Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

* 1 «Mat 1969. augusztus 19, vasárnap Hasznos tanácskozások A nyár megnövekedett mező- gazdasági feladatait fokozott szorgalommal végzi a kecske­méti járás parasztsága. A párt­munkások és a gazdaságveze­tők is a határt „bújják”, szer­veznek, agitálnak, ellenőriz­nek, intézik az emberek ügyes­bajos dolgait. Tennivaló bőven akad, s az még növekedni is fog, hiszen — ha csak ezt vesszük — a közel négyezer hold új telepí­tésű szőlő és gyümölcsös is ál­landó gondozást igényel szövet­kezeti gazdáink részéről. S a következő két esztendőben még háromezer holddal növekszik az új ültetvények területe. „Rózsaszínű? jelentések helyett Mindezzel kapcsolatban rend­kívül sokoldalúak a járás kom­munistái előtt álló feladatok. Ezek megoldása a pártmunka „hagyományos” módszereinek továbbfejlesztését és életközel­ségbe vitelét is megköveteli. Azelőtt szokás volt, hogy a fél év elteltével a járási vezető­szervek írásos jelentést kértek a tervek teljesítéséről, s bi­zony nemegyszer előfordult, hogy rózsaszínűre festve ismer­tették velük az állapotokat. Az idén újszerűén tájékozód­tak a járás vezetői. Hosszabb időre elhagyták dolgozószobái­kat és valamennyi községben megjelentek. A helyi vezetők élőszóval adtak számot az ered­ményekről, a közös gondokról, és nemegyszer bírálattal is il­lették a felettes szerveket. A beszámoltatásokat a járási pártbizottság titkárai, a tanács vb-elnöke és a mezőgazdaság­gal foglalkozó elnökhelyettes végezték előre megszabott terv és területi elosztás alapján. A meglátogatott községekben a pártszervezeti titkárok mel­lett ott voltak a tanács-, a közös gazdasági elnökök, gépállomási igazgatók, a földművesszövet­kezeti igazgatóságok vezetői. Közel 170 első számú vezető érlékelte a közösségi munkát a községi vezető kollektíva előtt. Alapos vita Széles körű tapasztalatcserévé, a jó módszerek és a hibák fel­tárásának formáivá is váltak ezek a megbeszélések. Jakab- szálláson az ellenőrzés során kiderült, hogy az idén 68 anya­kocával tartanak kevesebbet a termelőszövetkezeti csoportok, mint egy évvel korábban. A hiányzó állomány szaporulata a terv teljesítéséhez még szük­séges hízóalapanyag kétszeresét biztosította volna. Egyébként a tszcs-k most fejezték be a mint­egy 200 darab sertés hizlalá­sára alkalmas férőhelyek épí­tését. Amíg a járás más gazda­ságai néhány százalék híján tel­jesítették a 15 ezer sertésre vo­natkozó hizlalási tervet, addig Jakabszálláson az előirányzott hízómennyiségnek csak a 40 százalékára szerződtek. Több helyütt a járásban ösz- szesen 9000 holdon elvégzendő nyári mélyszántási terv teljesí­tését illetően éleződött ki a vita. Akadtak azonban példamutató termelőszövetkezetek is, mint a városföldiek, ahol a tervezett 1500 helyett 3100 holdon szán­tanak mélyen. liellemes meglepetések Más esetekben is érte ilyen kellemes meglepetés a járási ve­zetőket. Évek óta sokat beszéltünk a mezőgazdasági szakemberhiány pótlásának problémájáról, ja­vasoltuk a társadalmi ösztön­díjak alapítását, s a kimutatá­sok csak lassú javulást mutat­tak. Most bebizonyosodott, hogy majdnem kétszerannyi szakem­ber van a járásban, mint amennyit a vezetőszervek nyil­vántartanak, és az ösztöndíjas tanulók száma meghaladja a százat. A beszámoltatások a legfon­tosabb gazdasági kérdéseken kívül a szövetkezeti gazdák ta­nulási és művelődési helyzetét, valamint a községfejlesztési ter­vek teljesítését is magában fog­lalta. Ugyanakkor számos prob­léma megoldásához tanácsokat is kértek a helyi vezetők. Máris az a tapasztalatunk, hogy az általuk is hasznosnak értékelt tanácskozások után újult erővel fogtak munkához a községek vezetői. A járási ve­zetés pedig elemzi a beszámol­tatás tapasztalatait, s intézke­dik a problémák megoldására. Több helyütt a helyszínen vé­gez további vizsgálódást, hogy az élet folyton jelentkező új követelményeinek megfelelően segíteni tudja azok megoldását. HORVATH IGNÁC Magyar szabadalom 1 Sósvíz nélküli jéggyár Faragó István, az Április 4- Gépgyár szerelője érdekes új­fajta jéggyári berendezést sza­badalmazott, amelynek az a lé­nyege, hogy sósvíz nélkül mű­ködik és táblajég helyett dara­bos jeget szolgáltat. Az új be­rendezéshez nem kell sósvíz- . tartály, továbbá elmarad a jég­táblákat kiemelő daru és az ol- ■ vasztóedény is. Nyolcvan száza- : lékkai kevesebb vasanyag kell hozzá, mint a hagyományos jég­gyárakhoz. Igen nagy előnye, hogy a hűtőcsövek számának nö­velésével a berendezéskapaci­tás korlátlan mértékben növel hető. Az új fajta jéggyártó beren­dezés első példánya a napokban elkészült az Április 4-e Gép gyárban. (MTI) I Napi négyezerötszáz köbméter Mint egy óriásira nőtt mák- ;ubó, karcsún emelkedik a fák toronája fölé a halasiak büsz­kesége, a 46,5 méter magas új víztorony. Tartálya 400 köb­méter víz befogadására képes és nem kevesebb, mint 1 700 000 forintba került. A torony felépítése része egy nagyarányú terv megvaléiítá- rának, melyet 1956-ban tűztek maguk elé a város lakói. Akkor még mindössze 20 kút szolgál­tatott vizet. Hét év alatt mint­egy 10 millió forintot fordítot- lak vízmű- és csatornaépítésre. A vízhálózat hossza ma már eléri a 25 kilométert, 856 lakás­ban csapból folyik a víz. Ez vben újabb 3 kilométerrel bő- útik a vízhálózatot, jövő év úső negyedében pedig újabb nagy teljesítményű szivattyú zembe helyezésével, két kút 'másával 4500 köbméterre nö napi víztermelés. (Békés—Tóth) Az alkotmány fényénél A kunadacs! tőzegtelep Az embernek elszorul a szíve a látványtól. Kietlen a táj, szél- hordta homokbuckák „hömpö­lyögnek”, ameddig csak ellát a szem. Nem kell különösebb szak- képzettség annak megállapítá­sához, hogy itt, Kunadacs hatá­rában, nem lehet könnyű gaz­dálkodni, élni. Nehéz sors jutott a kunadacsi föld művelőinek, akik nem tehetnek róla, hogy éppen itt ringatták a bölcsőjü­ket, ez a vidék a szőkébb pát­riájuk. De akik kimondatlan büszkeséggel engedelmeskednek a tudatuk mélyén szüntelen do­boló „itt élned, halnod kell’ parancsnak. Aztán felenged a szív szórón IPAROSODIK A FALU gása, miután felfedezzük: Nem is oly mostoha a természet. — Nemcsak szűk, de bőmarkú is. Egyik kezével teleszórta futóho­mokkal a széles határt, a má­sikkal ajándékot rejtett közvet­lenül a föld felszíne alá. Csak kellett valaki, aki észre­veszi az ajándékot, s kinyújtja érte a kezét. Kétszáz hold kincs Akadt ilyen ember. Mezei Ferencnek hívják, elnöke a Rá­kóczi Termelőszövetkezetnek. A homokkal birkózó 3700 hol­das közös gazdaság vezetője ta­valy nyáron elment a Pest me­gyei Ócsára, a szintén kunada­csi Kiss Béla társaságában, aki két évig dolgozott az ottani tő­zegtelepen. Szemleút volt ez, bizonyságszerzés ahhoz: nem csal-e sejtése? Az ócsai tőzeglelőhely láttán a tsz-elnök felkiáltott: „Ilyen náhmk is van!” S az alsóadacsi határrészen, a szétszórt házakból álló község bejárata előtti nádas-szittyós te­rületen talajmintát vettek, és elemzés végett elküdték az OM- MI-hoz. A vizsgálat eredménye: jó minőségű tőzeget borít a vé­kony, fűvel benőtt földtakaró. A mérések során kiderült, hogy nem összfüggő 20—60 hol­das porcellákon, összesen mint­egy 200 holdon 40—60, több he­lyütt 120—130 centi vastagság­ban található a tőzeg. A homok talajjavítója. •4 Ügyelet A Kiskunfélegyházi Járási Városi Pártbizott­ság székházénak kapuja mindig tárva. Várja a nem hivatalos látogató­kat is, akik nehéz egyé­ni ügyeikben kérik a pártszervezet közbenjá­rását. A hófehér, tiszta ámbituson, a folyosó kö­nyökénél kis asztal áll, letakarva csipketerítő­vei. Rajta testes füzet, melynek lapjai közül ki­látszik a lila indigó. A dohányzóasztal mel­lett alacsony, barnára sült elvtárs ül. Ifj. Ne­mes Imre — a helyi gép­állomás pórttitkára. pártbizottsági tag. Várja a vendégeket, mint ahogy mindennap ins­pekciózik egy-egy párt- bizottsági tag. — Ma még nem jött senki — csodálkozik egy kicsit —, pedig hetipiac van. Elunnám magam, ha időnként ki nem pis- lantanék a kapun. Addig egy kis járkálás is jól­esik; meg még nekem is újság az új mikro­busz. Innen, közelből in­dul kőrútjára. Zeneszó, gyerekzsivaj kíséri. Mivel ráér az elvtárs, nem tartom fel egy kis beszélgetéssel. Elnéze­getjük a panaszkönyvet is, milyen bejelentések találhatók benne. Ápri­lisban kezdték vezetni. Az általában előforduló panaszokból néhány: T. J-né 63 éves, a Bem Tsz tagja. Özvegy, erőtlen, s háztáii földet Monos­tornál akarnak neki ad­ni. Hogyan járjon olyan nagy távolságra? Nem akarják meghallgatni. Özv. G. B-né panasza hasonló. — Elfelejtik az elvtár­sak. hogy egyszer ők is megöregednek. Jól esne nekik, ha velük is ilyen érzéketlenül bánnának a későbbi fiatalok? — jegyzi meg csendesen Nemes elvtárs, míg to­vább iapózunk. A. M-et nem vették fel segédmunkára egyik helyi építkezésen, azzal a kifogással, hogy nincs felvétel. Tudja, hogy ab­lakpucolásra keresnek munkaerőt. Vele azért nem foglalkoznak, mert — cigány. B. G-né az ellen emel szót, hogy a műanyag­gyárban más munkakör­be helyezték, mert a munkaügyissel összekü­lönbözött ... A bejelentések alap­ján minden esetben ol­vasható, ki, miként és hol intézkedett — leg­több esetben még aznap. Még teljesebb lesz. a napló, ha az elintézés is belekerül De két férfi érkezik, abbahagyjuk a böngé­szést. Az aktatáskás “gyenes tartású látogató köszön, s érdeklődik. — Maga az ügyeletes? Némedi elvtárs nincs itt? — Várom a panaszo­sokat. Nincs itt más a pártbizottságon. Valami szemle van a határban, odamentek. Némedi elv­társ, úgy tudom, a kul­túrotthon ba. — Pedig mi is pa­naszkodni jöttünk ... Magának nem mondjuk el, mert részrehajló — sietne tovább a vendég, és mosolyogva nyújtaná a kezét. — Gépállomási ügyről van szó. — Mondja csak el — nyúl a saját noteszáért Nemes Imre. A panaszos az ujján sorolja. — Nem szántanak ele­get. Három helyett két gép dolgozott tegnap is. ... Nem haladunk így. Zanával alig találko­zom, hogy megmonda­nám neki ... A cséplőt ott javították, micsoda munka az? Az emberek álltak, az én fülemet rágták: miért nem intéz- kedek? Hát mit tudok én intézkedni? ... Mikor silóztunk, egyik reggel eső esett. A traktoros fogta ■ magát, otthagyott csapot-papot, vissza se jött. ötven emberünk csak várt, várt. Legalább szólt volna, hogy elmegy, s hogy visszajön-e? Vá- gatlan maradt nagy te­rületen a sifótengeri, fél­behagyva a gödör — magának nem kell ma­gyarázni, milyen siló lesz abból... Űj gödröt kezdhetünk ásni, ha egy­általán össze tudok hoz­ni megint annyi em­bert ... Meg még mást is mondhatnék. Ezt jöt­tem volna jelenteni. De a gépállomások megyei igazgatóságára is telefo­nálok. Így nem mehet tovább ... Nemes elvtárs jegyez. Utána kell nézni, addig bizony csak ezt mondo­gathatja: „Meglehet. — Megtörténhetett.” Fricska Nagy János, a Petőfi Tsz elnöke a pa­naszos. Tóth István Segítség kell a kitermelésé­hez, mivel a szövetkezetnek nincs hozzá ereje. „Nagyon jó bolt” A járási és a megyei tanács illetékesei „hóna alá nyúltak” a termelőszövetkezetnek. Közben­járásukra a Talajerőgazdálkodá- si Vállalat sükösdi és izsáki te­lepéről 150 méter sínpárt és 20 csillét, Kecskemétről egy-egy — napi 50—60, majd nemrégiben 150—200 köbméter teljesítmé­nyű — tőzegdarálót kapott a Rákóczi Tsz —, a Talajjavító Vállalattól pedig 50 ezer forin­tot és két lehetőséget, amelyek­kel élve lépésről lépésre fokozni lehet a talált kincs kiaknázását. Az egyik lehetőség: minthogy a vállalat mázsánként 5 forin­tot fizet a talajjavítást végző közös gazdaságoknak, ez az ösz- szeg tiszta haszonként megma­rad a Rákóczi Tsz-nek, ha a tő­zeget nemcsak kitermeli, de pó­tolja is vele a homok táperejét. A másik lehetőség: a többi gazdaságnak eladott tőzeg egy- egy mázsája után 35 forint a tsz bevétele. A rezsiköltség 20 forint körül mozog, de a „bá­nya” korszerűsítése után a há­romnegyedére, felére csökken majd. — Nagyon jó bolt — mondja az elnök. — A többi közt pél­dául a kunszentmiklósi Kiskun­sági Termelőszövetkezetnek az idén 30 ezer mázsa tőzeget adunk el. Talajjavítás — saját termékkel A kunadacsi Rákóczi Tsz, amely — nagyobb részt mosto­ha körülményei miatt — a gyen­gén gazdálkodó szövetkezetek közé tartozik, a tőzegtelep üze­meltetésével erőteljes lépést te­het előre erősödése útján. (Mint Mezei Ferenc tudja: a szomszé­dos határban gazdálkodó sza­badszállási Mathiász Tsz-nek ta­valy mintegy 200 ezer forint volt a tiszta bevétele a hasonló bányája” révén.) Az említett bevételeken kívül az is haszon, hogy a négy éve létesített 32 hold kajszibarac­kos, s az ősszel négyötödrész­ben almával, ötödrészt kajszivá1 betelepítésre kerülő 100. s a sző­lőnek szánt 50 hold terület ta­lajában saját kitermelésű szer­ves anyaggal pótolhatják a táp­erőt. Bizonyos idő után nem les? íehát kietlen, mostoha ez a vi­dék, — ehhez azonban az kel­lett, hogy a természet adta le­hetőség kihasználásához végre meglegyen a társadalmi lehető­ség is, melyet alkotmányunk biztosít dolgozó népünknek TARJÁN ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents