Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

> MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) lése nem növekedett megfele­lően. Az ötéves tervben a gép­ipari termelés 63—64 százalé­kos emelkedését irányoztuk elő úgy, hogy a műszergyártást meg kell háromszorozni, a h(r- adástechnikai iparág és a szer­számgépgyártás termelését pe­dig mintegy kétszeresére keli növelni. E három kiemelt ipar­ág közül csak a híradástechni­kai ipar növekedése volt gyor­sabb a tervben előírtnál. A gépipar kiemelt ágazatai­nak fejlesztése közül a szer­számgépgyártás területén mu­tatkoznak a legnagyobb prob­lémák. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a gyártmányfej­lesztési tervét nem teljesíti, az új gyártmányók kibocsátása rendkívül vontatott. Az áj tí­pusok — az előirányzathoz ké­pest — késéssel jelennek meg a piacon. A szerszámgépipar jó néhány világszínvonalon álló, a piacon kelendő gyártmánnyal büszkélkedhet. Az iparág tehát képes kiváló termékek gyártá­sára. Az ipar műszaki színvonalát a kibocsátott termékek kor­szerűségén és a gyártás során alkalmazott technológia szín­vonalán mérjük. Bizonyos fej­lődés a műszaki színvonalban megállapítható, azonban lénye­ges előrehaladás a párt és a kormány által kitűzött felada­tok végrehajtásában még nem következett be. A gyártmányfejlesztésre ál­talában az jellemző, hogy már a feladatok kijelölése sem eléggé átgondolt; az új, kor­szerűbb gyártmányok kifejlesz­tésének ideje indokolatlanul hosszú; az új gyártmányok be­vezetése, a tömeges gyártás el­kezdése, az új technológia meg­valósítása lassú, a műszaki pro­pagandamunka nem kielégítő. Alacsony a gyártmányfejlesz­téssel foglalkozó műszakiak szá­ma. ösztönzési rendszerünk sem elég jó. A továbbiakban Fock Jenő a nem kielégítő gyártmányfej­lesztéssel foglalkozva rámuta­tott: — Iparvállalataink a terme­lést irányító munkahelyeken aránytalanul sok mérnököt, mű­szaki képzettségű szakembert foglalkoztatnak. Ezáltal erőt vonnak el a fejlesztési felada­toktól, holott lehetőségeink és problémáink figyelembevételé­vel sok helyen nem műszaki képesítésű káderek is megfe­lelnének. A szakemberekkel való gazdálkodás megjavítása újabb tartalékokat tárhat fel mind a műszaki fejlesztés, mind az irányítás javítására. Pártunk kongresszusa utasí­tásainak megfelelően a máso­dik ötéves tervben az ipari termelés növekedését kéthar­madrészben a termelékenység emelésével kell biztosítanunk. Az ipari termelés jelentős si­kereként említhetjük meg, hogy a munkások és értelmisé­giek munkája nyomán teljesül­tek a termelékenység emelé­sére vonatkozó előírások. Az említett problémák elle­nére az iparban az ötéves terv első két évében 14 százalék­kal nőtt a termelékenység. Az ipar egészében tehát a mun­katermelékenység terv szerint nőtt, egyes minisztériumok, iparvállalatok azonban nem tel­jesítették a termelékenységi előirányzatokat. A Könnyűipari Minisztérium vállalatai a terv­ben előírt 63 százalékos arány­nyal szemben 1980—62-ben 42 százalékot értek el. Jelentős volt a fejlődés a Nehézipari Minisztérium vállalatainál, ahol a termelés növekedéséből a termelékenység emelésével elért arány a terv szerinti 70 százalékkal szemben több mint 80 százalék volt. Ebben az évben a termelé­kenység alakulása a tavalyi­nál valamelyest kedvezőtle­nebb. A népgazdasági terv egész évre a termelékenység 4 százalékos emelésével számolt. Figyelembe véve azonban a tél által okozott súlyos nehézsé­geket, az idén eddig elért 3.7 százalékos növekedés nem lebe­csülendő eredmény, és egyben azt is mutatja, hogy az ipar vezetőinek jobb szeivező mun­kájával ez évben is teljesíthető a termelékenységi előirányzat. Az elmúlt években az ön­költség általában a tervezett­nél jobban csökkent. Ebben az évben — legalább is az első félévi adatokból ez állapítható meg — az ipar nem teljesíti a tervnek ezt az előirányzatát. Az év eleji rendikívüli körül­mények leginkább az önköltség alakulására hatottak kedvezőt­lenül. összefoglalva az eddig mon­dottakat, iparunk komolyan fej­lődött. A végbemenő változá­sok jó Irányúak, megfelelnek gazdaságpolitikánknak. Gazda­sági életünk sokrétűségéből, a feladatok bonyolultságából kö­vetkezik, hogy az egészében ki­elégítőnek mondható fejlődésen belül negatív jelenségek is mutatkoznak. Figyelmünket az iparban a műszaki haladás gyorsítására, a termékek korszerűsítésére, a minőségük javítására, a leg­gazdaságosabb gyártmányszer­kezet kialakítására összpon­tosítjuk. Ez fontos feltétele a belső szükségletek kielégítésé­nek és az export fokozásának. Megvan a lehetőség a mezőgazdasági termelés gyorsabb növelésére Ezután az előadó a mezőgaz­daságban végbement jelentős változásokkal foglalkozva rá­mutatott: — A korszerű nagyüzem] gazdálkodás objektív és szub­jektív feltételei egyre jobban kialakulnak. Megváltozott i falu képe, javultak a termelő­szövetkezetekbe tömörült pa­rasztság munka- és életfelté­telei. A termelőszövetkezetek egyre szervezettebben gazdál­kodnak. Növekszik a paraszt­ság öntudatos fegyelme és munkakészsége. Mindennek eredményeként a mezőgazdasá­gi termelés — az elmúlt 3 évi szokatlanul kedvezőtlen időjá­rási viszonyok ellenére — egy­re kielégítőbben biztosította a lakosság élelmiszerellátását. A második ötéves terv első két évében a felvásárolt nö­vényi és állati eredetű termé­kek mennyisége több mint 13 százalékkal növekedett. Az idén szeptember végéig mintegy 7 százalékkal több vágóállatot és állati eredetű termékeket vásároltunk fel, mint egy évvel korábban. A mezőgazdaságban elért ered­mények a szocialista gazdál­kodás fölényét bizonyítják. Ezeket jelentősnek kell tekin­tenünk, annak ellenére, hogy a termelés növekedésének üte­me elmaradt a második ötéves terv előirányzatától. Az elmúlt években a terve­zettnél többet fordítottunk a mezőgazdasági termelés fej­lesztésére, a korszerű szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodás anyagi feltételeinek megterem­tésére. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy ez helyes volt. A többletberuházások nélkül az időjárás okozta károk lényege­sen nagyobbak lettek volna. Véleményünk szerint a követ­kező években is főleg a mező- gazdaság anyagi-műszaki bázi­sának erősítésére kell felhasz­nálnunk terven felüli erőfor­rásainkat. Gyorsítjuk az élel­miszeripar korszerűsítését, a ka­pacitás és a tárolótér bővíté­sét is. 1961-ben és 1962-ben a nép- gazdasági beruházások 17—18 százaléka közvetlenül a mező- gazdaság fejlesztését szolgálta. Az ez évi terv előirányzatai szerint a mezőgazdasági beru­házások aránya körülbelül 20 százalék lesz. Három év alatt mintegy 21 milliárd forintot fordítunk a mezőgazdaság fej­lesztésére. A jelentős beruházások ered­ményeként évről évre növek­szik a traktorállomány. Ez év­ben már több mint 53 000 traktor áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Növekszik a kombájnok és a kévekötő-ara­tógépek száma is. Az idén a kalászosok vetésterületének mintegy 85 százalékát takarí­tották be géppel, és ezzel el­értük az ötéves terv végére előírt gépesítési szintet. A tervezettnél nagyobb mér­tékben növeljük az öntözött te­rületek nagyságát is. így már 1963-ban az öntözött terület nagyobb volt, mint amennyit 1965-re terveztünk. A következő években még na­gyobb területet öntözünk, hogy tovább függetleníthessük ma­gunkat az időjárástól. Évről évre növekszik a me­zőgazdaság rendelkezésére bo­csátott műtrágya, növényvédő­éi gyomirtószer mennyisége, ez­zel is biztonságosabbá válik a termelés, és a hozamok növe­lése. Állami gazdaságaink az el­múlt években eredményeseb­ben gazdálkodtak. Az állami irányító munkában a mezőgaz­daság alapvető politikai és gazdasági problémájára, a ter­melőszövetkezetek megszilárdí­tására, gazdálkodásuk színvo­nalának jelentős növelésére összpontosíthattuk figyelmün­ket. A kormány az elmúlt két évben — többek között a 3004-es határozatok keretében — úgy fejlesztette a hitelrend­szert és a jövedelemelosztás módszereit, hogy azok jobban ösztönözzék az áruértékesítést, segítsék a termelési és a szo­ciális-kulturális alapok növelé­sét, fokozzák a közvetlen érde­keltséget a közös gazdasági eredményekben, a gazdaság sa­ját erőforrásból történő fej­lesztésében. A gabonaellátásról és az őszi mezőgazdasági munkák helyze­téről szólva Fock Jenő hang­súlyozta: A mezőgazdasági termelés az idén — a múlt évihez ké­pest — előreláthatólag mintegy 4 százalékkal növekszik. Ez azonban azt jelenti, hogy ala­csonyabb lesz a tervezettnél. Különösen a gabonafélék ter­melésében jelentős az elmara­dás. Ezért ebben az évben az elmúlt évieknél nagyobb gabo­naimportra szorulunk. Többen felteszik a kérdést: miért kell gabonát importálnunk? Erre rö­viden azt válaszolhatjuk, hogy a felszabadulás előttihez ké­pest mintegy 10 százalékkal nőtt a lakosság száma. Ugyan­akkor lényegesen kisebb terü­leten termelünk gabonát, ösz- szefüggésben azzal, hogy a ve­tésszerkezet alapjában véve kedvezőbb, fokozódott a belter­jesség. Míg az 1931—40-es évek átlagában a szántóterület 40 százalékán, csaknem 3,9 mil­lió katasztrális holdon terfnel- tünk kenyérgabonát, addig 1901-ben csak 2,2 millió, 1962- ben 2,3 millió katasztrális hol­don, a két év átlagában tehát összes szántóterületünknek csak 25,2 százalékán termett ke nyérgabona. A jobb talajmun­ka, a több műtrágya, a maga­sabb hozamú fajták elterjesz­tése eredményezte, hogy az aszály ellenére is nőtt az átlag­termés. Búzából például az 1931—40-es évek 7,9 mázsás katasztrális holdankénti átlag termésével szemben az idén — a nem végleges adatok szerint — 9 mázsát takarítottak be. Az átlagtermés emelkedése azonban nem pótolta a vetés- terület csökkenése miatti ki­esést. Az idei — eredetileg terve­zettnél nagyobb — behozatal­nak más okai is vannak. Hi­bák történtek már a vetésnél is: sok helyen későn, a terve­zettnél kisebb területen vetet­tek. Helyenként még az elemi agrotechnikai előírásokat is megsértették. A rendkívül ked­vezőtlen időjárás ilyen körül­mények között nagyon jelentős károkat okozhatott. A kemény tél, valamint a belvizek és árvizek következtében, kipusz­tult mintegy 150 000 hold ke­nyérgabona-, és mintegy 190 000 hold árpavetés. Ennek csak kis részét tudtuk pótolni tavaszi kalászosokkal. Átlagtermésün­ket nagymértékben csökkentet­te az aratás előtti, hetekig tar­tó forróság. Mindez arra veze­tett, hogy kedvezőtlenül ala­kult gabonatermelésünk ered­ménye. A kedvezőtlen időjárás miatt Európa-szerte — a szo­cialista országokban is — gyenge volt a gabonatermés. Ilyen körülmények között tő­kés piacokról kell gabonát im­portálnunk. A szokásosnál na­gyobb mértékű gabonavásárlás jelentős terhet ró külkereskedel­münkre, s így egész népgazda­ságunkra. Ezért a népgazdaság minden területén az eddigiek­nél nagyobb gondot kell fordí­tanunk az export-árualapok növelésére. Ahhoz, hogy az ideihez ha­sonló gabonaellátási problé­mák a következő években ne legyenek, a kormány szükségesnek tartja a gabona vetésterüle­tének növelését. El kell érnünk, hogy a vetést mindenütt az agrotechnikailag legkedvezőbb időpontban, meg­felelő talajelőkészítés után vé­gezzék. Gondoskodnunk kell ar­ról is, hogy a gabonafélék ter­méshozamának növelésére szánt műtrágyát valóban erre a célra használjak fel. így az esetleges kedvezőtlen időjárást ellensúlyozhatjuk, s kellő biz­tonsággal növelhetjük a gabo­natermelést. Még rossz időjá­rás esetén sem szabad még egy­szer előfordulnia annak, hogy olyan nagyarányú gabonabe­hozatalra szoruljunk, mint eb­ben az évben. Egész népünk érdekében arra hívjuk fel a mezőgazdasági dolgozókat: te­kintsék elsőrendű feladatuknak a gabonatermelést, ne kíméljék erőiket az ország gabonaellátá­sának biztosításáért. A jövő évi gabonaellátásunk biztosítása is azt követeli, hogy gyorsítsuk meg az időszerű őszi mezőgazdasági munkákat, a be­takarítást, a talajelőkészítést, a vetést. A munkák időben elvégez­hetők, ha minden szinten gon­dosabb lesz a szervezés, haté­konyabban lépnek fel az aka. dályok elhárításáért. Összefoglalva a mezőgazda­ságról mondottakat: a kormány úgy ítéli meg, hogy helyes volt az elmúlt években a mező- gazdaság fejlesztését célzó, sok­oldalú segítség. Dolgozó pa­rasztságunk is fokozódó oda­adással végezte munkáját. A mezőgazdaság sajátos jellemző­je, hogy a fejlesztésre fordí­tott munka és anyagi áldozat nem azonnal, hanem a termé­szeti adottságoktól is függően, későbbi években térül meg. Ügy véljük, hogy ha dolgozó parasztságunk növekvő munka­szeretetével, fegyelmével páro­sul a minisztériumi és helyi vezetés jobb munkája, megvan a lehetőség a mezőgazdasági termelés gyorsabb és biztonsá- , gosabb növelésére. Eredményeink, távlataink Fock Jenő ezutári rámutatott: Hazánkban az elmúlt két évben az ipari termelés növekedése gyorsabb volt a tervezettnél, a mezőgazdaságé lassúbb. így a nemzeti jövedelem két év alatt csaknem 11 százalék­kal nőtt, ez megközelíti az ötéves terv­ben figyelembe vett ütemet. A nemzeti jövedelem növekedésé­nek üteme tehát kielégítőn ak te­kinthető; lényegesen gyorsabb, mint a tőkés országoké általá­ban és biztosítja, hogy fejlődé­sünk lépést tartson a többi szo­cialista országgal. A lakásépítési tervet 1961-ben és 1962-ben túlteljesítettük. A lakóházépitési idő az előző évek 14—15 hónapos időtarta­mával szemben 11 hónapra csökkent. Változatlanul hosszú azonban az ipari beruházások megvalósításának időtartama. A korábbi évekhez képest javult a beruházások üzembe helyezésé­nek tervszerűsége, de még min­dig nem kielégítő. Beruházási és ipartelepítési tevékenységünk fontos része Budapest ipari súlyának csök­kentése, a vidék fokozottabb iparosítása. Intézkedéseink ered­ményeként Budapesten némileg csökkent a foglalkoztatottak ará-; nya. 1960-ban az állami ipar dolgozóinak 45,1 százalékát fog­lalkoztatták a fővárosban, 1963- ben 44,2 százalékát. A tervek szerint ez az arány az idén to­vább javul. A nagyobb beruhá­zásokhoz igényelt létszámnöve­kedés 84 százaléka vidéken je­lentkezik. Az iparilag elmara­dott megyékre jut Ipari beruhá­zásaink több mint 28 százaléka és a létszámnövekedés 52 szá­zaléka. Fock Jenő ezután az életszín­vonal alakulásával foglalkozott. Rámutatott: a bérből és fizetés­ből élők egy főre jutó reáljö­vedelme 1962-ben — 1960-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt. őszintén meg kell monda­nunk — mintahogy erről már több alkalommal szóltunk —, hogy eredetileg a reáljövedel­mek gyorsabb emelkedésével számoltunk. A jövedelmeket azonban csak olyan mértékben emeljük, ahogy ezt a rendelke­zésre álló fogyasztási cikkek mennyisége és összetétele meg­engedi. Így biztosítható, hogy az áruellátás egyre bőségesebb le­gyen. Büszkén Mondhatjuk, hogy hazánkban évről évre javul, gazdagodik a választék. Ebben az évben — terveink­nek megfelelően — gyorsabb a reáljövedelmek emelkedése, — Már az év elején több Intézke­dést hoztunk az életszínvonal emelésére: többek között leszál­lítottuk egyes fogyasztási cik­kek árát, növeltük az özvegyi nyugdíjakat, a fizetett szülési szabadságot stb., emeltük az át­lagbéreket. Terveztünk egyéb központi intézkedéseket is az életszínvonal emelésére, s bár ezeket ebben az évben nem tud­juk megvalósítani. a reáljövedelmek növekedé­se a tervnek megfelelően az idén több mint 5 százalék lesz. Már most bejelenthetem, hogy a Központi Bizottság javasla­tára a kormány a jövő évi nép- gazdasági tervben előirányozza mindazokat az életszínvonal­emelésével kapcsolatos központi intézkedéseket, amelyeket — bár terveztük — ebben az évben nem tudtunk megvalósítani. En­nek kapcsán először a MÁV és a Posta dolgozóinak bérét emel­jük. A jövő évben lényegesen növeljük a bérből és fizetésből élő kétgyermekes családok csa­ládi pótlékát is, sor kerül egyes közalkalmazotti kategóriák bér­rendezésre. — Továbbnöveljük azoknak a fizikai dolgozóknak a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents