Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-14 / 163. szám
1963. július 14, vasárnap 3. oldal A Homokhátság sorsa A miénkből vitte el.. ítél a társadalmi bíróság A délutánra kitűzött tárgyalásra egymásután érkeznek a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Bajai Üzletigazgatóságának kultúrtermébe munkások, tisztviselők, vezetők, beosztottak. Gyorsan megtelnek a székek. Majd bevonul a társadalmi bíróság, s elől — külön erre az időre szinte elszigetelten a mindennapi munkatársaktól — elfoglalja a rideg széket K. Mihály gépkocsiszerelő. Míg a társadalmi bíróság fiatal elnöke, Tusák István üzemszervező ismerteti a vádat. Mit tett K. Mihály? A vállalat tulajdonát képező — bár kiselejtezett — motorkartert beszerelte egy munkatársa motorkerékpárjába, 1 kg alumínium pálcát, 2 csapágyat, 4 teleszkóp perselyt, 2 villogót, 2 prizmát vitt el az üzemből. Társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntett. Még kisebb mérvű, azért tárgyalja az üzem közössége. Igaz, az alkatrészeket — figyelmeztetésre — visz- szahozta, de az is tény, hogy ez már harmadik hasonló ügye. Kés hesel mos — Mivel tudja indokolni tettét. ha ugyan indokolható? — adja meg a szót a bíró a vádlottnak. K. Mihály feláll, izgatottan, s bárhogy palástolná, meg-megremegő kézzel keresi világos ballon zakója belső zsebében az írásban összeszedett „magyarázatot”. — A kariért 2 éve szereltem be Grünfelder József munkatárs motorkerékpárjába... — kezdi a beismerést. Aztán megmegszalad a beszéde, amikor — érzik mentségképpen — arra tér ki, hogy nemegyszer megkérték mások is kisebb javítgatásokra, s olyankor jó volt. hogy a „ládában” akad „félretett” holmi. . Persze a vállalaté ... A karterrel még a beszerelés napián elkapta a rendőrség Grünfeldert, s az alkatrész onnan került vissza az üzembe... Tehát a rendőrség juttatta vissza ... Az alumínium pálcákat elvittem, de csak, hogy kicseréljem. A televíziómat szereltettem, ahhoz kellett, de nem lett jó, visszahoztam... A perselyek ... Van egy barátom, fu varozgatni szokott nekünk a szőlőbe... Két családom van, ugye... Kéz kezet mos... így folytatódik, elég ziláltan az „indoklás”. Bűnös roH? Most a dolgozótársak következnek. Gyulánszki Ferenc szerelő az első. — Ügy volt, ahogy K. munkatárs elmondotta. Visszahozta a dolgokat. Persze, nem helyes, hogy elvitte. Gergity András garázsmester: — Az alumínium pálcákat cserélni akarta. Mondta. A munkában meg vagyunk vele elégedve. Azóta nem csinált ilyet. Kemény László, az üzletigazgatóság vezetője: — A gazda szemével kell néznünk az ügyet, az érzelmi körülményektől most el kell határolni magunkat. Szolid szaktárs K. Mihály, munkáját is jól végzi, ezt a javára írjuk. De hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. Hazavitte „csak” — mondhatjuk. De lehet-e az üzemből bárkinek, nekem is „hazavinni”, ami nem az enyém? Visszahozta? Igen, mert figyelmeztették... Lehetett volna őszintébb a vétsége elismerésében. A felelősséget vállalnia kell. Nem akarjuk őt kirekesz- teni, de neki használunk azzal, hogy egyenesen a szemébe megmondjuk, bűnös volt. Illyés Jenő anyagosztály-ve- zető nem érti a jegyzőkönyveket. Egyik helyen az van: elvitte. Miért? Próbálni akarta' Miért hozta vissza 3 nap múlva? Nem volt jó? Már harmadszor... K. Mihály; — Először elvittem, odahaza próbáltam ... Nem keresték. Plavecz Pál főkönyvelő: — Engem az érint kellemesen ebben az ügyben, hogy többször is elhangzott: „Hozd vissza, nem a tiéd!” Jó, hogy ilyen szellem van az üzemünkben. De intézkednie kell a vezetőségnek: éber nyilvántartással kell megakadályozni, hogy „gyengébb” embereknek alkalmuk nyíljék a társadalmi tulajdonhoz nyúlni. Ez már harmadik ügye K. munkatársnak. Mint a vállalat egyik dolgozója is sértve érzem magam, hogy akadt közöttünk, aki megfeledkezett magáról. Fenyves Antal művezető: — Elítélem K. szaktérs eljárását. Elvitt, beszerelt, ládába dugott a miénkből, megragadta az alkalmat, mert a munkatársai sem voltak elég éberek. Borbás Károly szerelő: — Akkor vették észre, mi van a ládájában, mikor beteg lett. Családos apának, akinek öreg anyjáról, apjáról is gondoskodnia kell, nem lehet a becsületet eljátszani. Vegyék figyelembe helyzetét, de bűnösségét is. Kolovics László üzemrendész á bűntársak jogi elbírálását elemzi. Hogyan jutott ki a kariéira! felszerelt motor az üzemből? Ki vitte ki? Kiderül, hogy gépkocsin vitték ki, s 5 liter borról is szó esik. K. Mihály eddigi józan, szenvedélytelen beszámolójával ellentétben, őszintén tiltakozik: — Grünfelderrel együtt szereltük a kariért, de ő nem bűnös. Én vagyok az. ö még tudatlan gyerek. . . ipari tanuló volt... ítélet: írásbeli megrovás, 50 százalékos nyereségrészesedés- elvonás, ez év III—IV. negyedére a prémium eltiltása. K. Mihály felett a közösség ítélkezett így. Visszaeső volt. TÖTH ISTVÁN Erzsiké, Gáspár és Berta a falu védencei AZ IDEI községfejlesztési tervet „bogarásszuk” a nemesnádudvari tanácselnökkel. Minden tételnél elidőz, magyaráz egy kicsit, s rohamosan gyűlik a riportra való anyag a művelődési otthon, a vízműhálózat bővítésének, az iskola építésének történetéről. De nemcsak a száz- kétszázezer forintot kitevő községfejlesztési beruházások megszületéséről mesél lelkesen. Itt van például egy nyolcezer forintos tétel — társadalmi ösztöndíjra. Mi minden eszébe jut erről is az elnöknek! — A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer sorra vettük a falunkban tanító pedagógusokat. Mivel én sem helybeli születésű vagyok, meglepetéssel tapasztaltam, amit mások már régebben tudtak: a tizennyolcas létszámú tantestületből csak egyetlen a falubeli születésű, négyen tavaly jöttek, négyen pedig Bajáról, Sükösdről járnak ide tanítani. S ki tudja, nem hagyják-e itt a falut az első alkalomra, mihelyt számukra előnyösebb hely kínálkozik. Nem sokkal később hallottuk meg, hogy a fa- lunkbeli Berger Erzsiké a köj4<z atuós Csupa ellentét a szoba. Modem és stílbútorok keverednek. Az új vonalú csillár nem illik a berendezéshez. — Tegnap vettem Kecskeméten — mondja kissé bosszúsan —, de nem tetszik, jobbat is választhattam volna, ki fogom cserélni. Az új lakásban még érződik a festékszag. — Ma lesz a műszaki átadás — mondja a fiatal orvos. A szoba tele van apró dísztárgyakkal. Egy holland papucsot vesz kézbe, rajta szélmalom vitorlája, tulipán, minden, ami jellemző Hollandiára. Felhúzza a papucsban elrejtett elmés szerkezetet. Egy ismert sláger dallamai szűrődnek ki finoman, halkan, a zenei hangok eloszlanak a frissen festett szobában. — Egyelőre ideiglenesen ebbe az egy szobába költöztem be, míg a műszaki átadás meg nem történik. — Kellemes emlék ez a papucs? — Minden külföldi utamról hozok valamilyen apróságot. A külföldi élmények kerülnek szóba. London. Piccadilly, az angol emberek, a két Németország, Moszkva, a Kreml, a szovjet nép csodálatos eredményei. Sok helyen járt. pedig még nincs harmincéves. Egy „nagy ugrás” és ismét Jakabszálláson vagyunk. — Négy hónapja vagyok itt — közli —, jól érzem magam. Van kocsim, Kecskemét közel. Apa is így kezdte, körzeti orvos volt Bócsán a húszas években, aztán főorvos lett Pesten. Én még sokáig itt akarok maradni, gyógyítani a jakabszállási embereket. — Mit mondanak a kollegák arról, hogy lejött falura? — Sajnos, ők ragasz.- kodnak az aszfalthoz. Illúziókat kergetnek Csúfolódnak velem, amiért ide jöttem. Mindig azt mondják, hogy mit lehet csinálni egy nagy tanyavilágú községben. csupa unalom lehet az élet. Pedig nem így van. Egy belga hamutartó- gyűjteményt mutat. Szép bronz domborművek. Hamupipőke, csipkerózsika stb., csupa me- sealakok. - — A rendelés után olvasok, tanulok nyelveket, magolom a szavakat. Most már kényelmesebb lesz. Berendezem a lakást, legközelebb már jobb körülmények között beszélgethetünk. Örülök neki, bár lassan készült el, az építővállalat elég hanyagul dolgozott. Még most is van számos hiba. Tudja* minek örülök különösen? A lakosság, az emberek bizalmának. Ti. zennégyezer forint értékű társadalmi munkával segítették a lakás felépítését. Ez külön kötelez engem. Még azt is vállalták, hogy itt az udvart rendbe hozzák. Érthető a jakabszállá- siak öröme, hiszen eddig nem volt állandó orvosuk, főként a lakás miatt. Nem csoda tehát, hogy a község apraja- nagyja segített az orvosi lakás építésénél. Ez egyébként a tanács és a tömegszervezetek jó szervező munkáját is dicséri. Búcsúzom. Dr, Müller Gábort várják a betegei, nem tarthatom fel tovább. Még megkérdezem: — Mi a legközelebbi külföldi úti cél? — A tokiói olimpia. Remélem, sikerül. A legnagyobb szenvedélyem az utazás. Világot látni, tanulni, tapasztalni. K, S. zépiskola után pedagóguspályára készül, s jelentkezett a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe. Nem sokat gondolkoztunk ■*— társadalmi ösztöndíjat sazvaztunk meg számára a községfejlesztési alapból. Erzsiké most végezte az első évet, MÉG érdekesebb egy másik ösztöndíj története. A gyógyszertár miatt a község már évek óta komoly gondokkal küzd. hiszen csak szükségmegoldásképpen egy magánháznál van berendezve egy olyan házi gyógyszertárféle. Tavaly a gyógyszer- tárak megyei központja felajánlotta, hogy segít a régi kívánság teljesítésében — új gyógyszertárat épít a faluban. — Csakhogy oda akkor gyógyszerész is kell! S bizony nem lenne nagy dicsőség más faluból „elcsábítani” a tanult szakembert, vagy azért is kilincselni az anyagi támogatást készséggel felajánló gyógyszertárközpontban, — Éppen volt egy tavaly érettségizett, tehetséges fiatalunk: Bánfalvi Gáspár, aki kedvet érzett a gyógyszerész hivatásra. Egy évet már el is töltött gyakorlaton a házigyógyszertárban, ősztől pedig a mi ösztöndíjasunkként megkezdi egyetemi tanulmányait... S nem sokkal azután, hogy felépül az új gyógyszertár — itthon lesz gyógyszerészünk is. És Berger Erzsikén kívül a következő években még egy falubeli pedagógussal gazdagodunk, mert ugyancsak ez év őszétől a tanácstagság javaslata nyomán Péter Berta — egyik termelőszövetkezeti munkacsapatvezetőnk kislánya — a Szegedi Pedagógiai Főiskola magyar—német szakos hallgatója is ösztöndíjjal tanul... ÍME, a községfejlesztési terv egyetlen sorának, egyetlen 8000 forintos tételének története sok mindenre rávilágít Nemesnádudvaron. Legfőképpen arra, hogy a falu szépítésén kívül előrelátóan és szeretettel gondoskodnak a község kulturVó- dásának, előbbre jutásának, személyi feltételeiről is. E. É. — vetekszik a lucernáéval. Tehát bizonyosság, hogy a takarmánytermesztés, és éppen ezért az állattenyésztés a homokon sem ördöngösség. Kétségtelen, hogy vízre és műtrágyára feltétlenül szükség van, de a Homokhátság alatti ős Duna-meder az egyszerű csőkutakkal bőven ontja a vizet, és műtrágyatermelésünk is egyre nagyobb reményekre jogosít. Tehát újabb biztatás született a homoki ember és mindazok számára, akik szerte a megyében szívükön viselik a gazdálkodást. Biztatás arra, hogy nem kell kényszerűen és megváltoztathatatlanul számolnunk az alacsony termésátlagokkal. S mit láttunk a legelőn? Petrányi adjunktus sajnálkozva mondta: „Sajnos, rét lett belőle, mert mint látják — és körbe mutatott a szabályosan gömbölyödő boglyákra — akkorára nőtt, hogy kaszálni kellett.’’ S mindez a pétisón és a káliumon múlott. A műtrágyán múlott, hogy a szokásos 3—4 mázsával szemben egyetlen holdról már 73 mázsás termést is takarítottak be. És ha a községi vezetők most ceruzát és papírt vesznek kezükbe és a szokásos szénahozamhoz képest holdanként csak 2—3 mázsával számítanak többet, akkor képzeletükben máris számos újabb boglya magasodik a határban, íme egy újabb eszköz ahhoz, hogy az állatállomány sem nyáron, sem télen ne legyen szegényes takarmányon, újabb eszköz ahhoz, hogy a közös és háztáji állatállomány megfeleljen az ország élelmiszerellátása igényeinek. A legelők ügye azonban más vonatkozású elgondolkodtatást is igényel, nevezetesen azt, hogy mai állapotukban sincsenek kihasználva. A legelők nem egy helyen mostoha szülők kezében van. Néhány órai bepillantás volt mindez kedden abba a kis műhelybe, amelyben takarmánygondjaink megoldásán két fiatal tudós mesterkedik. Véleményünk szerint a legfontosabb eldőlt: van mód arra, hogy az adottságokat figyelembe véve gazdagon teremjen a homok takarmányt. A következő lépés: a gyakorlat ne késlekedjen átvenni ezeket a tudományos megalapozású és bizonyított módszereket. Nem könyvből olvastuk, nem másutt láttuk, hanem megyénk és a Homokhátság kellős kö7ep>én nő dúsan a fű. bokrosodik árnyat adóan a burgonya és emelkedik csaknem famagasságáig a silókukorica. Ezek a takarmánynövények a mi homokunkban gyökereznek, a mi forró napunkat tűrik és a mi egünk alatt hálnak. A kutatók megtették a magukét, most már a termesztőkön van a sor. (W. D.) A Homokhátság valaha kietlen buckái szegényen- soványan tengődő emberekkel terpeszkedtek az esőtlen, de annál tűzőbb napsugarú ég alatt. S ha ebben a sivatagban oázist is jelentettek a szőlő- és gyümölcsöskertek, a sivár homok százezer holdjain csak néhány magvú kalász és silány kukorica termett. A kiégett legelő pedig alig tengette a szegény ember tehenét. S vajon emlékszik-e valaki az öregek közül, hogy egyetlen program, vagy ígéret megkísérelte volna a változtatást. Nem, ilyen nem volt. A homok múltja csupán a nyomor romantikáját élesztgette és a legkisebb jó is csak elérhetetlen délibáb volt. Ez jutott többünk eszébe, amikor kedden Csengődön mezőgazdasági kutató emberek vélekedését hallgattuk arról. hogy a homokon hogyan lehet több takarmányt termeszteni és miként gazdagodhatnak rétjeink, legelőink. Mert a homok „vallatásának" a szőlő- és gyümölcstelepítés csak egyik eszköze. Régi és jól bevált, mert évszázadok bizonyítják és hisszük, hogy további évszázadok is a kertészkedést melengetik terveikben. De a homokon más kötelezettségeink is vannak: Azt is él kell végezni, amin elődeink legfeljebb siránkoztak, de a megoldással meg sem próbálkoztak. így lesz majd a homok minden szemcséjével hasznos. A szőlő- és gyümölcsültetvények hatalmas táblái mellett a homoki szántóföld is tárja fel kineseit, s hatalmas erdőségek törjék meg a homokot hordó szelek erejét, mert mindezek együtt döntik el a Homokhátság és az ezen a vidéken élő, boldogulni vágyó emberek sorsát. Mit láttunk a csengődi határban? Olyan homokon, amiből több nap járásnvi messzeségben is végei! áthatatlanul sok van, ahol valaha a nyár derekán a szőlőt permetezni akaró gazda könnyedén kimerte kútja vizét (és utána tehetetlenül várta, hogy a föld alatti erecskék feltöltsék ásott kútját) ott ma csőkutakból ömlik a víz: burgonyát, takar- mánvkeveréket és silókukoricát öntözve cseppjeivel. És ez a burgonya, aminek ültetéséről Lőrincz docenst le akarták beszélni az erre lakók, tavaly már 120 mázsát termett holdanként és most — egv-egv bokor a mérlegen 70 dekát mutatva — máris 140 mázsát ígér. A takarmánykeverék? Ha most levágnák. 24o mázsát nyomna a mérlegen, jelentős fehérjetartalommal, amelyet a műtrágvaadngolással még fokozni lehet. A nyúlánkabb napraforgó dereka táján ott húzódik az édes Szudáni fű amelyben a fehérje — hs bimbós korában takarítják b<
