Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

Vigasztalan állapotok helyett intézkedést! Nyári pillanatképek az új lakónegyedek környékéről Az alsó lépcsőn sorban ülnek a gyerekek. Játszanának, de a ba­báknak és a többi játéknak sem jut már hely a lépcső alján. Így csak nyűgösködnek, szekálják egymást. Szikrányit sem jobb a kedve a pár lépéssel odébb gazt tépdeső házfelügyelőnek. Ugye lassan fogy? — kö­szönök rá a kérdéssel. — Nem is győzném az egész udvarról kiirtani, hisz vagy két holdon burjánzik itt a gaz... És nem is lenne tanácsos, mert a por betemetne bennünket. Ezért csak a járda mellett gyomlálom. Hetven lakás — gaztengerben Vajon miért nem parkosíta­nak, vagy készítenek az udva­ron játszóteret a gyerekeknek Kecskeméten, az aluljáró mellet­A nyár java része tehát a légy és a bogárhadjárat elleni véde­kezéssel telt el. A gyerekek egészségéért aggódó felnőttek szívesen rendbe szedték volna az udvart, a kertet saját kezűleg is, de ehhez nélkülözhetetlen a hozzáértők segítsége. Több la­kó tudomást szerzett arról is, hogy a városi tanács elkészítet­te a parkosítás tervét — így egyedül, a maguk feje után nem mertek hozzáfogni. A helyzet változatlan A Csilléry-telepi új lakóházak környékének helyzete azonban nem egyedülálló Kecskeméten. Istmételten sorra jártuk a Rá­kóczi úti bérhézak udvarait is. Jóllehet, ezek a házak koráb­ban épültek, mint a Csilléry-te- lepiek, s az évek során környé­kük, udvaruk elhanyagoltságá­Gazzal benőtt trágyadomb a Csili éry-telep új bérházainak udvarán ti Csilléry-telep új bérházainak lakói, az itt otthonra lelt több mint hetven család?! Gondoltam, becsöngetek né­hány lakásba, hogy választ kap­jak a kérdésre. Mielőtt azon­ban erre sor került, némileg vi­gasztalódva tapasztaltam, hogy a lépcsőház minden arra alkal­mas helye telis-tele cserepes vi­rágokkal, zöldnövényekkel. Az egyik lakóval — Miszkuly Mik- lósnéval — folytatott beszélge­tésem még inkább meggyőzött: itt nem a lakók közönyéről, gondatlanságáról van szó! — Még esett a hó, amikor egy nagy rakás trágyát hordtak az épület tövébe. Türelmetle­nül vártuk a tavaszt, hogy el­kezdődjék a parkosítás, amiben magunk is szívesen segítettünk volna. De senki nem jött egé­szen a múlt hétig. Akkor is csak azért, hogy a trágyahegyet — amit a gaz benőtt — homok­kal leszórják. s. Öregebb a Föld Korábban a Föld legöregebb kőzeteinek korát a radioaktív kormeghatározó vizsgálatok se­gítségével 3500 millió évre be­csülték. Erre alapozva a koz­mológusok azt tartották, hogy a Föld mintegy 4 és fél milliárd éves. Szovjet tudósok most a balti térségben olyan kőzetet talál­tak, amelyről kálium-argon kor­meghatározó módszerrel meg- állapítptták, hogy mintegy 500C millió éves, feltehető, hogy c Föld ennél is idősebb. Ezek sze­rint Földünk jóval öregebb mint eddig hittük. I flitMitiaiiBfiaiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiitmittitii«* PETŐFI NÉPE I A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ; és a megyei tanács lapja. . Főszerkesztő: Weither Dániel. ! Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: . I Kecskemét. Széchenyi tér i. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és ! kézbesítőknél. Előfizetési díj l hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. 1 Kecskemét. — Telefon: 11-85. r - —~' Sí Marika, Laci I és a többiek — LE TUDOD-E írni a ne­ved? Az asztalra könyökölve, bá­tortalanul fogja a ceruzát. Ka- nyarít vele néhányat, de az el­ső négy betű után a többi za­varosan összekuszálódik. Mind­össze ez olvasható: Maku... Neve a papíron rejtve marad előttünk. Makula Máriának hívják — egyébként a kis cigány lányt; itt, a kerekegyházi Repülő dűlő 25. számú házban lakik édesanyjá­val és hétéves öccsével. 1952- ben született — tizenegy éves —, s analfabéta. Noha máskü­lönben eszes, fogékony gyerek­nek látszik, csak ... csak ép­pen nem törődtek iskoláztatá­sával. — A szülők mulasztása, meg a mienké, az iskoláé is, mert a családlátogatások nem voltak eléggé körültekintően megszer­vezve — mondja Kálmán La- josné helybeli pedagógus, aki velünk jött, hogy a művelődési otthon és az általános iskola közös rendezésében az ősszel in­duló alapismereti tanfolyamra jelentkezőket gyűjtsön a ci­gánylakosság — főképpen a fia- talabbjai — közül. EZÚTTAL újabb, az írással, olvasással és a számolással csak ezután ismerkedő cigányfiatal neve kerül a jelentkezési ívre. Az immár nyolcadiknak jelent­kező Makula Máriát ugyanis nem kellett kétszer biztatni: szíves-örömest kapott az alkal­mon, hogy részt vehet ő is az alapismereteket nyújtó tanfo­lyamon. S aztán majd tovább.. . Közeli szomszédjuk Kozák Lászlóék. A szülők elmentek ke­nyeret süttetni, hét gyermekü­ket találjuk otthon. A legidősebb, Laci, 17 éves. Jó növésű, erőteljes fiatalem­ber; az ember nem is gondolná, hogy alkalmi munkákkal keresi kenyerét. Akárcsak sokan má­sok az itteni cigányság közül, egy-egy állandó kereseti lehető­séget nyújtó munkahelyen ő sem marad meg sokáig. Legutóbb a Helvéciái Állami Gazdaság he­lyi üzemegységében dolgozott három hónapig. Jól keresett. Havi 1500 forintot kapott. Mégis otthagyta a gazdaságot. Miért? Egy ízben mulasztott, figyelmez­tették, s ezért megsértődött — Szakmát szeretnék tanulni — halljuk a fiútól. — Autó-, vagy motorszerelőnek mennék, ha lehetne... IGEN ÁM, de hogyan? Laci mindössze két osztályt járt. A betűket alig ismeri, a nevét is csak nagy nehezen tudja leírni. Feltétlenül be kell tehát neki is iratkoznia a tanfolyamra, hogy a legszükségesebb ismeretek bir­tokában, később tovább halad­hasson, és elérhesse célját: autó­vagy motorszerelő válhassék be­lőle. Nem habozik: kilencediknek az ő neve is odakerül a jelent­kezők listájára. Vajon sikerül-e Kozák Lász­lónak és a községben élő 32 analfabéta cigányfiatalnak a tanfolyamot sikeresen elvégez­niük? Bizonyára. Hiszen eszük, képességük van hozzá, mint bár­mely más fiatalnak. Kozák Laci húgának, a 14 éves Erzsinek például 4,6 volt a múlt évi ta­nulmányi átlaga. Nyolcéves, má­sodik osztályos kishugát pedig emléklappal és egy szép mese­könyvvel jutalmazta meg a ta­nító néni jó tanulmányi ered­ményéért és példás magatartá- sáért» A2T AJÁNLJUK tehát a töb­bi, írni—olvasni nem tudó, vág} hiányos ismeretekkel rendelke­ző cigányfiatalnak is: tanulja Um ra többször felhívtuk a figyel­met — a helyzet ma is kétség- beejtően változatlan. A Rákóczi út 30-ban például — a kániku la idején is sáros, szűk kis ud­vart — a Dióhéj vendéglő ha lomba hányt üres söröshordói „díszítik”. Néhány lépésnyire pedig vaskos oszlopokba botlik az ember, melyekkel a bontás során ottfelejtett romházat tá­mogatják. Ebben az udvarban virág helyett legfeljebb csak el- hajigált dinnyehéj „virít”, s ért­hetetlen hogyan, s miért tűrhe­tik ezt évről évre a ház lakói. Kedvetlenül, bosszankodva jár­juk — környékük elhanyagolt­sága miatt — a város új lakó­negyedeit Csak legalább egyet találnánk, amire rá lehetne fog­ni, hogy rendben van! No, ta­lán a Trombita utcai bérházak udvara! Ám itt is csalódás ér bennünket. A tavaly oly dicsé­retes összefogással megszépült udvar virágoskertjeinek egy ré­szét gaz borítja, a fiatal nyár­fákból is kitördelt már valaki, s ahol gaz nincs, ott a változa­tosság kedvéért hatalmas tör­melékhegy éktelenkedik... Egy kezdeményezés sorsa Mi történhetett a most egy éve még oly igyekvő lakókkal, hogy ilyen elhanyagolt állapot­ban hagyják az udvart? — Igen nagyot csalódtak, mert nem értékelték a munkájukat — magyarázza őszinte elkesere­déssel Gödöllei Istvánné, a ház- felügyelő. — A tanács garázso­kat épített az udvarban, s az építők kitörték az egyik kisfát, összetörték a fáradságos mun­kával készült kaput, csatornáz­tak, bontottak és a törmeléket ráöntötték a virágágyakra. Később kiderült, hogy még ennek ellenére is hajlandók a lakók az udvarban levő törme­lékhegy eltakarítására. Nagy ambícióval fogtak a csákányo­záshoz, mert a KIK megígérte, hogy gépkocsit küld az elhor- dáshoz. Csakhogy az ígéretet nem váltották be —, s a lakók végképp abbahagyták a rendez­getést. — Látja, szépen indult a do­log, de ez lett belőle — össze­gezi búcsúzáskor a történteket Gödölleiné. s tanácstalanul szét­tárja karját, jelezve: ezek után már igazán nem tudja, mihez kezdjen. Teremtsünk rendet Pedig éppen itt az ideje, hogy rendet teremtsünk az évekkel ezelőtt felépült új bérházaink környékén! A Lenin városnál még lehet vitatkozni a „sor­renden” — tudniillik azon, hogy előbb fejezzék-e be telje­sen az új lakónegyed építését és csak azután fogjanak a parko­sításhoz, vagy egy-egy ház el­készülte után azonnal tegyék rendbe környékét —, de másutt már nincs helye a sorrendi vi­tának. Az említett példák is bizo­nyítják: a lakók segítőkészségé­re lehetne támaszkodni, de a szakszerű irányítás nélkülözhe­tetlen. Javasoljuk a városi ta­nácsnak és az Ingatlankezelő Vállalatnak: ha már anyagi ere­jükből nem futja, legalább szak­tanáccsal, parkosítási tervek el­készítésével és a felajánlott se­gítség igénybevételével, össze­fogásával támogassa és báto­rítsa a lakók megbecslésre ér­demes kezdeményezéseit, szán­dékait.! Eszik Éva Hatásos légyirtás A Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban Szűcs József növény­védő agronómus hosszas kísér­letezés után megtalálta a mód­ját a hatásos légyirtásnak. A rovarok az állami és a terme­lőszövetkezeti gazdaságokban az idei száraz melegben az átla­gosnál jobban elszaporodtak, s milliószám lepték el az állatte­nyésztő központokat. Ez nem­csak tisztasági és egészségügyi szempontból okozott gondot, ha­nem az állatok nyugalmát is állandóan zavarta. Most Kis­kunhalason hadat üzentek a le­gyeknek, s rövidesen a megye összes állami gazdaságaiban megkezdi az irtását. A külön­böző, mintegy tízféle idegméreg közül erre a célra a DDT és a Diazinon-phentapton keveré­ke permetlé formájában bizo­nyult a leghatásosabbnak. A száz liter vízben adagolt 69 deka DDT és 20 deka Diazinon- phentapton oldattal permetezett istállóban és környékén egy hónapig nem lehetett látni le­gyeket. A vegyszer az állatokra teljesen ártalmatlan. Derűs percek Néha irigylem a gyerekeket a sok jó, kedvderítő játékért, és régi vóyyam, hogy egyszer nagyot hintázzak a játszótéren... Vajon miért olyan lehetetlennek tűnő ez a — talán nem is egyedi — kívánság? Hiszen a három bajai kislány már tulaj­donképpen nagylány, a bajai kórház fiatal dolgozói, mégis — mint az ellesett pillanatkép mutatja — szívesen pihenik ki vidám, önfeledt játékkal a napi munka fáradalmait. Talán „csak’ bátorság keU ehhez is? Testvéri segítés Végi József solti lakos több éve munkaképtelen. Beteg­sége még hosszú ideig aka­dályozza, hogy családfenn­tartóként álljon helyt. A há­romtagú kis család gondjait tehát Véginé vette a vállára, aki a helybeli Kossuth Tsz- nek a tagja. Tavaly 101 munkaegységet teljesített. Az idén — a ta­valyihoz hasonlóan vállalt részes művelésre földterüle­tet. A munkákat gondosan, időarányosan végezte. A csa­ládi művelésen kívül szíve­sen kapcsolódott a közös fel­adatokba, s nem riadt visz- sza a férfiaknak is dicsére­tére váló nehéz munkától sem. Talán ennek is lett a következménye, hogy idő­közben megbetegedett, ki­esett a nyári munkából, amely alapján a kenyér- és takarmánygabonát biztosítja a tsz. Ám a szövetkezet pártszer­vezete és nőbizottsága jól is­meri Végiék családi körül­ményei, s igyekeztek a se­gítségükre lenni. Felkérték a szociális bizottságot, vizsgál­ja felül a család helyzetét és tegyen javaslatot a segítség módjára. Ezt követően a ve­zetőség egy mázsa kenyérga­bonát biztosított Végiéknek — térítés nélkül. Helyzetük azonban továbl foglalkoztatta a szövetkeze nőbizottságát. Végül is elha tározták, hogy a nöbizottsáí valamennyi tagja egy naj közös munkájának értéké Végiék javára íratja. Had< érezze igazán a nehéz hely zetbe jutott család, hogy a szövetkezeten belül nemcsak a munka közös, hanem az egyes ember gondját az egész közösség is a magáénak érzi. (P—y)

Next

/
Thumbnails
Contents