosságra jellemző, hogy a HALDEX „széngyáraiban” a ton­nánkénti önköltség körülbelül a fele annak, mint az ugyanott a föld mélyéből felszínre hozott szén önköltsége. Tehát a két részvényes csoport, illetve a lengyed és a magyar népgazdaság a világpiaci ár­nál lényegesen olcsóbban jut ehhez a szénhez. A kitűzött cél ötmillió tonna szén termelése, s ezt a HALDEX 15 év alatt akarja elérni. A 10— 12 százalékos széntartalmat alapul véve ehhez nem kevesebb, mint 45—50 millió tonna meddőt kell fel­dolgozni. A már működő két üzem évente összesen 80 ezer tonna sze­net képes termelni, 1964. tavaszán Makasowiban dolgozni kezd a har­madik üzemegység is, s a követ­kező négy év alatt — mint Polgár László, a HALDEX magyar főmér­nöke elmondta még annyi új, az eddigieknél jóval nagyobb tel­jesítőképességű üzemet építenek, amennyivel elérik a feladat telje­sítéséhez szükséges kapacitást. A jó együttműködésnek, a lengyel és a magyar szakemberek közös erőfeszítésének köszönhető, hogy ©gy-egy új üzemegység a mi beru­házási gyakorlatunkban is párját ritkító gyorsasággal, az elhatáro­zástól számított másfél év alatt felépül és megkezdj, a termelést. A gépeket, s az üzemi épületek vasszerkezeteit a magyar fél szál­lítja, a NIKEX és a tatabányai tröszt Budapesten működő lengyel —magyar csoportja közreműködésé­vel, az elektromos üzemi berende­zéseket pedig a lengyelek adják. A HALDEX tőkések nélkül mű­ködő, két baráti szocialista ország részvénytársasága, amelyben a ma­gyar államot közvetlenül a Tata­bányai Szénbányászati Tröszt kép­viseli. A részvénytársaság legfelső irányító szerve a hat lengyel és hat magyar szakemberből álló fel­ügyelő bizottság, amely évente leg­alább kétszer Magyarországon, il­letve Lengyelországban ülésezik és dönt a legfontosabb kérdésekben. Kétévenként változik a vállalat igazgatója, illetve igazgatóhelyette­se és viszont. A főkönyvelő lengyel, helyettese magyar, a főmérnök ma­gyar, helyettese lengyel. Az együtt­működés mindennapi gyakorlata igen nagy rugalmasságot és meg­fontoltságot kíván a vezetőktől. He­lyesen kell összeegyeztetniük a két ország egymástól gyakran eltérő tervezési, beruházási, pénzügyi, mű­szaki egységeit, előírásait, jogsza- bályait, s egyik fő törekvésük, bogy a már több éves értékes ta­pasztalatokat felhasználva kialakít­sák a közös vállalat legcélszerűbb közös vezetési módszereit. Közös vállalatok alakítása ma még egészen új, és szervezetileg is sajá­tos formája a KGST-országok gaz­dasági együttműködésének. S nem véletlen, hogy a HALDEX, amely most már bízvást mondhatjuk: ki­állta a gyakorlati próbát, s kézzel­foghatóan bizonyítja, a szocialista államok ilyenfajta együttműködé­sében rejlő előnyöket és nagy le­hetőségeket — mind nagyobb hírt szerez magának. Ottjártunkkor nyugatnémet és ja­pán szakemberek látogatták meg a HALDEX üzemelt — akik, éppúgy mint más tőkés országok üzletem­berei, elsősorban a feldolgozás mód­ja iránt érdeklődnek, s berendezé­seket szeretnének vásárolni. Ennél fontosabb azonban, hogy az előze­tes tárgyalások szerint HALDEX- mintára most már hamarosan egy hasonló közös vállalat alapítására kerül sor a Csehszlovák Szocia­lista Köztársasággal is. A HALDEX, az első magyar- lengyel közös vállalat eredményei­ről és tanulságairól tehát kell is, érdemes is minél többet tudni és minél többet beszélni, hogy a köz­vélemény ereje is mindinkább elő­segítse és mind hatékonyabban tá­mogassa a KGST-országok gazda­sági együttműködésének továbbfej­lődését. OROSZ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents