Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-20 / 168. szám
A/ M ADVA«. SZÓ C'AUISTA MWfOKÁSPAfeT BÄCS -KVSKáőM M6GVEI LAPJA Nagy tartalék (N. O.) Néhány nappal ezelőtt szovjet pedagógusokkal beszélgettünk, s egészen véletlenül a társadalmi munkára terelődött a szó. Egy kujbi- sevi tanárnő elmondta, hogy ő minden szombaton délután — városa többi lakóival egyetemben — fizikai munkára indul. Ez nála már életszükségletté vált, mert az egész heti szellemi tevékenység után el seih tudná képzelni, hogy izmait felfrissítő munkát ne végezzen. Természetesen nemcsak ez a fő ok, ami miatt szombatonként a város lakossága órákon át társadalmi munkával foglalkozik, hanem az, hogy nagyon szeretik városukat. Érdeklődéssel hallgattuk a szovjet pedagógusnő szavait, mert ugyan nálunk sem ismeretlen a társadalmi munka fogalma — sőt vannak is rá nagyszerű példák —, de még nem ilyen magától értetődően, rendszeresen és szervezetten foglalkoznak vele az emberek. Megyénkben az elmúlt években állandóan növekvő irányzatot mutatott a társadalmi munka értéke. Városaink' és községeink fejlesztése során 1961-ben 13 millió, tavaly 20 millió forintot jelentett a lakosság ilyen irányú tevékeny-, sége, s az idei tervek 21 millió forint értékű társadalmi munkával számolnak. Igen örvendetes jelenség ez. Helyes az is, hogy több helyen számon tartják és kellő elismerésben is részesítik a legjobb társadalmi munkásokat. Kiskőrösön például — ahol a vízmű építésén a múlt hónapban is 190 ezer forint értékű önkéntes munkát végzett a lakosság — a legjobb társadalmi munkásnak a község díszpolgára címet adományozta. Rajta kívül a legjobbak okleveleket kapnak és különböző módon részesítik őket megbecsülésben. Mindemellett vannak még bőven módszerbeli hibák, amelyek gátolják a társadalmi munka becsületének megteremtését. Nem egy helyen például a létesítményt kivitelező vállalat zárkózik el a lakosság segítségétől, s a tanács túl könnyen belenyugszik ebbe, pedig ezáltal csökkenthetnék a községfejlesztési alap pénzügyi kiadásait és a megtakarított összegeken újabb létesítményeket építhetnének. Előfordul az is, hogy maguk a tanácsvezetők választják a kényelmesebb megoldást, és inkább napszámosokkal végeztetik el a munkát. Még az említetteknél is károsabb, amikor adminisztratív módszerekkel igyekeznek társadalmi munkát szervezni. Nem a tanácstagok és választóik bensőséges emberi kapcsolataira támaszkodnak, hanem hivatalos hangú idézőket küldenek ki. hogy ekkor és ekkor, itt és itt jelenjen meg ásóval, lapáttal. Megyénk egyik városában több utca kövezésére társadalmi munkát szerveztek. Amikor a lakosság összegyűlt, hogy megbeszéljék a teendőket, egy hivatali kiküldött közölte velük — ezt az utcát csak akkor kövezik, ha ennyi és ennyi pénzt is összegyűjtenek a kiadásokra. — Az utcabeliek fel voltak háborodva, azt mondták: ők fizetik a községfejlesztést, szívesen elvégzik a felajánlott társadalmi munkát is, újabb anyagi áldozatról azonban nem volt szó. Az ilyen esetek semmi esetre sem növelik a társadalmi munka becsületét. Ötéves tervünki félidejénél tartunk és ez a községfejlesztésre is vonatkozik. Az élő, eleven — tömegek igényeit állandóan figyelemmel kísérő — társadalmi összefogást szervező munkától függ, hogy a tervidőszak végére még több új létesítménnyel gyarapodjanak, s még szebbek legyenek városaink, községeink, mint ahogyan tanácsaink a lakossággal közösen azt annak idején eltervezték; j Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés Moszkvában Világ profét árjai, egyesül [ételt! Ara 60 fillér 1963. JÚLIUS 20, SZOMBAT nyai. Hruscsov utalt arra — miután a szovjet és a magyar nép internacionalista történelmi kapcsolatait említette, hogy a magyar dolgozóknak a szocialista építésben elért sikerei a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága 'marxista—leninista politikájának eredményei. Mindez — mondotta Hruscsov — azért vált lehetővé, mert határozottan és eredményesen felszámolták a személyi kultusz időszakának káros következményeit, s a pórt, az ország életében helyreállították a lenini normákat. Méltatta az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségét, mint olyan kongresszusnak, melyhez az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának új szakasza is fűződik. Az SZKP XX. kongresszusán különös érővel hangsúlyozták — mondotta Hruscsov, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala. Pártunk — mondotta — a nemzetközi erőviszonyok mélyreható elemzése alapján azt az óriási jelentőségű következtetést vonta le. hogy a jelenlegi viszonyok között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, s azt el lehet, el is kell hárítani. A kommunisták, a szocialista országok népei következetesen és állhatatosan védelmezik a békét. Sem a szocializmus, sem a kommunizmus építéséhez, sem a vi- lágforradalom meggyorsításához nincs szükség világháborúra. — Lenin már 1918-ban ..Különös és szörnyűséges”- című cikkében a „baloldali kommunistákat” bírálva ezt írja: „Talán úgy vélik a szerzők, hogy a nemzetközi forradalom érdekei megtiltanak bármiféle békét az imperialistákkal? Az ilyen nézetek szerint az imperialista hatalmak közé beékelt szocialista köztársaság nem köthetne semmiféle gazdasági szerződést, nem létezhetne, ha csak el nem repülne a Holdba. Talán úgy vélik a szerzők, hogy a nemzetközi forradalom érdekei a nemzetközi forradalom előrelökését követelik? Ilyen előrelökés pedig csakis a háború lehet? Semmiesetre sem a béke? Mert az a tömegekben az imperializmus „legalizásának” benyomását keltené?” A kommunisták — tette hozzá Hruscsov — a kapitalizmus teljes felszámolásáért harcolnak, azért, hogy győzedelmeskedjék a szocialista forradalom. Meggyőződésünk, hogy előbb vagy utóbb valamennyi nép egyszer s mindenkorra leszámol ezzel az elavuló rendszerrel. De a szocializmus győzelmének kérdését mindenegyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkás- osztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főleg nem a termonukleáris világháború kirobbantása útján oldódik meg ez a kérdés, fFolytatás a 2. oldalon) XVIII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM Pénteken a Kreml kongresszusi palotájában hatezer résztvevővel magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak a Szovjetunióban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A megjelentek nagy tapssal köszöntötték a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, akik Nyikita Hruscsov és az SZKP más vezetőinek kíséretében jelentek meg az elnöki emelvényen. Az üdvözlések után felszólalt Borisz Polevoj író és Nyina Morozova, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője. Nyikita Hruscsov beszéde Ezután Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke mondott nagy beszédet. Első szavaiban melegen üdvözölte a Magyar .Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, közvetlen szavakkal emlékezett vissza a szocialista Magyarország vezetőinek Szovjetunióban tett két testvéri és baráti látogatására, valamint a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének magyarországi látogatására. Méltatta a magyar nép nagy sikereit a fejlődésben, és hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt hatalmas szervező és’ politikai névelőmunkája biztosította a magyar népi tömegek töretlen egységét. A magyar munkásság, parasztság és értelmiség — mondotta Hruscsov — szorosan tömörült pártja köré, es a legaktívabban részt vesz a szocialista építésben. Az elmúlt években megnőtt a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, megszilárdult külpolitikai helyzete és a világproblémák megoldására gyakorolt hatása — tette hozzá Nyikita Hruscsov. A továbbiakban a szovjet és a magyar népet, pártjainkat ösz- szekötő testvéri, baráti kapcsolatokról emlékezett meg. Méltatta a magyar internacionalisták érdemeit. Hangsúlyozta, — hogy a marxisták—leninisták számára a népek barátsága rendkívül gazdag tartalmú, konkrét fogalom, s e barátság forrásai a szovjet és a magyar nép dicső forradalmi hasyomáKorszerűsítik a kecskeméti 91 .tY>pál,vaud vart Nagyarányú korszerűsítési munkálatok folynak Kecskeméten a vasútállomáson. Kicserélik a sok év óta használatban levő és elavult kitérőket. Úgynevezett Dominó-rendszerű biztosító berendezést építenek, amely száz százalékban biztonságossá teszi a pályaudvar kocsiforgalmát, automatikus kapcsolórendszer mozgatja majd a váltókat a forgalmi szolgálattevő irányítása szerint, aki az ugyancsak újonnan épülő kapcsolóházban egy táblán fogja látni a vágányok terheltségét. 1. kép. Az ország különböző részein dolgozott már az a pályamun- kásbrigád, amelyenek tagjai a 45 tonnás cmelőképességű hatalmas daru segítségével meglepő gyorsasággal cserélik ki a régi, elkopott kitérőket. 2. kép. A munka „tudományos” részét Nagy József fiatal vasút- mérnök végzi, akinek a dédapja még pályaőr volt. A családban hagyományos foglalkozásnak számít a vasúti munka. A fiatalember 1961-ben végezte az egyetemet, s azóta sok sínpárt „betájolt”, amelyeken már dübörögnek a gyümölccsel, gépekkel megpakolt szerelvények, s boldog üdülőkkel iramlanak a vasparipák a Balaton felé. 3. kép. A pályamunkások két nemzedéke.
