Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-12 / 213. szám
M63. szeptember 12, csütörtök 3. oldal DINNYEEVÖK A gyermekkori izgalmas dinnye „szerzések” jutnak az ember eszébe, ha ezt a kis ravasz és diadalmas mosollyal majszoló kisfiút nézzük. Mert hányszor ültünk le mi is — ha nem is ennyire hiányos öltözetben — a kukoricás szélén, vagy a kanális partján, s lábunk közé véve a „kobakos gyümölcsöt”, élvezetszámba ment az evés. A jobb oldali kép mér nem annyira az evés élvezetét, mint inkább szükségességét példázza. Megfontoltan falatozza az ízletes, de már a Lőrinc által „felszentelt” dinnyét a néhány percre megpihenő ember. Igaz, hogy bicska nincs, de finom az kézzel is. Hárman a századból n SZantaS barna szőnyege csillogva fedi az enyhe dombhajlatot. „Lecsüngő” szegélyén, a dűlőúton, három traktor áll tömör mozdulatlanságban. Öreg masinák: G—35-ösök. Kettőnek az izzófeje alatt melegítő lámpa sustorog, a harmadik fölé három fiatalember hajol. Franciakulccsal szétszerelik a hűtő- szerkezetet, mert felmondta a szolgálatot. Messzi a helység: a Homok- mégytől néhány kilométerre eső hillyei település szélső házáig is legalább tíz jól dobó férfi tudna csak „stafétaszerűen” követ hajítani. A hillyei gyerekeknek azonban nem számít a távolság, a nyolc-tízévesek kijöttek a traktorosok közelségébe. Nem mintha nem láttak volna még géppel szántókat, de a három fiatalember nem mindennapi vendég a határban. Katonák . Huszonegy évesek mind a hárman, egy éve teljesítenek katonai szolgálatot. Január óta gépkocsiszerelő rajparancsnoki iskolán tanulnak. Október végéig tart a tanfolyamuk, ám, amikor július derekán elhangzott parancsnokuk szájából a felhívás: segíteni kellene a Kalocsai Gépállomásnak, mert a rengeteg szántóföldi gépi munkához nincs elegendő traktoros —, ők az elsők közt jelentkeztek. Rajtuk kívül még huszonheten, összesen tehát harmincán vállalták a nem köny- nyű munkát, a gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben. Pedig nem is mindegyikük traktoros. A központban a gépállomás főagronómusa ötre-hat- ra becsülte közülük a képzett traktorosok számát. A többi gépkocsivezető vagy szerelő. Eredményeik azonban azt mutatják, hogy a szántásban való gyakorlottságuk hiányát pótolták lelkes odaadásukkal. A szívükkel. Nem egészen egy hónap alatt több mint ezer katasztrális holdat szántottak mélyen, annak ellenére, hogy az esők minden dekádban két-három napon át megbénították munkájukat. S néhány kivétellel, és érthetően, nem a legjobb gépekre ülhettek. — Nálam hatan dolgoznak — mondotta Markella Ignác, az egyik brigádvezető. — Nagyon szorgalmasak, fegyelmezettek. Kettő különösen tetszik nekem. Király Kálmán és Vörös Sándor. örülnék, ha leszerelésük után meg tudnám őket szerezni. Nos, a két katona, harmadik társával, Gurdák Józseffel, egykettőre szétszereli az utóbbi gépének hűtőjét. — Ha kijön a szerelő, ne kelljen neki bajlódni vele — mondják. — A másik három? — Alszanak Csóti Imrééknél, ahol elszállásolt bennünket jelenlegi „gazdánk”, a Dózsa Termelőszövetkezet. Velük váltjuk magunkat. Ezen a héten ők szántanak éjszaka. A Nyíregyházára való Balogh János, az érdi származású Pécsváradi László és a kecskeméti Farkas István. Ök hárman sem erről a vidékről származnak. Király Kálmán a Csongrád megyei Zákányszegről vonult be katonának, Vörös Sándor zalaszentmártoni, Gurdák József pedig Vas megyébe, Celldömölkre való. És csupán Király Kálmán szántott már életében, de bevonulása előtt gépkocsivezető volt a faluja egyik tsz-ében. A másik kettő gépkocsivezető, illetve kőbányában dömperszerelő. Ami azonos bennük, az, hogy: katonák. Népünk fiai. hadseregének neveltjei. Kötelességtudók, fáradhatatlanok. Náluk a kérés is parancs, ha népünk, mindannyiunk ügyéről van szó. Mint most is: a jövő évi kenyerünkről. Ketten már ülnek is az öreg A három katona: Vörös Sándor, Király^ Kálmán és Gurdák József, percek alatt szétszercli a traktor bűtoszerkezetét., masinákon, s mögöttük oda- adóan szántássá hasad a föld. A harmadik pedig türelmetlenül kémlel a falu felé: jön-e már a brigádszerelő. S az ember, ahogy elnézi őket, szeretné a szívét feldobni az egekig. S a szív szüntelen ezt kalapálja: te vállalsz-e olyan közérdekű feladatot, amely pontosan nem vág a szakmádba, hivatásodba? ... Találkozásunk óta bevonultak századukhoz, a tanfolyamra. Velük van hálánk és szeretetünk. TARJÁN ISTVÁN Páratlan őskori lelet Páratlan értékű lelettel gazdagította ezen a nyáron a magyar őslénytani kutatást az Up- pony község melletti Simakőhegy egyik barlangjának feltárása. Abból a mintegy két tonnányi köves, agyagos „földkitöltésből” ugyanis, amelyet lelkes fiatal diákok termeltek ki és tisztítottak meg, tömegesen kerültek elő az évek százezreivel ezelőtt élt állatok csontjai. A tudomány számára különösen nagy érték az apró gerincesek — emlősök, madarak, halak, békák, kígyók stb. — csontjainak óriási tömege. Megkezdték a szüretet Izsákon Ma reggel kezdték meg az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet gazdái 387 holdon a háztáji szőlők exportra történő szedését. A népszerű sárfehérfajta közös értékesítésre kerül, s kilogrammjáért csaknem hat forintot kapnak majd a MÉK-től. A jövő hét elején már az ezer hold közös szőlőben is kezdetét veszi a szüret. Ennek gyors lebonyolítása érdekében a tsz vezetősége hat átvevőtelepet létesített a határ különböző pontjain, ahonnét a MÉK tehergépkocsijai szállítják el az árut. Az ezer hold termésének jelentős része ugyancsak a külföldi fogyasztókhoz jut majd. Az eddigi becslések szerint a sárfehérből 35 mázsa holdanként! átlagtermés várható. A göngyöleget illetően előreláthatóan nem lesz fennakadás. Vasárnap már mintegy tíz va- gonnyi láda érkezett a tsz-be. Ezzel együtt 300 ezer rekesz áll rendelkezésünkre, ami 210 vagont kitevő szőlőmennyiség csomagolásához elegendő. Üres vagonok A szállítási lemaradások pótlásának országos gondjaiból mi, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói is kivesszük részünket. Az árut tároló telepeinken a vagonok kirakását késlekedés nélkül megvalósítjuk. Nincs szabad idő, munkaszüneti nap, nincs éjjel, nincs nappal vagonkirakás nélkül. Ez jól bizonyítja, hogy fizikai dolgozóink megértik az idők szavát és becsületesen helytállnak. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy a MÁV illetékesei — akiknek elsősorban lenne kötelességük a kiürített vagonok továbbítása, újabb felhasználásának biztosítása — sokszor közönyösséget tanúsítanak. Dolgozóink . többször elmondták* hogy az éjszakai, vagy a vasárnapi kirakások után napokig kerülgetik az üres vagonokat. A_ panaszok, sajnos, igazak. Erről legutóbb személyesen győződtem meg bajai telepünkön. Szeptember 7-én (szombaton) éjjel beállították iparvágányunkra a 143 296-os és a 126 970-es számú vagonokat. Vasárnap délelőtt ezeket kiürítettük. Ugyancsak vasárnap késő este vontatták be a 154 035, a 243 450 és a 163 999 számú vagonokat. ítéletidőben, felhőszakadásban éjfélre ezekből a vagonokból is kiraktuk az árut. Rakodómunkásaink átáztak, egészségüket tették kockára. Mi történt ezután? A bajai vasútállomás illetékesei csak kedden délután intézkedtek a kocsik továbbításáról. Ehhez még csak annyit: iparvágányunkon ugyanebben az időben még hat üres vagon álldogált. Furcsának találjuk ezt azért is, mert amikor az egyik helyen mindent megtesznek a gondok enyhítéséért, akkor azok, akiknek tulajdonképpen feladatuk volna az üres kocsik gyors továbbítása, felelőtlenül dolgoznak. Szalai Károly — Mindjárt megnézem, ki van itt a vezetők közül; ők illetékesebbek a felvilágosításra — szabadkozik kicsit meglepődve a fiatal technikus, mikor megtudja, hogy újságíró áll előtte. Készséggel kisiet. Kis idő múlva visszajön, sajnálkozik. — Ha nem lenne későn délután 2—3 óra között, akkor szíveskedjék. Sajnos, csak én vagyok bent. —. Nagyszerű. Akkor az elvtárssal beszélgetek. — Nem tudom, az megfelelő lesz-e, ahogy én ... — vonakodik szerényen, és megadja magát. — Hát akkor tessék. Amiről tudok, szívesen tájékoztatom. A nyitott ablak melletti íróasztalhoz telepedünk Tantos Jánossal, a bajai 3/1. sz. építésvezetőség technikusával, s beszélgetni kezdünk. Azt nem árulom el. hogy már előbb megtudtam, — nincs bent a főépítésvezető. Elég váratlanul megleptem. s az a pár perces keresés mégiscsak jó volt arra, hogy „lelkileg felkészüljön” az interjúra. Azt viszont megmondom, hogy egy technikus, még ha diákkorban levő is, mint ő, aki 1959 óta dolgozik a vállalatnál, éppúgy véleményt mondhat, mint egy segédmunkás a malteros láda mellett, vagy az állványon. Ezen aztán mosolyogva megnyugszik. érte... A Katona- & Szerezla-brigád szintén prémiumos... Persze, hogy folyamatos munkát biztosíthassunk, idejében kellett gondoskodnunk építőanyagokról. A kecskeméti központ el A TECHNIKUS — Volt-e nagy munkaerőhiány? — érdeklődöm. — Ügy tudom, minket érintett legkevésbé ez a gond — vesz nagy lélegzetet, s látszik, lesz mit közölnie. — Jó törzsgárdánk van. Szívesen megmaradnak nálunk az emberek ... Nem szeretjük az állásidőt. A Gál Péter utcai 12 lakást határidő előtt adta át Boro- kovics József vegyesbrigádja. 2000 forint célprémiumot kaptak ezért. Másik ?000-et a vízügyi géptelepen kitűzött feladat gyors elvégzéséért kapták. Mátyás Ferenc ifjúsági brigádja a vízügyi lakásoknál és az SZTK- építkezésnél végzett határidő előtti munkákat. 2000, illetve 1000 forint célprémium járt is látott bennünket* fennakadás nem volt. A nehezebben beszerezhető épületszerkezeti anyagok érkezésével azonban időnként problémánk van. Ezért is, meg az elkerülhetetlen téli bajok miatt is — egy központi gyűjtőhelyre fogadtuk az érkező anyagokat: Innen addig nem szállítunk sehova, míg mi műszakiak ki nem számítottuk, hogy fontossági sorrendben hová és mennyi kell. A kevésbé fontos építkezésekről átcsoportosítottuk az ott nem szükséges építőanyagokat, súlyponti helyekre. Megszerveztük, hogy azonnal jelentsék hozzánk, ha a daru vagy betonkeverő gép már nem kell valahol. Rögtön intézkedtünk-, hová irányítsák azokat... — Mielőtt ideérkeztünk, innen nem mesz- sze épületelemekkel teli térséget láttunk. Köztük az óriás daru... Valami jövőre áthúzódó építkezés? — Dehogy. A 2X18 lakás még ebben az évben elkészül. Stal- ter Ferenc művezetőnél jó kézben van ... Pedig, — ilyesmi előfordul. Összehajtogatott táviratért nyúl. Kibontja, elém tartja; „Blokkszállítást leállítjuk, — cementhiány miatt...” — szól a sürgöny és közli, hogy jó két hét múlva kezdik újra. —■ Dunaújvárosból jött —, mondja. — Ezért viszont nem állhatunk. Miért vagyunk md, műszakiak, ha nem azért, hogy ilyenkor operatívan intézkedjünk?... A napokban ismét jártunk Baján. Hogy a blokkszállítás átmeneti leállása miatt nem akadt meg a munka folyamatossága, bizonyítja — egy emelet. A 2X18 lakásos építkezésen már a második emelet magasságában járnak a blokkok ösz- szeillesztésével.
