Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-10 / 237. szám

2. oldal 1963. október 10, csütörtök Fegyveres összecsapás az algériai—marokkói határon Macmillan betegsége és a Konzervatív Párt értekezlete Az ENSZ vizsgáló bizottságot küld Dél-Vietnamba BEN BELLA algériai államelnök sajtóértekez­leten közölte, hogy a ma­rokkói határ közelében EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN hogy gyengédek legyenek a kormány vezetői a né­metekkel szemben. Oko­sabb lett volna, a sok udvariaskodás helyett, kereken megtagadni Ang­lia részvételét a sokoldalú NATO-atomhaderő­fegyveres összetűzésre került sor „ellenőrizhetet­len elemek” és az algériai kormánycsapatok kö­zött. A harcoknak halálos áldozatai voltak. A zendülőkről szólva hangoztatta, hogy a kormány semmiféle alkudozásra nem hajlandó, mivel bű­nözőkről van szó. Hozzáfűzte, ha szükséges, több százezer algériai fegyverbe áll, hogy véget ves­sen a lázadásnak. Az ezzel kapcsolatosan teendő intézkedésekről azonban nem nyilatkozott, a saj­tóértekezleten. Hangoztatta azonban, hogy volta­képpen a cselekményeket nem lehet széles kö­rűeknek tekinteni — nem berber pártütésről, hanem csak néhány szakadár vezető akciójáról van szó. Az algériai elnök azt is bejelentette, hogy október 24-én nyílik meg az algériai pa­rasztság kongresszusa. Ez a kongresszus teljesíti ki azt az elvet, hogy azoknak kell adni a földet, akik rajta dolgoznak. A kongresszus tükrözi, hogy Algéria határozottan rálépett a szocializ­mus útjára. A fellahok kongresszusa a tényleges demokrácia megnyilvánulása — mondotta Ben Bella, majd bejelentette, hogy utána országos kongresszusra ülnek össze az algériai ipari mun­kásság képviselői is, melyet majd az FLN kong­resszusa követ. Az AFP újabb államosítási in­tézkedésekről számol be. Több gőzmalmot, sóbá­nyát, két szállodát és egy sörgyárat államosítot­tak. Az érintett üzemekben csak a vezetés vál­tozott, az összes európai és algériai alkalmazot­tat megtartották. Algéria nagyobb városaiban mindenütt tömeggyűléseket tartottak. A részve­vők tiltakoztak a kabiliai ellenforradalmárok üzelmei ellen. A szónokok rámutattak, hogy a Nyugat, kiváltképpen az Egyesült Államok uszí­tó hadjáratot kezdett Algéria ellen. Viszont a Szovjetunió 500 millió frank hitelt adott Algéria felépítésére. A KONZERVATÍV PÁRT Blackpoolban ren­dezett kongresszusa alatt egymást érik a párt számára kellemetlen események. Jó néhány olyan megnyilvánulás hangzik el, amely erőteljesen bí­rálja a Macmillan-kormány külpolitikáját. Litch­field, a konzervatívok egyik vezető szakembere megsemmisítő ítéletet mondott a sokoldalú NA- TO-atomhaderő tervéről. A szakértő hangoztatta annak a veszélyét, hogy a nyugatnémetek atom­ambícióit — ha csak korlátozott fornjában is — kielégítsék. Nincs semmi ok arra — mondotta, Den. Prosen megzavarta az angol konzervatívok kilátásait az a körülmény is, hogy Macmillan miniszterelnök betegségével kapcsolatos hivata­los jelentést adtak ki. Az orvosok, akik megvizs­gálták a betegségét eddig teljesen titokban tar­tó Macmillant, közölték, hogy operációra is szük­ség van, mely után a miniszterelnök 2—3 havi pihenőre szorul. Ezzel az eseménnyel egy csa­pásra összeomlott az a sajtóértekezleten beha­rangozott terv, hogy Macmillan szombaton a Konzervatív Párt blackpooli értekezletének utol­só napján mondandó beszédében tisztázni fogja saját pozíciójának, és a pártvezetés jövőjének kérdését. Tory vezetőkörökben az a nézet ala­kult ki, hogy a döntés a pártvezetés sorsáról a műtét eredményétől függ majd. A betegség ki­menetele fogja szükségképp befolyásolni, állás­ban marad Macmillan, vagy nem. * KÉT JELENTŐS politikai esemény zajlik le szinte egy időben a New York-i ENS2-palotá­ban. A közgyűlés általános vitájában a felszóla­lók ismét érintették a további megegyezések le­hetőségét, és az enyhüléssel kapcsolatos kilátá­sokat. Ezután rátértek az emberi jogok Dél-Viet­namban történő megsértésének kérdésére. Hosz- szas, színfalak közötti tárgyalások után szavazás nélkül jóváhagyták azt a bejelentést, melynek értelmében a közgyűlés elnöke rövidesen kine­vezi annak a vizsgáló bizottságnak a tagjait, amely Dél-Vietnamba utazik, hogy a helyszínen tanulmányozza a buddhisták helyzetét. A köz­gyűlés ezután úgy döntött, hogy a ténymegálla­pító bizottság jelentésének beérkeztéig a kérdés tárgyalását felfüggesztik. A különleges politikai bizottság megkezdte a vitát a Dél-Afrikai Köz­társaság fajüldöző politikájáról. A felszólalók többsége elítélte a dél-afrikai kormány apartheid politikáját. A gyámsági bizottság a dél-rhodésiai helyzetről készített jelentés fölött kezdett vitát. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ főkép­viselője levelet intézett U Thant főtitkárhoz, amelyben kifejtette, hogy a szovjet kormány szerint a világszervezet kötelessége kiharcolni a dél-afrikai fajüldözők embertelen politikájának megszüntetését. Ezt kívánják a közgyűlés koráb­ban hozott határozatai, s a Biztonsági Tanács döntései is. A Flóra-Hurrikán pusztításai Mint a havannai rádió jelen­ti, Castro sikeres megmenekü­lése után folytatta szemleútját. A legjobban sújtott Oriente és Camagüey tartományok lakos­ságának megígérte, hogy vona­ton és tehergépkocsin élelmi­szert és gyógyszert küld, mi­helyt lehetséges. A szállítás leg­főbb akadálya — mondta — a hidak pusztulása. Kuba két keleti tartományá­ban a hurrikán teljesen elpusz­tította a termést. Camagüeyben 500 ház pusztult el. A város alacsonyabban fekvő részeit el­öntötte az ár. Santiago és Ca­magüey vidékéről mintegy 60 ezer kubai hagyta el otthonát és menekült a nagyobb váro­sokba. Kuba rizs-, gyapot- és cukor­termésének csaknem fele el­pusztult — közölte Carlos Rod­riquez, az Agrárreform Intézet elnöke. A hurrikán jelenleg a Baha­ma-szigetek felé tart. A havan­nai meteorológiai intézet köz­lése szerint a „Flora” sebessé­ge csökkent, de még mindig 210 kilométer sebességgel száguld óránként. -< A NEW YORK-I HADIIPAROSOK KLUBJÁBAN WASHINGTON. (MTI) Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője nyilatkozott Couve de Murville francia kül­ügyminiszter washingtoni tár­gyalásairól. Az amerikai külügy­minisztérium szóvivője hangoz­tatta, hogy Couve de Murville Magyar katonai küldöttség a Szovjetunióban Czinege Lajos vezérezredes, a baráti látogatásra érkezett ma­gyar katonai küldöttség vezetője R. J. Malinovszkij marsallnál. Élesedik a singapore-i sztrájkharc SINGAPORE. (MTI) Az UPI jelentése szerint szer­dán fokozódott a feszültség Sin- gapore-ban, ahol kedden általá­nos sztrájk robbant ki, mert a kormány fel akart oszlatni hét szakszervezetet. A hatóságok az­zal vádolták a munkásszövet­séghez tartozó hét szakszerve­zetet, hogy „kommunisták által ellenőrzött tevékenységben vesz­nek részt”, és lefoglalta bank­betétjüket. Az általános sztrájkot erede­tileg két napra hirdették meg, szerdán reggel azonban közöl­ték, hogy meghatározatlan idő­re meghosszabbítják. Az AP je­lentése szerint újabb szakszer­vezetek csatlakoztak a munka- beszüntetéshez. A kormány al­— Micsoda „békés egymás mellett é.és” az, ami mellett ni éhen halhatunk?! Bz amerikai külügyminisztérium szóvivője Couve de Murville washingtoni látogatásáról tárgyalásai során „semmi külö­nösképpen újat nem értek el”. A szóvivő közölte, hogy az amerikai—francia kapcsolatok megvitatása során ugyan sikerült „néhány félreértést” tisztázniuk, ugyanakkor azonban világosan célzott arra, hogy ez korántsem jelenti a két fél egyetértését. A francia külügyminiszter a maga részéről ezt jelentette ki a tárgyalások után: „A francia —amerikai viszonyban vannak nehézségek, véleménykülönbsé­gek, amelyekről mindenki tud. Erőfeszítéseket tettünk, hogy megmagyarázzuk álláspontun. kát. Ügy vélem, hogy az ered­mények kielégítőek.” Nyugati hírügynökségek wa­shingtoni jelentésükben beszá­molnak arról, hogy az amerikai külügyminisztérium a hazai la­pok és rádióállomások főszer­kesztői számára külpolitikai ér­tekezletet tartott. Az előadó — az amerikai kormány egyik ki­emelkedő személyisége — annak a véleményének adott kifejezést, hogy de Gaulle nacionalizmusa veszélyezteti mind a nyugat­európai közösségre vonatkozó terveket, mind az amerikai— francia kapcsolatok kedvező ki­látásait. kotmányellenesnek nyilvánította a sztrájkot és mozgósította fegy­vereseit. A gyárak bejáratánál farkasszemet néznek a sztrájk­őrök és a rohamrendőrség egy­ségei. Gromiko Washingtonba érkezett WASHINGTON (TASZSZ) Gromiko szovjet külügymi­niszter New Yorkból, az ENSZ székhelyéről Washingtonba ér­kezett. A szovjet külügyminisz­ter csütörtökön találkozik a Fehér Házban Kennedy elnök­kel, majd Rusk amerikai kül­ügyminiszterrel. Ölelkezés a fasizmussal Nemzetközi tárgyalások idején mindig ne­héz megítélni, hogy melyik az amerikai politika igazi arca. Az-e, amelyen megjele­nik az udvarias diplomatamosoly, elége­dettség ül ki rajta az elért haladás miau, vagy a másik, mely katonás hűvösséggel bólint egy-egy hidegháborús egyezmény megkötésekor. Ez a kettősség, az ellent­mondó magatartás most is jelentkezett, a három nagyhatalom külügyminiszterének New York-i tárgyalásai idején. Miközben Gromiko, Rusk és Lord Home az ENSZ- ülések szünetében a leszerelés továbbfej­lesztéséről tanácskozott, az amerikai kül­ügyminisztérium újabb katonai paktumot szövegezett meg Franco Spanyolországával. A spanyolországi Polaris-támaszp ontok már régóta izgatják a vezető jenki katonai köröket. Látványos propaganda-hadjárattal közölték, hogy megszüntették a görögországi és törökországi rakétatámaszpontokat, de ennek a lépésnek semmi köze nem volt az enyhüléshez és a leszereléshez. Egyszerűen a haditechnika fejlődése késztette a Penta­gont stratégiai terveinek felülvizsgálatára, s így jutott arra a felismerésre, hogy a Poláris-bázis hatékonyabb a korábbi hely­hez rögzített támaszpontoknál A görög és török állások feladása után, a veszett tá­bornokokat régóta foglalkoztatta, hogyan le­hetne megszerezni a spanyolországi Rota földközi-tengeri kikötőjét az aiom-tenger­alattjárók számára. A Franco-kormány hamar felismerte az amerikai étvágy felcsigázásában rejlő nagy politikai lehetőségeket. Csaknem egy esz­tendeje felsrófolta az árakat, közölte Wash­ingtonban, hogy olcsón nem adja magát. Garrigues, a spanyol fasiszták amerikai nagykövete lett az egyik legfontosabb kulcs­embere a madridi diplomáciának, tárgyalga- tott és nyilatkozott, tervszerűen aknázta ki az amerikai—francia és az angol—francia ellentéteket. Több ízben is fennhéjázóan jelentette ki, amennyiben az Egyesült Ál­lamok nem hajlandó megfizetni a kívánt árat, de Gaulle minden további nélkül be­vonja a francoista rendszert mediterrán ka­tonai hálózatába. Érvelt azzal is, hogy Nyu- gat-Németország bármikor szívesen áll a falangizmus rendelkezésére. Franco nem követelt sem többet, sem kevesebbet, mint Spanyolországot tegyék az Atlanti Szövetség teljes jogú tagjává. Elsősorban a skandináv NATO-tagállamok — Dánia és Norvégia — tiltakoztak hevesen, közölték, hogy népükkel sehogyan sem tudják elfogadtatni a madridi fasizmus tisz­tára mosását, örökre szétrombolnák az illú­ziót, hogy az Atlanti Tömb demokratkus államok szövetsége. Bármilyen kis ország is Dánia és Norvégia, az Egyesült Államok nem mellőzhette ezt a véleményt, mert a partneri viszony politikai alapelveit ingatta volna meg. Az egyesztendős tárgyalások után most megtalálták az „áthidaló megoldást”. A szeptember végén Washingtonban aláírt amerikai—spanyol egyezmény tökéletesen kielégíti a madridi fasiszták minden igé­nyét. Közvetlenül ugyan nem tette Spanyol- országot az Atlanti Tömb tagjává, de meg­adja neki mindazokat a jogokat, amelyeket a NATO-tagok élveznek az Egyesült Álla­mokkal fenntartott viszonyukban. A szerződés öt esztendőre engedi át az amerikai fegyveres erőknek a spanyolor­szági Rota, Torrejon, Saragossa és Sevilla katonai berendezéseit. Rotát a Polaris-ten- geralatt járók támadásaikhoz kiindulópontul használ hatják. Az alku keretében az Egye­sült Államok hármas kötelezettséget vállalt magára. Katonailag minden Franco által kért korszerű fegyvert átad a spanyol hadsereg­nek, elsősorban a Strengers B—47 hosszú­távú harci repülőgépekről van szó. A nyu­gati sajtó kommentárjai megjegyezték, hogy a kötelezettség főként mennyiségi vonatko­zású, a hangsúly tehát minél több modern hadieszköz szállításán van. A pénzügyi meg­egyezés keretében a Kennedy-kormány kö­zölte, hogy hivatalos állami segélyt nem tud adni Spanyolországnak, mert a pénz­ügyi tartalékok kimerültek, a kongresszus amúgy is alaposan lefaragott a külföldi se­gélyprogramból a fizetési mérleg közismer­ten súlyos deficitje miatt. Ellenben az ame­rikai kormány mindent megtesz, hogy ma­gáncégek és félhivatalos szervezetek a leg­nagyobb összegű befektetéseket vállalják Spanyolországban. Ennél azonban még súlyosabbnak ítélik meg a szerződés politikai vonatkozásait. Ha­vonként rendszeresen Madridban amerikai- spanyol tanácskozó bizottság ül össze, mely­nek keretében megvitatják a közös érdekű katonai, politikai és gazdasági kérdéseket és az Egyesült Államok tájékoztatja a spa­nyol kormányt világpolitikai lépéseiről. Ér­zel Washington a madridi spanyol rend­szert politikai szövetségesül emelte fel, ami­től eddig legalábbis jogilag óvakodott, egyenlő rangra helyezte NATO-partnereével, hiszen ugyanaz a tájékoztatás és tanácsadási jog jár neki, mint a NATO állandó tané.* tagjainak. Mindezzel Franco kettős adut kapott ke­zébe az amerikaiaktól. Külpolitikailag a nyugati szövetségi rendszerben a spanyol fasizmust felértékelték, belpolitikailag pe­dig támaszt adtak alá a munkásosztály éleződő osztályharcai idején. Spanyolország­ból szinte naponta érkeznek hírek a terror fokozódásáról, tömeges letartóztatásokról, megtorlásokról A társadalom minden ré­tege — legutóbb nagynevű vezető értelmi­ségiek — emelték fel szavukat a fasizmus tobzódásai ellen, a demokratikus ellenzék tábora mind nagvobb lesz. Ebben a politikai légkörben érkezik Francónak a mindennél szélesebb kiterjedésű amerikai segítség, amelynek -évén a falangista diktátor meg- szilárdílhn« ja túlhaladott, világszerte rytt- lölt rendszerét.

Next

/
Thumbnails
Contents