Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-09 / 236. szám

«ÄSPÄRjr bäcs-kiSkv/im decivel lapja A MAGYAR. SZOCIALISTA <v'A’£CSKt'''v Minden erűt a földekre! Másfél ezer gyermekruha, vietnami és olasz pulóverek, bundaeipő férfiaknak A megyeszékhely kereskedelme a tél előtt Ha megkérdeznénk a vásárló­kat, bizony több olyan áruféle­séget sorolnának fel, melyet ta­valy ősszel nem tudtak megvá­sárolni. Sok volt a „hiánycikk”. Most, hogy a kirakatokban is­mét . megjelentek a hidegebbre forduló időjárást jelző őszi ru­házati cikkek, körútra indulunk Kecskeméten — megnézni, bő­séges és választékos árukkal várja-e a vásárlókat a kereske­delem. Gyermekcipő és *ruha A Pajtás Áruházban közel másfél ezer gyermekruha lóg a fogasokon. Itt már megkezdő­dött az őszi forgalom. Az üzlet múlt havi bevétele elérte a fél­millió forintot. Keresett cikk a fiú sportöltöny, ebből a jövő héten nagyobb mennyiség érke­zik. Lányoknak és fiúknak két­évestől 16 éves korig kapható télikabát. Űj színekkel és for­mákkal jelentkezett ez évben a gyermek-konfekcióipar. Műszálas pulóverekből eddig kétszáz darab került forgalom­ba. Jersey ruhák között is válo­gathatnak a vásárlók. Az idei hiánycikk-listán jelenleg az ir­habunda és a műszálas tréning­ruha szerepel. Kétezer pár gyer­mekcipő áll az ifjú vásárlók rendelkezésére. Finom konfekció, ieddybeer bundák Az Állami Áruházban először a konfekcióosztályra látogatunk el. A vásárlók 15 különféle fazo­Még nyílnak a Tirágok nú divatos női kosztüm közül válogathatnak. Az osztály bősé­ges árukészlettel rendelkezik. Modem vonalú, kiváló minő­ségű anyagokból készült ruhá­kat hozott forgalomba a kon­fekcióipar. Egyedi darabok — országosan egy-egy fazonból 40 —50 darab került az üzletekbe. Tetszetős formájú teddy-bun- dák függenek a fogasokon. Eb­ből is nagy a kereslet. A bun­dákhoz a kabát anyagából ké­szült sapka is kapható. A nagykereskedelem — saj­nos — nem szállított női „Or­kán” esőkabátot és hasítottbőr- kulit. Valószínű ez is szerepel majd az idei év hiánycikkei között. Ritkán kapható az irha- és a panofixbunda is. Divatcsizma — nőknek Négyezer pár bundacipő vár­ja a női vásárlókat a cipőosztá­lyon. S egy különlegesség is. A Tisza Cipőgyár a férfiakat is meglepte — ebben az évben elő­ször — bundacipővel. A fekete és barna színű, nyújtott vonalú bundacipőből több száz pár van raktáron. Férfi gumicsizmából 500 párt küldött Csehszlovákia. Gyerme­kek részére hazai gyártmányú gumicsizma kapható. És egy jó hír a szülőknek: ez évben nem lesz az eladó válasza, hogy „sajnos kifogyott”, ha 30-as számtól felfelé dupla talpú gyer­mekcipőt keresnek. A tavalyi „sztár” — a női di­vatcsizma — ismét keresett cikk. A hó második felében mintegy 500 darab érkezik. Kötött áruk, német nylonharisnya Naponta öt-hatszáz vásárló fordul meg a kötött áru osztá­lyon. Igen kelendőek a tetsze­tős. kivitelű olasz és vietnami kardigánok, pulóverek. Ezeröt­száz pár csík nélküli nylon- harisnya is forgalomba kerül. Mintegy százezer méter szö­vetáruval rendelkezik az áru­ház. A nők a hazai anyagokon kívül német, kínai, csehszlovák — a férfiak pedig angol szöve­tekben is válogathatnak. Száz ruhára valót vásárolnak napon­ta a kecskemétiek a méteráru­osztályon. A legkedveltebb anya­gok — a csomós és a kockás szö­vetek. • Két áruházban jártunk. Ter­mészetesen a vásárlókat — ha összevetjük Kecskemét ruházati szakboltjainak raktáron levő árukészletét — jóval nagyobb mennyiségű és bővebb választé­kú cikkek várják. Mindenesetre ezzel is csak szemléltetni sze­retnénk a kereskedelem felké­szülését a várható nagy őszi-téli forgalomra. KOVÁCSI MIKLÓS Alumíniumpigment-gyár épül Kecskeméten ba, és gyalogosan, nem pedig autón, motorkerékpáron, vagy egyszerű kerékpáron, mert még az utóbbi is keveseknek volt. Nem ritkán este 10—11 órakor lett vége a „nyújtott műszaknak”. Erre ma már nincs szükség, de a másik vég­letet, a túlzott kényelmeske­dést sem tarthatjuk helyén­valónak. Munkatorlódások esetén bizony szövetkezeti gazdáinknak egy kicsit job­ban „rá kell verniök”, s majd télen kipihenhetik ennek fá­radalmait. Ha a munkaidő megnyújtá­sa kevésnek bizonyul, gon­doskodjunk új erők bevoná­sáról, elsősorban az üzemen belül. Ha megteremtjük a kel­lő anyagi érdekeltséget, átme­netileg szívesen vállalkoznak szabad idejükben egy kis többletmunkára az állatte­nyésztők is, a reggeli etetés után, a déli vagy esti etetésig ki tudnak menni a határba betakarítási munkát végezni. Bevonhatók a mezei munkába a nem túl sürgős teendőket végző műhelymunkások is. Az is sok helyen szokásban van, hogy a gyerekes anyák és nyugdíjasok vagy egyéb olyan személyek számára, akik az egész napot nem tudják vé­gigdolgozni, a községhez kö­zel biztosítanak munkát. Azt viszont mondanunk sem kell, hogy ahol csak lehet, a kézi erőt géppel helyettesítsük. Sokat segítenek a helyesen alkalmazott rendszabályok is. A termelőszövetkezetek gaz­dái között például akadnak olyanok, akik a számukra megművelés céljából kimért területen letörik a kukoricát, segítenek annak behordásában is. Utána azonban már feléje sem akarnak nézni a terüle­tüknek. A kukoricaszárat le- vágatlanul hagyják, s az nem­csak tönkremegy, hanem aka­dályozza a‘ talajmunkákat is. Értnek eiiensúiyozasara he­lyes, ha a termésből járó pré­miumot csak a kukoricaszár, illetve más növényeknél a szárrészek levágása és össze- kúpolása után adják ki. Jó lenne, ha ezt mindenütt al­kalmaznák, hiszen a szorgal­mas, rendszerető parasztembe­rek között szinte ősi szokás­nak számít az, hogy a betaka­rítás csak akkor tekinthető teljesnek, ha a szárrészeket is letakarították. Ahol a szállítóeszközök bi­zonyulnak kevésnek, alkal­mazzuk bátran a szállítási munkák megosztását. Három- szorosára-négyszeresére növel­hetjük a szállítóeszközök tel­jesítményét, ha például a kukoricaszárat nem hordjuk közvetlenül az öt-hat kilo­méterre levő majorba, vagy még ennél is messzebbre, ha­nem csak a tábla szélére. Té­len, amikor a szállítási csúcs megszűnt, lesz majd rá bőven idő elhordani. A lényeg az, hogy a táblák minél hama­rabb készen álljanak a talaj­előkészítéshez és a vetéshez. Ugyanezt tehetjük a cukor­répával, a kenderrel és más­féle növényekkel is, ha olya­nok, hogy bírják az ideiglenes és a szabad ég alatt történő raktározást, vagy aránylag ke­vés fáradsággal — például szalmázással, földeléssel stb. — megóvhatjuk az esetleges fagyoktól, az időjárás viszon­tagságaitól. A szállítás ilyen megosztása persze többletmun­kát, többletköltséget kíván, de többszörösen visszatérül ez a jövő évi jó terméseredmé­nyekben. Végül jegyezzük meg: bár­mennyire sürget is az idő, kap­kodni, idegeskedni nem sza­bad, mert ennek szintén nagy kárát vallhatjuk. Az őszi munkákat gyorsító módszerek közül azokat al­kalmazzuk, amelyekkel egyút­tal a jövő évi jó termés esé­lyeit is megnövelhetjük. Világ proletariat, egyesüljétek! rZZ 1963. OKTÓBER 9, SZERDA „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...” — idézi ön­kéntelenül is Petőfi híres vers­sorait a kép. Még nyílnak a vi­rágok a parkban, a kecskeméti Aranyhomok Szálloda előtt. Fej­kendős néni locsolja hűségesen virító szirmukat, de az ősz her- vasztó hidege már ott leselke­dik fejük felett. Még néhány hét és dísztelenné válnak a par­kok, megkopaszodnak a fák, le­tarolt, kopár lesz a táj, mely most még dús, fénylő színek­ben tündököl. De még nyílnak a virágok. Amíg lehet, élvezzük hát nyarat búcsúztató pompá­jukat. .. (MTI) Jelentős, új nehézipari üzem vidéki telepítéséről dön­tött a Gazdasági Bizottság. A döntés szerint az előzőleg Rác- kevére, Lajosmizsére, Szolnokra, Jászberénybe, Esztergomba szánt, majd Dabasra tervezett első hazai kapacitású alumínitlm- pigment-gyárat Kecskeméten ép/tik fel húszmillió forintos beru­házási előirányzattal. Az építkezés 1964-ben kezdődik. Először 250 tonna kapacitású üzemet rendeznek be legújabb típusú őrlő­malmokkal, alutervben kikísérletezett automatikus vezérléssel. Az új pigmentgyárat úgy tervezik, hogy tovább bővíthessék. Erre akkor kerül majd sor, ha a magyar—szovjet alumínium- ipari egyezmény eredményeként megnövékszik a hazai alumíni­umtermelés, és a nagymértékben felfutó fóliagyártásból mind több őrlésre alkalmas hulladék keletkezik. Kétségtelen, hogy az őszi mezőgazdasági munkákkal jobban állunk, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Több szövetkezeti gazdasá­gunkban azonban nem sike­rült a kitűzött határidőre el­vetni a rozsot. Bár igaz, hogy a kiskőrösi járás kivételével valamennyi járásunk szövet­kezetei — a legnagyobb ho­moki járásban, a kecskeméti­ben például 23 321 hold be­vetésével, összesen 103,2 szá­zalékra — túlteljesítették rozsvetési tervüket. Az ütem­tervhez mérten azonban a búza vetésében jelentős le­maradás mutatkozik. Arány­lag legjobban haladnak e munkával a kalocsai járásban, ahol e hét elejéig ütemtervük 91,6 százalékát teljesítették a tsz-ek; a búza vetés összességét tekintve viszont a dunavecsei járás közös gazdaságai halad­nak az élen. Vetésterületük 41,4 százalékán jutatták föld­be a legfontosabb kenyérga­bonát. Kecskemét város, a megyeszékhely és Kiskunfél­egyháza járásának szövetkeze­tei vannak a „sereghajtók” között, búzavetési tervük 9, 16, illetve 20 százalékos teljesíté­sével. Nyilvánvaló, hogy még jobb szervezésre, ütemesebb mun­kára van szükség a vetésnél. A tennivalók ugyanakkor sű­rűsödnek szövetkezeti gazda­ságainkban, hiszen a búza földbe juttatásával egy időben a tavalyinál jobban fizető ka­pások termésének a betakarí­tását is el kell végezniök. A többlettermés betakarítá­sa többletmunkát is igényel. Ugyanakkor a munka feltéte­lei a tél közeledtével rosszab­bodnak. Rövidülnek, hideged­nek a napok, hosszabb esőzé­sek jöhetnek, s ilyenkor már jóval kisebb a napi teljesít­mény. A sáros, csatakos, de­res növényzet terméséből ke­vesebbet lehet naponta -beta“ karítani, az átázott, lágy föl­dön a szállítóeszközökre is fe­le annyit lehet rakni, mint száraz időben. Minden erőt tehát a földek­re, hogy ne essék kár az őszi betakarítású növényeinkben, és idejében földbe kerüljön a kenyérgabona vetőmagja. E munkáknál szövetkezeteink alkalmazzák bátran az anyagi ösztönzés módszereit. Ám az anyagi érdekeltség egymaga kevés. Emellett nagy szükség van a munkák jó megszervezésére, a különböző munkaszakaszok megfelelő összehangolására. Ezekre nincs általános érvényű recept. Az egyik gazdaságban a kézi erő kevés, másikban a szállítóesz­köz, harmadikban a talajmű­velő gép; a negyedikben az üzemen belül minden rend­ben lenne, de külső okok fé­kezik a munka lendületét. A cukorgyár például nem veszi át olyan ütemben a termést, ahogy azt a tsz-ek gazdái, ve­zetői szeretnék, elfogyott az üzemanyag, nem jutnak hoz­zá megfelelő gépalkatrészhez stb. Elsősorban ezeket a szűk „keresztmetszeteket” érdemes megvizsgálni. Bármilyen vo- natkozásúak is legyenek, az akadály elhárítására csak­nem minden esetben sok-sok megoldás kínálkozik. A kézi erő növelésére például sokféle lehetőség közt válogathatunk. Említsünk belőlük néhányat. Először is azt, amivel gyatra technikai felkészültségük mel­lett a kisparaszti gazdaságok igyekeztek munkatorlódások esetén magukon segíteni. Ez az ősi „módszer” a munkaidő megnyújtása. Szocialista nagyüzemben, a sokkal jobb technikai felké­szültség mellett még a meg­nyújtott munkaidő is sokkal könnyebben elviselhető, mint amikor hajnali 3—4 órakor már indulni kellett a határ­XVIII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 4ra 60 fitter

Next

/
Thumbnails
Contents