Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-19 / 167. szám
1903. július 19, péntek S. oldal 4 II pártirodalom az eszmei offenzíva fegyvere A Kossuth Kiadó munkája megyénkben A „jövőpárti” költő A 70 éves Majakovszkijról Milyen furcsa félreértések származhatnak abból, ha egy helyes törekvés magyarázatával adósak maradunk! — Könyvkiadásunk egészében véve sem kizárólag üzleti vállalkozás — a kereskedelmi szempontok soha nem szoríthatják nálunk háttérbe a művelődéspolitikai célokat —, de még kevésbé az a Kossuth Kiadó, a pártfolyóiratok, politikai tananyagok és ideológiai művek kiadójának tevékenysége. A vállalat felállításával egységes gondozásba kerültek a különféle pártkiadványok, azok, amelyek szigorúan tudományos, vagy tájékoztató jellegű, vagy színesebb eszközökkel élő, oldottabb formájú eszközei a világnézeti nevelésnek. A Kossuth Kiadó nem is törekedett az üzleti szempontok érvényesítésére. Megjelenésük után minden pártszervezethez rendszeresen elküldte kiadványait. A pártirodalom-terj esztek címére időről időre megérkeztek a csomagok megrendelés nélkül is, tetszésükre bízva a terjesztést, vagy a megmaradt példányok visszaküldését mindenféle fizetéssel kapcsolatos zaklatás nélkül. A kiadó megyei kirendeltsége ugyan pontos nyilvántartást vezetett a küldeményekről, de türelmesen várta a befizetéseket, vagy a „visszárut”. Hónapszám gyűltek néhol a csomagok, s az érintettek a türelmes magatartást félreértették. Azt hitték, hogy afféle üzleti fogás ez a tapintat, s ha a kiadó se pénzt, se visszaküldött anyagot nem kap. végül felhagy majd a további kísérletezéssel. így azonban nemcsak anyagi károk származtak az elfektetett kiadványokból. A súlyosabb hiba az volt, hogy a Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle, a Béke és Szocializmus nem jutott el a párttagokhoz, a vezetőkhöz, — azokhoz, akiknek pedig mindennapi munkájukban, az agitá- cióban és a tájékozódásban mindenképpen szükségük lett volna rájuk. Ezért határozott úgy a megyei pártbizottság tavaly júniusban, hogy a pártirodalom terjesztésében az eddiginél sokkal körültekintőbb és szigorúbb módon járjon el ezentúl a Kossuth Kiadó megyei kirendeltsége, s vegye igénybe a járási pártbizottságok segítségét az alapszervezeti propagandafelelősök meggyőzésében. A határozat intézkedett az előfizetéses terjesztés arányainak növeléséről és a példányszám felemeléséről. Bebizonyosodott, hogy a pártfolyóiratok eljuttatása a párttagokhoz nem nehéz feladat ott, ahol nem kereskedelmi vállalkozásnak, hanem politikai feladatnak tekintik. A kecskeméti járásban összesen 400 előfizetőt terveztek erre az évre —, s az alapszervezetekben 757-en fizettek elő a négy folyóirat valamelyikére! A járási pártbizottság ágit. prop. osztálya igen komolyan vette a határozatból származó feladatait. Valamennyi alapszervezeti propagandafelelőssel külön beszéltek, elmondották, hogy miért van szükség a pártfolyóiratokra, hogyan hasznosíthatók a mindennapi munkában, menynyire segítik az alapszervezetet, s a községi pártbizottságot, pártvezetőséget a feladatok végrehajtásában. Leíratok, utasítások helyett a meggyőzés eszközéhez folyamadtak, s anélkül, hogy erőltetni kellett volna, túlteljesítették a tervet. Később túlteljesítette tervét a kiskun- halasi járási, városi pártbizottság és Kiskőrösön is eredményesen láttak hozzá az előfizetők gyűjtéséhez. A többi járásban azonban a pártbizottságok kevésbé vették kornolyan a figyelmeztetést, csupán adminisztratív módszerekkel pedig nem érhettek célt. A Kossuth Kiadó a folyóiratok terjesztése mellett nagy gondot fordít a pártoktatásban résztvevők tankönyvvel, tananyaggal való ellátására, s az egyéb ideológiai művek terjesztésére, propagálására. Tavaly összesen közel 700 ezer forint értékű politikai kiadvány kelt el megyénkben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártkiadványok iránt a pártonkívüliek is igen élénken érdeklődnek. Lenin összes műveinek gyűjteményes kiadására nagy számban fizettek elő az elmúlt hetekben pártonkívüliek. Egyes helyeken többen, mint a párttagok. Egyedül Solton 34 előfizető jelentkezett. A megye 17 községében a tél folyamán kísérletképpen megrendezték a politikai könyvek hetét. Igen nagy sikerrel. Meglepően jó eredménnyel zárultak ezek a hetek, bizonyítva, hogy a politikai művek szélesebb körű terjesztésének a parasztság körében, falun is van talaja. Különösen Garán, Kunszent- miklóson, Jánoshalmán, Solt- vadkerten és Hajóson volt tapasztalható nagy érdeklődés. Jobb szervezéssel, meggyőzéssel, s az érdeklődést felkeltő módszerekkel —, tehát a propagandafelelősök lelkiismeretes munkájával még további fejlődés érhető el. Ha a terjesztéssel megbízottak nem üzlet- szerzésnek — hanem pártfeladatnak tekintik a politikai művek eljuttatását a párttagokhoz és az érdeklődő pártonkívüliek- hez, avval nem szűkén véve a Kossuth Kiadó érdekeit szolgálják, hanem a párt ügyét. A politikai irodalom terjesztése fontos része a VIII. kongresszus határozatai megvalósításának, a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának. M. L. FUIICS4... Bizony az. Hogy a két kecskeméti — no meg jó néhány vidéki — mozi előcsarnokában a gyanútlan mozilátogató dülöngélő részegekkel találkozik. Mi ez? Kocsma? Vagy valóban filmszínház? — döbben meg a jobb érzésű és helyi ügyekben még tájékozatlan dolgozó. A kettő együtt. Mivelhogy a büfében szeszes ital korlátlan mennyiségben kapható!. . . • így aztán előfordul — még hozzá milyen sűrűn —, hogy a „kultúr szőni j át” csillapítani vágyó családapa azzal az ürüggyel távozik hazulról, hogy ő most moziba megy — ami igaz is —, csak éppen megreked a büfé előtt, s film helyett marad a féldecinél. Amilyen rossz magyar filmeket játszanak manapság, könnyen ráfoghatja otthon, hogy bánatában itta le magát... De félre a tréfával. A mozi maradjon meg mozinak, oda szórakozni, okulni, ne pedig inni járjanak az emberek. Reméljük, hogy az illetékes szervek is megértik ezt és intézkednek. Sürgősen ... A NAGY KÖLTŐKET gyakran éri el az a végzet, hogy szobrot faragnak róluk, amely bármilyen művészien megformált, mégis üres szemgödör helyettesíti azt az ösztönzően eleven tekintetét, amely verseikből sugárzik felénk. Ez történt — egy ideig — Majakovszkijjal is. Szavalták verseit, de csak néhányat közülük és azt sem értették meg úgy, ahogy azt a költő — a jövőpárti — akarta. Aki Majakovszkijból csak a nagy lendületű, forradalmi dübörgést látja az úgyanúgy leszűkíti őt, mint aki semmi másról nem akar tudni, mint furcsa, sajátosan gyengéd szerelmi lírájáról. Az Októberi Forradalom, az új világot építő 150 milliós szovjet nép elmúlhatatlan dicsőségét zengő Majakovszkij nem választható el attól, aki — már túl a harmincadik éven — szinte kamaszos hévvel ostromolja „szép, barna, epedő szemű” Liljája szerelmét. A már szinte gyermekként egy bolsevik illegális csoport munkájában küzdő költő egész életében kétfrontos harcot vívott. KÜZDÖTT a filiszteri szemlélet ellen, amely belenyugszik az igazságtalanságokba, s húzódozik mindentől, ami új. És küzdött az újnak olyan értelmezése ellen, amely a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönmásvilágon. Ha a pokolba, akkor még eleget ücsöröghetünk a sötétben. Senki nem mondott ellent. Queltch bekapcsolta a villanyt és figyelmesen méregetni kezdte a falat, amelyből a radioaktív víz szivárgott. Nézze csak meg, profesz- szor úr — fordult Medowshoz — azt hiszem, erősebben szivárog. Mennyi becsurgott már! Ügy látszik, a bombázás után a repedés kiszélesedett... — Könnyen lehetséges — felelte közömbösen a professzor. — Előbb-utóbb utolér bennünket és akkor sugárbetegséget kapunk? — Reméljük, hogy addigra megmentenek minket — szólalt meg a professzor kelletlenül, hogy valamelyest is megnyugtassa a rádiótechnikust, aki iránt egyre nagyobb rokonszen- vet érzett. Ám Queltch, mintha nem hallotta volna a szavait, folytatta a magáét: — Azt mondják, hogy az borzalmas. Pokoli hányással kezdődik. Majd hullani kezd a haj és hámlani a bőr, mint a májas hurka héja Br-r!... Aztán? Eltűnnek a fehér vérsejtek, ugye? — Queltch! — ordította el magát Hazard és pisztolya után kapkodott. — Ha rögtön el nem hallgat, keresztüllövöm azt a tökkelütött fejét! — Csak megköszönöm magának — nevetett fel Queltch. — Akár máris. Queltch azonban többé meg sem mukkant. Némán végighe- veredett asztalán, betakarózott vízhatlan köpenyével és elcsendesedett. De most Hazard és Old kezdjett sugdolózni egymással. — Szerintem azért robbantották fel a sziklánkat, hogy leseperjék róla a radioaktív réteget — dörmögte Eddy. — Mit gondol, sir? — Egyelőre azonban úgy látszik, csak az antennánkat seperték le — szólalt meg Hazard komoran. — Természetesen kárt okozhattak az antennában is. Hisz a szikla csúcsán állt... — Miért volt akkor csak egy robbanás? Ha meg elegendő volt egy is, miért nem kopog senki sem kriptánk ajtaján? — Talán úgy vélték, hogy a robbanás veszélyes, és most más módszereket keresnek. Hát itt hagyhatják önt ebben a helyzetben? Hisz nem akárkicsoda. Maholnap hadügyminiszter-helyettessé nevezik ki Ranshall helyére... Úgy hallottam, hogy ez már eldöntött dolog. Ransha'l már régóta vörös parfőmtöl bűzlik. Eddy Óidban csupán az a tudat tartotta a reményt a megmenekülésre, hogy Hazard tábornokot, a hadügyminiszterhelyettes jelöltet nem hagyják cserben. Még csak gondolni sem mert arra, hogy a nagy főnökség képes volna feláldozni egy olyan személyt, mint Hazard. Hazard tábornok viszont, aki Eddy Óidnál jobban ismerte a nagy főnökséget, igencsak kételkedett abban, hogy csupán ez az egyetlen indíték késztetné a nagy főnökséget az ő megmentésére. A kongresszusi tagok között valóban vannak olyan emberek, akik mindent megtesznek, hogy ő elfoglalhassa a hadügyminiszter-helyettesi széket. És a hadügyminisztériumban? Van ott épp elég jelölt nélküle is erre az állásra. Hozzá még Hazardnak ellenségei is akadnak. Meg Dixon tengernaggyal sincsen olyan nagyon jó viszonyban ... Medows professzor ezalatt felháborodással gondolt a ma- cedónium bomba „hirtelen” kipróbálására. Szinté nem is kételkedett abban, hogy sok bajt okozott, amelyeknek következményeit még csak sejteni sem lehet. Most persze mindent megtesznek; hogy leplezzék a katasztrófát, illetve legalábbis csökkentsék nagyságát. Könyvyen lehetséges azonban, hogy a Szent Patrick sziget most hosszú ideig fogja mérgezni radioaktív anyagokkal a légkört, még hozzá jelentős területen. Nos, és az a néhány tudós, táljemok és tiszt, akik elpusztultak? Ugyan, hisz ez végeredményben semmiség ahhoz a politikai kudarchoz képest, amely most az egész nyugati tömböt éri. Képzeljük csak el, micsoda ütőkártyát kapnak a kezükbe a magfegyver eltiltásának hívei! Törődhetnek ilyen botrány közepette holmi tábornokokkal, akikből békés viszonyek között amúgy is szemmel láthatóan túltermelés van! Queltch, aki úgy látszik, még az ilyen drámai helyzetben is el tudott aludni, ismét a professzorhoz fordult és alig hallhatóan így szólt: — Nem tudom, mit adnék most, ha csak fél szemmel láthatnék egy darabka kék eget. De hisz ez nevetséges dolog, ugye? Nem ez a vágy. hanem az, hogy nincs már mit adni érte..; Aztán felsóhajtott és hozzátette, de már más. rideg hangon: — De az atomdühöngők számára ez nagyszerű tudomány. Persze maguk, tudósok számára is... Hiszen maguk szédítették őket a szuperbom- bákkal. Lám ezért is kísérleteznek olyan lázas sietséggel... Medows hallgatott és Queltch- nek úgy tűnt, hogy az öreg megsértődött. Pedig hát ő nem akarta megbántani. — Tetszett neki a professzor, rendes, becsületes embernek látszott. — Én nem személy szerint önre céloztam — szólalt meg ismét Queltch, s hangja észrevehetően meglágyult. Általában a tudósainkról beszéltem ... Nem tudták volna, hogy a „Big Joe” nem is olyan „tiszta” bomba? — Nekem nem volt tudomásom róla. Sam. higgye el... Medows professzor lelkiismerete valóban tiszta volt, mivel előtte is csak most lett teljesen világos, hogv miért hívták meg a „Big Joe” kipróbálásához. (Folytatjuk.) tené. Senki sem ábrázolta olyan maró élességgel, mint 6 Amerika „koronázatlan királyait", a dollármilliók urait, azokat, akik a „nagy megoldásra”, a kommunizmusra acsarkodtak. De nem ismert kíméletet a bürokraták ellen sem, akik „forradalmi mezben” és a „marxizmust osür- ve-csavarva’' kompromittálták a nép előtt a nép igazságát. A GŐZFÜRDŐ Diadalszkij elvtársában a forradalom egy élősdijét, a beképzelt és korlátolt kiskirályt személyesítette meg. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz éveiben háttérbe szorult a szatirikus Majakovszkij, aki a maga művészi zsenialitásában már csírájában meglátott később veszedelmessé vájt, a szovjet rendszer lényegétől idegen jelenségeket. Mi az, ami miatt oly igazán nagy Majakovszkij költészete, ami oly testvéri és elvtársi közelségbe hozza őt a mi József Attilánkhoz, s ami miatt a ma- j gyár olvasóközönség újra, meg újra igényli verseit? Az, hogy jövőpárti volt, s ennek minden művészi, politikai és emberi konzekvenciáját vállalta. Viktor Sklovszkij. a mai szovjet irodalomtudomány egyik nesztora, — a költő személyes jó barátja — találóan állapította meg, hogy „Majakovszkij már akkor a megvalósult forradalom álláspontjáról szemlélte a világot és benne önmagát is, amikor a proletárforradalom még csak az ajtón kopogtatott. „És már akkor írt a bolygóközi repülésről, amikor még az autó is ritkaságszámba ment... NEM LEHETETLEN, hogyha megérhette volna korunkat. így szólt volna: „No lám, azok az egyszerű Ivánok akiknek lendületét én gyakran túl lassúnak találtam, végül is olyan járműveket szerkesztettek, amelyek lepipálták képzeletem hasonló alkotásait. Néha türelmesebb, bölcsebb lehettem volna irányukban !...” Lehet, hogv ezt mondta volna ha élne, de bizonyos. hogy máig sem halt volna ki belőle az az alkotó, szent türelmetlenség, amely nélkül a bölcs türelem nem sokat ér. A költő, aki élesen és bátran küzdött a marxizmus vulgari- zálása, a dogmatikus betűrágás ellen, aki arra intett, hogy a „marxizmus fegyver, a tüzelés módszere: ügyesen használd, okosan élj vele”, valóságos megtestesítője a józan ésszel nem szembenálló, hanem azzal a legteljesebb összhangban levő ' pozitív, forradalmi szenvedélynek. ő, a nagy néptribun, azt hirdette, hogy vállalni kell olyan gondolatokat és érzelmeket is, amelyek egyelőre nem tetszenek azoknak sem. akiknek érdekeit szolgálják. A költőnek nem hangulatokat kell szolgálni, a költőnek elől kell járni, de azon az úton. amely felé a történelem vezeti a népet. Ez a hetven esztendeje született Vlagyimir Majakovszkij évszázadokra érvényes költői hitvallása. Antal Gábor „Szűrővizsgálat" a méhesekben Az idén kedvezett az időjárás megyénk méhészkedőinek: a vándoroltatott méhcsaládok bőségesen raktároztak. Gyakori volt és jól sikerült a Hasítás is: az elmúlt évihez képest mintegy ötödrészével növekedett a méhállomány. Jelenleg már 40 ezer családra becsülik a termelőszövetkezetek és a szakcsoportok méhállományát. A méhek még javában hordanak, de a méhészek már készülnek az átteleltetésre. Méheseikben „szűrővizsgálatokat” is tartanak, amelynek során állatorvosok irányításával 160 „egészségőr” vizsgálja meg a méhcsaládokat, hogy a nyáron nem terjedt-e el közöttük valamilyen fertőző betegség.
