Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

ÉPÍTŐK Köszöntjük az építőket. Ve­lük ünnepel ma egész társadal­munk. Az építőkkel, akiknek tevékenységéről minden alkotás ezt a szép elnevezést kapta: építőmunka. Tervez, álmodoz a mérnök, számol, részleteket dol­goz ki a technikus és jönnek szerszámaikkal az építőmunká­sok, hogy tető alá hozzák az épületet. Lakóházakat, gyára­kat, gyógyintézeteket, tudomá­nyos intézményeket, iskolákat, s a művészet hajlékait. Alkotá­sokat, melyekben a hasznos cél­szerűség a szépséggel, a tarta­lom a formával harmonikusan egyesül. Ők életünk színterének kiala­kítói. Ha azt mondjuk: hazánk, — ebben otthonunkat éppúgy látjuk gondolatban, mint az is­kolát, ahol a betű varázsával először ismerkedtünk, vagy a gyárat, amelynek falai között mi is formába öntjük elgondo­lásainkat; de benne van a kép­ben a Parlament, s az üdülő is a Kékestetőn. Ha halljuk: nagy­­vi'ég — a miénkkel együtt minden népek építőmunkásai­nak művét beleképzeljük a szó­ba. Ott sorakoznak a Kreml tor­nyai vagy a New York-i felhő­karcolók mellett az irakiak va­kítófehér házacskái, s a jakut­­földi kutatóállomások józan épületei. Az egész világot az építők kezemunkája alakította emberi környezetté. Az emberhez méltó társadal­mi rend kiharcolásáért szerve­zett munkásmozgalom első so­raiban láttuk hazánkban is az építőket. Küzdelmeik, áldozat­­vállalásaik sikere, hogy amiket építünk, magunknak építjük. Itt, a mi megyénkben az eddi­gieken kívül az idei 604 lakást, 26 ipari létesítményt, 29 mező­­gazdasági építményt, a 40 tan­termet, az 56 km hosszúságú útkorszerűsítést — abból a Kis­kőrös—Kalocsa közötti 30 km-t tesz ki — Soroljuk itt fel. Építők napján fokozott meg­becsüléssel, de figyelemmel is fordul népünk az építők felé. Elismeri eddigi eredményeiket a téli tartozás pótlásában, de elvárja, hogy az építőipartól megszokott szívós fegyelemmel minden adósságot törlesszenek. teljesítsék a terveket. Az új normák bevezetésével járó zök­kenőket vezetők és munkások együttes erőfeszítéssel hidalják át: legyen pontos a műszaki szervezés, szerszámellátás, a munkások pedig abban a tu­datban törekedjenek a munka­idő jobb kihasználására, hogy ha csak fél órát nyerünk, egy hónapban, megyei szinten ez 300 fő munkás teljesítményét teszi ki. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy az építőkben nem csa­lódunk most sem. Amikor a nagymúltú Építők Szakszerve­zete 60. jubileumát együtt ün­nepeljük, jó egészséget, gazdag sikereket kívánunk az építők­nek. Vannak, de nem tudnak róluk A lakóbizottságok szervezése Kecskeméten Az ország különböző városai­ban már régebben megalakul­tak és működnek a lakóbizott­ságok, amelyek igen nagy segít­séget jelentenek a tanácsnak a lakosságot közvetlenül érintő kérdések megoldásában. Ezen­kívül fontos feladatuk, s ezt is jól látják el, hogy a lakókat az épületek, berendezési tárgyak fokozott kíméletére, a vízzel gázzal, villannyal való takaré­kosságra ösztönzik. A fentie­ken túl azonban még számos más területe van a lakóbizott­ságok működésének, tevékeny­ségének. ' ' "kóbizottságok megalakí­t és a tanácsot, valamint a ilankezelő vállalatot se­g munkájának jelentőségét Kecskeméten is felismerték. A városi tanács végrehajtó bizott­sága 1962. december 20-án ha­tározatot hozott, amely szerint ez év március 31-ig megyénk székhelyén is meg kell alakíta­ni a lakóbizottságokat. (Ezt a feladatot a városi tanács és az ingatlankezelő vállalat közösen kell, hogy megbldja.) " Korai lenne még írni róla Elmentünk a Kecskeméti Vá­rosi Tanácshoz, hogy érdeklőd­jünk: mit tettek a határozat végrehajtására, megalakultak-e már a lakóbizottságok és ha igen, hogy működnek, milyen tapasztalatokat sikerült szerez­ni eddigi munkájukból. — Túlságosan korai lenne még erről a kérdésről írni — hangzik a válasz. — Most aka­runk hozzáfogni a határozatban foglaltak megvalósításához. A kérdés egyelőre olyan „halmaz­­állapotban” van, hogy nincs mit mondani és írni róla. A la­kóbizottságok még egyáltalán nem alakultak meg a városban. A szervezés most kezdődött meg s jelenleg a működést rögzítő és meghatározó szabályrendelet összeállításán dolgozunk. Több városból hoztunk mintapéldányt, s azok alapján, illetve figye­lembevételével készítjük el a kecskemétit. Ha ez kész lesz, akkor foghatunk hozzá a bizott­ságok megalakításához. A sajtó segítségét várjuk Nem tagadjuk, hogy ezek után reményvesztetten kopogtattunk be a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalathoz. Ott azonban egé­szen másképp fogadtak bennün­ket. — A sajtó most nagy segítsé­get tudna adni, ha méltatná a lakóbizottságok jelentőségét, fel­hívná a lakosság figyelmét an­nak fontosságára. Nekünk rop­pant sokat jelentenének ezek a bizottságok, hiszen egy csomó, nem lényegtelen feladat meg­oldását társadalmasítanánk ve­le. Természetesen a lakóknak is előnyére válik ez, mert nem kell mindennel a tanácshoz, vagy hozzánk szaladni, hanem „házon belül” elintézhetik. — Az ingatlankezelő vállalat ..saját szakállára” eddig öt he­lyen alakította meg a lakóbi­zottságokat és öntevékenyen szervezi a többieket is. Nem várhattunk a tanács segítségé­re, mert nekünk nagyon fontos, s már maguk a lakók is igé­nyelték. várták ezt az intézke­dést. Példa erre május 10-én a Rákóczi út 10—12. számú há­zakban megtartott alakuló ülés, ahol a jelenlevők egyhangúlag javasolták a bizottság létreho­zását, s ígéretet tettek támoga­tására, intézkedéseinek, határo­zatainak betartására. Hasonlóan vélekedtek a lakók a többi he­lyeken is. A munkát a lakók végezték el Arról értesültünk, hogy ha marosan elkészül a bizottságok munkáját, feladatkörét megha­tározó tanácsi szabályrendelet, de véleményünk szerint nem baj, sőt hasznos, ha addig is működnek ezek a 3—5 tagból álló társadalmi kollektívák. Felkerestük az egyik lakóbi­zottságot. A Rákóczi út 10. számú házban Hegedűs László nyugdíjas, a bizottság elnöke. Lelkendezve válaszolt kérdése­inkre. Elmondta, hogy egy hó­nap alatt, amióta működnek, már hintákat készítettek a ház­ban levő gyerekeknek. Kész van az udvar parkosításának a terve is. A baromfifeldolgozó vállalattól salakot kapnak eh­hez a munkához. Kifestették a lépcsőházat és a ház erkélyeit. Az anyagot a KIK adta, a mun­kát a lakók. S mit fűzhet ehhez az előre­haladás tényeit kutató újságíró? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosság öntevékenysé­ge, az ingatlankezelő munkája is megelőzte a városi tanácsot a lakóbizottságok szervezésében. Ahogy mondani szokás: min­den határozat annyit ér, ameny­­nyit megvalósítanak belőle. Az 1962. évi decemberi, helyes ha­tározat véghezvitele — nyilván a tanácsválasztások sok tenni­valója miatt — nem történt meg az adott határidőre, hiba azonban, hogy még ma sem tö­rődnek vele, úgy ahogy jelentő­sége megkívánná. Ügy látjuk, hogy a kellő tájékozottság és összhang is hiányzik. Reméljük, hogy most már nem sokáig . .. GÁL SÁNDOR Ritka vadá$zzsákmáiiT Befejeződött az őzbakvadászat a Dunaártéri Állami Erdőgaz­daság területén. Az értékelés so­rán beigazolódott, hogy gondos vadgazdálkodással még az idei télhez hasonló kemény hideg után is számos szép állat kerül­het puskavégre. S ez főként az erdőgazdaság kiválóan dolgozó vadőreinek és a példás téli ete­tésnek köszönhető. A bédai te­rületen például kétszáz mázsa lucernát etettek meg a télen az állatokkal, de gondoskodtak ré­szükre „csemegéről” is. mert 150 mázsa makkot és 200 mázsa szelidgesztenyét is kiszállítottak. Így a tél folyamán mindössze nyolc őzgida pusztult el ezen a vidéken, ami enyhébb teleken sem ritkaság. Többek között ez volt az előz­ménye, hogy ritka zsákmány örömével távozhattak hazánkból Fritz Ohling, Heinz Webs és felesége Sabine Webs, vala­mennyien német vadászok, ösz­­szesen tizenegy őzbakot lőttek le, s köztük egyiknek 505, a má­siknak 545 gramm súlyú agan­csa volt, nagy koponyával mér­ve. A legnagyobb meglepetést azonban egy harmadik őzbak szerezte, amelynek 608 grammot nyomott az agancsa. Ez pedig meghaladja a MAVAD mérték­táblázatának legmagasabb egy­ségét is, hiszen az csak 600 grammot jelez. Csupán ezért a hatszáz grammért 14 000 forintot kap a népgazdaság a nyugatné­met vadászoktól, nem számítva a fennmaradó súly grammon­­kénti 144 forintját. Külföldi va­lutában ez mintegy 2000 nyu­gatnémet márkát jelent. A ha­talmas őzbaknak az agancsma­gassága is ritkaságszámba megy, eléri a 32 centit. Hasonlóan jó vadászata volt Hermann Joseph Kompnak. Ez a nyugatnémet erdőmémök a feleséivel jött el a megye nyugati határára, a karapan­­csai erdőbe. Négy szép őzet lőtt, de két remek példány el is me­nekült előle. Földessy Dénes Kirakalszemíe Kecskemét reprezentáns útvonala a Rákóczi út. Van benne egy kis buda­pesti ünnepélyesség, meg egy kis párizsi könnyed­ség is. Az alkonyati kor­zó látványossága sokszor .felér ej>yik-másik magyar filmével. Míg végigsétál az ember, bőven válogat­hat: a csinosan öltözött, helyes lányokat, asszonyo­kat nézze-e vagy a Pálma cukrászda táján parkoló autókülönlegésségeket. Azt hiszem, ez vérmérséklet dolga, nem at. életkoré. Summa stínmárum, a látnivalókat szívesen bő vítené az ember a kira­katnézés izgalmaival is: ... de, sajnos! Ha úgy hir­telen behunyja szemét a kecskeméti polgár s el­képzeli, milyen kirakatok előtt ácsorog szívesen, csak párat tud említeni játékbolt, sportárubolt, vi­rágüzlet, meg ha már ki­fogyott belőlük, mondjuk a Pálma utáni cipőüzlet Pedig mennyi bolt van ezen az úton! Szombat este van, el­hagytuk a Pálma cukrász­da sarkát. No, megin* szegényebbek lettünk egy látnivalóval — sóhajtunk fel, mikor a 18-as számú ház auszlágjai elé érünk Ezek is megüresedtek csak a nagy papírlapokon olvashatjuk, hogy az „Ele­gancia elköltözött a Nagy­kőrösi u. 10. sz. készruha­­üzletbe”. Meditálunk. Ha már a sikknél tartunk, egy kis „elegancia” na­gyon beköltözhetett volna a Rákóczi út 10. sz. ház bútoráruházába is. Onnan bizony régen hiányzik. Érthetetlen, hogy az útvo­nal legnagyobb kirakata — van vagy nyolc portál­ja — egyszersmind a leg­szegényesebb is. Hányszor hallottunk véleményeket, s mind oda összegeződött, hogy egy megyeszékhelyi bútoráruháznak nem sza­badna ilyen unalmasnak, szürkének lennie. A szép. nagy üzlet általában ki­rakatba helyezett raktár benyomását kelti. A szem­lélő gyorsan otthagyja az ahogy esik, úgy puffan elv szerint „rendezett” ki­rakatot. Milyen egyhangú látvány volt csütörtök es­te is a fotelok fantáziát­lan, katonás zsúfoltsága Ez aztán meglepetés- Szombat estére újjászüle­tett a bútoráruház. Nem­csak hogy színesebb, derű­sebb bútorszövetekkel hú­­zottak a heverők, székek s egyéb darabok, hanem tetszetősebben elrendezet­tek is. Most mái érdemes itt időt tölteni. A többi, álmos, érdek­telen üzletnek is javasol­juk: ne féljen az ügyes kirakatpolitikától. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents