Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-21 / 272. szám

TOSS. nwvwn&er 31, csStörtSfc S. oldal Közelebb Képletünk a következő: _ falu és a város, a vidéki élet­forma és a nagyvárosi életmód közötti különbség nálunk gyor­san csökken és a társadalmi fejlődés egy meghatározott fo­kán alapvető vonásait tekintve megszűnik. A folyamat már megkezdődött, tart, és napról napra újabb jeleit láthatjuk. Láthatjuk, ha van szemünk hozzá, hogy észrevegyük e fo­lyamat egyetlen mozzanata mö­gött is az egész történelmi kor­szakot betöltő hátteret. Mert erről van szó egy lát­szólag keveseknek szánt és lényegtelennek tűnő színházi hírben is, amely tudtunkra ad­ja, hogy december 31-től hete­ken át szombat éjjel 11 órakor kezdődő előadásokon mutatják be Kecskeméten Dunai Ferenc kitűnő szatíráját, a Nadrágot. De hát gondoljuk csak meg: volt-e valaha ilyenre példa egy Kecskeméthez hasonló város­ban. Gondolhatott-e arra egyet­len színház is a múltban, s akár a közelmúltban, hogy későn éj­jel játsszon? Remélhette-e, hogy h be jön” rá a közönség amikor legfeljebb a vasárnapi előadá­soktól várhatott telt házat, azt is csak akkor, ha operettet adott. Még a fővárosban is in­kább csak az ínyenceknek szól­tak az ilyen próbálkozások eleinte. Kitűnő ötlet a Kecskeméti Katona József Színház vezetői­nek vállalkozása, el kell ismer­ni, de nem merész ötlet. És ép­pen ez az, ami lelkesít bennün­ket. Mert hogy színházi kifeje- »éssel éljünk: biztosra mehet­nek. Először is: az évek óta megszokott szilveszter éjszakai előadásban nem hevenyészett (s bizony gyakran Butácskának sikerült) műsort kapunk az idén, hanem kitűnő, vérbő mu­lattató szatírát. S a belefekte­tett munka nem vész el össze­sen két színházi előadásban, ha­nem szombaton éjszakánként, várhatólag heteken át, izgalmas 6zfnházi esemény lesz. Mi pedig így mégiscsak 14 bemutatót láthatunk újra ebben az évad­ban. S elgondolkodhatunk köz­ben, hogy milyen lesz a vidéki színházi élet öt év, tíz év múl­va, két évtized múlva, ha már ezt is meg lehet csinálni 1963- ban! Bizonyára gyakran lesz majd részünk ilyen szombat éj­szakai élményben, s lesz kama­raszínházunk, legalább egy hó­napig készülnek a mi színhá­zunkban is a bemutatókra, vagy kettőig, ha nem tágít a közönség egy jó produkciótól. Színházba jár majd mindenki, mert a színházat szeretik, egy­re jobban szeretik a társadalmi egyenlőtlenségtől megszabadult és a megélhetés gondjaitól mentesült emberek. Mert a szín­ház nemcsak szórakozás, ha­nem a magas kultúrájú társa­dalomnak, talán a lakosság egé­szének szükséglete is lesz. Túlzó következtetések talán ezek? Aligha. Ha az ötletet a fővárosból hozta is színházunk, a mi közönségünk számára hozta; nem hozhatta le hozzá a pesti közönséget. Hogy egy vidéki színház „fő­városi stílusban” dolgozhasson, a vidéki közönségnek hasonlóvá kellett válnia. Elmondhatjuk: egy lépéssel Ismét közelebb kerültünk a jö­vőhöz. Ä tm. TANULÁS UTÁN... Este fél nyolckor egy terem­tett lelket nem látni Császár- töltésen. Kihalt az utca, csak az ablakok világító négyzete mu­tatja, hogy most minden bent zajlik, a házak biztonságos, me­úgy lop derűs, pattogó hango­kat a némaságba, a művelődési házból kiszűrődő harmonikaszó. A csalogató hang a könyvtár- szobába vezet. Komoly, szőke kislány — Glocker Évi, az ál­leget sugárzó falai között. Csend van. Álmosító, békés, néha egy- egy harcias házőrző erőteljes vakkan tásával megszakított, meghitt csendesség. Aztán, ahogy a szél tör be frissen a dermedjen nyugvó fák közé, Egy II ti m ű U ödés Együttműködési szerződést kötött a közelmúltban a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem és a Varsói Mezőgazdasági Fő­iskola, s ennek keretében most aláírták 1964. évi közös munka­tervüket. Az együttműködés elsősorban a tudományos kutatómunkára terjed ki. A két felsőoktatási in­tézmény tanszékei, intézetei 16 témában végeznek közös kí­sérleteket. Együttesen foglalkoz­nak a mindkét ország mezőgaz­daságában nagy jelentőséggel bíró kapásnövényeknek, így a kukoricának, burgonyának és cukorrépának nemesítési, agro­technikai és gépesítési kérdései­vel. Az állattenyésztési kutatá­sok során összehangoltan tanul­mányozzák a statisztikai, mate­matikai és genetikai eredmé­nyek alkalmazási lehetőségét az állatállomány javításában, va­lamint a víziszárnyasok és a prémes állatok tenyésztésének problémáit. A közös kutatások elősegíté­sére jövőre 6—6 tudományos munkatárs utazik Gödöllőről Varsóba és viszont. A két in­tézmény a nyári üzemi gya­koriátok idejére is kicseréli hallgatóinak egy-egy csoportját, az egyetemi dolgozók részéré pedig kölcsönös üdülési lehető­séget biztosítanák. (MTI) talános iskola VIII. osztályos tanulója — játszik elmerülten a tangóharmonikán. Körülötte bámészkodó srácok gyűrűje. A hallgatóság. Egy vékony barna fölényesen mosolyog, viszont a többség elismeréssel adózik Éva játékának és a kotta felfogha­tatlanul titokzatos hangjegyei­nek. — Nagyon szeretek harmoni- kázni — mosolyog Évi — és később, ha középiskolás leszek, akkor sem szerelném abbahagy­ni. Tízen vagyunk tagjai az ál­talános iskola tangóharmonika- zenekarának és Nagy Jenő ta­nár bácsi tanít bennünket. De­cember 1-én lesz itt, a műve­lődési otthonban egy Ki mit tud vetélkedő, azon is fellépünk ... Erre bizony készülni kell. És tanulás után a négy éve alakult zenekar tagjai szorgalmasan gyakorolnak. Egyelőre kerin- gők, népdalok szerepelnek mű­sorukon, mivel ezek a legköny- nyebbek, de majd idővel más, komolyabb darabokat is megta­nulnak. Legalább is ez a tanár bácsi célja, aki — mint Évi só­hajtva bevallotta — nagyon szigorú... Közben előkerül Angeli Má­tyás, a művelődési otthon igaz­gatója. Sajnálkozik, hogy a tü­dőszűrő vizsgálatok miatt jelen pillanatban szünetelnek a ren­dezvényei, de rögtön hozzá teszi: — Ez csak ritkán fordul elő nálunk és akkor is tőlünk füg­getlenül. Egyébként jól műkö­dik modellező, bábos, honisme­reti, fotós és színjátszó szak­körünk, sűrűn tartunk ismeret- terjesztő előadásokr .,1 és most indul 40 hallgatóval a kihe­lyezett mezőgazdasági techni­kum I. évfolyama. Hadd tegyem hozzá, hogy a művelődési ott­hon munkájához sok segítséget nyújtanak az itteni pedagógu­sok. A baráti együttműködés, a lelkes és odaadó művelődési tevékenység eredménye: a mű­velődési házak között rendezett megyei versenyen a községiek közül első lett a császártöltési művelődési otthon, és jutalmul 50 000 forintot is kapott. Most azon fáradoznak, hogy a kitün­tetéshez méltóan, munkájuk ez­után még tökéletesebb legyen... V. Zs. 10 000 forintos rejtvénypályáza- tunk IV. fordulójának negyedik rejtvényét közöljük. A megfejtése­ket totós zéróén, 1, x vagy Z-vel kell beírni. A negyedik — egyben a T utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december o-áig, pén- íAbitr L- .0.1 i c7fxrUpK7.tnsp?iink címére beküldeni. A borítékra kérjük rá­írni: REJTVÉNYTOTO. Akik min­den fordulón — akár néhány szel­vénnyel Is — szerepeltek, azok kö­zött sorsoljuk majd ki a főnyere­ményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében. fenségük azért mégiscsak lehe­tett a vadászlakokban — gon­dolták az idegenforgalmi szak­emberek —, s emiatt külön be­rendelték Miskolcra a lillafüre­di Palota-szálló igazgatóját, hogy személyesen fogadja a vendége­ket, és tájékozódjon kívánsá­gaikról. Am mindössze csak azt kívánták, hogy külön szobát kapjon mindegyikük. Viszont éppen ez okozta a leg­nagyobb gondot Kovácsnak. A beutalók már elmentek, vissza­küldeni senkit sem lehetett. Az igazgató nem tudott volna oda­állni néhány ember elé. akik már hetek óta készülődtek a ti­zennégy napos üdülésre, és azt mondani, hogy menjenek haza, mert nincs hely. De kellemetlen perceket szerzett volna ezeknek az embereknek akkor is, ha most, két nappal a váltás előtt táviratilag értesíti őket, hogyne jöjjenek. Nem, ezt nem lehet megtenni, módot kell találni el­helyezésükre. Kovács szinte ráhasalt az ala­csony dohányzóasztalkára, s úgy próbált a szobabeosztással nor­mális elhelyezést biztosítani a vendégeknek. Olyan elmerülten dolgozott, hogy észre sem vette, amikor a szélesre tárt ajtón be­tódultak a hazaérkező kirándu­lók. Pedig az egész házat fel­riasztották vidám kacagásukkal. Hangoskodva, otthonosan mo­zogtak. Az igazgató sakkozott a szobaszámokkal. Az üdülök — lehettek vagy százhuszan — el- öntötték a nagy hallt, és végig­dobálták magukat a fotelekben. Reggel indultak el, hideg ebédet vittek magukkal, s a friss leve­gő és a túra okozta fáradtság jóleső érzésével tértek haza. Csak néhányan szaladtak fel a Kobíüní#®» hogy ledobják a ne­rrrür.iaa héz túracipöt, az átlzzadt inget, blúzt. A többiek a hallban az esti búcsúösszejövetelről be­szélgettek. Kovács igazgató végül mégis elkészült a szobabeosztással, és felállt. A fotel azonban csak egy pillanatig maradt üresen, mert máris belefészkelte magát egy húsz-huszonegy év körüli lány. Néhányan összekacsintottak mö­götte. Tudták: azért bújt oda, hogy továbbra is láthassa Ko­vács igazgatót, aki a portásfül­kéhez ment. és rá sem hederí­tett a lányra. Elmélyülteti ma­gyarázta a portásnak az új szo­babeosztást. — Az első emelet johbs zár- nyán helyezzük el a nyugatné­meteket — magyarázta Kovács, és ujja végigsiklott a listán. — A balszárnyor. levő egyágyas szobákat aíoknak adjuk ki, aki­ket karikával megjelöltem. Ma­rad még húsz vagy huszonkét egyedülálló férfi és nő, őket a második emeletre küldjük. Az érkezésnél nem tudok itt lenni, de nem is szeretnék. Semmiféle reklamációt ne fogadjon el, ép­pen a nyugatnémetek miatt. Ra­gaszkodjunk ehhez a beosztás­hoz. Jó? — Majd én elintézem őket. Örüljenek, hogy itt nyaralhat­nak a Palota-szállóban... — ka­csintott az idős ember. — Vigyázzon, szakikám, nem kell durvulni ... Udvariasan, fi­noman. Meg kell mondani, hogy külföldi vendégek vannak, s nincs több egyágyas szobánk. A négyágyasoknál vegye figyelem­be. ha ismerősök egy szobába akarnak kerülni... Holnap Pes­ten vagyok értekezleten, s csak csütörtökön este érkezem. Szak- váriné helyettesít szokás sze­rint ... No nézz» csak, már itt is vannak... — intett az igaz­gató az ajtó felé. Hat nyugatnémet rendszámú személyautó fékezett a Palota­szálló előtt. Csupa nagy kocsi, látszott rajtuk, hogy tulajdono­suk szeret kényelmesen utazni. S persze, telik is a kényelemre. — A londinereket — utasítot­ta Kovács a portást. Szükségtelen volt, mert a lon­dinerfiúk máris előkerültek, és szaladtak a parkba. Udvariasan kinyitották a gépkocsik ajtaját. Elsőnek egy öreg, kissé resz­ketős hangú férfi szállt ki, akit inkább egy jó meleg kandalló mellé képzelt az ember, sem­mint vaddisznóvadászatra. Pe­dig a kisöreg határozottan va­dászni akart, ezt mutatta az az ezüstmívű, vontcsövű puska is, amelyet a hóna alatt szoronga­tott. A londiner, látva a kis­öreg bizonytalan lépéseit, el akarta tőle venni, hogy ezzel is könnyítsen rajta, de a vendég tiltakozóan elhárította az udva­riasságot. Puskáját még jobban magához szorítva jött fel a lép­csőn. Aztán követték a többiek, tíz férfi és egy nő; testes, kö­zépkorú asszonyság, csuklóján olyan vastag karkötő, hogy szin­te lehúzta a kezét. Nyakában vastag aranylánc lógott, testhez álló. feszes nadrágot viselt, -ami kiemelte kissé molett idomait. Ő is a hóna alatt hozta a pus­káját. Öltözékéből arra lehetett következtetni, hogy régi, szen­vedélyes vadász, aki már itt, a hallban szeretne vadkanra lelni. Kovács igazgató nagy reve­rendával és a legtökéletesebb német nyelvtudással üdvözölte a vendégeket. (Folytatjuk.) Klsknufélegynázán született festő Holló László Szinyey Merse Pál 1 x HoUósy Simon 2 TIPP TIPP Megyénkben is működött író, aki így írt az itteni szőlőkultúráról: „Itt az Alföldon a föld mindenütt aranyat rejt magában, csak le kell érte nyúlni és ki kell onnan bányászni. A szik Is arany, a homok is arany.” Móra Ferenc Nagy Lajos 1 * Terescsényl György Az alábbi képünk egy Tóit járási szék­helyről készült. Melyik ez a község? Kunszentmiklós t Bácsalmás Lajosmizse 2 A beküldő neve: .ynsmexi >» ws e* e» Pontos elme: ,-4 „ ,<« ,> Bekül­dőnél marad.

Next

/
Thumbnails
Contents