Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-14 / 163. szám
>. oldal 1963. július 14, vasárnap I magyar párt- és kormányküldöttség Taskentbe utazott MOSZKVA (TASZSZ) A magyar párt- és kormány' küldöttség Kádár János vezetésével szombat délelőtt repülőgépen Taskentbe utazott. Az ünnepélyesen feldíszített vnukovól repülőtéren a vendégeket Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese, Grö- miko külügyminiszter, Szkacs- kov, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke, Szemicsasztnij, az állambiztonsági bizottság elnöke, Firjubin külügyminiszterhelyettes és Kalasnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának első elnök- helyettese búcsúztatta. Jelen voltak a moszkvai magyar nagy- követség diplomáciai beosztottjai, szovjet és magyar újságírók. A Szovjetunióban teendő kőrútján Orlov külügyminiszterhelyettes, Gyenyiszov budapesti szovjet nagykövet, Asztavin, a szovjet külügyminisztérium _ 5. európai osztályának vezetője, Krjucskov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője és Karjagi, a szovjet külügyminisztérium protokollosztályá- nak helyettes vezetője kíséri a magyar párt- és kormányküldöttséget. A küldöttség szombaton, magyar idő szerint déli egy órakor, taskentl helyi idő szerint este 18 órakor megérkezett az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság fővárosába. Több ezer taskenti dolgozó várta a magyar küldöttséget. Mindenütt a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és az Üzbég SZSZK zászlaját lengette a szellő. A delegációt Sarai Rasidov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Rahmankul Kur- banov, a köztársaság miniszterelnöke fogadta. Ott volt a repülőtéren Ignatyij Novikov, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa mellett működő állami építésügyi bizottság elnöke. A magyar, a szovjet és az üzbég himnusz elhangzása után Sarai Rasidov üdvözölte a magyar párt- és kormányküldöttséget. — Végtelenül örülünk annak, hogy ellátogattak országunkba. Legdrágább, legmeghittebb barátainkként fogadjuk önöket. Az önök személyében tiszta szívből köszöntjük az egész dolgos és tehetséges magyar népet. őszintén őrölünk azoknak a hatalmas sikereknek, amelyeket a politikai, gazdasági és kulturális fejlődésben az önök országának dolgozói elértek, kipróbált vezetőjük, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Központi Bizottság irányításával. Nagyra értékeljük azt a hozzájárulást, amellyel a magyar nép elősegíti a szocialista országok egységét, összeforrottságát, amellyel támogatja a világbékéért folyó küzdelmet. Büszkék vagyunk rá, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népeit őszinte testvéri, baráti szálak fűzik ösz- sze. Ezután Kádár János válaszolt az üdvözlésre. A magyar nép számára felbecsülhetetlen értékű a szovjet- magyar barátság, amely hatalmas erőt ad a szocialista forradalom teljes és végső győzelméért folytatott harcban és mindennapi munkánkban egyaránt. A szovjet—magyar barátság szilárd, internacionalista elveken alapszik, és pártjaink, népeink kapcsolatainak minden területén szüntelenül fejlődik. Meghittek és bensőségesek kapcsolataink a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával; kormányával, a magyar nép igaz barátjával, Nyíkita Szergejevics Hrus- csovval. A szovjet—magyar barátság azonban ennél is több: a szó valódi értelmében a milliók, a népek barátsága. A Magyar Népköztársaság és az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság földrajzilag távoli országok. Kilométerek ezrei választják el egymástól. A távolság azonban csak földrajzi, mert közel hoz bennünket egymáshoz és összeforraszt közös eszménk. Jó szívvel, nagy érdeklődéssel jöttünk önökhöz, hogy közelebbről megismerjük munkájukat, amely része a szovjet nép hatalmas erőfeszítéseinek a legigazságosabb társadalom, a kommunista társadalom felépítéséért. A küldöttség vezetője ezután Rasidowal és Kurbanovval együtt nyitott gépkocsiba szállt, s a verőfényes időben a feldíszített utcákon a városba indult. A húsz kilométeres útvonalon éljenző, tapsoló, integető taskenti dolgozók üdvözölték a magyar küldöttséget. „Hús kelibsziz, Vengrialik aziz dosztlar!” — „Szeretettel üdvözöljük a kedves magyar barátainkat!” Ezek a feliratok fogadták mindenütt a párt- és kormányküldöttséget. Hruscsov —Kádár! Éljen a szovjet—magyar barátság! — ilyen kiáltások hallatszottak, amíg a küldöttség szállásáig ért. Színpompás népviseletbe öltözött asszonyok virágcsokrokkal integettek a gépkocsioszlop felé. A magyar párt- és kormány- küldöttség szombat este az üzbég fővárossal ismerkedett, »oooooooooooooooooo „Kereskedelmi háború” Franciaország és az Egyesült AUamok között WASHINGTON. (MTI) Az amerikai kormány egyik magas rangú tisztviselője tájékoztatójában kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy Franciaországgal újabb kereskedelmi súrlódások vannak, Arról van szó, hogy a franciák mindenféle akadályt gördítenek az amerikai gyümölcsös főzeiékkonzervek importja elé. A 40-es évek végén az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy Franciaország nagyobb vámokkal terhelje az amerikai konzervek behozatalát és így segítsen dollérhlányán. 1958-ban azonban, miután a francia valutakészlet megerősödött, az Egyessült Államok kérte, szüntessék meg ezeket a korlátozásokat, de Párizs nem volt hajlandó erre. Ezután De Gaulle elleni merényletet terveztek ? PÁRIZS. (MTI) Párizsban letartóztattak egy tíztagú OAS-bandát. A csoport vezetői, Serge Farbe és Jacques Ferrari, Spanyolországból érkeztek Franciaországba, s mindketten ismert OAS-merénylők. Ferrarit tavaly novemberben gyilkosság miatt távollétében halálra ítélték. Fabre-t azzal gyanúsítják, hogy ez év márciusában részt vett Lafond párizsi bankár meggyilkolásában. A rendőrség véleménye szerint az OAS-csoport azért érkezett Párizsba, hogy a július 14-i nemzeti ünnep alkalmával merényletet kíséreljen meg de Gaulle köztársasági elnök ellen. Újabb hajsza a Nácizmus ÜidSzStteinek Szövetsége ellen A nyugatnémet kormány Adenauer kancellár elnökletével a közelmúltban tartott ülésén elhatározta, hogy felújítják a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége elleni pert — jelenti a TASZSZ. A határozat érdekessége, hogy a rá vonatkozó javaslatot egy Globke elnökletével megtartott bonni államtitkári ülésen dolgozták ki. A Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen már 1962 januárjában pert indítottak Karlsruheban, majd hosszabb szünet után 1962, november 29-től december 6-ig — jogellenesen — Nyugat-Berlinben folytatták a tárgyalást. Ekkor azonban a szövetségi közigazgatási bíróság a nemzetközi közvélemény tiltakozása következtében kénytelen volt bizonytalan időre elnapolni a pert. Az elnapoláshoz hozzájárult az is, hogy kiderült a bíróság elnökének, dr. Fritz Wemernek szennyes náci múltja. 1962 májusában az Egyesült Államok kormánya panaszt emelt a GATT-nél. A GATT úgy határozott, hogy Francia- országnak meg kell szüntetnie a korlátozásokat, a francia kormány azonban nem volt hajlandó eleget tenni ennek a felszólításnak. Herter, Kennedy elnök kereskedelmi különmegbízottja, a jövő héten ismét Európába látogat és tárgyal erről a kérdésről, de Washingtonban nem hiszik, hogy tárgyalása eredményes lesz. Ezért az amerikai fővárosban felvetik azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok ellenintézkedéseket foganatosít, s akkor kitör a „kereskedelmi háború” Franciaország és az Egyesült Államok között. A szenátor és a vérebek Hruscsov válcssztóvirata Russellhez Nyikita Hruscsov válaszolt Bertrand Russell táviratára, amelyben a nagy angol békeharcos sajnálkozását fejezte ki hogy a Szovjetunió kormánya „nem tartja többé lehetséges- nek, hogy anyagi téren segítséget nyújtson az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájúhoz: Vólasztávi rátában Nyikita Hruscsov teljes mértékben osztja Bertrand Russellnek azt a meggyőződését, hogy „az Egyesült Nemzetek Szervezeté nek nagy jelentőségű tetteket kell végrehajtania a béke érdekében”. „Ez közvetlen köte lessége a népek iránt, ez leg szentebb feladata” — hangsúlyozza a szovjet kormányfő. — Üffty gondolom^ írja Nyi* kita Hruscsov —, nincs szükség hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió békében és ''barátságban akar- élni minden néppel, s ezért forró óhajtása, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete eredményesen feleljen meg rendeltetésének. Az ENSZ e szerepének megszilárdításához vezető utat Hruscsov abban látja, hogy „mindenkinek szigorúan meg TÜNTETÉS A GÖRÖG KIRÁLYI PÄR LONDONI LÁTOGATÁSA IDEJÉN Ambatiolos, ártatlanul bebörtönzött görög hazafi felesége a Westminster-apátság előtt várakozik koszorúval a kezében, amelyet Pál görög király után az Ismeretlen katona sírjára akart helyezni. A koszorún a következő felirat: „A görög börtönökben elpusztult 500 politikai fogoly emlékére.” A koszorút nem engedték a sírra helyezni. kell tartania az ENSZ alapokmányát, minden körülmények között támogatnia kell az alapokmányban kifejezésre jutó eszméket és elveket”. „Aki más útra lép, az aláássa az ENSZ alapjait — az ENSZ összeomlását készíti elő. Mi ezt határozottan ellenezzük.” — Teljesen tudatában vagyok annak — írta Russell —, hogy a nyugati hatalmak milyen mértékben akarják hidegháborús célokra kihasználni az Egyesült Nemzetek Szervezetét. —- A nyugati hatalmaknak éppen ez a politikája — válaszolja Hruscsov — nemcsak akadályozza az ENSZ-et abban, hogy sikeresen birkózzék meg az előtte álló feladatokkal, hanem előidézője is az ENSZ jelenlegi nehéz helyzetének. Az ENSZ úgynevezett anyagi válsága alapjában véve nem pénzügyi, hanem politikai kérdés, közvetlen következménye annak, hogy a nyugati hatalmak rendszeresen megsértik az ENSZ alapokmányát. A nyugati hatalmak a mechanikus szavazattöbbséggel élve megkerülik a Biztonsági Tanácsot, mint az ENSZ úgynevezett közép-keleti rendkívüli fegyveres erőinek felállításakor történt, az ENSZ kongói fegyveres erőinek felhasználása esetében. Nem szükséges emlékeztetni arra — mutat rá Hruscsov —, kit terhel a felelősség azért, hogy ezeken a területeken olyan konfliktusok támadtak, amelyek veszélybe sodorták az általános békét, annyi bajt és szenvedést okoztak az egyiptomi és a kongói népnek. — Nekik kell tehát viselniük az egész anyagi felelősséget az ENSZ közép-keleti, kongói és jemeni műveleteivel kapcsolatban — írja Nyikita Hruscsov. — Ez az álláspont megfelel nemcsak az ENSZ alapokmányában foglalt elveknek, hanem az igazságosság követelményeinek is. — Aki azt akarja, hogy az agresszorok és a gyarmatosítók cselekedeteinek következményeiért a békeszerető államok fizessenek — hangsúlyozza a szovjet kormányfő —, lényegében elősegíti az agressziót, segíti a gyarmati politikát és a más népek belügyeibe való beavatkozást. Azon kell lenni, hogy ne legyen kedve senkinek megsérteni a népek békéjét és nyugalmát. Hruscsov hangsúlyozza: „A Szovjetunió azt kívánja, hogy az ENSZ becsülettel teljesítse feladatát a béke védelmében." Hozzáfűzi azonban: „Eddig is harcoltunk, s továbbra is harcolni fogunk minden olyan kísérlet ellen, amelynek célja az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevét és zászlaját a világ- szervezet alapokmányától teljesen idegen célokra felhasználni.” padokra le is szerettek volna ülni. Amikor aztán a felvilágosult fehér hatóság rendőri segédlettel megtámadta és véresre verte őket, ezt nem fogadták kellő lelkesedéssel, és ami a legérthetetlenebb, az a 60—70 néger, akiket börtönbe zártak, még ezt a humanitárius akciót sem köszöntötte örömujjongással. Nem Is beszélve arról, hogy amikor New Yorkban a rendőrség vérebeket uszított a színes bőrű lakosságra, közülük egyesek védekezni próbáltak, ahelyett, hogy barátílag megsimogatták volna a derék állatokat. De azért Eilender és a többiek pénzt és fáradságot nem sajnálva mindent megtesznek a négerekért. Ok igazán nem tehetnek róla, hogy a háládatlan, elmaradott színes bőrűek kutyáoa se veszik a vérebeket. S. E. Lehet, hogy Eilender szenátor úr, sok nehéz problémát oldott már meg a politikában, de legújabb megnyilatkozása, amit nyilván hosszan töprengés után fogalmazott meg, üti az összes rekordokat. Az amerikai törvényhozó testület e kiváló tagja ugyanis leszögezte: „A négereknek óriási lehetőségeik vannak az Egyesült Államokban. Egyszerűen csak arról van szó. hogy a színes bőrű lakosság nem használja ki kellőképpen a ragyogó sanszokat.” Nos, ezzel aztán egy csapásra minden megoldódott. Mert mi is történt csak a legutóbbi riapokban Amerikában? Baltimore városában például egy parkban egyes négerek nyilván egyéni érdekeik teljes félremagyarázásával sétálni akartak. Sőt, akadtak olyan elvetemült személyek is, főleg az idősebbek és a nők között, akik a
