Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
Lehetőség — valóság (W. D.) Néhány esztendeje, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének még az elején voltunk, vezetők, mezőgazdasági szakemberek agyon sokszor elmondották, ogy sok-sok elképzelés és terv megvalósításának menynyire útjában áll a kisparcella, hiszen az emberek és az anyagi eszközök nem foghatók össze. Ilyenkor szinte mindig visszatérő refrénként hallhattuk: majd ha a szövetkezet lesz a gazda az egész határban, akkor semmi sem kötheti meg a kezünket...! Néhány esztendő múltán a kisüzem megszűnt akadály lenni. A 60k összegyűlt terv valósággá rangosodott, ugyanannyi elképzelés pedig, ha nem is közeli, de a távlati program része lett. Egyszóval az élet egy olyan szakaszába jutottunk el, amikor a kisebb vagy nagyobb tervekről folyó beszélgetéseken az emberek nem tamáskodnak, hanem hisznek azok beváltásában. Miért? Mert most a lehetőségek hasznosításának minden eszköze a kezünk ügyébe esik. A társadalom minden ereje rendelkezésünkre áll, ami indítéka annak, hogy napjaink ne egyszerűen csak ismétlődjenek, hanem minden múló perc a változást szolgálja, egyben egészségesen nyugtalanítja az embert azért, hogy újabb és újabb alkotásokkal gazdagodjunk. Ellenségeink azt szajkózzák, hogy a kollektív társadalom kiöli az emberből a kezdeményezés kedvét, a szorgalmat, a lelkesedést és az odaadást. Egész jelenünk, az utóbbi esztendők céltudatos és nagyívű fejlődése ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítja. Hát van a mi rendünkben egyetlen ember, akinek valaki is lefogná a kezét, ha jót és többet akar tenni? Van munkás, aki nem újíthat? Van szövetkezeti gazda, akit megorrolnak, mert az állattenyésztésben kevesebb takarmánnyal éri el a súlygyarapodást? Van mérnök vagy író, akinek teljes erejét és minden fantáziáját nem igényli a szocialista építés? Aligha! Persze akadnak gánesoskoctók. értetlenek, huzavonát okozó lustálkodók, akik spanyollovasai a tettvágynak, de ezeket az ügy ostora csipkedi és éppen ezért akadékoskodásuk tiszavirág életű. Alig két hete az ország öszszes megyei tanács vb elnökei nagy érdeklődéssel szemlélődtek megyénkben, őszinte örömmel és íellelkesülten tapasztalták. hogy az évezredek óta e vidéket szegénvítő homok az új ültetvényekkel mint válik — persze fokozatosan — a gazdagság forrásává. A több mint 20 ezer holdas új szőlő és gyümölcsöskerteket az utóbbi esztendők — a szocializmus diadala a mezőgazdaságban — teremtették meg. Ugyanez a homok már legkevesebb száz esztendeje kínálja a belterjesebb hasznosítást, de az átfogó program és az ezzel együtt járó teljes társadalmi biztatás csak az utóbbi években következhetett be. A lehetőség és valóság képlete a telepítésekben Jól észrevehetően ölt testet, amely egyben mutatója persze annak is, hogy a párt általános politikája egy-egy terület adottságaira szabva milyen gyümölcsöző. Vajon elmondhatjuk-e, hogy mindenütt felismerik és megfelelő módon tanulmányozzák a lehetőségeket (s élnek is azokkal), hogy mindenütt megvan a bátorság a kezdeményezésre és a kísérletezésre. Teljes eredményről talán sohasem lehet szólni, de valljuk meg, hogy minden tekintetben még nem tartunk ott, ahol már tarthatnánk. S hogy nagyobb mértékű, s gyorsabb legyen a lehetőségek felismerése és az utána következő intézkedések irama, ebben nagy szerepe van a vezetők rátermettségének és magatartásának. Ma már a vezető értékét nem azzal mérik, hogy például egy igazgató el tudja-e végezni egy szakmunkás dolgát. Az sem mindenekfeletti értékmérő már, hogy a vezetett területen nagyjából kifogásmentesen mennek a dolgok. A vezetés hitelét manapság az alapozza meg és öregbíti, hogy miképp ismerik feL a minden egyes előre megtett lépés nyomán adódó újabb lehetőségeket, miként találják meg a hasznosítás útját, módját, és a megoldáshoz hcgyan nyerik meg a dolgozók támogatását. A jó vezetés ismérve egyre inkább az: mit tett az új irányába, a rábízott területen fejlődött-e a technika, volt-e merészség változtatni a magát túlélő ósdin, vállalt-e kockázatot meggyőződéséért. Persze az újjal próbálkozó nyugtalanok kudarcot is vallanak, és bizony nemegyszer kiteszik magukat a nyugalmukból még csak tollászkodni sem akaró egykedvűek megjegyzésének. De, akik helyes irányba törve vallanak kudarcot — és ezt számos eset bizonyítja — inkább istápolást, mint türelmetlen berzenkedést kapnak és ez a biztatás a csüggedetlenek számára végül, is meghozza a sikert. Amikor a lehetőségek hasznosításáról és arról beszélünk, hogy napjainkban, akik alkotni akarnak, szinte minden rendelkezésükre áll, és szabad kezük van, nemcsak nagy dolgokra gondolunk. Mert ha munkájában bárki ereje és tehetsége egészét adja, az önmagában nagy dolognak számít. Vajon kis dolog-e az, ha egy termelőszövetkezet vezetősége azon fáradozik, hogy a közös, de a háztáji is a lehető legtöbbet adja az ország árualapjához? Ha e tekintetben minden termelőszövetkezetben teljes lenne a megértés és a törekvés, akkor bizonyos, hogy könnyen megbirkóznánk ellátási gondjainkkal. Hasonló a helyzet a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításával, a községfej lesztési munkával, a helyiipar megteremtésével vagy a társadalmi erők bizonyos célokra mozgósításával kapcsolatosan is. Azon kell mindenütt igyekezni, hogy a lehetőség és a valóság édes- és ne mostohatestvér legyen. Aki nem veszi észre, hogy most minden lehetőség és eszköz birtokában van, ahhoz, hogy megszülje elképzeléseit, hogy társadalmi méretei vannak az alkotásra buzdításnak, az nagyon sokat veszít. De nyer az, aki mindezt jól látja és cselekszik. Ez esetben nemcsak ő, hanem az egész ország is nyertes. KGST-kísérletek a kállósemjéni növényvédő állomáson A KGST-álIamok közös kísérletsorozatának keretében ötven féle növényvédőszert vizsgálnak a kállósemjéni növényvédő állomáson. A kísérletekben a KGST-országokban gyártott új növényvédőszerek vesznek részt. A szántóföldi növények, gyümölcs- és zöldségfélék kártevőit pusztító készítmények közül a kísérletek alapján választják ki azokat, amelyek hazai körülményeink között a legmegfelelőbbek. A KGST-országofc az új növényvédőszerek alkalmazási módszereire vonatkozó tapasztalataikat is kicserélik egymással. (MTI) £ % fíCSKfc*'proletárja!, egyesüljétek! XVIII. ÉVFOLYAM, 151. SZÄM Ara 60 fillér 1963. JŰNIUS 30, VASÄRNAP. r Ev végére elkéssul Megkezdődött a búza aratása Naponként több száz holdon aratják le a gabonákat állami és szövetkezeti gazdaságainkban. Legtöbb helyütt mélyszántó ekével törik fel á tarlót, de legalábbis felszíni forgatást végeznek, egyrészt a talajnedvesség megőrzése végett, másrészt, hogy újabb vetéssel hasznosítsák a területet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban például mintegy 300 holdon megkezdték a napraforgó vetését, hogy néhány hónap múlva silózás céljából takarítsák be. Ez a munka majdnem egyidőben történik az aratással, miközben mélyen forgatják a talajt, s trágyázással pótolják a talajerőt is. Eddig 350 holdról vágta le a nyolc kombájn az őszi árpát. vattyűgép éjjel-nappali üzemeltetése révén öntözik majd. A tarlóvetésekből biztos sikerre számítanak a tassi Petőfi Tsz-ben is, minthogy területüket úgyszólván teljes mértékben öntözhetik. Csupán a 40 hold másodvetésű fejes káposztából százezer forint bevételt terveznek. De az állatállomány zöldtakarmánnyal való ellátását is nagyban megkönnyíti a 130 hold csalamádé és az ötven hold muharvetés. A kezdeti nehézségek után teljes erőből megindult az építkezés. előreláthatóan december 31-ig elkészül az új ének-zenei általános iskola Kecskeméten. A megyei tanács művelődési osztálya gondoskodik az épület berendezéséről és az 1963 64-cs tanév II. félévét már új helyükön kezdhetik az iskola növendékei. Épül az iskola és rövidesen elkészül Szabó Iván szobrászművész éneklő leányalakot ábrázoló alkotása is, melyet az iskola előtt fognak felállítani. H. D. Kádár János Berlinbe érkezett A termés igen gazdag, megközelíti a 25 mázsás átlagot. Az alpári Búzakalász Tsz-ben pénteken kezdték meg a rozs aratását. A Kiskunfélegyházi Gépállomás egy aratógépe naponta 15 holdról takarítja le a kenyérgabonát. A jövő hét keddjén munkába áll a kombájn is, s ugyanakkor kétszáz aratópár várja készenlétben, hogy gyors érés esetén kézi kaszával segítsen a gépeknek. A betakarítással egyidejűleg megkezdték a tarlóhántást is, hogy pár nap múlva hozzáfoghassanak 160 holdon a csalamádé és 40 holdon a köles vetéséhez. A déli járások néhány közös gazdaságában megkezdték a búza aratását is. A hercegszántói Felszabadulás Tsz-ben péntek óta vágják a San Pastore-t. Igen jól, holdanként több mint 17 mázsával fizet az olasz búza. Kombájnnal és kévekötő aratógéppel vágják az őszi árpát, amelyből 22 mázsán felüli az átlagtermés. Nem késlekednek a másodvetéssel sem: eddig 50 holdon csalamádékukoricát és 20 holdon muharmagot juttattak a tarlószántásba. Tervezik még 20 holdon silókukorica és száz holdon — zöldtrááya gyanánt — napraforgó vetését is. A másodvetemcnyeknek — mintegy a felét a két szi-BERLIN (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke küldöttség élén szombaton délben a berlini Keleti-pályaudvarra érkezett. A miniszterelnököt a pályaudvaron Bruno Leuschner, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja fogadta. Kádár János másodízben tartózkodik a Német Demokratikus Köztársaságban, 1958-ban ő vezette azt a magyar pártküldöttséget, amely az NSZEP V. pártkongresszusára érkezett. Közös határszemle A bugaci Béke Termelőszövetkezet gazdái ma, vasárnap délelőtt, közgyűlést tartanak a község művelődési házában. A vezetőség beszámol az első fél év közös gazdálkodásának eredményéről és ismerteti a következő félesztendő főbb feladatait. Ezután a szövetkezeti gazdák kocsikra ülnek, s bejárják a több kilométerre elterülő közös földeket. így valamennyien, a nem növénytermesztésben dolgozók is, szemtanúi lehetnek annak a nagy fejlődésnek, amelyet új vezetőségének az irányításával, s a tagság szorgalmának eredményeként, alig valamivel több mint egy év alatt a Béke Tsz elért. Szépen megeredtek a tavaly ősszel és az idén tavasszal 290 holdon nagyüzemi módon telepített szőlővesszők, s a szakszerű talajművelésnek köszönhetően a vártnál gazdagabb termést ígérnek az összesen 570 holdon termesztett gabonafélék. A 110 hold őszi árpából 13 mázsa, a 270 holdon termesztett rozsból a tervezett 7-tel szemben 9, búzából pedig 10—11 mázsa átlagtermés ígérkezik. A rozstáblákon például a legtöbb helyütt 240 centis száron ring a kalász. S mindez: a homokon! — A betakarítást egyébként az azelőtti hét szombatjától a Jakabszállási Gépállomás három aratógépe és a közös gazdaság tíz pár aratója végzi, — a gépek és a kézi aratók számát azonban a gabonafélék érésének megfelelően az elkövetkező napokban fokozatosan növelik. T. I.
