Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

S. oíflat 1963. Június 26, szerda Kennedy európai útja — Újabb néger­tüntetések az Egyesült Államokban Kormányválság Argentínában Angol agresszió Jemen ellen KENNEDY amerikai elnök európai utazása igen érdekes visszhan­got váltott ki az európai és az amerikai sajtóban. Angol megítélés szerint a bonni látogatás fő célja az volt, hogy figyel­meztesse a nyugatnémeteket: 1. Ne dőljenek be a francia csábításnak, ne alapozzák biztonságu­kat kizárólag a Franciaországgal való kapcso­latra. 2. Az Egyesült Államok nem hajlandó ke­mény politikát követni a német egyesítés kierő­szakolása érdekében. Londonban feltételezik, hogy Bonnban egyáltalán nem tetszett Kennedy ama kijelentése, hogy „A német egyesítés prob­lémájának megoldásához időre van szükség”, és hogy nincs rá közvetlen kilátás. Az angol sajtó szerint a látogatás célja a NATO megerősítése „a Szovjetunió megbántása nélkül”. A Daily He­rald bonni tudósítója szerint Kennedy egészen világosan figyelmeztette a nyugatnémet népet, hogy a német egyesítés kedvéért nem hajlandó új irányvonalat követni az amerikai politikában. Párizsban Kennedy és Adenauer nyilatkozatá­nak főleg az a része keltett figyelmet, amelyben a két államférfi az Egyesült Államokkal szoro­san együttműködő európai közösség mellett fog­lalt állást. Francia politikai körökben ezt úgy értelmezik, hogy Kennedynek sikerült keresztül­húznia de Gaulle-nak azt a tervét, amely az európai harmadik erő létrehozására irányul. Eb­ben a megvilágításban felteszik a kérdést: Va­jon mire jó a francia—német együttműködési egyezmény? Az amerikai konzervatív lapok egy része óva inti Kennedyt, hogy ne tegyen meg­gondolatlan ígéreteket Európában. • mert az or­szág érdekei és az amerikai 'politika ezt nem bírná ki. Az elnök távollétében egyébként újabb négertüntetések zajlanak le Georgia államban, ahol máris több mint ezer letartóztatást hajtot­tak végre. A déli államok szenátorai akcióba léptek, hogy megakadályozzák a négerkérdés enyhítésére irányuló elnöki törvényjavaslat meg­szavazását. Dühös kirohanásokra ragadtatta magát a négerekkel kapcsolatban Eilender de­mokratapárti szenátor, amikor cinikusan kije­lentette, hogy több néger állam tanúbizonyságát adta annak, hogy a fekete bőrűek képtelenek ál­lami keretek között élni. E kijelentés világszerte nagy felháborodást keltett. AZ ÁLTALÁNOS VÁ­LASZTÁSOK előtt 13 nappal kormányválság robbant ki Argentínában. Lemondott többek között az argentin igazság­ügyminiszter, s ez megingatta a kormány eddigi pozícióját. Astigueta igazságügyminiszter azzal indokolja lemondását, hogy a kormány a közel­múltban több olyan intézkedést tett, melyek megtiltották, hogy peronista pártok jelöltjei in­duljanak a július 7-i választásokon. Az elmúlt héten olyan hírek keltek szárnyra az argentin fővárosban, hogy az egyre feszültebbé váló hely­zetben célszerűbb lenne, hogyha elhalasztanák a választásokat. Kormánykörökben úgy véleked­nek, hogy a jelenlegi viszonyok rendkívüli mér­tékben kedveznének a peronista ellenzéknek és esetleg meghoznák a lehetőséget egy további balra tolódásnak. A KAIRÓI RÁDIÓ KÖZÖLTE, hogy Szalal jemeni elnök hétfőn délután Kairóban, Damasz­­kuszban és Bagdadban tett látagatásáról vissza­tért Jemenbe. Vele együtt érkezett Szanaaba Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek helyettes főparancsnoka, aki nyomban tárgyalásokat kezdett az egyiptomi ex­­pedíeiós hadtest vezetőjével a jemeni katonai helyzetről. Jemen- egyébként a Biztonsági Tanács elnökéhez és U Thant ENSZ-főtítkárhoz memo­randumot intézett, amelyben tiltakozott a fegy­veres agressziók miatt, amelyet Nagy-Britannia június 11-e óta sorozatosan elkövet jemeni ha­tárterületek ellen. Tűrhetetlennek minősíti a nyilatkozat azt a körülményt, hogy a határvonal mentén fekvő Harib városa naponta megismét­lődő angol bombázástól szenved és angol erők több falut is megszálltak. A jemeni memoran­dummal egyidejűleg Szaud-Arábia hadügymi­nisztériuma közleményt adott ki, melyet a mek­­kai rádió ismertetett. A rádió szerint az EAK három bombázógépe hétfőn több határ menti szaud-arábiai falut bombázott. A bombázás em­beráldozatokat is követelt és komoly anyagi ká­rokat okozott. A közlemény szinte a jemeni me­morandum ellensúlyozásaképpen agresszióval vádolja az Egyesült Arab Köztársaságot, mely­nek következményeiért rá hárítja a felelősséget. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hruscsov elvtárs Nemzetközi kávéegyezmény a Német Demokratikus Köztársaságba lé o jat Június 30-án lesz 70 éves Walter Ulbricht, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke. Ez alkalomból baráti látoga­tásra a Német Demokratikus Köztársaságba utazik Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke. HÍREK SOROKBAN VARSÓ. Az Afrikai ftemzeti Kongresszus — a földrész faj­gyűlölők uralma alatt szenvedő déli területeinek harcos függet­lenségi szervezete — felhívást intézett a Lengyel—Afrikai Ba­ráti Társasághoz: június 26. le­gyen a dél-afrikai függetlenség napja; * PRÁGA. A Csehszlovák Táv­irati Iroda jelentése szerint a spanyol szolidaritási hét befe­jezésével kapcsolatban közzétet­ték a Szakszervezeti Világszö­vetség nyilatkozatát. Az SZVSZ felhívja a nemzetközi szakszer­vezetek, Európa, Ázsia, Latin- Amerika és Afrika dolgozóit, hogy tömörítsék soraikat a fran­­coista fasiszta rezsim elleni harcban. * ATHÉN. Panajotisz Pipinelisz görög miniszterelnök, akit csak átmenetileg — az új választá­sok megtartásáig — bíztak meg ezzel a tisztséggel, felolvasta kormánynyilatkozatát a parla­mentben. kijelentette, hogy kor­mányának fő célja a választá­sok mielőbbi megszervezése. — Hangsúlyozta, hoev nem szán­dékozik változtatni Görögország bel- és külpolitikáján, s kormá­nya hű marad nemzetközi kö­telezettségeihez. NEW YORK. A Trieste mély­­tengerkutató hétfőn délután öt és fél órás kutatást végzett, eb­ből négy órát a tengerfenéken, hogy megkísérelje megállapíta­ni az ez év áprilisában 129 em­berrel a fedélzetén nyomtala­nul eltűnt Thresher nukleáris tengeralattjáró roncsának hol­létét. Donald Keach kapitány szerint kísérletet tesznek, ez­úttal kissé nyugatabbra attól a körzettől, ahol a 2520 méteres mélységben fekvő roncsot felté­telezik. ZANZIBAR. Hétfőn Zanzibár sziget (volt brit védnökségi te­rület) népe zászlódísszel, ágyú­szóval, lelkesen ünnepelte azt a tényt, hogy az ország elnyerte az autonómiát. A választásokat a jövő hó­napban tartják. Muhammed Samte Hamadi sejk vezetésével kinevezték a kormányt, a sziget eddigi igazgatásával megbízott tisztviselők helyébe. Muhammed Samte sajtóérte­kezleten jelentette be: sürgetni fogják Nagy-Britanniát, hogy a sziget függetlenségét már 1963- ban elismerje. Az Egyesült Államok bejelen­tette: értesítette az ENSZ fő­titkárát, hogy hamarosan alá­írja az úgynevezett nemzetközi kávéegyezményt, amelyet az ENSZ-ben néhány hónappal ez­előtt tárgyaltak meg. Az egyez­mény akkor lép életbe, ha a kávé 80 százalékát exportáló országok és a kávé 80 százalé­kát importáló tíz ország beje­lenti, hogy az egyezményt haj­landó ratifikálni. Az exportáló országok többsége ezt már meg­tette, s azáltal, hogy az Egye­sült Államok most bejelentette a ratifikálást, az egyezmény ha­marosan életbe lép. A nemzetközi kávéegyezmény célja az, hogy megakadályozza a kávé árának további csökke­nését. A kávé ára 1953-tól je­lentős mértékben esett. Meglett férfinek számít, hiszen már harmincéves, mégis sír. Némán nézem, valami el­szorítja a torkomat. Az ember jobban megdöbben, ha férfit lát sírni. Talán azért van ez, mert a férfi sírása mögött komolyabb dolgot, nem- mindennapi ügyet sejtünk? Azt hiszem, igen. Fi­gyelem az arcát, nem zavarja. Nem dühös, inkább végtelenül elkeseredett sírás ez, olyan, amit még egy férfi sem szégyell, tán azért, mert az okot jobban szé­­gyenli, amiért nem tudta le­nyelni a könnyeket. Értelmes, szomorú arc néz rám, sírása görcsös, szaggatott zokogás in­kább. Bandival évekkel ezelőtt egy albérletben laktunk, aztán elvetődtünk egymástól, ritkáb­ban találkoztunk, de megőriz­tük egymást jó emlékezetünk­ben. Tavaly tavasszal beszéltem vele utoljára, akkor még a gép­gyár KISZ vezetőségi tagja volt. A Nők Világkongresszusának második napja MOSZKVA. Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója je­lenti: • A Nők Világkongresszusának keddi ülését a Kreml kongresz­­szusi palotájában Sarjono, az Indonéz Nőszövetség képviselő­je nyitotta meg. Az ülésen nagy ünnepségben részesítették Isa­bella Blume asszonyt, a belga és a nemzetközi nőmozgalom is­mert személyiségét, aki elfog­lalta helyét az elnökségben. A tanácskozáson a negyedik korreferátumot hallgatták meg, melynek címe: „A gyermekek, és az ifjúság egészsége és ok­tatása.’’ A beszámoló részlete­sen foglalkozott a tőkés világ és az újonnan függetlenné vált országok ifjúságának helyzeté­vel, szólt azokról a feladatok­ról, amelyek a nemzetközi nő­mozgalomra hárulnak a gyer­mekek és az ifjúság érdekeinek védelmében. A tanácskozás má­sodik napján egyébként három plenáris ülést tartottak. Az esti ülés 9 órakor fejeződött be. A Pravda részletesen foglal­kozik a kongresszus jelentősé­gével. Hangsúlyozza a kommen­tár, hogy a nők ma nágy erőt jelentenek a békéért és a teljes leszerelésért folyó harcban, egy olyan kor viszonyai között, amikor az atomfegyver rava­szán tartott ujj egy pillanat alatt embermilliók sorsát dönt­heti el. A VILÁGŰR HŐSEI A NŐK VILÁGKONGRESSZUS Ált A képen: Valentyina Tyereskova és Valerij Bikovszkij, a kongresszus tiszteletbeli küldöttei. MTI Külföldi Képszolgálat Jo fejű, értelmes fiú, szerette a szakmáját, technikus volt. És már akkor, régen is szerette az italt. „Pedig nem bírom ám, öregem” — szokta mondani. „Igazán nem bírom, csak hát...” Bár akkoriban még nem volt feltűnő, hogy iszik, egyszer-két­­szer ugyan jobban felöntött a garatra az átlagosnál, de azért nem lehetett rá haragudni, mert másnap mindenért elnézést és bocsánatot kért, aztán fogadko­­zott: így öregem, úgy öregem, én egy csapni való ember va­gyok, de majd csak felkötöm a textilt, meglássátok! Meg eh­hez hasonlókat, mondott még. Aztán én elkerültem a lakásból, megnősültem. Később ő is meg­nősült. Az üzem függetlenített könyvtárosnőjét vette el. Most OZ italboltban talál­koztunk. Szódáért jöttem, rit­kán iszom még sört is, csak ha nagyon muszáj. Én ismertem meg először. Egy talponálló asz­talkára támaszkodott, pohara hasában fél deci lehetett még a fröccsből. Ruhája gyűrött, ha­ja kuszáit, én azt hiszem, hogy inkább ravaszdi szemére figyel­tem fel, ami nagyon jellegzetes­sé tette arcát. Tétován intett, odaléptem hozzá. — Szervusz, Bandi... mond­tam, nem köszönt vissza, csak ingatta a fejét. — Hogy vagy, régei) láttalak. — Most sem fe­lelt, csak felhúzta a szemöldö­két. Nem tudtam, hogy mit kérdezzek még tőle, mert va­lami furcsa fény bújkált a sze­mében. Nehéz lenne elmondani, milyen.- Bár mondom, a tekinte­téről ismertem rá, mégis, ami­kor hozzá léptem, meghökken­tem. Ez az ismeretlen árnyalat hökkentett meg. Zavartan áeso­­rogtam, nem tudtam, hogy mit csináljak? Sietnem is kellett volna, hiszen várták a szódát. De a barátomat sem hagyhat­tam így magára. Nem is tudom, mennyi idő telhetett el, amikor felkapta a poharat és akár a rö­„Hát velem sem iszol?”

Next

/
Thumbnails
Contents