Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-27 / 199. szám
1963. augusztus 27, kedd 8. oldal Az autó kifutott az esőzóna alól. i.Giccses" rózsaszínű felhők között úgy kéklik az ég, mint a madonnás- angyalkás festményeken. Míg Apos- tagra ráfordulunk, Dunaújvárosnak a láthatárt elzáró, ezüstös szürke, lilafüstös panorámájában gyönyörködünk. A községben lestoppolunk a földművesszövetkezet felvásárló telepe előtt. Hatalmas teherautón rakodnak az udvaron. Az utcán egyre-másra gyűlnek magas máglyákba a fekete oportó szőlővel teli ládák. Ízlésesen csomagolva hozzák a termelők. Ki biciklin, ki gyalog, ki meg gépkocsival. Odabent dolguk van kollegáinknak, ketten maradunk az autóban Pulai István gépkocsivezetővel. Hogy unatkozunk, odasattyag mellénk egy apos- tagi öregember, ö is szőlőt hozott bizonyára, s többed- magával az átvételre vár. — Lehűlt az idő — küld egy köszönést helyettesítő biccentést a kocsiba. Alaposan... Apos- tagon csupa ilyen kiskutya van? —- kérdez egy apró tarka kutyára a gépkocsivezető. Még csak ekkorákat láttam — kíséri szemmel az utcán átkocogó állatot. — Á, van nagy is. Csak azokat nem engedik ki. Azok már mérgesebbek. Vannak nagy kutyák is, hogyne — morfondíroz az öreg, majd hirtelen bizalmasabb közlé- kenységgel hajol az ablakhoz. — Amilyennek Laci is nekiment Marton- vásáron, olyan kutyák, ugye?... Göcög egy sort, én meg lesem a társam arcát: hogyan reagál erre? Van valami köze neki, a kecskemétinek ehhez az apos- tagi bácsihoz, hogy olyan természetesen válaszol mindjárt? — Az... olyan nagyobb kutya lehetett — csakugyan. Mikor Laci leállt az autójával, egy Trabant meghúzta az oldalát. Utánaeredt, hogy elcsípje, s eközben ütötte el a kutyát. — Ugyanazalatt ütötték el Rozit is — bólogat az öreg. Nem tudom, meddig viselem el komolyan ezt a szituációt. Ezek itt halandzsáznak. Már- meg szemmel láthatóan nekem beszél az após tagi ember. — Merthogy a Rozi leállt autóstopra, hogy hazajusson Pestre a Balatonról. Tetszik emlékezni, Laci azért nem vette fel, nehogy a felesége azt gondolja, valami van közte és a Rozi között... Már-már közbevágok, hogy észreté- rítsem a bácsit: idefigyeljen, összetéveszt valakivel. Én karcagi vagyok, fogalmam sincs, ki az a Laci, meg Rozi titkos útjait sem ismerem —, mikor megint csak a legtermészetesebben — folytatja a kecskeméti Pulai. .— Nem tudom, mi lesz? Lacit hazaengedték a rendőrségről... Aztán jött a bűvös mondat, amitől paffá lettem. Rájöttem, hogy évekkel elmaradtam általános intelligenciám gyarapításában. Pedig most meggyőződhettem, mi az, ami vadidegen embereket pillanatok alatt testvérekké, rokonokká forraszt össze? — Hát a ..Szabó-család”! Vas László Határozottan és alaposan AZ ELSŐ TÜRAN — Stop, Gyuri! Nincs benne benzin!. Is eszmei offenzíva, mint a szocializmus teljes felépítésének időszakában a gazdasági építéssel egyenrangú feladat, igen fontos területe a pártbizottságok és pártszervezetek tevékenységének. A dolgozók szaktudásának és műveltségének emeléséért, tudatuk átformálásáért. szocialista világnézetük megszilárdításáért és új, magasabb rendű erkölcsének kialakításáért vívott harc lényegében azt a célt szolgálja, hogy a szocialista termelési viszonyokba belenőjön az ember . is. a társadalom minden tagja, mert enélkül hiába halmoznánk a gazdasági sikereket, nem válhat szocialistává társadalmunk. Másrészről viszont a fejlettség mai fokán a tudat elmaradása akadályozza a gazdasági előrehaladást is. Éppen ezeknek a bonyolult egymásra hatásoknak következtében van olyan égető szükség arra, hogy a kulturális forradalom sokoldalú feladataival nagyon határozottan és alaposan foglalkozzanak a párt szervezetei és vezetői. Kiskunfélegyházán, jól látva a célt, nagy körültekintéssel és részletességgel fogtak a munkához. A járási, városi pártbizottság ülésén megtárgyalták az ötéves művelődésügyi tervet, és határozatban szabták meg a tárás kommunistáinak ebből adódó feladatait. Részletesen foglalkozott a feladatokkal a járási pártértekezlet határozata, s a pártbizottság az azóta eltelt időszakban elvi segítséget nyújtott minden alapszervezetnek. Az elmúlt évben a párt vb két alkalommal ülésen vitatta meg a népművelés és a felnőttoktatás helyzetét. Mindezek nyomán sikerült megértetni a párttagsággal, hogy a kulturális munka a pártmunka fontos részét alkotja. A járási és községi pártbizottságok tagjai közül sokan nemcsak az irányítást vállalták, hanem maguk is tevékenyen részt vettek a felnőttoktatás és az ismeretterjesztés munkájában. A legfontosabb feladatnak a járás minden községében és üzemében maguk a pártszervezetek láttak hozzá, s irányításuk alatt megtörtént a dolgozók iskolai végzettségének, valamint szakképzettségének felmérése. A kulturális bizottságok pedig ma már sehol sem formális szervek, hanem a hozzájuk tartozó terület kulturális életének tervszerű, sokoldalú ellenőrzői, irányítói és segítői. A járási kulturális bizottság negyedévenként megtartotta üléseit, egyeztette a tömegszervezetek kulturális tevékenységét, s értékelte a népművelési évad egy-egy szakaszát. Tagjai felosztották egymás között a járás községeit és felelősséget vállaltak az ottani munkáért. A községi pártszervezetek évente egy ízben taggyűlésen, két alkalommal vezetőségi ülésen tárgyalják a helyi művelődésügy helyzetét, ezenkívül kétszer beszámoltatják a kulturális bizottságot. A községi kulturális bizottságok mindinkább aktív vezetői a helyi kulturális életnek. Jelentős szerepük van abban, hogy általában ma már elmondhatjuk: kialakult az egységes művelődési szemlélet és a népművelés segíti a helyi gazdasági feladatok megoldását is. Természetesen, ez a munka még nem megy mindenütt zavartalanul és a kellő színvonalon. A pártszervezetek esetenként meglehetősen felszínesen, nem elég mélyrehatóan vizsgálják területük kulturális életét, megelégszenek a számadatokkal, de kevesebbet törődnek a tartalmi résszel. Hasonló hibák tapasztalhatók némelyik községi kulturális bizottságnál is. A legjobban a kiskunmajsai, pálmonostori, jászszentlászlói és a tiszaújfalui községi kulturális bizottság működik. Másutt több-kevesebb sikerrel igyekeznek összefogni a tömegszervezetek kulturális tevékenységét, a termelőszövetkezetek kulturális életét és a felnőttoktatást. Még ma is megesik, hogy kampányszerűen látnak hozzá az idősze rű feladatokhoz ahelyett, hogy céltudatos, folyamatosan végzett munkára törekednének. A további fejlődés biztosítéka, hogy a pártbizottságok és a községi pártvezetőségek tagjai maguk is tanulnak. A járásivárosi pártbizottság apparátusának, kevés kivétellel, valamennyi dolgozója tovább tanul a felnőttoktatás valamilyen formájában. A községi párttitkárok közül külön elismerést érdemel szorgalmáért és eredményeiért Czene István Pálmonoetorán, Palatinusz Péter Kunszálláson, Viglási Lajos Tiszaújfalun. A járás úttörő kísérleteket végez most a falusi és a tanyai lakosság szakképzettségének fejlesztésében. A dolgozók általános iskolájába beiratkozott felnőttek a mezőgazdasági területeken egyszersmind a mező- gazdasági szakmunkásképzés anyagát is tanulják. Ilyen módon remélhető, hogy a legfontosabb kulturális feladatot, a termelőszövetkezetek szakember- ellátását sikerrel fogják megoldani. M. L. ben — mondta ki a döntést. — Tudtam én, hogy megegyezünk — jelentette ki Sütős bé- külékenyen, és az járt az eszében, hogy ez csak az első lépés. utána hamarosan feladja az önállóságot Veres Mihály véglegesen. A kedvező válasz visszaadta Veres Mihály bátorságát. Ügy látta, szorult helyzetben van a szövetkezet, s minden munkaerőre szükségük lenne. Kis töprengés után már ő kérdezte: — A családtagoké is beleszámít a teljesítménybe? — Természetesen — bólogatott készségesen az agronómus. — Minden családtagot szívesen foglalkoztatunk, hiszen a kapásoknál úgyis emberhiánnyal küzdünk majd. — Akkor jó! — mondta Veres Mihály. — így már azt hiszem, nem lesz több bajunk egymással — mondta búcsúzóul és barátságosan kezet fogott mindkettőjükkel. Amikor megérkezett, igen komor volt az arca. Most viszont vidám képpel lódult kifelé az irodából. Magában már kiszámította. hogy két napszámos, meg a család segítségével három nap alatt végez majd minden kapálással. Ezzel szerez nyolcvan munkaegységet, azonfelül vagy húsz mázsa csöveskukoricát, meg ugyanannyi krumplit. Otthon már izgatottan várták. Alig lépett be az ajtón, felesége aggodalmasan kérdezte:-- Mi volt, elvették? — Semmi.., megegyeztünk — mondta diadalmasan. — Holnap mind a hárman megyünk dolgozni! — Ez bolondság! — csapta össze az asszony a kezét. — Akkor minek vágtál bele a kertészetbe? Mit akarsz tulajdonképpen? — Apám csak tréfál. Elkomorodva nézett a fiára. — Nem tréfálok, ahhoz nincs kedvem. Legalább százötven munkaegységet kell teljesíteni, akkor békén hagynak. Pár napig, míg nincs nagy munka itthon, a kertészetben, addig mindnyájan megyünk. Utána te is, meg anyád is nekik dolgoztok, míg el nem érjük a százötvenet. Én meg végzem idehaza, amit kell. — Hogy képzeli ezt maga, apám? Együtt dolgozzak velük, mint valami téeszcsé-tag? — kérdezte fojtott hangon a fia. — Éppen úgy. Azt hiszed, leesik az aranygyűrű az ujjad- ról? Nem fiam, nem lesz semmi bajod. Ha meg elértétek a kiírt munkaegységet, visszajösz hozzám a kertészetbe. — Énrám maga ne számítson! — csattant fel Jóska. — Itthon szívesen segítek egész nap, de a téeszbe nem megyek. — Tán a menyasszonyod miatt szégyellnél dolgozni’ — Amiatt is, meg magam miatt is. Nem azért érettségiztem, hogy egy sorban kapáljak minden bugrissal. Az apja dühösen rácsapott az asztalra. Hangja betöltötte az egész szobát: — Ez pedig így lesz! Míg az én kenyeremet eszed, addig itt én parancsolok! Ellenségesen, mozdulatlanul nézték egymást, majd felesége sírós hangon kérlelni kezdte: — Csak nem üldözöd el itthonról? Gondold meg... — Üldözni? Megmondtam, hogy megkap mindent, de belé- evett az úrhatnámság, nem akar dolgozni. — Igenis akarok! — vágott vissza a fiú. — Nekem ne hányja a szememre, hogy a ' maga kenyerét eszem. Elegem volt az örökös egrecíroztatásból. Az apja ráordított: — Fogd be a szád! Taknyos! Józsi konokul folytatta: — Majd kerítek én munkát. Azért is megmutatom: nem szorulok a maga segítségére. Veres Mihály fenyegetően felemelte a kezét. Hangja reszketett: — Vigyázz, mert ha innen kiteszed a lábad, én többet nem törődöm veled. Mehetsz máris, de nekem ne gyere vissza! — Nem is jövök ... magához meg különösen nem — kiáltotta a fiú és ki akart rohanni a szobából. Az apja elkapta a kabátját. Visszarántotta. — Jézusom! Mihály, ne bántsd! De a hatalmas pofon már elcsattant Egy pillanatra Józsinak is megmozdult a keze, de azután tehetetlenül lehanyatlott. Megszégyenülten állt. Arcán az ütés nyoma előbb elfe- héredett, maid hirtelen láng- vörös lett. „El innen, tüstént el kell menni, de örökre” — gondolta haragosan, sírással küszködve, és szó nélkül kifordult a konyhából... Először azonban csak menyasszonyához szaladt el. Kihívta az osztályból, pár perc alatt mindent elmondott neki. És egy óra múlva már életveszélyes sebességgel Nyíregyháza felé robogott Pannóniáján. Még az anyjától se búcsúzott él. VII. A százholdas fiatal gyümölcsös mellett, ahol a kertészet mértani pontossággal kimért táblái kezdődtek, ketten álldogáltak. A Kossuth elnöke és a járási tanács munkatársa. Kálmán András, a járási ki küldött, puha szárú csizmában, kissé kopott bőrkabátban, a maga szerepének fontosságát túlbecsülő ember hanghordozásával oktatta az elnököt: — Nem tetszik nekem ez a dolog. Nagyon nem tetszik. Néhány ember kitalálta ezt az újmódot és a vezetőség azonnal elfogadta. Az elnök figyelmesen hallgatta Kálmán Andrást. Arcán olyan kifejezés ült, mintha valóban hibásnak érezné magát. IFolytatjukJ A tanév előtt A naptár nem jelez ünnepnapot és mégis, valami ünnepi hangulat van a levegőben. Siető fiúk, lányok járnak az utcákon, a kisebbek szüleik kíséretében érkeznek az üzletekbe. A papírboltokban csúcsforgalom van, a ruházati üzletekben is nagy a sürgés-forgás. A nyugodt lakások megszokott rendje is felborul. Kisebb és nagyobb diákok egyaránt rendezkednek. A levegőt megtölti az új füzetek, könyvek nyomdaszaga. Fehér és kék csomagolópapírt szabnak, és piros szegélyű címkét ragasztanak az új gúnyában díszelgő könyvekre, füzetekre. Igen, az esztendő egyik nem piros betűs ünnepére — szeptember elsejére — készülődik az ország ap- raja-nagyja. Szeptember elsejére, egy tiz hónapig tartó nagy munka kezdetére, a tanévnyitóra. Nagy ígéretek, elhatározások, remények napja szeptember elseje. A nagy munka kezdetének lázas izgalma csillog a szemekben és talán ez teszi ünneppé, ez a szeptember varázsa. Hasonló hangulat ihlette meg Móra Ferencet is, amikor megírta a Szeptemberi emlék című elbeszélését, A szegény kis parasztfiú kilátástalan tanulni vágyása sír az elbeszélés minden sorában. Amikor visszagondol arra, hogyan zárták el előle a továbbtanulás útját, társadalmára mond ítéletet elbeszélésének utolsó soraiban, amikor így ir: ......a szeptember nekem a legszomorúbb napom marad erre az életre." Ma már biztosan nem így írna erről a hónapról az ifjúság nagy tanítója. Az általános iskola most mindenki számára kötelező. A középiskolák is szélesre tárják kapuikat a tanulni vágyók előtt. A legtehetségesebbeket pedig egyetemek és főiskolák várják. 1 A szeptemberi első csengetés már nemcsak a kisdiákoknak szól, hanem a tanuló felnőtteknek is. A dolgozók általános iskoláiban, a középiskolák és egyetemek levelező tagozatára ma már tízezrek járnak. Nem egy olyan család van. ahol mindenki tanul. Tanul az egész család, tanul az egész ország. Amikor a kisdiák apjával együtt készül az ú1 tanévre, amikor az apa és fia szemében egyszerre csillog a tudásszomj, a tanulni vágyás, akkor ereznünk kell, hogy ez nem más, mint a szocialista kultúra varázsa ... Leviczky József
