Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-19 / 270. szám
Az árusítás vóhozattan maraa Tájékoztató a kecskeméti vásárcsarnok építéséről Aki a múlt héten kedden látogatott el a kecskeméti piacra, nem talált mindent a régi, megszokott helyén. Megkezdődött ugyanis a vásárcsarnok építése. A munkálatok miatt a piactér főbejárata helyett mindössze egy oldalkapu áll a közönség rendelkezésére, s ezt szerkesztőségünkben, a városi tanácsnál és az egyes tanácstagoknál többen kifogásolták. Egyben nyugtalanságuknak adtak kifejezést, attól tartva, hogy az építkezés miatt leszűkül a piaci árukínálat. Ezzel kapcsolatban Reile Géza, a városi tanács vb elnöke Folyamatos építésszervezési módszer eredményei A szocialista országok tömeges lakásépítkezéseinek tapasza talatai alapján a magyar építőipar az Üllői úti lakótelepen és Tatabánya új városrészében kezdte meg az újszerű folyamatos építésszervezési módszer alkalmazását Ennek a fejlett munkamódmadik ötéves tervben pedig ilyen módon építik fel az összes nagyelemes lakóházat. Ez azt jelenti, hogy az ország 75 drága toronydaru beszerzését és csaknem 5000 építőipari dolgozó munkáját takarítja meg, s mintegy 420 millió forinttal csökken a lakásépítés költségei a következőkről tájékoztatja a város lakosságát: A múlt hét elején megkezdett, négy és félmillió forint be ruházású építkezés az új vásár- csarnok létesítésének első ütemét jelenti. Ennek során mint egy ezer négyzetméteres alapterületen korszerű üzletház épül, amelyben tejet, tejterméket pékárut, húst, valamint zöldséget és gyümölcsöt, tehát a legszükségesebb élelmicikkeket egy helyen vásárolhatja majd meg a lakosság. Az üzletház átadásának határideje 1964. augusztus 20, s a tervek szerint két műszakosán, kora reggeltől este 8—9 óráig tart nyitva. Hangsúlyozta a városi tanács vb elnöke, hogy az építkezés ideje alatt a piac árufelhozatala lényegében változatlan marad, csak az elárusító helyek húzódtak át a piactér túlsó felére. A közeljövőben még egy oldalkaput létesítenek, amely lehetővé teszi, hogy a torlódás kisebb legyen. S ha bizonyos kényelmetlenséget el is kell viselnie a város lakóinak, az árusítóknak, mindenképpen megéri majd az a nagyarányú változás, amely a viszonylag rövid idő után bekövetkezik egy korszer" vásárcsarnok formájában.-szemek hazai tapasztalatairól készítették el az első értékelést, a kohóhabsalak-falblokkból ösz- szeszerelt lakóházak építésének régi és új módszerét értékelték. A tudományosan kidolgozott új munkamódszer segítségével a két lakótelepen átlagosan 30 százalékkal emelkedett a dolgozók munkájának termelékenysége, mert általában kétszer annyi ideig tudták foglalkoztatni a gépeket, mint korábban. Az építkezés így jelentősen meggyorsult és egy lakásra számítva 10,6 helyett 6,5 nap alatt építették fel az új otthonokat. A vizsgálat megállapította, hogy a folyamatos termelésszervezés legnagyobb eredménye az építkezés minőségének ugrásszerű javulása. Az új munkamódszer nagy előnye, hogy minden beruházás nélkül, csupán szervezéssel ér el jelentős eredményeket. Ezért a jövő évben már az ország tizenkilenc lakótelepén tizenegyezer lakás építését szervezik meg az új módszerrel. A harAz előkészítőben A Bajai Háziipari Szövetkezet három gépből álló előkészítő műhelyében évente tízezer négyzetméter szövöttáru alapanyagát készítik elő feldolgozásra. A képen látható, motringoló gépen futó erős szálakból készül majd a keresett házi szövésű törülközők, abroszok, konyharuhák sokasága. Jog vagy agronómia? — Kroki — Deres Dénes, a Hozzáértés Tsz elnöke sokáig töprengett: valami egyetemet, vagy főiskolát kellene végeznie. Az utóbbi időben a járásnál is egyre nyíltabban pedzegetik a dolgot. Igen ám, de hová iratkozzon be? Az orvosin csak nappali tagozat van, különben is hosszú idő a hét év. Mérnökire nem mehet, sem számolni, sem rajzolni nem tud. Választhatná éppen a mezőgazdasági egyetemet is, de hát — minek? Ott az agronómus, érti az elég jól a tennivalókat. S fejében ekkor hirtelen kirajzolódtak a „dr.” szócska bűvös betűi, egy § jel tetején táncolva. — Megvan! — csapott homlokára az elnök. — Jogra jelentkezem. Dr. Deres Dénes — ízlelgette az alliteráló szavakat —, nem is rossz. És az irodában, a szemközti falon már látni vélte a kifüggesztett aranykeretes diplomát. Este a boldog tudattól szinte alig tudott elaludni. Végül mégis elszenderedett, s az álom libegő függönyei mögül újból előlobogott a diploma. Az irodában érezte magát, amint fekete talárban ül az asztal mögött. Köröskörül a mennyezetig értek a súlyos, tömérdek cikkelytől hemzsegő törvénykönyvek. S ő elnökölt az asztalnál, jobbról is, balról is egy-egy népi ülnöktől övezve. (A vezetőség két idős tagját ismerte fél bennük.) Elkezdődött a tárgyalás. Először is egy öreg G—35-ös traktor vánszorgott be, kipufogócsövére támaszkodva, Máris dohogni kezdte a panaszt, hogy az árokparton hánykolódik évek óta, annyit sem érdemel meg, hogy szín alá vigyék, holott még az ekét is elvonszolgatná. Az elnök-bíró rögtön elkezdte lapozni a fóli- ánsokat, hogy megtalálja a betűbe foglalt gyógyszert a baj orvoslására. De még véletlenül sem bukkant rá a keresett §-ra. Már a 28. könyvet emelte le a polcról, amikor két csontig lesoványodott tehén lépett a terembe. A Riska, meg a Lepke! — ismerte fel őket Deres Dénes. — Egy hónapja semmi abrakot nem kapunk — bőgték a tehenek. — Romlott a siló is, ehetetlen. A gulya nevében sürgős segítséget kérünk. Az elnök homlokán verejtékgyöngyök csillogtak. Már százával tornyosultak asztalán a törvénykönyvek. Észrevette, hogy a két népi ülnök is eltűnt mellőle. Nagyon egyedül volt, pedig egyre jöttek befelé a panaszosok, Óriásivá nőtt- a terem, a falak szinte a láthatáron túlra tágultak. Az asztal elé úsztak az elgazosodott földek, a kihasználatlan, lerobbant traktorok és a szétszéledt állatállomány. A jogi gyűjtemények pedig egymásután repültek az asztalra; most már nem is kellett értük nyúlnia, falat képezve nőttek az elnök köré, lassanként ki sem látszott közülük. Levegőért kapkodott, kiabált: — Eresszetek ki! Eresszetek ki! Kongó csarnokok visszhangozták szavait. Senki nem válaszolt rájuk. S ekkor egyszerre spirál vonalban süllyedni kezdett asztalostól, könyvözönös- től együtt valami feneketlen, mély szakadékba... ...Felébredt. Még sokáig lihegett, nem tudván megkülönböztetni az éjszaka nyugodt kontúrjait az álom iménti rémképeitől. De lassanként kitisztult az agya, s úgy érezte, megfogamzott benne a szándék, miszerint mégis csak a mezőgazdasági tudományokat választja tanulmányai tárgyául. Hatvani Dániel I. Emlékek közt válogatva ÚJRA a rajztábla fölé hajolok, ceruzám nyomán új sebességváltó-rendszer alakul a fehér lapon. Az utcáról motorzúgás hallatszik, bosszankodva állapítom meg, hogy ismét emlékeimmel foglalkozom. Megszólal a csengő, két óra. Hazafelé ballagok. Barátom arcán mosoly: — Megjöttél? Milyen volt? Már a Sugovica-partön sétálunk. A levelek sárgulnak. Az őszi napsütésben ezúttal élménydús nyártól búcsúzom. — Hét ország, 11 országhatár, hat tengeri út, 6424 kilométer — sorolom már szinte gépiesen túrám adatait. — S a motor él még? Kicsit sértődötten vágok viszsza: — Él, sőt jó egészségnek örvend. — Hány kilót fogytál? — Hála a szardínia, tej, narancs összeállítású szokásos menümnek, kitűnő kondícióval és közérzettel érkeztem haza. — Időjárás? — Szerencsém volt, a 34 napból csak 20 volt esős. — A legszebb város? — Koppenhága! — vágom rá gondolkodás nélkül, bár Észak- Velencéi közül nem volt köny- nyű választani. — Modern építészet? — Finn- és Svédországban a legszembetűnőbb. Finnországra inkább a szerényebb, alacsonyabb, erdőkben épült lakónegyedek. Svédországra pedig a hivalkodóbb felhőkarcolók a jellemzők. — Láttál magyar árukat? — Svéd ismerőseim mindenáron debrői hárslevelűvel kínáltak, nem tudták megérteni, hogy lehet egy magyar megrögzött antialkoholista. A paprikával ugyancsak szégyent vallottam. A tejbegrízt itthon nem paprikázzuk meg. Ez természetesen, ott hihetetlen. — Találkoztál magyarokkal? — Igen. Gyakran elhangzott a „Mi újság otthon?” kérdés. — Hogyan tájékozódtál? — Elsősorban térkép és útjelző táblák alapján. Városokban nehezebb volt a dolgom. — A gulaschon, tschikoschon és a tschárdáson kívül mit tudnak Skandináviában Magyarországról? — A LABDARÚGÁS mögött a három „klasszikus magyar fogalom” háttérbe szorul. Bizony ajánlatos lett volna e sport terén a tájékozottságot az út előtt megszerezni. — Miért éppen azt az útvonalat választottad? — Kettős oka van. 1962 augusztusában született meg az elhatározásom a Világifjúsági találkozó idején. Ebben az időben különösen sokat olvastam Finnországról, olvasmányaim keltették fel érdeklődésemet e távoli ország iránt. A másik ok szakmai jellegű volt. A most megismert országok mindegyike az ipar valamely Speciális területén nagy fejlettségi fokot ért el. Gyárlátogatásaim úgy érzem, nagyon szerencsésein egészítették ki turista programomat. EGYRE TÖBB a kérdés, hosz- szabb a válasz. Országok témakörök között csapongunk. Nem csoda, hiszen a három teleírt jegyzettömb sokat tudna mesélni. — Tartsunk valami rendszert — állapodunk meg végül, megpróbálom országonkénti sorrendben élményeimet feleleveníteni. SZABÓ GÉZA (Folytatjuk.) «000000000000C*00OOOCX»CXXM5OOCX5000C0O00?50 PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István gazgató. Szerkesztőség? Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. , Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér t/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra i2 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85, index; Z5 065.
