Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

Ismét a szabad életben Értékes percek Ä közelmúltban széles körű közkegyelmet gyakorolt a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, mellyel a legkülönbözőbb bűn-­­tettek elkövetőinek adta visz­­sza szabadságát. Számunkra azonban az sem közömbös, ho­gyan illeszkedtek a nemrégiben szabadultak hétköznapjaink dol­gos rendjébe. Ezért a megyei főügyészség vizsgálatot tartott elhelyezkedésük ügyében. Mi­előtt e vizsgálat során tapasz­taltakra rátérnénk érdemes né­hány levelet átlapozni. Magukra találtak H. B., volt elítélt a szabadu­lást követően az alábbiakat ír­ja: „Május 6-án kezdtem dol­gozni. Amikor munkára jelent­keztem, a munkaügyisnek át­adtam a szabaduló határozatot, s ő szívesen foglalkozott velem. Azt mondta, hogy ügyem sen­kire nem tartozik rajta és az igazgató elvtársort kívül, s más­nap jöjjek vissza. S én azóta nyugodtan dolgozom ...” Ha­sonló magáratalálást tükröz M. L.-né levele is, amelyből szin­tén érdemes idézni. „Mégis si­került (tudniillik az elhelyez­kedés). A gyár- és gépszerelő vállalatnál dolgozom, mint anyagkönyvelő. Nagyon szívé­lyesek voltak. Azt mondták őket nem érdekli, hogy mi volt, hanem az, hogy itt miként dol­gozom. A személyügyis, a párt­titkár és főkönyvelő kartársakon kívül seFiki nem tudja a történ­teket. ök pedig — és különösen a párttitkár elvtárs — sokszor felkeresnek, s bátorítanak is: ha van valami probléma, csak forduljak hozzájuk. A munká­mat a legjobb tudásom szerint igyekszem elvégezni. A vállalat pedig hozzásegít ahhoz is, hogy félbehagyott tanulmányaimat folytathassam ...” „Örömmel írtam ezt a leve­let, hogy elmondhassam: most már becsületes emberek között dolgozom és én is becsületes emberként akarok élni...” — írja többek között egy másik levélben N. S. Akikkel vitásai kell E levelekbe foglalt vallomá­sok — éppúgy mint a vizsgálat során elemzett statisztika — azt bizonyítják, hogy a szabadulok döntő többsége — élve álla­munk és társadalmi szerveink által biztosított lehetőségekkel — munkát vállalt, törekszik a becsületes életre. Előfordult, hogy ez nem sikerült azonnal, s néhányan még ma is akad­nak, akik állami és társadalmi szerveink segítségét vonakod­nak elfogadni. Részben azért mert túlzott igényeket támasz­tanak az őket foglalkoztatni kész munkahelyekkel szemben, részben pedig azért, mert abból a szemléletből indulnak ki, hogy ott őket úgysem fogadnák szívesen, mert börtönviseltek. A társadalom segítségre Mindkét állásponttal vitázni kell, illetve már vitáztak is a fent idézett levelek. Ahhoz, hogy a börtönből szabadultak a társadalomnak ismét megbe­csült, tisztelettel, elismeréssel emlegetett tagjai legyenek első­sorban dolgozni kell. Mégpedig becsületesen, lelkiismeretesen. Kecskemétiek írják Ami még szükséges a szórakozáshoz j,A múlt hétfői műkertj La­­tabár-estre több mint ötszáz vendég gyűlt össze a nyári ven­déglőben. Elgondolni is rossz volt, hogy mi történne, ha itt, több kilométeres távolságra a várostól éppen most kerekedik egy nagy felhőszakadás. Mert régi vágyunk — a fedett mű­kerti szórakozóhely építése — a tavalyi ígéretek ellenére — nemcsak hogy befejezést nem nyert, de még meg sem kezdő­dött ... Ezúttal „megúsztuk” fel­hőszakadás nélkül, de azért bosszúságra mégis volt ok: a műsor alatt az egész kerthelyi­séget — az illemhelyeket is be­leértve — teljes sötétség uralta. Poharas sört pedig már csak akkor kaptunk, amikor a mű­sor a végéhez közeledett, s min­den asztalon garmadával sora­koztak a drágább italt tartalma­zó sörösüvegek. Kisebb, de talán nem lényegtelen megjegyezni való még, hogy sem étel-italár­­jegyzékkel, sem süteménnyel nem tudtak szolgálni a népes vendégseregnek... Apróságok ezek, de nélkülük talán még jobban szórakozott volna a fél­ezres vendégsereg” — írja sorai végén id. Veszély János nyugdí­jas. Kaland a buszon Egy munkába siető édesanya kellemetlen autóbuszkalandjáról számol be: „Június 5-én reggel hét óra után szálltam fel az ál­lomásról induló helyi járatú autóbuszra hat éves kisfiámmal. Míg jegyet váltottam, őt leültet­tem, de csakhamar élénk jaj­gatásra lettem figyelmes. A gyermek combján hosszú, mély karcolás volt, amelyet az ülő­helyből kiálló, két centi széles vasdarab okozott. — Ilyesmi a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat — gon­doltam, s átültünk a sofőr mö­götti ülésre. Itt azonban újabb feljajdulás kísérte „honfoglalá­sunkat”, s a gyerek combján is­mét egy, az ülőhelyből kiálló vastag drótszál hagyott emlé­ket. — Ej, hát nem hal bele — mondhatnák sokan. De azon a buszon nap nap után rajtunk kívül is sokan utaztak és utaz­nak is, s jó néhány gyanútlan utasnak szerezhet kellemetlen­séget, károsodást az elrongáló­dott, vagy elhanyagolt busz­ülés ...” Párbeszéd a parkban Észrevételeik, megjegyzések tolmácsolására levélíróink sok­szor nagyon változatos formát találnak. A tegnapi postával érkezett egy rajz is. mely a kecskeméti Aranyhomok Szál­lót és az előtte most kialakított parkot ábrázolja. S a rajz mel­lett a következő szöveg: „Két városi ember beszélget • parkban; Az egyik: Mondd miért rakod zsebre zacskóstól a cseresznye­magot? A másik (konokul): Hazaviszem. Az egyik: Ne tréfálj! Csak nem csaptál fel műgyűjtőnek? A másik (mérgesen véget vet a vitának): Annak nem! De hul­ladékgyűjtőnek igen, mert ezen a szép téren egyetlen hulladék­ládát sem állítottak fel...” Vitathatatlan, hogy elsősor­ban a szabadulókon múlik sor­suk további alakulása. Hangsú­lyozni kell azonban azt is, hogy az egyes munkahelyek, azok tár­sadalmi szervezetei — különö­sen a szakszervezetek és ifjúsá­gi szervezetek — szintén fele­lősséggel tartoznak ezekért az emberekért. — Az érdeklődés ügyes-bajos dolgaik iránt, a fi­gyelem és segítőkészség sokakat menthet meg attól, hogy ismét börtönbe kerüljenek. Éppen ezért hazánkban kormányren­delet írja elő, hogy az állami intézményeknek, szövetkezetek­nek elő kell segíteni a börtön­ből szabadultak munkába állí­tását. S hogy a szabadulok éle­tét mennyire kedvezően befo­lyásolja a munkahelyek társa­dalmi szervezetek segítsége, ar­ra a nagyon sok eset közül csak egy példát szeretnék megemlí­teni. A kegyelemmel szabadult, fiatalkorú B. I. körülményei kezdetben úgy alakultak, hogy ismét foglalkozott a bűnözés gondolatával. A KISZ azonban időben felfigyelt rá, és segített neki. Így legutóbbi levelében már ezt írja: „Örömmel jelen­tem, hogy a KISZ-szervezet mű­soros előadást rendez, amelynek én vagyok a főszereplője és a betanítója ..A fiatalember levelét olvasva az a határozott meggyőződés alakult ki bennem, hogy főként a KlSZ-szervezet­­nek köszönhető B. I. beillesz­kedése a becsületes munkás hétköznapokba. A társadalmi segítség és az egyéni .ió szándék íme így egészítheti ki kölcsö­nösen egymást, szabadultak új életének megteremtésében. DR. BABINYECZ TIBOR A Bajai Finomposztógyár üzemi ebédlőjében néhány he­te vezették be az önkiszolgáló módszert. Milyen előnyökkel jár a változtatás? — kérdezem Babies Mihályné konyhaveze­tőt. — Bizonyára tudja, hogy vi­szonylag kis ebédlőnkben mintegy ötszázötven dolgozó ebédel naponta — magyaráz­za a konyhavezető. Régebben sok volt a panasz amiatt, hogy elhúzódott az ebédidő.' Az ön­­kiszolgálás óta majdnem ne­gyedórával hamarabb végez egy-egy dolgozó az étkezéssel. Körülnézünk az ebédlőben. A belépők ízléses kivitelű mű­anyagtálcát vesznek maguk­hoz, ráteszik az evőeszközöket, majd a tálalóhoz mennek. Itt már várja őket Lőrincz Sán­dor főszakács és Hidasi Sán­­domé. a helyettese. Előttük állandóan mintegy tíz adag áll elkészítve.. így mindenki tetszése szerint válogathat például a kövérebb vagy sová­nyabb hússzeletek között. A levest, s feltétes főzeléket tál­cán viszik asztalukhoz a dol­gozók, majd ebéd után a mo­sogatóhoz juttatják vissza az edényeket. A gusztusos térí­tőkkel letakart asztalok tisz­ták maradnak. — Honnan vették az ötletet az önkiszolgálásra? — érdek­lődöm ismét. — Tavaly egy budapesti gyárban jártunk tapasztalat­­cserén, s hazatérve azonnal javasoltam az ottani gya­korlat bevezetését. Sokan vol­tak azonban a kétkedők, azon­kívül sokallták is a szükséges 140 tálcáért, műanyagtálért a négyezer forintot. Végül is a szakszervezeti bizottság vette kezébe az ügyet, s az ered­mény nemsokára a kényelme­sebb, gyorsabb, higiénikusabb étkezés lett. Tari Sándor Víkendtefep a Fehértó mellett Évek óta folyik Kunfehértó község üdülőhellyé való fejlesz­tése. A községi tanács és a Kiskunhalasi Járási Tanács ve­zetőit arra késztette Fehértó környékének festői szépsége és sok nagyszerű természeti adott­sága, hogy érintkezésbe lépje­nek az illetékes országos és megyei szervekkel is a fürdő­hellyé fejlesztés érdekében. A víz mellett már több üdülő és vendéglátóipari egység létesült, azonban nemcsak a felüdülést és szórakozást keresők találják meg itt a pihenés lehetőségeit, Fejlődő Kiskunhalas Február 26-án nyílt meg Kiskunhalason az új élelmiszerbolt, amelyet több üzlethelyiségből alakítottak ki. A munka 170 000 forintba került, berendezésssel és világítással együtt ez az ösz­­szeg 260 000 forintot tesz ki. Az új üzlet igen kedvelt a város lakói körében. Ezt jól bizo­nyítja, hogy április hónapban pl. 750 000 forintot forgalmazott. A tiszta, higiénikus áruházban mindent megtalálhatunk, ami „szem-szájnak ingere”. mert a tó gazdag halállománya, madár- és állatvilága a horgá­szokat és a vadászokat is ide vonzza. A községi és a járási tanács vezetői most újabb lépést tettek a Kunfehértó üdülőhellyé fej­lesztésére. A tóparton ingyenes telkeket osztanak ki azok kö­zött, akik hétvégi pihenőjüket itt akarják tölteni, s víkend­­házaikat itt akarják építeni. Az ötven-hetven négyszögölnyi tel­kekre két éven belül kell a víkendházat felépíteni. Eddig már száz házhelyet mértek ki, de már készülnek a tervek a víkendtelep további bővíté­sére. Néhány év alatt gyönyörű üdülőtelep épül a Fehértó mel­lett. Szűcs Sándor Angliába készülődik a magyar divat Július második felében ma­gyar hetek lesznek Manchester­­; ben — s a Lewis-Áruházban i sok más gyártmányunkkal együtt a magyar divat is bemu­­j tatkozik. A divatcikkeket gyár­­j tó iparágak már összeállították kollekcióikat, s a MODEX Vál­­| lalat, mielőtt Angliába elkülde­­né, megismertette a hazai szak­értőkkel is. Hétfőn kétnapos bemutalósorozat kezdődött a Magyar Sajtó Házában. Az első napon kötszövőiparunkat kép­viselő 65 ruhamodellt láthatták a szakértők. A konfekció-modelleket a MODEX kedden mutatja be, ugyancsak a Magyar Sajtó Há­zában. Nagy lendülettel folyik a KISZ-lakások építése.,, Külön brigád alakult erre a munkára a városban élő mesterekből. Amikor fotóriporterünk * a helyszínre ért, éppen a vasbeton ge­rendákat rakták fel a soron levő házra. Turis Bálint és Leöcz János nagy gyakorlatot tanú­sító mozdulatokkal irányítják a lengő gerendát, Bacsó István gépkezelő pedig nagy szakérte­lemmel kezeli a mozgó darut

Next

/
Thumbnails
Contents