Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-13 / 188. szám
*. oMal 1963. augusztus 13. kedd Tiszta légkörben Húsz évvel később... A nyugatnémet csatlakozás problémái Kuha-ellenes készülődések Floridában AZ EURÓPAI körútjáról hazatért Rusk amerikai külügyminiszter vasárnap este felhívta a hét végét pihenéssel töltő Kenrfedy elnököt, és csaknem félórás telefonbeszélgetésben tájékoztatta európai tanácskozásainak eredményéről. Rusk beszámolt azokról a tárgyalásokról, melyeket a Szovjetunióban Hruscsovval és Gromikóval, Bonnban Adenauer kancellárral és a nyugatnémet vezetőkkel tartott. Az elnök hétfő délután, tért vissza Washingtonba, hogy Rusk az eddigieknél részletesebb tájékoztatást adjon* Az amerikai külügyminiszter ezenkívül a szenátus külügyi bizottságában is beszámolót tart. A bizottság hétfőn kezdte meg a nukleáris kísérletek, részleges betiltásáról szóló szerződés megvizsgálását. A Pravda hétfői számának egyik cikke a küszöbönálló kongresszusi ratifikációs vitával foglalkozik. A cikk hangoztatja, hogy az amerikaiak többsége helyesli a moszkvai szerződést és energikus hadjáratot folytat annak ratifikálása érdekében. A haladó erőknek azonban nehézségekkel kell számolniuk, minthogy egyesek a ratifikálás megakadályozását szeretnék elérni. Több szenátor máris úgy nyilatkozott, hogy csak fenntartással támogatja a szerződést, Rockefeller köztársaságpárti vezető pedig azt a véleményét hangoztatta, hogy csak bizonyos kikötésekkel szabad elfogadni. Washingtonnak ki kell nyilvánítania, hogy a kormány mindent megtesz az amerikai katonai ütőképesség megőrzésére. A NYUGATNÉMET sajtó — a közvélemény hangulatát követve — általában helyesli, hogy Bonn végre rászánta magát az atomcsendegyez- ményhez való csatlakozásra. Több lap azonban bírálja a kormányt azért, hogy ehhez Rusk látogatására volt szükség és, hogy Bonn csupán angolszáz szövetségeseinek és a világ közvéleményének nyomására határozta el magát erre a lépésre. A kormány belátta — írja több lap —, hogy az atomcsendegyezményhez való csatlakozás kérdésében zsákutcába manőverezte magát. A most kinyilvánított csatlakozási készséggel azonban aligha tudja helyrehozni az okozott kárt. Sőt, voltak olyan publicisták, akik hangoztatták: véleményük szerint éppen a Bonn által rendezett színjáték járul hozzá az NDK „nemzetközi felértékeléséhez”, amely ellen Bonn olyan hevesen tiltakozott. Ha ugyanis most ösz- szehasonlítják a két német állam magatartását, azt, hogyan fogadták az első lépést a hidegháború befejezése, az enyhülés felé, akkor ez az összehasonlítás Bonn rovására üt ki. A Szociáldemokrata Pórt sajtószolgálata hozzáteszi: A kormány magatartásával a békebontó hírébe került a baráti országok közvéleménye előtt, nemzetközi téren pedig kínos szorítóba keveredett. A kormánypárti sajtó kommentárjaiból kitűnik, hogy az atomcsendegyezményhe2 való csatlakozás korántsem jelent még valami fordulatot a kormány politikájában és Bonn továbbra is arra törekszik, hogy de Gaulle segítségével vétót emelhessen a további enyhülési lépések ellen. Jellemző, hogy a francia sajtó meglepetéssel fogadta a nyugatnémet kormány „engedékenységét”. Azt várták, hogy Adenauer „erőteljesebben szolidáris” de Gaulle-val. TÖBB MINT EZER kubai emigráns és amerikai személy nyílt agresszív katonai készülődéseiről ad hírt a New York Herald Tribune miami tudósítója. Az egyik alakulat tagjai rendszeres kiképzést, lőgyakorlatot kezdtek, nehéz erdei terepen edzik magukat, hogy egy feltételezett kubai invázió esetén nagyobb eredményeket érhessenek el. Jellemző, hogy a lőgyakorlatokhoz Miami város rendőrsége bocsájtotta rendelkezésükre a szükséges berendezéseket. A lap rámutat arra is, hogy az Egyesült Államok hatóságai ez ideig semmilyen módon nem korlátozták az agressziós terveket szövögető kubai emigránsok tevékenységét. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hz ausztráliai kommunista vezetők az SZKP Központ! Bizottságában MOSZKVA (TASZSZ) Leonyid Érezsnyév, az SZKP' Központi Bizottságának elnök- tégi tagja és titkára, valamint Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára hétfőn találkozott L. Sharkey- vel, az Ausztráliai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával és R. Dixonnal, az Ausztráliai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökével. A két párt képviselői között lefolyt véleménycsere megerősítette a két párt nézeteinek azonosságát a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáival kapcsolatban. A közeljövőben Bikovszkijénál is hosszabb űrrepülések várhatók MOSZKVA. (MTI) A szovjet sajtó több cikkben méltatta Nyikolajev és Popovics egy évvel ezelőtt végrehajtott, több napos csoportos űrrepülésének úttörő jelentőségét. A káprázatos szovjet űrkutatási sikerek meggyőzően tanúsítják, hogy a kommunizmus teljes bizonysággal felülkerekedik a kapitalizmussal folytatott békés versenyben — írja augusztus 11-i számában a Pravda. Az ember munkaképességét a súlytalanság állapotában vizsgáló tudóscsoport vezetője közölte, hogy befejezték Nyikolajev és Popovics űrutazásának értékelését és a tapasztalatok ösz- szegezését. Elmondotta, a közeljövőben Bikovszik jónál is hosszabb űrrepülések várhatók. Mát a Hold körülrepülése is 8 —10 napot vesz majd igénybe. Ezért rendkívül fontosak a súlytalanság állapotában élő emberek munkaképességéről szerzett adatok. A tudósok egyöntetű véleménye szerint az űrhajós kiképzés iránya helyes, a programokat azonban bővíteni kell. Megelégedéssel állapították meg, hogy az Ausztráliai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja határozottan és egy emberként támogatja a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumait. A beszélgetés szívélyes, közvetlen légkörben folyt le. Tito fogadta Freemant BELGRAD. Tito jugoszláv köztársasági elnök vasárnap vidéki rezidenciájában fogadta Orville Freemant, az Egyesült Államok földművelésügyi miniszterét és hosszabb szívélyes beszélgetést folytatott vele. A beszélgetés során Freeman tájékoztatta Tito elnököt arról, hogy az Egyesült Államok Szkoplje újjáépítésének megsegítésére 50 millió dollárt bocsát Jugoszlávia rendelkezésére. Eisenhower, az Egyesült Államok volt elnöke és a második világháború egykori vezérlő tábornoka bejárja azokat a nyugat-európai helyeket, amelyek a harcok idejéből emlékezetesek. E napokban Nor- mandiában járt, ott, ahol az angol és az amerikai csapatok 1944-ben partra szálltak. A CBS vállalat dokumentumfilmet készit e látogatásról, mert hamarosan húszéves fordulója lesz a partraszállásnak. A filmben Eisenhower is megszólal, sőt mi több, ő a kommentátor, ő magyarázza az eseményeket. Nem ismerjük a szöveget, de mi Eisenhower helyében — persze egyebek között — a következeket mondanánk: „Kedves uraim és hölgyeim! Itt állok azon a helyen, ahol a csapataink partra szálltak, ahol az első napon az amerikai katonák fele elesett, vérével öntözve a földet. Akkor történt ez, amikor Párizsban Speidel náci tábornok volt a parancsnok, Berlinben Hitler barátságát élvezte Heusinger tábornok, hadosztályokat vezérelt Förtsch tábornok és az egyik náci minisztériumban dolgozott Globke úr. Csapataink azzal a szent elhatározással szálltak partra, hogy nemcsak Hitlert pusztítják el, hanem a német mllltarizmust is, és ezeknek az embereknek soha többé nem engednek fegyvert a kezükbe.” E szöveg pompásan beillene a dokumentumfilmbe, mégsem valószínű, hogy a volt elnök ezt mondja majd. A film ugyanis az ünnepélyes évfordulón nyilván elkerül Bonnba, ahol a díszes bemutatón jelen lesz a mai Xyugat-Németor- szág sok rangos vezető embere, köztük Speidel, Heusinger és Förtsch tábornokok, valamint Globke úr. És megtapsolják majd a főszereplőt. T. I. — Ugye Péntek, mi maradunk! AZ ATOMROBINSON ' HKHÍUA* Gfásziilés Szkopljeban SZKOPLJE. A Szkopljei Városi Népbizottság, valamint a macedón főváros társadalmi és politikai szervezetei vasárnap gyászülésen emlékeztek meg a földrengés áldozatairól. Az ülésen határozatot hoztak, hogy emlékművet állítanak a földrengés áldozatainak. Döntés született arról is, hogy városi ösztön- díjalapot létesítenek az árván maradt gyerekek támogatására. a tinentális keretek között lépnek fel, hanem mindenütt a világon, s a gyarmatosítás egész rendszerét rámadják. Ma a nemzeti függetlenségi mozgalom abba a fázisba érkezett, amikor az állami önállóság birtokában a gazdasági függetlenség kiépítése van napirenden. Vannak ugyan még gyarmatok a régi értelemben is (főként portugál és angol kézen), de ez nem változtat . azon a tényen, hogy az imperializmus gyarmati rendszerének széthul- lási folyamata már befejeződött. Másodszor, a gyarmatosítók kiűzésének fegyveres és békés módszerei közül mindinkább az utóbbi vált általánossá. Harmadszor, a kedvező nemzetközi körülmények folytán lehetőség nyílik a nemzeti függetlenségi harcot, az állami önállóság kivívása után, társadalomátalakító demokratikus mozgalommá fejleszteni. Kuba példája pedig azt bizonyítja, hogy a társadalom szocialista átalakítása felé is nyitva az út, tekintet nélkül arra, hogy az ország, amely erre az útra rálép, milyen távol van földrajzilag a szocialista tábortól. Magától értetődik, hogy miközben a harci feltételek megváltoznak, módosul a szocialista világ és a nemzeti függetlenségi mozgalmak viszonya is, más jelleget ölt az a támogatás is, amelyben a szocialista országok részesítik ezeket a mozgalmakat. Míg az állami önállóságért küzdöttek Ázsia és Afrika népei, a szocialista tábor mindenekelőtt katonailag és politikailag segítette őket. Most, amikor a fiatal, független országokra az a feladat vár, hogy teljessé tegyék önállóságukat, megszabaduljanak az imperializmus gazdasági-pénzügyi gyámkodásától, kitépjék magukat a monopóliumok karmaiból, a Szovjetunió és szövetségesei ebben kötelesek segítségükre sietni. A Pravda augusztus 7-i száma kétoldalas összeállításban ad ízelítőt ennek a támogatásnak a terjedelméről és nagyságáról. Kitűnik ebből, hogy a Szovjetunió 1962 végéig körülbelül 3 milliárd rubel értékű fejlesztési hitelt nyújtott a felszabadult államoknak, s 480 nagyobb ipari létesítményt épít ezekben az országokban. (Egyiptomban az asszuáni gátat, amely kb. 30 százalékkal megnöveli majd az öntözött terület nagyságát, Indonéziában 100 ezer tonna évi kapacitású fémfeldolgozó üzemet stb.) A szocialista világ pártfogása közvetve is érezteti hatását a fiatal független országokban. Bár pillanatnyilag Nyugat — főként az Egyesült Államok — nagyobb pénzösz- szegeket képes segélyezésre fordítani, mint a szocialista világ, a tőkés hatalmak ma már kénytelenek azokhoz a normákhoz alkalmazkodni, melyeket mi honosítottunk meg az elmaradott országokkal való kapcsolatainkban. Megszűnt a volt gyarmatok gazdasági-pénzügyi kiszolgáltatottsága; a tőkés világrend- szer monopólhelyzete megtört mind a hitelnyújtásban, mind a nyersanyagok felvásárlásban, mind pedig a gépeladásban. Walter Lipp- mann ennek a változásnak korszak- alkotó jelentőséget tulajdonít: „A gépi felszerelés és műszaki segély- nyújtás tekintetében komoly versenytársra akadtunk a Szovjetunióban, s e versengés korunk egyik legdöntőbb fejleménye, amely megváltoztatja az Egyesült Államok é* szövetségeseinek helyzetét, és számottevően megsokszorozza a fiatal nemzetek erejét*'* zetben teljes képtelenségnek látszik az a blanquista tétel, hogy forradalmi harc csak ott van, ahol fegyverek dörögnek. A nemzeti függetlenségi mozgalmak számára ez az új helyzet sokkal kedvezőbb, mint a korábbi volt. Az imperializmus katonai túlereje nem zúdul rájuk, s békés viszonyok közepette foglalkozhatnak a teljes függetlenség megalapozásával. A békés viszonyokat a szocializmus katonai ereje biztosítja, s a szocializmus gazdasági erejéből futja a fiatal független országok támogatására is. Ma már teljesen világos, hogy a szocialista világ ereje és a nemzetközi függetlenségi mozgalmak előrehaladása között közvetlen összefüggés van. Rendkívül precízen jellemezte a helyzetet a kommunista és munkáspártok képviselőnek 1960. évi moszkvai tanácskozása, amikor közzétett nyilatkozatában megállapította: „A szocialista világ ereje döntően hozzájárult ahhoz a küzdelemhez, amelyet a gyarmati és függő országok népei az imperialista igától való szabadulásukért vívtak.” A szocialista világrendszer szédületes fejlődése következtében gyökeresen megváltozott a világhelyzet, s természetesen a nemzeti függetlenségi mozgalom harci körülményéi is átalakultak. Mi jellemzi a nemzeti függetlenségi frontot ebben az új harci szakaszban? Először az, hogy az antikolonía- lista erők nem országos vagy konAz afrikai külügyminiszteri értekezletről hazaérkezve Ben Bella algériai miniszterelnök közölte, hogy a fekete kontinens államainak többsége kormányfőivel vesz részt az ENSZ soron következő közgyűlésén. A dakari konferenciának ez a határozata arra enged következtetni, hogy a fiatal afrikai országok a világszervezet széles nyilvánossága előtt kívánnak döntő rohamot indítani a gyarmatosítás utolsó maradványai ellen. A dakari konferencia azonban megmutatta azt is, honnét és milyen formában fenyegeti veszély Afrika egységét. A volt francia gyarmatokból alakult Afrikai és Malgas Államszövetség tagországainak politikusai mindenképpen igyekeztek akadályozni az egységes harci program kialakítását, külön csoportosulásuk fenntartásával pedig a széthúzás mikrobáival próbálják megfertőzni Afrikát. E mögött a kísérlet mögött köny- nyen felismerhető a nemzetközi imperializmusnak az a szándéka, hogy megbontsa a fiatal független országok egységét és ezzel gyengítse önállóságukat, ellenállóképességü- ket. Ebben a helyzetben természetesen új módon vetődik fel az anii- kolonialista harc kérdése. Az imperializmus most már alig-alig próbálkozik a hagyományos módszerekkel: flottaparádékkal, nyílt erőszakkal. Körmönfontabb eszközökkel dolgozik: egységbontással, gazdasági-pénzügyi csábítással, diplomáciai nyomással. S ebben a hely11 szocialista világ a nemzeti függetlenségi erük támasza
