Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

1963. november 22, péntek

HALAT VEGYENEK!

Halat vegyenek! Szép kis halakat! Kilója 15 forint! Most vegyék, most vigyék! Fogytán a készlet, már csak 100 mázsával szolgálhatunk!

Tévedés ne essék, nem én árusítom a csekély száz má- zsányi halivadékot, hanem a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz. Gál József főkönyvelő kért meg, hogy tegyem közhírré ajánlatukat, mert az ő torka már berekedt a sok tárgyalástól, telefonálástól. Nem tnd akkorát 'kiáltani, hogy meghallják az illetékesek. A pontyra pedig sajnos, nincs vevő.

Nem kevesebb, mint 194 ezer forintot emésztett ez évben a százholdas halastó. De ha értékesíteni tudnák az ivadékot, akkor mégis mintegy 70 ezer forintos hasznot hozna a termelőszövetkezetnek a haltenyésztés. Ellenkező esetben kénytelenek átteleltetni és kilósra nevelni a fiapontyokat, ami a gazdaság adottságai mellett igen költséges mulatság. Annyira költséges,

hogy haszon alig-alig maradna. Oda jutnának a Kiskunsági Tsz gazdái, ahová a midi honpolgár jutott a szólásmondás szerint. Az ugyanis nem jutott sehová. A sötétben körbe járta a falut és hajnalban ott találta magát, aho- nan elindult.

— Csak azért nem dolgozunk, hogy visszakapjuk a befektetett tőkét — mondja a főkönyvelő. És igaza van.

De lehetséges az, hogy nincs szüksége a jó minőségű pontyivadékra senkinek? Nem hiszem. Én ugyanis a nyáron számtalan esetben láttam a kecskeméti halbolt ajtaján a következő táblát: „A hal elfogyott.”

Mikor fogy el a hal? Ha kevés van belőle. Mit kell tenni, hogy sok legyen? Nyilván szaporítani kell. Mivel? Halivadékkal. Többek között azzal a száz mázsával is, ami jelenleg még a termelőszövetkezet tavában lubickol.

Békés Dezső

Megkezdődtek a kifizetések

ttSO millió forintot vessnek fel a „téli HST-tagoku

A téli lejáratú Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak országszerte megkezdték s december közepén fejezik be a kifizetéseket. A KST-k számadatai azt mutatják, hogy a dolgozóknak ezek a házi bankjai mind népszerűbbek. Tavaly novemberben és decemberben 5054 KST-ben 757 000 tag vett fel 744 millió forintot, az idén 850 millió forintot fizet 5230 KST 819 000 tagjának.

A Kölcsönös Segítő Takarék- pénztár tagjai — 380 000 fővárosi, 438 ezer pedig vidéki — évközben 695 millió forintot kaptak kölcsön, amelyet időközben törlesztettek.

„Dolgozni csak pontosan. szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” — József Attila versének ez a szép mondata áll a brigádnapló első oldalán. Illetve még előbb, a borítólap belső felén, a Dobó Katalin nevét viselő kertészeti női brigád tizenkét tagjának a névsora, s az, hogy a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói üzemegységében dolgoznak.

Még egy versidézet van mai költőtől, majd bentebb Juhász Gyula a Munka című szonettjének teljes szövege. A bemutatkozást méltóképp zárja le a . névadó hősiességéről írott rövid méltatás — Kakas Ilonkának, a brigád vezetőjének tollából-.'

S aztán a hétköznapok következnek. A naplót olvasva szinte filmszerű érzékletességgel tárul elénk a kis közösség nem egészen egyéves élete — a munkában és a munkán kívül.

—~~' Április.

Tavasz Kora resgel

készült fény- kép a lányokról; a virgonc tavaszi szél összekuszálta hajukat. Kezükben kapa.

Néhány lappal odébb megtudni, hogy mit olvasnak a brigád tagjai. Valamennyien járatják a Szőlészet és Kertészet című szaklapot, hárman a Turistá-t, öten a Képes Újságot, négyen a Nők Lapját. Olyan filmet nem tűznek műsorra, amit meg ne néznének. (Ez a későbbiekből ki is derül.) Négyen zeneiskolába járnak, mandolinon játszanak. Április 3-án először lépnek fel nyilvánosan. Sikerrel. Hatan rendszeres olvasói a könyvtárnak.

Aztán egyik nap majdnem baleset történik. Egyikük kis híján belelép az eldobott kapába.

Elhatározzák, hogy maguk közül minden héten munkavédelmi felelőst választanak. A brigádvezető kezdi a sort.

Szedik a spárgát. — Közben Szappanos Andrásné, a brigád egyik tagja megbetegszik. A reá eső munkát is elvégzik, s a beteget minden este meglátogatják. Április végén hűvös az idő, de így is megszedik az előírt spárgamennyiséget. A május 20-i bejegyzés arról tudósít, hogy a munkavédelmi ellenőrzést már egészen megszokták. Ez idő tájt vasárnap is szedik a spárgát.

Boros Katalinnak, a brigád másik tagjának az édesapja kórházban fekszik. A legközelebbi vasárnap a lányok megkapálják Borosék illetménykukoricáját — társadalmi munkában. Vidám palacsintaevéssel zárul a nap.

27—30 fok meleg — így kezdődik a június 23-i bejegyzés. Vasárnap, kirándulás Kunfehértóra. A következő hónap elején a barackszüret megkezdéséről számol be a napló. Nem kis odaadást követel ez a munka, hogy a termés nagyobb fele megfeleljen az export követelményeinek. A barackválogatást néhány fénykép illusztrálja.

Július 15. Boros bácsi kukoricáját másodszor is megkapálják. Az öreget nem engedik dolgozni.

Majd később ezt olvashatjuk: „Egy hét óta 11 órát dolgozunk naponta. A munka belenyúlik az estébe, így most nem tudunk moziba menni.”

A „zenészeket” nagy öröm éri;

w kéthetes jutalomüdülésI re indulnak Siófokra.

Ugyancsak fényképek örökítik meg a felszabadult és megérdemelt pihenésben töltött napokat.

~ Szeptember

Ősz közepére

megcukro--------------------------- sódnak a

szőlőfürtök. Kezdődik a szüret. Ez a munka is nagy figyelmet igényel. Az a céljuk, hogy minél kevesebb fürtöt hagyjanak el. Erre figyelmeztetik is egymást. Közben bájos, de tanulságos epizód is lejátszódik a balesetvédelemmel kapcsolatban: Szalai Matildka összeszidja őket, amiért a szüretelő kést zsebre rakják. Kellemesen telik egyébként az ebédidő is, Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán című regényét olvasgatják. Hangosan.

Majd sor kerül az alma osztályozására. Néhányan késő estig dolgoznak, az almát hordják a vasúthoz. Sietni kell, nehogy beálljon az esős idő.

Október 16-án a brigád fele író—olvasó találkozón vesz részt. Aztán újabb felsorolás követke1- zik arról: ki milyen lapot járat. A Népszabadság-ot, a Petőfi Népé-t és a Szabad Föld-et majdnem mindegyikőjük megrendelte.

A hónap utolsó napjait már az év eredményeinek összegezése jellemzi. A 205 hold szőlő termése csaknem 15 százalékkal több a tervezettnél. Az önköltséget két százalékkal sikerült csökkenteniük. A kajszi termésének 58 százalékát exportálták, összesen 1100 mázsát.

A napló méltó lezárása ez: A brigád tagjai eleget tettek vállalásuknak, s így elnyerték a szocialista címet, 3000 forint jutalom kíséretében.

Megérdemelték. H. D.

Négy forint

Három hétig nem üzemelt a keceli Vörös Zászló Tsz MTZ- típusú traktora. Olyan három héten át, amikor egyszerre jelentkezett a vetés, az őszi mélyszántás, a betakarítás és a szállítás bokros tennivalója.

Tönkrement talán a traktor? Dehogy! Csupán a hidraulikánál alkalmazott gumi tömítőgyűrű rongálódott meg. Ez a jelentéktelen kis alkatrész, amelynek az ára 4, azaz négy forint. Értékét azonban csak akkor méltányolhatjuk igazán, ha — hiányzik, ß hiányzott bizony a

közös gazdaságban is.

Természetes, hogy nyomban a beszerzésére indultak. Ám hamarosan kiderült, hogy a vállalkozás korántsem olyan egyszerű, amilyennek az első pillanatban tűnt. A Kiskőrösi Gépállomás raktárában is hiánycikk volt a tömítőgyűrű. Nos, hátha Pesten lesz — gondolták a szövetkezetben. De hiába — onnan is üres kézzel tértek vissza. Végül a kecskeméti AG- ROKER Vállalathoz fordultak. Kaptak is húsz darabot, de kiderült, hogy egyik sem az MTZ-hez való. Ekkor a főkönyvelő újból a fővárosba utazott és sikerült megszereznie

az alkatrészt. Bár nem tökéletes ez sem, de tudják használni. A traktor üzemel, s ez a lényeg.

A kisded alkatrész beszerzési költsége azonban — figyelembe véve az erre elpazarolt munkaidőt, útiköltséget, napidíjat — a sokszorosára növekedett, még ha nem is számítjuk azt a veszteséget, amit a gép munkából történő kiesése okozott. És ez sem jelentéktelen! A szóban forgó gép tízórás műszakban 3,1 hold őszi mélyszántás elvégzésére képes, három hetet számítva tehát csaknem 60 holdat forgathattak volna meg vele. Kettős műszakban ennek a kétszeresét. S hogy ez nem így történt, csupán egy négy forint értékű alkatrészen múlott.

Faludi Ferenc, az AGROKER Vállalat igazgatója szerint megyénkben több mint harmincfajta erőgép üzemel, s ennek zöme külföldi gyártmányú. Mint az MTZ-típusú traktor is. Ilyenformán az alkatrészek biztosítása meglehetősen nehézkes. De nem lehetetlen! Csupán a külkereskedelem nagyobb mozgékonyságára, rugalmasságára lenne szükség. Hogy azok a bizonyos négy forintok ne hatványozod janak!

Becsületbeli adósság

A kármint számolunk, ha “ az ünnepnapokat is, de még az év végi leltározás követelte munkaidőt is tekintetbe vesszük, mindössze néhány hetünk van hátra ebből az esztendőből. Bizony ez olyan kurtára szabott idő, hogy még csak nem is számolgathatunk sokat. Nem meditálhatunk, és nem sokat tanácskozhatunk feladataink mibenlétén, annál kevésbé, hiszen a feladat teljesen tisztázott. Mind az ipari vállalatoknál, mind a mezőgazdasági üzemekben teljesítenünk kell az éves terv előirányzatait.

Sem a munkásoknak, sem a termelőszövetkezeti embereknek nem szükséges felvázolnunk, mennyi tennivaló van még hátra. Éppúgy tudják mint a gazdasági vezetők s a pártszervezetek. És azt is tudják, hogy az éves terv előírásait csak teljes erőfeszítéssel, a rendelkezésünkre álló munkaórák minden percének okos, racionális kihasználásával, vasszorgalommal teljesíthetjük.

Becsületbeli adósságról van szó. Országunk, népünk élete terveinkre épül, annak létbe- vágóan fontos fejezete az éves terv. A becsületbeli adósságot pedig nem lehet, nem szabad ,, többé-kevésbé’ ’ teljesíteni.

Az előirányzatokat nem elegendő „viszonylag megközelíteni”.

Ez az ország senkinek sem marad adósa. Ne legyen hát egyetlen ipari vagy mezőgazdasági munkahely sem, amely adósa marad a népnek.

Mi húzhat bennünket visz- sza, mi csorbíthatja a dolgozó emberek erőfeszítéseinek hatékonyságát az év hátralevő munkanapjain ?

M indenekelőtt a közöny. * ■ akár a gazdasági vezető, akár a dolgozó emberek egy részének közönye. Az a felfogás, hogy „dolgozunk, mint máskor, rendesen, mindent megteszünk, amit általában, mi egyebet tehetnénk ezen felül?” De ez a szürkeség és lendülettelenség nem tarthat vissza bennünket, ha elsősorban a kommunisták, a szakszervezeti aktivisták, a KISZ-fiatalok, a legjobb és leglelkiismeretesebb dolgozók sorompóba szállnak ellene. Megragadó példával és ihlető szavakkal egyaránt. Mit bizonyítson ez a példa, mire ihlessenek a rövidre fogott, de értelmes és meggyőző szavak? Azt és arra, hogy most többre van szükség, mint „rendesen”. Igen, rendkívüli erőpróba ez a néhány hét. Többek között az emberi akarásnak próbája. S ha mindenki erősen akarja a tervfeladatok teljesítését, tudatosan tud és fog is harcolni érte. Akkor mindenki megleli a hátralevő tervszakasz feladataiból személy szerint rájutó részt, és teljesíti becsületbeli adósságát a népgazdaság iránt.

Rövidre fogott szavak — hú- zuk ezt alá. Már nincs időnk sem hosszadalmas diskurzusokra, felmérésekre, programozásokra, és nincs időnk végelláthatatlan győzködésre sem. A sok beszéd most, még inkább mint máskor, a jó ügynek veszedelme. Most aztán igazán vétkezik az, aki a tennivalókról társalog, ahelyett hogy kézbe kapná és elvégezné a munkát.

Memcs ak az képtelenség, 11 hogy a hátralevő hetek programjáról akárhol is ankétokat, egy-kétnapos tanácskozásokat rendezzenek. De még az is, hogy például a műszaki, gazdasági, vagy brigádvezetők magyarázkodjanak: ezért nincs anyag, azért nincs szerszám, amazért nincs szállítóeszköz. Magyarázkodás helyett csak erről lehet szó: hol az anyag, itt a szerszám, ennyi a szállítóeszköz. Panaszkodni? Objektív nehézségekről papolni? Mi értelme volna ennek ebben a dolgctotói és kötelességektől sűrű időszakban? Esetleges anyaghiány, ilyen ’ hiány, olyan hiány, persze itt is, ott is kísérthet. Mégsem mentségekre és utalásokra van szükség, csakis anyagra, szerszámra, eszközre. Arra, hogy az illetékes helyi vezetők a sikeres és folyamatos munka valamennyi feltételét előteremtsék, a dolgozók keze ügyébe adják.

Ä legmagasabb fokú szervezettség a leghűhb szövetségesük azoknak, akik most eltökélték, hogy eredményesen fejezik be az éves tervet. Magáitól értetődik, hogy ennek a magasfokú szervezettségnek kulcsembere mindenütt a műszaki és gazdasági vezető. Mi ilyenkor az ő legifőbb dolguk? Előrelátni, idejekorán gondoskodni a munka minden feltételének biztosításáról. — Gondoskodni — árkon-bokron át, ha éppen nem tükörsima aszfalt van a talpuk alatt. Ilyenkor holmi ügyrend szerint levelezgetni, majd tétlenül várakozni a késedelmes válaszra, aztán ismét csak le- velezgetni — egyenlő a fecsegéssel és semmittevéssel.

A jó és körültekintő vezető most ott terem, ahol hiba van, és akár a legkisebb mértékben elakad a folyamatos munka. És még ott terem, ahol bürokratizmus akasztja el az eredményes tervmunka feltételeit. Csak a vezetésnek ez az ellenállhatatlan lendülete, mindenütt a kellő időben beavatkozó, és minden szükségletről gondoskodó módszere hozhat teljes eredményt.

Közöny, szervezetlenség, munka helyett fecsegés — ezek most olyan tényezők, mint az a bizonyos vendég- marasztaló sár, amely ráragad az előbbre igyekvő ember csizmájára, és feltartóztatja. Bízvást elmondhatjuk, hogy a munkának ebben a dandárjában minden megtakarított .szó, minden elhallgatott fölös szóbeszéd anyagi javakban térül meg. Több és jobb ipari termékben, aztán kukoricában, burgonyában, répában, gyümölcsben.

C oha sincsen annak külö- nősebb értelme, ha a feladatok végrehajtásának minden egyes ütemében hosz- szas értekezleteket rendeznek, még pedig „az elvek tisztázása céljából”. Minek ez? Nálunk az elvek tisztázottak, az elvek körül minden rendben van. Alkalmasint csak annyit kell tisztázni: mit szükséges végrehajtani, mi a megvalósítás legcélszerűbb módja, ki azért a felelős, és milyen határidőre végezzen a munkával. És ha ez áll minden feladatra és minden időben, most különösképpen esedékes. Az a fontos, hogy minden dolgozó ember tudja a dolgát, majd kapjon meg minden szükséges segítséget, hogy azt jól végrehajthassa. És ehhez nincs szükség semmiféle szó- özönre.

Kevés szót vesztegetve, gyorsan és jól dolgozni az éves terv előirányzatainak teljesítéséért valamennyi szocialista munkahelyen — ez ma törekvéseink tartalma. Eszerint álljunk helyt ebben a nagyon fontos időszakban, amikor részint idei elképzeléseink hiánytalan valóra váltása a dolgunk, másrészt kedvező kiindulási alapot szükséges teremtenünk a következő évek munkájához. Egyet ne feledjünk el: személy szerint valamennyiünknek megvannak a terveink, személyes és családi boldogságunk programja. De ez nem lehet és nem is független az ország, a népgazdaság tervének teljesítésétől. És a személyes tervek teljesülését is az mozdítja elő, ha az évi tervnek a lehető legjobb megvalósítását minden dolgozó ember becsületbeli és szívügyének tekinti.

Horváth József

Nyár

Brigádnapló