Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 202. szám
1963. augusztus 30, péntek 3. oldal CSENQETÉS ELŐTT Egy év múltán Keeelen A vakáció utolsó napjait élvezik a gyerekek. A vidám, gondtalan játékot azonban e napokban már különös izgalom fűszerezi. Van, aki a nyáron alig látott pajtásokkal való találkozásnak örül, és egyáltalán az egész újrakezdődő, változatosságot kínáló iskolai életnek. És persze akadnak olyanok is, akik még szívesen megtoldanák néhány héttel a gyorsan elrepült vakációt ... Az iskola az elkövetkező tíz hónapra méltó második otthonként várja valamennyiü- ket. Külsőre ugyan szelíd nyugalommal, de falai között lázas készülődéssel. Erről tesz vallomást a kíváncsi fotoriporter két pillanatképe is: Első kép: Dusnok néhány éve épült szép nagy iskolájában szinte egész nyáron át a mesteremberek jövés-menése, kéA Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet városföldi gazdaságában Horn Artúrnak, az Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos kutatójának irányításával, évek óta kísérleteznek a magyar tarka állományának feljavításával, új tejelő szarvasmarha tenyész- alapjának a kialakításával. A keresztezést három kombinációval, a magyar tarka, a dán jersey és a svájci borzderes tulajdonságainak egyesítésével végezték. A cél: a magyar tarkánál igénytelenebb, nagyobb tejhozamú szarvasmarhafajta ki- tenyésztése. Ez a munka eredménnyel járt. Az új tejelő, úgynevezett magyar barnafajta —, amelynek nemzedékei a gazdaságban már nagyüzemi tenyésztésbe kerültek — kitűnően örökölte elődei jó tulajdonságait. A kívánalmaknak megfelelően előzte meg a magyar tarkát. Kisebb testű, s így mintegy 10—15 százalékkal kevesebb takarmányt fogyaszt, ugyanakkor szülődése verte fel a csendet. Kezük munkáját őrzik a vakító fehérre meszelt falak, az újramázolt ajtók, ablakok és a friss sárga beeresztőtől pompázó parkett. Mi már csak a takarító néniket találtuk ott, őket is az utolsó simítások, az utolsó ablaktáblák tisztítása közben. Második kép: Az első osztályosok tanító nénije a tanáriban meseszép virágokat, lepkéket vagdos, csillogó fényes, színes papírokból. Osztályzat helyett az első fél évben ez lesz majd a legnagyobb szorgalmat tanúsító kicsinyek jutalma. S hogy a jó iskolai szerepléshez bátorságban ne legyen hiány, a holnapi kis- elsősök a szomszédos óvodából egy kis előkészítőre, barátkozás- ra az óvó nénik kíséretében bevonultak az iskolaudvarra ... Eszikné—Pásztor jóval több, mintegy 4,5 százalékos zsírtartalmú tejet ad. A gazdaságban jelenleg mintegy félezer tehén termelési adatait gyűjtik. Egy részük már a harmadik éve „vizsgázik”. A több éves adatokból kitűnt, hogy a magyar barna 300 nap alatt a súlyánál nyolcszorta több tejet ad, míg a magyar tarka csupán az ötszörösét. Az ismert fajtáknál évente 30 kilóval több, átlag 180 kilogramm tejszínt termel. Előnye az is, hogy az utódok egy évvel korábban foghatók tenyésztésbe, s kedvező tőgyalakulásuk folytán, kiválóan alkalmasak a gépi fejésre. Igénytelensége miatt különösen a gyengébb takarmánytermő vidékeken tenyészthető majd eredményesen. A gazdaságban teljes egészében áttérnek a magyar barna szarvasmarha tenyésztésére, 1965-ig nyolcszázra növelik a tehénállomány számát. A köztenyésztésbe előreláthatólag négy év múlva kerül a magyar barna. V. E. Majdnem egy évvel ezelőtt, 1962. október 3-án tartották Keeelen a községi pártalap- szervezet összevont taggyűlését. Azóta sok-sok, akkor meghatározott célkitűzés vált valóra. Erről beszélgettünk Benyó Istvánnal, a községi pártalap- szervezet titkárával. Előveszi az akkori beszámolót, a taggyűlési jegyzőkönyvet, meg a járási pártértekezlet határozatát, mely hosszú időre megállapítja a járás — benne Kecel — „testére” szabott tennivalókat. Beleolvasok a taggyűlési beszámolóba. „A mezőgazdaság szocialista átszervezését 1960 december elejétől 1961 február végéig fejeztük be. Akkor tíz szakszövetkezetei alakítottunk a már régebben alakult Vörös Zászló Termelőszövetkezet mellett. Később célszerűvé vált ezek egyesítése. Jelenleg négy szakszövetkezetünk van, valamennyi 3000 holdon felül” — olvasom. Benyó elvtárs a járási pártértekezlet szakszövetkezetekre vonatkozó határozatából idéz. Eszerint erősíteni kell a szak- szövetkezetek gazdálkodásának szocialista vonásait, segíteni szükséges a közös tevékenység kialakítását. — E tekintetben jelentős előrehaladást értünk el — mondja. — A szakszövetkezetek valamennyien teljesítették a közös nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítési terveket. Az összevont taggyűlésen az Űj Élet és a Béke pártalapszervezetének kommunistái vállalták a terv másfélszeres teliesítését. Szavuknak eleget is tettek. Az ötéves tervben előírt 730 f'old szőlő- és gyümölcstelepítést jövőre befejezzük. Előzőleg már jártam a keceli határban, gyönyörködtem az új telepítésekben. A beállottság — ahogy szaknyelven mondják — 95 százalék körül van. Átlagosan 200 mázsa műtrágyával dúsított tőzeget és száz mázsa szervestrágyát kaptak holdanként a telepítendő területek, nem beszélve arról, hogy a talajelőkészítés is mintaszerű volt, és legtöbb helyen zöldtrágyázást is alkalmaztak. — A közös szőlő- és gyümölcstelepítéseken kívül egyéb közös tevékenységet is folytatnak a szakszövetkezetek. A Kinizsiben az idén nagyüzemi baromfitenyésztést valósítanak meg. A közös állattenyésztés kialakítására valamennyi szakszövetkezetben tesznek erőfeszítéseket. Ismét az akkori beszámolót olvasom. Feladatként szerepel a Vörös Zászló Termelőszövetkezet gazdálkodásának fokozottabb segítése. — Igen, ez a termelőszövetkezet elég sok gondot okozott nekünk. A falusi pártvezetőség a községi tanács vezetőivel, valamint a termelőszövetkezetek vezetőivel együtt új jövedelem- elosztási rendszert dolgozott ki, amelynek az a lényege, hogy a jó munkát megfelelően premizáljuk. Az anyagi érdekeltség elvének bátor alkalmazása szinte egyik évről a másikra jelentős fordulatot teremtett a szövetkezetben. Csak néhány példát említek meg. A malacelhullás 10—15 százalékról másfél százalékra csökkent az idén. A tehenészetben a fejési átlag napi öt-hat literről 10—11 literre ugrott — tájékoztat Benyó elvtárs. A célkitűzések megvalósítása érdekében szükség volt javítani a politikai munkát, erősíteni ssámsxerűleg is a pártszervezeteket. Keeelen jó eredményeket értek el e tekintetben is. — Jelentősen erősödtek a közös gazdaságok pártszervezetei. Az összevont taggyűlés idején alig négy-öt tagjuk volt a pári- alapszervezeteknek. Azóta 19 tagot és hét tagjelöltet vettünk fel. A Béke Szakszövetkezetben például jelenleg 14 tagú párt- alapszervezet működik. Jók a kapcsolataink a tömegszerveze- tekkel és főként a KISZ soraiból szeretnénk felvenni új tagjelölteket. Bizony, majdnem egy év telt el szorgos munkában, gondokban. De az erőfeszítéseknek megvan az eredményük. A községben folyamatos minőségi változást tapasztalhatunk. Ez főként az emberek tudatának átalakulásában mérhető. A választások során 480 aktívát vontak be a nagy munkába. Ezek jó része ma is tevékenykedik. Most épül Szilosban, a község szélén, jóformán teljesen társadalmi munkával egy iskola. Az eddigi becslések szerint mintegy 200 ezer forint értékű közhasznú munkát végez itt a lakosság. Elkészült a keceliek régen óhajtott strandfürdője is. A fürdő környékének rendbe hozására máris van jelentkező. A Hazafias Népfront és a többi tömegszervezetek egymás után tesznek javaslatot a község szépítésére. A községi tanács vezetői most készítik a jövő évi községfejlesztési terveket. Ennél figyelembe veszik a lakosság minden kérését, óhaját. Mindezek a külső megnyi^vá- liulások, a közéletben való mind nagyobb részvétel, a nagyobb felelősséget tükrözi, a „belső átalakulást” bizonyítja. Küzdelmes, de eredményes munka gyümölcse ez. K. S. Kisgépgyárak Minthogy az egyre növekvő szőlő és gyümölcsös telepítésekhez költséges és kevés az emberi munkaerő, megyénk állami gazdaságainak gépészmérnökei házilag próbálkoznak az ültetvénygondozás gépesítésének megoldásával. Majdnem mindegyik állami mezőgazdasági nagyüzemben működnek „kisgépgyárak”, amelyben a helyi igényeknek megfelelő gépeket, munkaeszközöket konstruálnak. A Helvéciái Állami Gazdaságban például szőlőültető, zöldtrágya alá szántó ekét és úgynevezett „gondolkodó” kultivátort szerkesztettek. Az utóbbi a sorközöket is megműveli. A Bajai Állami Gazdaság gépészmérnökei hidraulikus gyümölcsfa-metszőollót szerkesztettek. A hosszúhegyiek pedig a 240 centiméteres sortávolságú nagyüzemi szőlők növényvédelmét gépesítették. U—28-as traktorra 900 literes permetlétartályt szereltek, amelyen a permetező berendezést nyomásfokozóval működtetik. A traktor talajművelő gépekkel is felszerelhető, s így a növényvédő munkákkal egy időben a terület gyomtalanítását is elvégzi. Ez a gép naponta 35 háti permetezővel dolgozó ember munkáját látja el. A gépi permetező berendezés sorozatgyártását megkezdték Népgazdasági érdek — Rendkívül óvatos ember vagyok — tessék elhinni nekem. — Talán csak egy ember van a vállalatnál, aki óvatosabb nálam, de ez is kijelentette, hogy én még nála is óvatosabb vagyok. Egyszer mégis elvetettem a súlykot. Ferenc kartárs előtt a vállalati rendezvényen, mikor már volt bennem némi kadarka, a következő megjegyzést tettem: „Kíváncsi vagyok, ilyen gazdálkodás mellett, mennyi lesz a nyereségrészesedés év végén?!” Nem sokkal ezután magához hívatott az igazgató. Leültetett, a szemembe nézett és rámfújta a füstöt. — Én egyenes ember vagyok — ugrott a téma közepébe —, és magát is annak ismerem. Ki vele hát, mi a kifogása a szocialista munkabrigád címek odaítélése ellen? — Bocsánatot kérek —, hebegtem — itt valami félreértés lesz! Én csak annyit mondtam József kartársnak a büfében, hogy igazán adhatna már egy új munkaruhát! De ezt is csak a tréfa kedvéért, — jegyeztem meg... Az igazgató közbevágott: — Kartársam, nyugodjék meg, ez nem felelősségre vonás. Értem a tréfát, és eszembe sem jut megsértődni. Én nevetek a legjobban, legfeljebb alkalomadtán finoman visszavágok! Valóban megnyugodva jöttem el tőle, és még jobban belevetettem magam a munkába; ennyivel is több lesz a nyereségrészesedés. Az eredmény nem maradt el. Hó végén nyilvánosan megdicsértek. külön jutalmat kaptam és egy rend munkaruhát. Annál nagyobb volt a meglepetésem egy héttel később, amikor hivatalos papír tudatta velem, hogy áthelyeznek egy másik vállalathoz. Rohantam az igazgatóhoz. Meghallgatta panaszom, majd kezét széttárva csak ennyit mondott: „Nép- gazdasági érdek!” Először nem értettem a dolgot. Hát a dicséret, a jutalom, nem azt bizonyítja, hogy jól dolgoztam? Azonban az igazgató huncutul elmosolyodott, és ekkor megtaláltam a magyarázatot: — „finoman” visz- szavágott... — Káté „ A „barna“ megelőzte a „tarkát“
