Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

\ Világ proletárjai, eqyesülietelc! 7^ Ttéí&fí mm A. MA&VAR. SZOCIALISTA MVWK.ÄSPÄRT BÄCS“ «»SKVAM MÉ&Yei LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM Ara 60 fillér 1963. AUG. 30, PÉNTEK Kapcsolataink a népek közötti barátság jegyében fejlődnek Coventry küldöttsége Kecskeméten Kedves vendégek érkeztek szerdán este megyénk székhe­lyére az angliai Coventryból. A testvérváros küldöttsége E. A. Allen asszony főpolgármes­ter, E. Jones asszony, a város háznagya, W. Parfitt és T. L. K. Locksley tanácsnok Ábri Lászlónénak, a Külügyminiszté­rium másodtitkárának kíséreté­ben látogatott el Kecskemétre. Csütörtökön délelőtt Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság el­ső titkára és Reile Géza, a vá­rosi tanács vb elnöke fogadta a vendégeket. A küldöttséget Reile Géza üdvözölte, majd ismertette előttük Kecskemét múltját, fel- szabadulás utáni fejlődését és beszélt azokról a nagyszabású tervekről, amelyek megvalósí­tásán jelenleg fáradozik a vá­ros lakossága. Az angol vendé­gek igen nagy érdeklődést ta­núsítottak a városfejlesztés, az ipari beruházások, a szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek gazdálkodási rendszere iránt. A tájékoztató után a városi tanács vb-termében bemutatták a vendégeknek a tanács appa­rátusának osztályvezetőit és dolgozóit. Ez alkalommal Fehér Sándor a pénzügyi osztály veze­tője üdvözölte a küldöttséget, kifejezte azt a reményét, hogy a testvérvárosi kapcsolatok tovább mélyülnek és mind Co­ventry, mind Kecskemét lakos­ságának hasznára válnak. Co­ventry főpolgármestere megkö­szönte a meleg fogadtatást, amely — mint mondotta — magyarországi útjukon végig kisérte őket. — Most látjuk először egy­mást, és ki tudja mikor talál­kozunk újra — mondotta. — Baráti mosolyukat azonban megőrizzük és magunkkal visz- szük hazánkba. Ezután a vendégek és ven­déglátóik a városi tanács dísz­termébe vonultak, ahol Corven- try és Kecskemét testvérvárosi szerződésének aláírására került sor. Reile elvtárs röviden meg­emlékezett arról, mint jött létre 1962-ben a Testvérvárosok Világ- szövetségének kongresszusán a két város közötti baráti kap­csolat. Kedves jelenet játszódott le a szerződés aláírása után. Co­ventry főpolgármestere és Kecs­kemét tanácselnöke testvérien megölelte és megcsókolta egy­mást. Ezt a fotóriporterek és filmesek kedvéért a jelenlevők nagy tapsa közepette meg kel­lett ismételniük. Allen asszony ezután a követ­kezőket mondotta: — Coventrynek Kecskemét a huszonkettedik testvérvárosa. Az első a szovjet-unióbeli Vol- gográd volt, s a velük kötött szerződés a világon az első testvérvárosi kapcsolat létreho­zását jelentette. Azóta földün­kön mozgalommá vált a test­vérvárosi kapcsolatok felvétele. Nagy örömmel tölt el, hogy mindez a népek közötti barát­ság és a béke jegyében törté­nik. Ügy érezzük a mi sikerünk is a Moszkvában megkötött részleges atomcsendszerződés, amely az első lépés a békés egymás mellett élés megterem­tésének útján. Allen asszony végül felolvasta Coventry vá­ros tanácsának határozatát a Kecskeméttel való testvérvárosi kapcsolatok felvételéről. A szerződés aláírását Kecske­mét lakossága nevében Tóth László a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának elnöke üdvö­zölte. A déli órákban Coventry küldöttsége a megyei tanácshoz ment át, ahol dr. Molnár Fri­gyes a megyei pártbizottság el­ső titkára és dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb. elnöke fo­gadta a vendégeket. Itt hosszas baráti beszélgetés alakult ki Bács-Kiskun megye és Coventry város vezetői között. Délután Allen asszonyék megtekintették a Kecskeméti Katona József Színházat, majd a Helvéciái Állami Gazdaságban tettek láto­gatást. Nagy Ottó E. A. Allen asszonyt, a Coventry város küldöttségének veze­tőjét üdvözli Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára. Képünkön Erdélyi Ignác, E. A. Allen asszony, E. Jones asszony, W. Parfitt. T L K Lnck«i»i és Keile Géiía baráti beszélgetés közben. ’ ’ J Szolgáltatási gondok Húszmillió forint értékű javítást és szolgáltatást ter­vezett az idei esztendőre a tanácsi helyiipar nyolc, erre a célra szervezett vállalata, amelyek a nagyobb városok­ban és a járási székhelyeken találhatók. Hathónapi tevékenységük azt bizonyítja, hogy még csak a kezdő lépéseket tették meg. Évi tervük időarányos részé­nek csak egynegyedét telje­sítették az első fél évben. Tudott dolog, hogy egy új iparágnak „amíg berázódik” számtalan problémát kell megoldania. Ezek közé tarto­zik jelen esetben a vezetés kérdése, megfelelő személyek megkeresése és beállítása a kúlcspozíciókba, szakemberek biztosítása, műszaki feltételek megteremtése, új szolgáltatá­si ágak meghonosítása és meg­szerettetése, az igények és le­hetőségek helyes felmérése, fokozott támogatás, segítség az irányító testületek részéről. Az első fél év tulajdonkép­pen — e tekintetben is — a tapasztalatszerzés, a tanulás ideje volt. Eközben több min­denre fény derült. Az első, ami legjobban szembetűnik, az, hogy ezek a vállalatok te­vékenységüket jórészt a váro­sokra és a bevezetőben emlí­tett településekre korlátozták. Nem szervezték meg gyorsan a falusi felvevőhálózatot, hol­ott ilyen igény a lakosság ré­széről megvolt. Gyakorlat­lanságuk miatt nehézkesen alakították ki az egyes profi­lokat. Sok helyütt szakember- hiánnyal küszködtek, egyik­másik helyen pedig nem is* merték a várható igényeket Emiatt csak zökkenőkkel tud­ták lebonyolítani feladatukat. Pedig a megyei tanács ipari osztálya a célok mielőbbi el­érése érdekében szívén visel­te e vállalatok sorsát, s igye­kezett a lehetőségekhez képest messzemenő anyagi és szak­mai segítséget adni. Ezenkívül célprémiumot tűzött ki a leg­jobb eredményt elérő vállala­tok vezetőinek. A feladatok zömét azonban a vállalatok vezetőinek és dol­gozóinak kell megoldani. Ké­pesek erre? Az eddigi gyakor­lat alapján többségük igen. Az szükséges, hogy új szolgálta­tási ágak meghonosítására, a rhinőség javítására, az árak csökkentésére, még pontosabb munkára törekedjenek, mert csak így tudják megnyerni a lakosság bizalmát és támoga­tását. Ez az iparág az ötletek­ben, bátor kezdeményezések­ben kifogyhatatlan, rugalmas vezetők sokaságát kívánja meg, akik évekkel előre lát­nak, s olyan gyorsan reagál­nak a lakosság kívánságaira, mint a legérzékenyebb mű­szer. Az első fél év olyan gazdag tapasztalatokat hozott, ame­lyek jó alapot adnak a máso­dik félévi munkához. Remél­jük, sikerül pótolni az elma­radást és az év végére a szol­gáltató ipar is öregbíti a ta­nácsi ipar dolgozóinak eddigi hírnevét és hozzájárul a la­kosság javító-szolgáltató kí­vánságainak kielégítéséhez. V. K. Gyűlnek a forintok az év végi nyereségrészesedéshez Egyre több helyiipari vállalat teljesiti eredménytervét Az éves tervek összeállítása­kor mérlegelik az elérhető cé­lokat, felvázolják a módszere­ket, és kiszámítják a munka várható eredményeit. Vagyis az anyagi érdekeltséget figyelembe véve úgy állítják össze a gazda­ságos termelés programját, hogy annak megvalósítása év végi nyereségrészesedést biztosítson. Addig azonban sok nehézséggel kell megbirkózni. Közbejöhet­nek nem várt objektív nehézsé­gek, s egyéb olyan problémák, amelyeknek megoldása nehezíti a helyes, reális elképzelések megvalósítását. Az előzetes feljegyzések sze­rint a tanácsi helyiipar válla­latai az első félévben közel négymillió forinttal kevesebb nyereséget értek el az előírtnál. Ez összefügg az év eleji terme­lés kieséssel, amelynek csak egy részét tudták pótolni a jó idő beköszöntésével. Júliusban azonban a szocia­lista munkaverseny fellendülé­se, valamint a műszaki feltételek megja- vulása következtében az előbb említett lemaradást 1,5 millió forintra csökken­tették. Megvan minden remény arra, hogy a harmadik negyedév vé­géig a könnyű- és élelmiszeripar teljesítse eredménytervét, azaz az előírtnak megfelelően gazda­ságosan termeljenek. összesített adatok szerint az év elejétől július 31-ig bezáró­lag a könnyűipari ágazathoz tar­tozó üzemek, vállalatok a ter­vezett húszmillió forint nyere­séggel szemben több mint 18,5 millió forintot fizéttek be az ál­lam kasszájába. A tőzegbányászat majdnem egymillió forinttal túlteljesítette eredménytervét. A vasipari üze­mek közül kiemelkedő ered­ményt ért el a Bajai Fémipari Vállalat. Eredményszámlájukon a tervezettnél 1 millió 10Ó ezer forinttal van több. Sajnos, töb­bi vasipari üzemünk, köztük a Bács-Kiskun megyei Fémtömeg­cikkipari Vállalat és a Tisza- kécskei Permetezőgépgyár, nem dicsekedhet ilyen eredmények­kel. Szépen dolgoznak a textilipari vállalatok. A Kecskeméti Ruha­ipari Vállalat terven felül elért egymillió forintos nyereségtöbb­lettel jó alapot teremtett az év végi nyereségrészesedéshez. A Bács-Kiskun megyei Textilfel­dolgozó Vállalatnál is megvaló­sították a gazdaságos termelés­re vonatkozó elképzelések idő­arányos részét. A Kiskunsági Cipőüzem is azok közé tartozik, ahol a tervezettel szemben 500 ezer forinttal csökkentették a ter­melés költségeit. Az építőanyag-iparban is jelen­tős erőfeszítéseket tettek a gaz­daságos termelés megvalósításá­ra. Nem ilyen megnyugtató a helyzet a faiparban. A négy vállalat közül a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikkipari Válla­lat gazdálkodott a leggyengéb­ben. Adóssága: 1 millió 200 ezer forint. Ebben az iparágban a nemrég bevezetett műszaki szer­vezési intézkedések bizonyára meghozzák a kívánt eredményt. Egyik-másik üzemben kettő, de van olyan üzemrész, ahol három műszakban dolgoznak az egyes munkagépek. A műszaki előfeltételek megja- vulásával pedig nyugodtabbá, egyenletesebbé vált a termelés, szűnőben vannak a gépállások. Az élelmiszeripari vállalatok — sütő és szikvíz — a legjobb eredményt elérő vállalatok közé tartoznak. Az előbbiek több mint 300 ezer, az utóbbiak — ebben jó része van a tartós ká­nikulának — több mint 500 ezer forinttal növelték nyereségter­vüket.

Next

/
Thumbnails
Contents