Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

Megbecsülés

A pedagógusnap alkalmából a Halasi úti iskolából engem is felkerestek a kis úttörő lányok. Gyönyörű rózsacsokorral leptek meg, elmondták kedves üdvözletüket is, de a válasszal bizony akkor adós maradtam, mert a meghatottságtól összeszorult a torkom. Nem is gondoltam arra, hogy engem, az idős nyugdíjast, még nem feledtek el fiatalabb kartársaim. Milyen szép, milyen jóleső megnyilvánulása ez a kartársi megbecsülésnek, s kivárnom, hogy a tisztes öreg korban nekik is ilyen nagy örömben legyen majd részük, mint nekem a pedagógusnap alkalmával. Figyelmességüket, kedvességüket nagyon köszönöm, s megígérem, hogy erőm"höz képest mindig a segítségükre leszek, ha arra szükség mutatkozik.

BÉRCZI KAIMAN nyugalmazott igazgató-tanító

A novehvő megyeszékhely gondjai

Mi legyen a beépítetlen telkekkel — Szétszórt családi házak vagy többlakásos építkezés — Burjánzik a telekspekuláció

A lakásgond enyhítésének egyik fontos tényezője a családiház-építés. A vállalkozó kedvben — mint megyeszerte — Kecskeméten sincs hiány, megtakarított forintjaikat egyre többen fordítják családi fészek építésére. Mégsem volt véletlen, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésének napirendjén éppen a családi lakóház-építkezések elősegítése szerepelt.

Felvetődik ugyanis a kérdés: a város jelenlegi 3187 hold kiterjedésű belterületén — ahol alig található már családi ház építésére kijelölhető szabad terület

— meddig lehet 200 négyszögöles telkekkel kielégíteni az egyre fokozódó igényeket és ho“ gyan lehet más módon házhelyhez juttatni az építkezni szándékozókat? Kérdés az is, hogy a bővülő, családi házakkal telepített, tíz kilométerekre menő utcahálózat, járda, víz- és villanyszolgáltatás megépítését meddig győzi a városi költségvetés?

Alapos megfontolás után a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az elkövetkező három-négy évben főleg

a város belterületén levő mintegy 800—1000 üresen álló telek beépítését szorgalmazza.

Ha a telek tulajdonosa két éven belül nem kezdi meg az ingatlan beépítését, lehetőség van annak kisajátítására és áruba bocsátására az építkezni szándékozók részére. Ily módon sikerül előbbre jutni a belterületi foghíjas telkek beépítésében.

A városfejlesztés, lakáshelyzet megoldása nem irányulhat a jövőben — ez nemcsak Kecskemét gondja, de így van mindenütt — a terebélyes telekkel rendelkező földszintes családi házak építésére. Ennek korlátot szabnak a közművesítés lehetőségei, határai, s ellentmond neki az egyéni érdek is. Míg ugyanis a telekár a kertes családi házaknál az építkezési öszszeg jelentős százalékát teszi ki — gyakran eléri a 15—25 ezer forintot —, addig a koncentráltabb, egy-kétszintes, többlakásos építkezéseknél

az egy lakásra jutó telekár nem több négy-ötezer forintnál. Nem beszélve a jobb ellátottságról — közlekedés, telefon, óvoda, bölcsőde, üzlethálózat létrehozása stb. Érthető, hogy a városi tanács a jövőben elsősorban az ilyen jellegű építkezéseket fogja támogatni.

Nehezíti a korszerűbb városkép kialakítása érdekében hozott intézkedések megvalósítását a telekárak körüli spekuláció. Mint a vb elé került jelentésből is kiderült, e téren még sok a tennivaló. Sajnos az illetékes hatóságok részéről alig történik komolyabb fellépés a telekspekuláció ellen.

A magasra felvert árakat — Kecskeméten a körutakon belüli telkeknél van rá példa — „helyben szokásos ingatlan árnak” tekintik, s elfogadják hivatalos szerveknél is. Így fordulhat elő, hogy például a Hunyadivárosban 65—110 forintos négyszögölenkénti telekárakkal is találkozunk. Sőt, megtörtént, hogy egy Széchenyivárosi telek árát csak hosszas vita után sikerült 135 forintra(!) „mérsékelni”. Mindez bizonyos intézkedéseket sürget felsőbb hatóságok részéről is.

Mutatkoznak problémák az alacsony színvonalú tervezésnél, a nem nagy választékú típusterveknél is. A tanács e kérdések megvizsgálásával újabb lendületet kíván adni a magánerőből történő építkezéseknek, s ezt a korszerű, s kulturáltabb városkép, a lakosság növekvő igényeinek szolgálatába állítani.

A lakosság megértő támogatására is szükség van ahhoz, hogy ezek a törekvések sikerrel járjanak.

Letétben az Öttalálatos lottószelvény

A legutóbbi telitalálatos lottószelvény tulajdonosaként ifjú Papp Lajos berentei bányaüzemi géplakatos neve volt feltüntetve. A nagyértékű szelvényt már letétbe helyezték a kazincbarcikai OTP-fiókban. Kiderült, hogy az ötös találatot háromtagú lottózó csoport érte el. Ifjú Papp Lajossal Köntös Gyula 39 éves, kétgyermekes bányaüzemi gépmester és ifjú Szalánczy Gyula 27 éves, háromgyermekes bányaüzemi technikus osztozik a főnyereményben. A szerencsés lottózók elmondották, hogy a rájuk jutó összegből házat és gépkocsit vásárolnak, a pénz nagy részét pedig takarékba teszik.

A több mint 1,8 millió forintos főnyereményt június 12-én Kazincbarcikán nyilvánosan fizetik ki. (MTI)

Készül a zsákraktár

HOL KERESSÜK?

Nem tudom tapasztalták-e már olvasóink, hogy egy-egy hivatal, intézmény, vállalat vezetőjét milyen nehéz olykor a «munkahelyén megtalálni?

A közelmúltban az egyik nagyobb vállalat igazgatóját kerestük majd egy hétig. „Házon idvül van!” — csengett a titkárnő kedves hangja, s találgattuk, vajon hol lehet az a „hászon kívül”? Később ebédelt — délután két órakor —, másnap értekezleten volt, harmadnap ... Nem győztük feljegyezni a különféle magyarázatot, amely az illető távo/létét igazolta. Talán mondanunk sem kell, hogy fontos ügyben kellett volna beszélnünk vele, egy bíráló cikkünk megjelenése függött tőle, s talán bizonyos sürgős intézkedés is, amelyre sor kerülhetett volna, ha idejében ráakadunk.

Tanácsi hivatal, beszélni szeretnénk a vezetőjével. Most tárgyal, hívjuk délfelé. Déltájon még mindig tárgyal, aztán ebédel, majd úgy eltűnik, mint a kámfor. Mondták neki, hogy kerestük? — érdeklődünk. A válasz: Igen! Nem mondta meg, hová megy? Ellenőrzésre ment. Hová? Nem tudják pontosan.

Egy tanácsi vezető. Randevút beszéltünk meg vele a munkaterületét érintő újságcikk ügyében. Nincs a munkahelyén. Várunk rá, de nem jön vissza. Hivatalos ügyben el kellett mennie, de nem tudják hová, s azt sem hagyta meg, hogy mikor jön vissza.

Baján jártunk, egy népművelési vonalon dolgozó elvtársat kerestünk. Állandó bizottsági ülésen volt, aztán a népfrontinak volt valami megbeszélése, később még egy tanácskozásra sietett, s csak futólag jegyezte meg, hogy majd mindenütt találkozik néhány olyan emberrel, akinek itt is, ott is van valamilyen funkciója. Különböző minőségben tárgyalunk egymással — mondta mosolyogva, és tehetetlenül széttárta a karját,

hogy nem tehet érdekünkben semmit, sajnos, nem ér rá velünk szóba állni.

Soroljuk tovább? Bizonyára önöknek is vannak hasonló tapasztalataik. Igen, egyes vezetőket néha napokon át nem lehet megtalálni a munkahelyén. Most nem azokról beszélünk, akik — például felvásárlási emberek, ellenőrök stb. — beosztásuknál fogva nincsenek megadott helyhez kötve, hanem olyanokról, akiket néha mégis csak meg kellene találni az ügyfeleknek, különféle hivatalos szerveknek és — nem utolsósorban — saját beosztottjaiknak is.

Igaz, még mindig sok a felesleges és párhuzamos értekezlet — ez ellen, úgy látszik, soha nem lehet eleget hadakozni —, de ettől függetlenül, valami rendszert mégis csak vinni kellene mindenütt a munkába. A folyton nyüzsgő és rohangászó, soha semmire rá nem érő, önmagával is keveset törődő vezetőről joggal tételezik fel saját környezetében, éppúgy mint a kívülállók, hogy képtelen megszervezni munkáját, s azért küzd állandó időzavarral.

S ami az elemi udvariassághoz tartozik: tartsuk kötelességünknek szót váltani mindazokkal, akik valamilyen ügyben keresnek bennünket. Ha most nem érünk rá, adjunk más időpontot, de azt igyekezzünk is betartani — s ne távozzunk el előle „angolosan”. Ha mégis elmenni kényszerültünk, mindig tudja valamelyik kollégánk, beosztottunk, hová távoztunk, s megközelítően mikor leszünk ismét „elérhetőek”.

Embertársaink idejével packázni, játszadozni nem áll jogunkban — ez lebegjen előttünk napi munkánk megszervezésénél. Ha szerveztük azt — tisztelet a kivételnek — eddig egyáltalán? S ha nem, jó volna hozzákezdeni valahára.

T. P.

P&íOFl NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztfi. Weither Dániel. Kiadja:

a PetSfl Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-10; 25-16. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér Ve. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj l hónapra 12 forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. index: ssoís.

A jó ideje üresen tátongó kiskecskeméti Iván-malomban serény munka folyik. A megyei építési és szerelőipari vállalat háromszintes épületté alakította át. A közeljövőben a Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat veszi birtokba megyei központi zsákraktár céljaira. Képünkön: a földszinti raktárhelyiséget meszeli az építési és szerelőipari vállalat egyik dolgozója.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

4. Fehér Hattyú

FEHÉR Hattyú Áruház —> így mondják magyarul, „Bilá Lábút”, hirdeti a felirat, s falusi hangulatokat idéz, de csak egy pillanatra.

Mert odabent, a hatalmas ötemeletes áruházban nyüzsög a nép, sorbaállnak az öt lift előtt, felvitetik magukat a legfelsőbb emeletre és „csorognak” lefelé szép kényelmesen — a lépcsőkön, csomagokkal megrakottan.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél napig bolyongtam itt a pultok és állványok, áruval megrakott tárolók között. Dívik az önkiválasztó rendszer, kis dobogókon nagy üveges állványokon, másutt csak úgy „ömlesztve” a legkülönfélébb cikkek tömkelegé.

ELÁLMÉLKODOM az olcsó és ragyogó színekkel pompázó nyári kartonok, vásznak sokaságán. Beállók a turista kinézetű vásárlók közé, akik tucatszámra veszik a 2,20—2,40 koronás zsebkendőt, a damaszt törülközőt, s a habkönnyű szilonholmit.

A cipőosztályon alig látok kedvemre való lábbelit, mintha a magyar cipők számunkra tetszetősebb fazonúak lennének. A készruha-osztály bőséges árukészletében is hiába kerestem az általunk megszokott modelleket. Képzeletbeli „vásárlóutamon” — hiszen csak 200 csehkorona állt rendelkezésemre — inkább a bútoroknál időztem, ahol a 900 koronás változatos színű heverők, a 4300 koronás diószínű hálók, s nem sokkal drágább kombinált szobák egyikét már szívesen megrendeltem volna.

ÖLTÖZKÖDÉSBEN talán nem; de lakáskultúrában — úgy vettem észre — előttünk járnak cseh barátaink. Modem vonalú csillárok és állólámpák — 170—■ 200 koronáért —, olcsó és szép mintájú könnyű szőnyegek, bútorszövetek, s a háztartási cikkek gazdagsága győzött meg erről. Praktikus, hosszúnyelűj zárható fedővel ellátott főzőedények, ízléses műanyagtálak és ezernyi hasznos apróság, porszívó — vagy hatféle változatban ...

Külön is „csemege” volt számomra a gyermekbirodalom, a játékosztály. Rengeteg szétszedhető, összerakható játék, ügyességet fejlesztő, technikai érdeklődést növelő szerkezet. Egy bemutató „néni” — csinos fiatal kislány — szórakozik az ifjú vásárlókkal, kívánságukra megindítja a kisvasutat, felhúzza a mozgó állatok rugóját... Egy csomó felnőtt is álldogál az asztalnál — vágyakozva;

Az ötödik emeleten falatozó és étterem várja az elfáradt, éhes, szomjas látogatót. A bögrényi híg fekete helyett inkább sört isznak az idegenek — követve a házigazda jó szokását.

A VlZ NEM Is hiányzott a’ öt nap alatt, de egy erős daláért sokat adtam volna . .

(Folytatjuk.)

F. Tóth Fái