Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
Egy ügyirat sorsa Veszendő értékek... Milyen sors vár a kecskeméti magboltra? Ostromállapot, háború utáni pusztulás emlékét váltja ki a belépőből a kecskeméti magbolt helyisége. Két oldalon — a pult mellett — gerendák „fékezik” a mennyezet közelebbi kapcsolatát az „anyafölddel”. A vásárlók félve mozognak az állványerdőben — felkészülve arra, A közelmúltban megiruk, hogy a kecskeméti vasútállomás tisztasága — különösképen a várótermek és a férfi WC — nagymértékben kifogásolható, s nem ártana, ha a jövőben nagyobb gondot fordítanának rá. A MÁV Szegedi Igazgatóságának m. forgalmi és kereskedelmi osztálya — mint Írja szerkesztőségünkhöz intézett levelében Vajda Sándor osztályvezető-helyettes — a cikkben közölteket kivizsgálta, s megállapította, hogy azok helytállóak. A falak beporosodását, a nagy várócsarnok és a mosdók piszkolódá- sát az ideiglenesen ide helyezett MAVAUT állomás utasforgalma is okozza: a követelményeknek amúgy A minap bementem vásárolni az Izsáki fmsz-áruházba. A pénztárnál tízforintossal fizettem. Néhány órával később ismét vásároltam az áruházban és megint tízforintossal fizettem. Ekkor azonban a pénztárosnő mogorván megjegyezte, hogy én már vagy négyszer-öt- ször vásároltam a nap folyamán, s úgy látszik, az ő bosszantására, mindig „nagy pénzzel” fiaeSAJTOT vásároltam a minap délután a Rákóczi úti tejboltban. Sokan álltunk sorban a pénztár előtt, de türelmesek voltunk. Harmadiknak következtem volna ón egy kedves fiatalember ismerősöm mögött, aki már-már odaért a pénztár elé, amikor odabillent hozzá „soron kívül” egy igazán csinos, szemrevaló kislány. Valamit mondott és már nyújtotta is a pénzt a fiatalembernek. Irigykedve néztem a szerencsés kis hölgyre, de ugyanakkor dühös is voltam magamra: lám, én milyen ügyeíogyott vagyok! hogy egy-két tasak paradicsom- magért eseteg néhány vakolat- darabot kapnak a fejükre, vagy rosszabbik esetben a teljes felső részt. Mi most egy kicsit eltúloztuk a jelenlegi helyzetet, de nem az öncélú humorizálás kedvéért. Kötőanyagáé a papír ? Megnyitásától, 1962. december 31-ig a kecskeméti magbolt a Budapesti Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat kezelésében volt. Két évvel ezelőtt megrepedt a mennyezet. A vállalat felszólította az ingatlankezelőt, hogy vizsgálja meg az épület állapotát. A vizsgálat megtörtént, a repedést papírral beragasztották, hogy a kétujjnyi széles, vagy két méter hosszú rést eltüntessék. A papír nem bizonyult jó „kötőanyagnak”, mert a fal — semmibe véve a „gondos” munkát — továbbrepedt. Erre gerendákkal alátámasztották. — A budapesti központunk annak idején értesítette az ingatlankezelőt, hogy négy-ötszázezer forinttal hozzájárulnának egy állami bérház építésének költségeihez. Kérésük <az volt, ennek ellenértékeként egy megfelelő helyiséget biztosítsanak a városban a magboltnak — mondja az üzlet vezetője, Bányai Sándomé. A jelenlegi helyzet is mutatsem megfelelő méretű helyiségekben naponta több ezer utas fordul meg. Intézkedés történt, hogy a tisztaságot és az egészségügyi követelmények betartását a jövőben szigorúbban ellenőrizzék. * Mi a magunk részéről ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy a közönség segítsége nélkül ezek az intézkedések nem vezethetnek eredményre. Sajnos, sokan megsértik az elemi tisztasági szabályokat. A kulturáltabb viselkedés minden embernek érdeke. Sajnálatos, hogy ma még ezt sokan nem tartják magukra nézve kötelezőnek, s ezzel akadályozzák a vasút ilyen irányú, a tisztaság megőrzését célzó munkáját tek. Ebből persze szóváltás keletkezett, és én még a mai napig sem tudtam eldönteni: vajon miért bosszantó, ha „nagy pénzből” kell a pénztárosnak visszaadni? S tulajdonképpen kinek kötelessége aprópénzről gondoskodni: a vásárlónak, vagy az áruház pénztárosának. Szabó Emma Izsák — PISTA — így hívják a fiatalember ismerősömet — megváltotta a maga blokkját és a sor mellé állt. Egymás után engedte magia előtt a soron következőket és mosolygott. Mikor én is megváltottam a blokkomat, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem tőle: a kislány blokkját miért nem váltotta meg? CSAK mosolygott: „Igaz. megkért rá, de ezt én soron kívül nem tehetem, s most megvárom, amíg — sorra kerül!” K. Mihályné Kecskemét ja, hogy az ingatlankezelő vállalat ezt nem fogadta el. Ez év január 1-én a Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet átvette a magboltot. És ezzel elkezdődött a levelek, a jegyzőkönyvek „születésének” korszaka. Ssakemberek jönnek — mennek, a hiba marad Egy kis helyzetkép. Trepák Árpád elvtárstól, a Kecskemét és Vidéke Fmsz kereskedelmi főosztályvezetőjétől kaptuk a további információt A földművesszövetkezet február 21-én levelet küldött az ingatlankezelő vállalatnak, hogy vizsgálja meg a Móricz Zsig- mond utca 1. szám alatti magbolt helyiségét. Erre válasz a mai napig sem érkezett. Március 11-én a városi tanács igazgatási osztályához fordultak panaszukkal. Április 13-án a városi tanács illetékesei értesítették az fmsz vezetőit, hogy a hónap 17. napján reggel bizottság vizsgálja meg a kérdéses helyiség problémáját. Megtörtént. Különböző szakemberek látogattak és látogatják azóta is az épületet. Vizsgálnak, számolnak, jelentéseket imák — csak kézzelfogható intézkedés nem történik. A hivatalos szervek tudják, hogy a bolt életveszélyes. Azt is tudják, hogy itt két ember tartózkodik napközben. Sőt, bizonyára arról is informálódtak, hogy az esőzések után az alap cementkockáinak hasadékából szivárog a talajvíz. — A levelek és jegyzőkönyvek jelenleg a városi tanács igazgatási osztályán találhatók. Reméljük... — mondja Trepák elvtárs. Ha nem felesik, ír fák meg... A jegyzőkönyvek aláirója a városi tanács igazgatási osztálya részéről Misky Gusztáv előadó. Az fmsz főosztályvezetőjétől kapott tájékoztatás után felhívtuk telefonon Misky Gusztávot. Az üzlet sorsa érdekelt, vajon mi lesz vele? — Semmi konkrétumot nem tudok. Egy hete jártam ott a megyei és a városi tanács építési és közlekedési osztályának egy-egy munkatársával. Elismerjük, hogy a helyiség életveszélyes, de várjon az fmsz türelemmel, egyszer csak lesz megfelelő helyiség — mondja. Megkértük, hogy kicsit gyorsabban intézzék már el ezt a két év óta tartó ügyet. Sőt, bátorkodtunk javaslatot is termi. A Nagykőrösi utcán van egy üresen álló üzlethelyiség, itt — ha csak ideiglenesen is — helyet találna a bolt. — Az említett ház életveszélyes. Különben is, édességboltot kívánunk ott elhelyezni. — Ha életveszélyes, akkor hogy lehet beköltöztetni az édességboltot? Magboltból csupán kettő van a megyében, cukorka- üzlet pedig bőségesen — próbáltunk érvelni. — Ha ez nem tetszik az elvtársaknak, írják meg ...! Megírtuk. S reméljük, mégis megtalálják az illetékesek a legjobb megoldást. De lehetőleg minél gyorsabban, amíg jóvátehetetlen kár nem származik a késedelmességből. KOVÁCSI MIKLÓS PETŐFI NfTPE A Magyar Szociálist* Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő' Walther Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei rstván Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 20-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadsás tér 1». Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. előfizetési ifi i hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Te'efon: 11-85. index: xnv mjím Gyors ügyintézés Mi, a Kiskunfélegyházi Toll feldolgozó Vállalat dolgozói szeretnénk, ha örömünknek kifejezést adhatnánk lapunk Az olvasó hangja rovatában. Ugyanis Keresztesi Jánosné dolgozótársunk, aki nyugdíjba vonulásaelött áll, szeptember 6-án elküldte iratait az SZTK nyugdijesoportjához és már 15-én meg is kapta választ nyugdíjának folyósításáról. Ennek a gyors ügyintézésnek örülünk, mert ebből is azt látjuk, hogy társadalmi rendszerünk milyen komolyan törődik a munkában elfáradt, idős dolgozókkal. Rády Andrásné levelező A közönségen is múlik Miért bosszantó? Ilyen is van Csak a kilincset kell lenyomni és máris hamisítatlan, háromszáz évvel ezelőtti hangulat ejti rabul a látogatót. Ennyi ideje épült ugyanis a kecskeméti Kisfaludy u. 10. szám alatti épület, melyet kocsmának használtak akkoriban. Tornácát szelíden ölelik körül a fény felé ágaskodó szőlőlevelek, a hajdan nótától visszhangzó tágas szobákban, a délután álmosító csendje honol... Mi lenne, ha a bejárat fölé újból visszakerülne a kocsma cégér, és a szobákban — stílusos környezetben — kaphatók lennének a híres alföldi borok? Vendégek érkeznének és az ismeretlenség homályából kilépő öreg ház idegenforgalmi nevezetességként vonzaná messzi tájakról is az érdeklődőket. De be lehetne rendezni itt, mondjuk egy táj, esetleg a Katona József emlékmúzeumot. ... (Udvardy Gyula rajza). • Kecskemét múltja gazdag, de feledésre ítélt. Sajátos arculatából még ma is őriznek valamit a nagy kapuk mögé rejtett, omladozó kis házak. Mennyi c. lék, melyből jóformán semmit nem tudunk felmutatni annak, aki új, ismeretlen szépségekre szomjasan városunkba érkezik. Jó és örvendetes dolog az, hogy szépül, fejlődik, korszerű épületekkel gazdagodik a város. De őrizzük meg múltjából azt, ami értékes, hiszen a világon mindenütt ezt teszik. Még nem késő. Helyreállítani és megőrizni a jövő számára a múlt veszendő emlékeit... Vadas—Pásztor Lovaglópálca Azt hittem, káp- rázik a szemem. Egy kimért, egyenes tartása úriember közeledett felém. Lábán lovaglócsizma, kezében lovaglópálca, s öltözéke is olyan, amint az a „nagykönyvben’ meg van írva az úrlovasok számára: rövid kabát, feszes nadrág. És lépdel, öntudatosan, jelentőségének teljes tudatában a kecskeméti aszfalton, az Aranyhomok Szálló közelében ez az izé... a régi világ itt felejtett képviselője. Igen, egy igazi dzsentri, nem kétséges, valami gróf vagy efféle. S én méla undorral nézem, végigmérem, és úgy megyek el mellette. De ő ezt észre sem veszi, élvezi az emberek feléje irányuló érdeklődését. Azután az újságárus előtt állok és böngészem a megyei lap nagybetűs címeit: „Lovas- és fogatversenyek... a Bács-Kiskun megyei szüreti napok programjában” — s a tudósítást, amely a 26-án kezdődő eseményt adja hírül. Hát persze, hogy is tévedhettem ennyire! Megtévesztett a hagyományos öltözet. A régi felső tízezer drága és kiváltságos sportja, most mint népünnepélyek nagyszerű színfoltja él tovább. S akit úrlovasnak néztem, egy a lovaglósportnak hódoló dolgozótársaink közül. Még volt időm utána nézni és bocsánatot kérni tőle gondolatban. Igazán nem ő tehetett róla, hogy régi rossz emlékek tolultak agyamba öltözete láttán. S örültem, hogy egy közmondásunkhoz végre igazolást találhattam mert lám: „Nem a ruha teszi az em-t bért!” (T—i.J
