Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-02 / 179. szám
Bolyongás Egy szürke Warszava utasai bolyonganak a leninvárosi új lakótelep házai között. Minden épület előtt megállnak, tudakozódnak, de úgy látszik, senki sem tudja útbaigazítani őket. Engem is megszólítanak: — Nem tudja, kérem, melyik itt az A-épület? Spekulálok, míg végre eszembe jut, hogy valahol hallottam: az új városnegyed most felépült három épületét, ott a vasút közelében jelölték így az A—B—C betűi szerint, miután az előttük álló öt régebbi bérház az arab szám egy-egy jegyével lett elnevezve. Mondom is az ismeretleneknek, hogy mely irányban tájékozódjanak, mire egyikőjük szerényen megjegyzi: — Miért nem írják ki a házakra a számozást vagy a betűjelet? Akkor mindenki köny- nyen eligazodna. Az ám! Vágódik eszembe, az újságban már egyszer szóvá tettük ezt, de senki sem reagált rá. s ma sincs eligazító jele a leninvárosiaknak. Csuda, hogy a postás össze nem keveri az egyre szaporodó épületeket. De vajh’ kire is tartozik: a beruházóra vagy a kivitelezőre, esetleg a városi tanácsra, ki tudja? S nyilván mindegyik úgy véli: inkább a másikra! Pedig egy akármilyen egyszerű és ideiglenes táblácska megtenné, addig is, amíg meg nem történik a városrész hivatalos „keresztelője”. Javaslom, csináltassa meg ezeket a táblákat a tanács műszaki osztálya, biztosan sokba nem kerül. S kevesebb lesz a bolyongó honpolgár ezen a vidéken ... (T—1.) A vágyak valóra válnak Egy kis hőssé g „mér fö.des” léptei Kis község, de nagyszerű emberek laknak benne. Megye- szerte úgy emlegetik, mint igen gyors ütemben fejlődő települést, s ez valóban nem túlzás. Meglepődtünk, amikor Czinege Mihállyal, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkárával beszélgettünk. — Hogy ilyen eredményeket sikerült elérnünk, abban legtöbb része a község lakosságának van. Másfél évvel ezelőtt elkezdtünk építeni egy óvodát. Akkor úgy terveztük, hogy 841 ezer forintból sikerül előállítani, de menetközben kiderült, hogy még ennyi pénzre sincs szükség mert van egy csomó saját anyagunk, és közel százezer forint értékű társadalmi munkát ad hozzá a lakosság. Ez jelentős megtakarítást eredményezett. — Mekkora lesz az óvoda, hány gyerek részére készül? — Előrelátóan gondolkodtunk, amikor ötven személyesre terveztük a községi óvodát. Ez elég lesz ahhoz, hogy a szülők dolgozni tudjanak, az apróságokat pedig a hamarosan elkészülő új épületben helyezhetik el. Augusztus húszadikán szeretnénk ünnepélyen átadni. Ez azonban csak akkor sikerül, ha addigra megkapjuk a berendezést, amit megígért a megyei tanács. Ügy gondoljuk, hoglr ennek nem lesz semmi akadálya. — Az épületet a Bács-Kiskun megyei Tervező Iroda készítette — folytatja Czinege Mihály. — A két foglalkoztató termen kívül lesz benne szolgálati lakás, mosdó, zuhanyozó és minden, ami a gyerekek és a nevelők kényelmét, jobb ellátottságát biztosítja. — Az óvodán kívül mit építenek még jelenleg a községben, illetve milyen beruházások megvalósítását tervezik a közeljövőben? — Áprilisban kezdte meg építeni az új postaépületet Dankó Szilveszter brigádja, amely a tanács házilagos kivitelezője. Ezt is alkotmányunk ünnepén, augusztus húszadikán szeretnénk átadni rendeltetésének. A beruházáshoz a Szegedi Postaigazgatóság körülbelül kettő- százezer forintot adott, valamivel több mint felét a költségeknek. A többit természetesen mi teremtjük elő, és itt a „mi” alatt az egész községet kell érteni. — A harmadik, de fontosságában talán első a vízmű. A pénzünk már megvan rá, de látszik, hogy az idén már nem lesz belőle semmi. Szerződésünk van a Kiskunhalasi Vízmű Vállalattal, hogy a negyedik negyedévben elkészítik a víznyerő kutat, amelyből az egész rendszer táplálkozni fog. Ha ez hamarabb kész lenne, akkor a fejünk se fájna, mert nagy lépéssel kerülnénk közelebb a megvalósuláshoz. Sajnos, a vállalatnak annyi a munkája, hogy a szerződésben megállapított határidőnél hamarabb nem valószínű, hogy el tudja készíteni a kutat. — Először úgy terveztük — folytatja Czinege elvtárs —, hogy hidroforos megoldással biztosítjuk a község vízellátását. Aztán mégis a hidroglóbus mellett maradtunk, amit reméljük, még az idén sikerül felállítani. A vízmű egymillió-hatszázezer forintba lesz és körülbelül 5,5—6 kilométer hosz- szú vízvezeték kell ahhoz, hogy minden házhoz elvezessük az egészséges, jóízű ivóvizet. Ehhez a munkához is természetesen nagyarányú társadalmi munkával járul hozzá Tázlár öregje, fiatalja. — Ez a három létesítmény nagy változásokat hoz a község életében, s megvalósításukra méltán büszkék lehetnek Tázlár lakói. — Van még egy dédelgetett tervünk: új gyógyszertárat szeretnénk építeni a régi helyett. A mostani szűk, elavult. Ügy gondoljuk, hogy ösztöndíjat létesítünk és mire elkészül a gyógyszertár, fiatal munkaerőt is tudunk biztosítani az új pult mögé. A tázláriak jó gazdái községüknek, építik, szépítik, mert tudják, hogy minden új létesítmény saját jólétüket, biztonságukat és szórakozásukat szolgálja. Munkájuk nem vész kárba, hiszen annak gyümölcsét ők maguk fogják élvezni. Gál Sándor HA KI SÓT A NAP... Kicsi a medence, de kellemes a víz, a kunszenímiklósi strandon. Van is benne hancúrozás! Nem szívesen szalasztana akár egy napot sem ebből a lehetőségből a vakációzó, boldog gyereksereg. Aiándék a KISZ-nek Tíz csapból csobog a víz az öreg tölgyek alatt. A vörös műkő borítású, szép kivitelű artézi kút a Tőserdőben levő erdészház mellett áll. Az oszlopon tábla hirdeti: a megyei tanács ajándéka a KISZ-nek. A Kecskeméti Asztalos Kisipari Termelőszövetkezet irodaépülete előtt hatalmas vén fa árnyékolja be az udvart. Alatta hosszú, testetlen asztal és pár egyszerű deszkapad. Szmilkó László műszaki vezető egy zöld kötényes asztalossal merült el buzgó számolásba itt, a „szabadtéri irodában”. Előttük akkora deszkalap hever az asztalon, mint egy középkori foliáns. Arra jegyzik, fel tételenként számbavételük eredményeit. „ Mikor teleírták a furcsa, de ötletes „noteszt”, piindketten útnak erednek. Egyik erre, másik arra kezdi az udvart körülvevő műhelyek látogatását. — Ilyen deszka az emlékeztetőnk — világosít fel a műszaki vezető, mikor dolga végeztével visszatér és hóna alól a padra teszi a falapot. Nem folytathatjuk a diskurzust, mert két munkás kér sürgős meghallgatást. — Tessék ezt .mint tanú aJ4írni — tarf eléje egyikük egy papírlapot, amely megállapodást tartalmaz egy motorvételről. — Mit írjak ezen alá? — Csak annyit* hogy a jövő heti fizetéskor még 100 forintot fizetek a szaktársnak... Ez az utolsó részlet — számöl egy marék százast kollegája kezébe —, de nincs most nálam több pénz. Ez a ma felvett keresetem. . A tanúul felkért műszaki vezető teljesíti a kérést és már a következő . munkást hallgatja, aki afelől érdeklődik, mehet-e másnap családja a szövetkezet cserkeszöllői 'üdülőjébe? Egyik szobát már igényelték. — Nyugodtan — feleli Szmil- kó László —, a szoba megüresedett — Üdülője is van a ktsz-nek? — kérdem. — Igen. Nemcsak Cserkeszöl- lőn, a Balatonnál is. Hajdúszoboszlón meg bérelünk egyet. Már januárban megtörténik az elosztás, 10—14 napos beutalással váltják egymást a szövetkezeti családok, dolgozók. — Ilyen jómódúak az asztalos szövetkezetiek? — A kérdést mind az üdülőkre, mind a fák alatt felállított motorkerékpárokra értem. A műszaki vezető csak úgy kapásból odamutat a legközelebbiekre. — Azt a pirosat Cseh János ifjúmunkás a múlt héten vette. Az a szürke Ficsor Attiláé. Mindketten másodéves segédek... A fiatalok már erre takarékoskodhatnak. — Van elég munka? — Hogy van-e ? Főcikkünk a„Kecskemét II.” hálószobabútor. Tavaly 65-öt készítettünk havonta, jelenleg 75-öt. A „Szikra” kombinált szekrényből havonta 40, fotelágyból ugyancsak 40, egyszemélyes heverőkből 14, kétszemélyes rekamiékből 3 darabot gyártunk. Ezenkívül egyedi megrendeléseket is kielégítünk. Jövőre stílbútorok előállítására is felkészülünk. — Van ehhez elegendő munkaerő, műhely és anyag? — Ez évben 12 tanuló szabadult, tizenegyen itt is maradtak. ősszel nyolc-tíz lesz a felvételi létszám. Jelenleg százharmincán vagyunk. Anyagellátásunk biztosított, viszont új műhelyrészt szeretnénk építeni. „Szeretnénk építeni” — akkor szoktuk így mondani, mikor biztosan tudjuk, hogy erre megvan a lehetőség is. —th —n Kistükör Meggyőző fények Pár nappal ezelőtt egyik este új fények gyulladtak Dunavecse főutcáján. Harmincnyolc higanygőzlámpa világított, melyet a szeptember 30-ra kitűzött határidő előtt, már július közepén felszereltek a DÁV dolgozói. Megélénkült az esti utca. Foglaltak voltak az útmenti, központi park padjai, sétatérré változtak a járdák. S az egész napi hőség után nem is annyira a húst hozó estét köszöntötték az emberek. Inkább a fényeknek szólt ez az érdeklődés. Hiszen korábban, esténként majdhogynem néptelen volt a község központja. A minap a sétálók között kisebb társaságban ott lépegetett a köségi tanács vb elnöke. Meg-megálltak, dis- kuráltak. Sokan barátian üdvözölték az elnököt és legalább olyan gyakran ő köszönt előre. Miközben társaival elhaladt az egyik, idős bácsikák- tól elfoglalt pad mellett, hirtelen megszakadt az ott ülők élénk eszmecseréje. Hamarosan az is kiderült, hogy ezúttal nem a régi idők emlékeit idézgették. A községfejlesztésről folyt a szó. Felismerték a sétálók között a községvezetőt, s az egyik idős ember megszólította: — Elnök elvtárs, szép, jó ez a világosság! Most már látjuk, hogy érdemes fizetni azt a községfejlesztésit... Az új fény győzte meg őket. S ha eddig akadtak is Dunavecsén olyanok, akik a községfejlesztés sokszor aprónak tűnő, s mégis jelentős eredményeit nem vették észre, most a főutcai korszerűsített villanylámpák fénye ráirányította ezekre is a figyelmüket. (P—y) Hírom tanulmány A napokban jelent meg a Népkutató füzetek II. évi. 7—8. száma. Közli Varga Mihály: Mai fiatalok, Krajnyák Nándor: Kecskemét és környéke települési viszonyai a XIV—XV. században és dr. Bruszt Pál: Fogászati vizsgálatok a bajai és a bácsalmási járásban című ta- mányát. Mindenekelőtt a témaválasztást dicsérjük: 1053 nyolc általánost végzett ipari tanuló kulturális érdeklődését vizsgálta meg Varga Mihály átgondolt és további következtetések levonására alkalmas képet eredményező módszer segítségével. A cikkből adódó tanulságokkal érdemes külön, részletesen is foglalkoznunk. Hasonló jellegű kiadványokat a jövőben is örömmel olvasunk. Krajnyák Nándor az eddigi kutatásokra alapozva készítette el arányaival, világos okfejtéseivel, olvasmányos stílusával és pontos megállapításaival kitűnő dolgozatát.. Bruszt Pál a bajai és — a volt — bácsalmási járás 12 községében végzett a fog- és szájbetegségek elterjedése, a fogászati ellátottság kipuhatolása érdekében statisztikai felmérést. Laikus is figyelemmel olvassa. H. N. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja Főszerkesztő' Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat “■■»lelőc kiadó Mezei tstván igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchényi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 23-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél ‘Jőftzetésl ül i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V.“ Kecském«' - Telefon: 11-8*. fndex: SS 063, Sxámadás a fa alatt
