Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos méretű szolidaritási akció a spanyol nép támogatására A Szakszervezeti Világszövet­­vetség felhívására a világszerte széles tömegekre kiterjedő ak­ciókat indítanak ezekben a na­pokban a szervezett dolgozók a demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért küzdő spanypl nép támogatására. Ha­zánkban a szolidaritási akció szervezésére, irányítására, létre­jött a „Szolidaritási Bizottság a Spanyol Népért”, amelyben a társadalom különböző rétegei­nek képviselői foglalnak helyet. A magyar szolidaritási bi­zottság teljes erővel munkához látott. A hazai események beve­zetője lesz az építők székházá­ban a június 14-i nagygyűlés. A nagygyűlésen a bizottság fel­hívást bocsát ki országos gyűj­tés megindítására a Franco­­rendszer börtöneiben sínylődő politikai foglyok, a sztrájkok­ban való részvétel miatt üldö­zöttek és hozzátartozóik segé­lyezésére. A szakszervezetek, a megyei és az üzemi, vállalati szakszervezeti szervek a nagy­gyűlést követően — június 15-én és 17-én — röpgyűléseket szer­veznek a munkahelyeken. A szolidaritási bizottság 1—2—3 forintos címletű bélyegeket bo­csát ki, továbbá csekkszámlát nyit. A szakszervezetek a helyi lehetőségeknek megfelelően kul­turális estek, előadások, film­vetítések rendezésével is előse­gítik a szolidaritási akció sike­rét. Bőséges áruválaszték, a tavalyinál olcsóbb árak a kecskeméti piacon Kedd, reggel hét óra. A gye­rekek a napközibe, a férj mun­kahelyére indul. Azaz előbb még a család testületileg meg­reggelizik a sarki tejcsárdában. Velük indul a mama is, de a piachoz vezető mellékutcánál megáll: — Ti csak menjetek nyugod­tan, én előbb körülnézek egy kis vacsorára való után — és sietve elindul a piac felé. Hetente ismétlődő jelenet ez az egyik utcabeli szomszédcsa­lád életében. Ezúttal azonban Aratásra készen A határban lassan már sző­­külő kalászoknak a szélben halkan zizzenő sóhaja arról árulkodik, hogy a gyorsan il­lanó hetek csakhamar elhoz­zák a reggelt, amikor a pen­­dülö kaszák, a méltóságtelje­sen zúgó gépek fürge vágóké­sei az érett gabonák szárába harapnak. Közeleg az aratás és a betakarítás ideje. Ké­peink a megye egyik gépállo­másának erre az időszakra való felkészüléséről tanúskod­nak. • Valamennyi kombájnt, ara­tó- és cséplőgépet szakszerűen kijavítottak a Kiskunfélegy­házi Gépállomáson, hogy a nyári munkák megkezdésekor nyomban „bevetésre” kerül­hessenek. öt körzeti és 25 mű­helyszerelő vett részt a javí­tásban, köztük Dénes László, aki — mint jobb oldali ké­pünkön látható — az egyik SZK—3-as kombájn láncszer­kezetét vizsgálja. Bal oldali képünkön: Tíz új SZK—3 és SZK—4 szovjet kombájnnal is gyara­podott ebben az évben a gép­állomás. Szükséges a géppark bővítése, hiszen a körzetükhöz tartozó csaknem valamennyi termelőszövetkezet igénybe ve­szi munkájukat az aratás és a betakarítás során. A gépve­zetők 28 000 normálholdnyi munkát végeznek majd el, sőt a várható pótszerződések meg­kötése után még ennél is töb­bet. Élénk munka folyik a gé­peken, amelyeket a szerelők végleg üzemkész állapotba hoznak. A kép előterében pe­dig Váradi Antal, a gépállo­más igazgatója. Farkas Tibor műszaki vezető és Mészáros Sándor műhelyvezető beszélik meg a gépek menetirány-ter­vét. (Pásztor Zoltán felvételei) nem sietek el kurta fejbólin­­tással a kétcsaládos fiatalasz­­szony mellett, hanem társául szegődöm az alig egy órás piaci bevásárló körútra. Fokozatos árcsökkenés — Előbb a kofáknál nézzünk szét — ajánlja otthonosan —, különben az ember könnyen becsapódhat az őstermelői árak­kal... Gyakran előfordult ve­lem, hogy csúnyábbat drágáb­bért vettem az őstermelőtől, mint amennyiért a kofáktól vá­sárolhattam volna... Vele .tartok, bár nem könnyű a közlekedés az „összeszűkült” sátorsorok között. De a tolon­gásért kárpótol a látvány: ha­talmas kosarakban garmadával áll a fejes saláta, újkrump'.i, zöldborsó, piszke, sóska, ká­poszta, karaláb..., a gyümölcsö­söknél pedig a nagy szemű cse­resznye, s újdonságul hét forin­tért az első nagy szemű meggy. Ami a zöldség- és gyümölcs­­félét illeti — máris látható, hogy a mai nap nem lesz gond a vacsorafőzés! Különösen azért, mert az árak miatt is elég kor­látlanul válogathat az ember. A csaknem ökölnyi újburgonya kilója 4,20—4,50, a piszke ki­lója 5, a zöldborsó pedig 4— 4,50 forint kilónként. Sokkal olcsóbb, mint tavaly ilyenkor, pedig a hosszú tél miatt az idén volt egy sereg aggodalmunk. De sétáljunk tovább, nézzük meg mit találunk és főképp mennyiért az őstermelőknél? A figyelmeztetés bizony nem volt hiábavaló, mert ők az ap­róbb szemű burgonyáért is el­kérik a 4,50-et, 10—20 fillérrel drágábban adják a zöldség és a saláta csomóját, illetve fejét. S míg az alig néhány napja és csak kis mennyiségben megje­lent zöldbabot a kofák 11 fo­rintért, az őstermelők 12—1& forintért kínálják kilónként. A gyümölcspiacon öt forintért apró meggyet találunk (múlt hét péntekjén még nyolc forint volt kilója — tehát rohamosan esik az ára!). De tapasztalható ez az árcsökkenés — ha nem is egyenlő mértékben — szinte valamenmyi piacra került .zöld­ség- és gyümölcsfélénél, a föl­dieper kivételével, amely még most is minőségétől függően 13—17 forint körül ingadozik. Szövetkezeti standok A szomszédasszony az óráját nézi. Háromnegyed nyolc felé közeleg. Visszasiet a kofákhoz, megvesz egy kiló borsót és egy kiló meggyet, egy csomó hagy­mát, egy zöldpaprikát — s fizet érte 12,90-et. Ha ehhez még egy tojás árát, lisztet, zsírt szá­mítunk — niert borsópörkölt készül galuskával, s utána gyü­mölcs lesz —, a négy személy részére a vacsora 16,50 forintba kerül... Én még nézelődöm egy ideig, s felfedezem, hogy olcsóbb zöld­borsót is vásárolhatott volna szomszédasszonyom. A város­földi Dózsa Tsz-közi standján 2,60 Ft-ért mérték kilóját, a földszöv. zöldségboltjában pe­dig 1,10 helyett 1 forint volt a zöldpaprika... Érdemes tehát körülnézni jobban, a tsz-ek standjain, s a MÉK piaci üz­letében is! A városföldi Dózsa egyébként már főzőtököt is ho­zott, kilónként 3,60-ért. Ha azt számítjuk, hogy ebből ez az idén a piacon az első szállít­mány — igazán elégedettek le­hetünk az árával. A kelkáposzta a pénteki 3,50-el szemben ma már 2 forintért, a karaláb cso­mója két forint helyett 1,80 fo­rintért kelt. A napi felhozatal Gazdag és bőséges a válasz­ték mindenből — pedig mint később a piackezelőségen meg­tudom: nem túl szerencsés na­pot fogtam ki. A pénteki fel­hozatal mindig nagyobb, az árak is kedvezőbben alakulnak — s a keddi a legcsendesebb nap. Azért, mint az összegezés­ből kiderült, ezen a napon is 4300 kiló' új burgonyát, 2600 csomó sárgarépát, csaknem ugyanennyi gyökeret, 905 cso­mó zöldhagymát, 8770 fej salá­tát, 6800 zöldpaprikát, 2745 kiló zöldborsót, 4475 kiló cseresz­nyét, 690 kiló földiepret, 330 kiló apró meggyet, 4150 tojást hoztak fel többek között a pi­acra. Egyedül a baromfi — rántanivaló csirke, tyúk — fel­hozatala volt nagyon alacsony... Együttesen 155 pár. Kevés baromfi De míg a szövetkezetek a zöldségfélével messzebbről is idejönnek — az egyik tömör­kényi közös gazdaság 400 cso­mó karalábbal, 600 kilónyi karfiollal, 640 kiló kelkáposz­tával, és 100 kilónyi fejes ká­posztával jelentkezett ezen a „csendes” piaci napon, a fél­egyházi Vörös Csillag Tsz pe­dig 1000 kiló borsót és 700 cso­mó karalábét hozott — addig a baromfifelhozatallal még a közeli tsz-ek sem nagyon je­leskednek. No, talán majd ké­sőbb, hiszen a kecskeméti Pe­tőfi Tsz-nek még csak a múlt héten nyílt meg itt az eláru­sító standja, s rövid idő óta be­kapcsolódott a kecskeméti piaci ellátásba a tiszakécskei Üj Élei Tsz is. Az pedig, hogy mind több kecskeméti és környékbeli közös gazdaság jelentkezik rendszeresen eladóként a kecs­keméti piacon — feltétlenül jó jelnek tekinthető. Nemcsak a kínálatban jelent előnyt, de az árak megfelelő szabályozásá­ban is. Eszik Éva

Next

/
Thumbnails
Contents