Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

TMS. június M, iwerfl» S. oftfel Segítjük a háztáji gazdaságokat Ismertető füzet Kecskemétről Igéti szép kiállítású, »eines nyomású ismeretterjesztő füzet jelent meg Kecskemétről húsz­ezer példányban. A Bács-Kis­­kun megyei Idegenforgalmi Hi­vatal által kiadott ismertetőt Varvas Árpád grafikusművész rajzai díszítik. A füzetben sze­repelnek a megyeszékhely mű­emlékei, legszebb középületei, utalások vannak Kecskemét tör­ténetére. Az egyre növekvő ide­genforgalmat figyelembe véve a kiadvány öt nyelven: magyarul, németül, olaszul, angolul és franciául jelent meg. A nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezet vezetősége megértette a háztáji gazdálko­dás fontosságát, és jelentős se­gítséget ad a gazdáknak már évek óta, különösen a háztáji állattenyésztés kialakítása érde­kében. Kedvezmény a sertéstartóknak Minden háztáji területre jo­gosult gazda még külön kap té­rítés mellett 50 négyszögöl lu­cernát, illetve annak termését. Zölden, vagy szénában kapja meg, aszerint, hogy milyen ál­latokat tart. Az a tag, aki szer­ződést kőt sertéshízlalásra, to­vábbi 100 négyszögöl lucernát kap, ölenként 2.50 forint térítés ellenében. Azért támogatjuk különösen a sertézhízlalást, .mert ebben van községünk legjobban elmaradva. A gazdák által Ily módon leadott sertés beszámít a termelőszövetkezet áruértéke­sítés! tervének teljesítésébe. Részesedés a szénából A szarvasmarhatartó gazdák a termelőszövetkezet 330 holdas rétjét kaszálják. A tag az anya­szénából 50 százalékot kap, m 'g a sarjúból kétharmadrész az övé. A takarmányrépát a tagok a termés egy harmadáért mun­kálják. A ráfordított költségek meg­térítése mellett évenként 80— 150 négyszögöl szudáni fű ter­mését adjuk ki tagjainknak, hogy nyáron, amikor a legelők elegendő füvet biztosítani nem tudnak, a szarvasmarhatartás­nál fennakadás ne legyen. Tar'óvelés Ugyancsak évről évre a tagok által adott vetőmagból, a szán­tás és vetési költségek felszá­mítása mellett tarlóvetést is biz­tosítunk. Ennek mértéke általá­ban 200 négyszögöl. A tapasz­talatok szerint ez a terület ele­gendő. A fentieken kívül lehetővé tettük, hogy a háztáji állatál­lomány részére a gazdák ter­melőszövetkezetünknél takar­­mánvtáoot cserélhessenek, ugyanolyan feltételek mellett mint ahogvan azt a közös gaz­daság a vállalat keverőüzemétől kapja. HARALYI ERVIN termelőszövetkezeti elnök Fuvcrkedvezrrénv a céllakarmónyok szállítására Az Élelmezésügyi Miniszté­rium. az Országos Árhivatallal egyetértésben, július 1-i hatály­­lyal szabályozta a céltakarmá­nyok és az azok ellenében át­adott szemestakarmányok szállí­tási költségeit. Ha a céltakar­mányt beszerző termelő telep­helye 10 kilométernél nagyobb távolságra van a keverőüzemtől — és a termelő maga szállítja a takarmányt, a keverőüzembe —, a 10 kilométert meghaladó útszakaszra métermázsánként és kilométerenként 35 fillér fuvar­díj-térítést fizet a vásárlónak Ugyanennyi fuvartérítés jár a keverőüzembe szállított csere­termény után is. Amennyiben — a termelő kí­vánságára — a keverőüzem fu­varozza a céltakarmányokat" a szállítás távolságától függetlenül 3.50 forint fuvardíjat számíthat fel. (MTI) Kútíúiók Tizenkét méter magasból nézek szét a tájon. Kis túlzással azt is mondhatnám, ég és föld között vagyok. De nem___ Mindössze a háromlábú kútfúró állvány egyik lábára szerelt kapaszkodók segítségével jöttem fel ide, ahol a három vascső csúcsban fut össze. Tizenkét méter magasban vagyok. Ilyen magasak lehettek itt az orgoványi határ Tolvajos-i részében húzódó, szörnyű em­lékű homokdombok is. Tavaly még itt álltak, talán alig néhány méterre az állványtól... És azelőtt is... És még azelőtt... Tizenkilencben... Fehér torkolattüzek és szegényparasztok homokba zuhanó teste, a pirosló reménnyel együtt... Gyász, némaság és sikoltó ágú fák... Az emlékek megmaradtak, a dombok eltűntek. Vagy lega­lábbis nagyon messzire húzódtak, valahová a láthatár pere­mére. És nyílegyenes, sötétzöld-fakadású szőlősorok csíkozzák a tájat, a végtelen távlatát sejtetve. Kétszázkilencven hold, amit ősszel és tavasszal telepítetlek a Sallai Tsz gazdái. És ez év őszén még messzebb tolódnak a homokbuckák. Amíg csak el nem tűnnek... Dehát — ez az élet dialektikája — o születő új, újabb problémákat idéz elő. Így van ez itt is. Mégvan a nagyüzemi szőlő, szépen növekszik, ám — permetezni kell. És jó lenne öntözni is, hiszen a homok képtelen hosszabb ideig tartani a nedvességet. Bizony vízre van szükség. Alattam a szerkezet vízszintes rúdját két vállas fiatalem­ber, Vajda János és Sztankovics László forgatja nagy erőfeszí­téssel. Majd megállnak, s ekkor Ács János nekigyürkőzik a csörlőnek, a csigán nyikorogva tekeredik a drótkötél. A tömzsi vascső kékesszürke anyagot hoz fel a föld gyom­rából. Az idős brigádvezétő, K. Macska Sándor hosszasan vizs­gálja, majd ennyit mond: — Negyvenhat méter... Még mehetünk lefelé vagy tíz, húsz métert. Minden fél méternél talajmintát vesznek. Bemélhetőleg most már mihamarább sódert emel ki a vascső. Az már a víz közel­iétől jelenti. Ez a próbafúrás. A brigádvezető bízik benne, hogy lesz víz. Ha fentebb nem, hát 75—80 méternél. De ők addig is lefúrnak. A szövetkezetben egyedül ő tanulta a kútfúrás mesterségét. Igaz, nem sokáig. Két évvel ezelőtt háromhetes tanfolyamon vett részt a Kiskőrösi Állami Gazdaságban. — Legalább öt kutat kell fúrnunk ezen a területen — mondja, s int a fiatalabbaknak, kezdhetik a forgatást. — Nem­soká újabb csövet kell leeresztenünk. A közös gazdaság kútfúró brigádja naponta 12 órán át igyekszik a mélyben rejtőző viz felé hatolni. Forog a rúd, a csörlő, újabb és újabb talajmintát vesznek. A berendezés is a szövetkezeté, a műhelyben készítették. Nemhiába gépészmérnök az elnök, Lévai Péter. És jóval olcsóbb is így, mintha vala­melyik vállalatot bízták volna meg a fúrással. A dombok helyén háromlábú állvány magaslik. Körös körül a gyönyörű szőlősorok, amelyek az embereknek ösztönzést ad­nak ahhoz, hogy nem lankadó szorgalommal, vashittel törje­nek utat az éltető víz felé. H. D. •viditalokat szokták, olyan moz­dulattal felhajtotta a maradék fröccsöt. Száját meg se törölte. Megszólalt: — Zavarban vagy, mi? Inteni akartam, hogy dehogyis, ám ő folytatta. Nem is volt nagyon berúgva. — Ne hazudj! Én is zavar­ban lennék, ha ... — legyin­tett. — Nem érted te ezt’ En­nél lejjebb nem juthat az em­ber! — Kinézett az ablakon. Nagy kirakatablaka volt az ital­boltnak. hirtelen felkiáltott és a válltömésemnél fogva az ablak­hoz húzott. — Látod? Nézd csak azokat! Láttam, hogy két vagány­forma diskurál egy iszonyúan részeg emberrel. Annyira kapa­tos volt az illető, hogy a sap­kája nem állt meg a fején, mind­untalan leesett, s az egyik va­gány le se porolva visszatette, ezen aztán röhögtek. — Látod! — nézett rám Ban­di, szeme jócskán véreres volt, már újra meg tudtam szólalni: — Látom hát! — mondtam. —• Dehogy látod. Dehogy...! Nézd csak tovább! — s azzal csaknem nekilökött a földig érő üvegablaknak. Azok ott kint még mindig beszélgettek. Végül látom ám, hogy a részeg, a sap­kás nehézkes, bizonytalan moz­dulatokkal veti le a kabátját, aztán az ingét. Maid az egvik vagányformájú összegyűrt tíz­forintost ad a kezébe, és a sap­kás máris az italbolt bejáratát célozgatja. Ügy is lett. nemsoká­ra bejött és sorba állt a kasszá­nál. Már csak zakó volt rajta, ing nem. Fel voltam háborod­va. — De hiszen — akartam tiltakozni, kirohanni, vagy vala­mit csinálni, de Bandi barátom erősen fogta a kabátomat. — Maradj! Fizettek az ingért. Nem? Nahát! A bor... A bor az oka... — Ekkor kezdett sír­ni Bandi. Nemsokára ott álltunk, ke­zünkben egy-egy kisfröccsel a talponállónál, mert Bandi rá­vett, hogy igyák. Ráálltam hí­vására, másként nem volt haj­landó elmondani keserűségét. — Hej, Te! Elhagyott a fe­leségem is. — Így kezdte és las­­san-lassan kialakult a kép. Két­szer otthagyta már Bandit, mert részegen ment haza. Néhány nap múlva sikerült visszacsalnia az asszonyt, akit nagyon szere­tett. De ezúttal úgy látszott, hogy minden hiába. Már két hete. hogy elment hazulról és szóba sem akar állni Bandival... ..pedig szeret ám ő is” — vi­gasztalódik a barátom, aki most már elkeseredésében is ivott. ..Látod, úgy járok, mint a sap­kás pasas, ha nem hagyom ab­ba” — mondta. Teljesen lezül­­lök és nem segíthet senki se rajtam. Érted’! Senki, csak én... Én meg... Ejh! — a talponálló lapjára hajtotta a fejét. — A gyerekemet is úgy szüli meg, hogy nem is tudhatok róla. Megittam a fröccsöt. de meg­rázkódtam. B-mdi má- megint a kasszánál állt és amire meg­mozdulhattam volna, újra ott Az összefogás ereje Táj képfestő ecsetjére és fo­tókiállítások művészeinek len­cséjére kívánkozik ftz a kép, amikor napnyugtakor a Fe­renc-csatorna partján a szo­morúfüzek közé hatol, a le­menő nap sugara és a szivár­vány minden színében ragyog a Mecsek mögött bújócskát játszó nap. Községünknek, a festői szép környezetben fek­vő Nagybaracs kának igen szorgalmas lakói vannak, akik már több ízben tanújelét ad­ták annak, hogy szeretik köz­ségüket A társadalmi együtt­élés, az egymás iránti szere­tet, s a szocializmus ügye iránti hűség vezeti őket a felemelkedés útján. Az utóbbi időben sokat lép­tünk előre. Szélesvásznú mo­zink van. A télen a mező­­gazdasági ismeretek bővítése céljából ezüstkalászos tanfo­lyam és szakmunkásképző tan­folyam működött. Igen sok. fiatalunk jár a Csátaljára ki­helyezett kertészeti techni­kumba. A község egészségügye is megoldódott. Korszerű or­vosi rendelőnk van, jól kép­zett, szakorvossal, betegápoló­val. Egészségbázunkban még tisztasági fürdő is üzemel. A közeljövőben fejezzük be a község több utcájának kő­burkolását. melynek kivitele­zésében eddig még nem ta­pasztalt aktivitással vesz részt a község lakossága. Több mint 800 vagon követ raktak ki társadalmi munkával és a 4 kilométeres útszakasznak az összes földmunkáját, valamint az ahhoz szükséges kőmennyi­ség helyszínre való számítá­sának ragv részét társadalmi összefogással valósítottuk meg, úgyhogy egv fillér állási Hí­jat sem fizettünk a MÁV- nak. A szervezésben, a társadal­mi munka kivitelezésében a termelőszövetkezeti gazdák végeztek legtöbbet. A vörös­­kereszt aktivistái házról ház­ra járva felajánlásokat gyűj­töttek a lakosság körében tár­sadalmi munkára. Oi bekötő utunkon könnyen gördül az Űj Tavasz Terme­lőszövetkezet Zetorta. s reg­gelenként a munkába siető Kiskunfélegyházán, az ország leghíresebb libahizlaló vidékén, hozzáfogtak a víziszámyas nagyüzemi tenyésztéséhez, A vá­ros hat termelőszövetkezete — a Zöld Mező, a Lenin, az Oj Élet. a Vörös Csillag, a Vörös Október és a Felszabadulás — a hagyományos libanevelést kö­zös vállalkozással feileszti to­vább. Ehhez kedvezőek az adott­volt két fröccsel. — Nem kell! — mondtam ne­ki és mérges lettem. — Velem sem iszol? Már te sem? — úgy markolta a poha­rat, hogy félő volt, összeroppan a kezében. — Nem Bandikám. Lehet, hogy így kezdted te is — mond­tam neki szelíden — és látod, hova jutottál? Én is ezt csinál­jam?- Micsoda embertelen kí­vánság az: „Velem sem iszol?” Senkivel sem! Még magammal sem! JÓI eljárt az idő. Az ut­cán sétáltunk. Később felhív­tam a feleségét, azt mondta, hogy nem bízik a férjében, a gyereknek rendes otthont akar. Már letette a kagylót, én még mindig tartottam a fülemnél és a telefonfülke üvegén át néztem Bandi kétségbeesett arcát, ame­lyen már-már felcsillant vala­mi remény, néztem és féltem kilépni melléje, mert nem tud­tam, hogy mit mondok majd neki, K. D, dolgozók 130 motorkerékpár­ja. (Ennyi van ugyanis a köz­ségben a nyilvántartás sze­lni,) Itt azelőtt feneketlen ár volt. Számos elgondolásunk van nég a község fejles zésé r». Üj művelődési -otthont épí­tünk. Nagybaracslcát bevonjuk az IBUSZ idegenforgalmába, erre megvan a lehetőségünk A Ferenc-csatorna partján strandfürdőt létesítünk, köz­vetlenül az országos híre ha­lászcsárda mellett Most sze­relik községünkben a korsze­rű közvilágítást Ahogy fejlődik Nagybaracs­­ka, úgy változnak az embe­rek is. A napokban elmentem a község egyik szabójához, s megkérdeztem, min buzgólko­­<Jfk. — Nem győzök nadrágot „csövezni” — válaszolta. Ma már nálunk is ógv öltöznek, mint a városban. Érthet'", hi­szen szép a jövede'em Az egy gazdára a közösből jutó bevétel elérte a 15 ezer forin­téi az elmútt évben A ter­melőszövetkezetek gazdái ko­dásának további fejlesztése érdekében szövetkezeti 'ila;:on 3 millió forintos beruházás­sal sertéskombinátot kívánunk létesíteni. A <n7.ös gazdasá­gok minden űz "Tágban be­vezették a premizálási rend­szert. s ezzel anyagilag ösz­tönzik a termelést. Van még tennivaló, hiszen sohasem te­hetünk elégedettek a mun­kánkkal. Még nem kellően használjuk ki az öntözéses gazdálkodásban rejlő termést fokozó lehetőségeket. pedig erre a feltételek megvannak. Továbbra is ieénvbe vesszek a társadalmi erőket. A tár­sadalmi munka végzését elő­re tanácstagi körzetenként megbeszéliiik. jól előkészít­jük. s nemcsak a kivitele­zésbe vonjuk be a lakosságot, hanem a tervezésbe is. Ta­valy az űtéoítés alkalmával így tudtuk megszervezni, hogy három napig do’gozott a köz­ség apraia-nagyia. Tpv összefogva éDft?ük köz­ségünket. szépítsük környe­zetünket. gat. jänos vb-elnök. Nagybaracska ságok. a többi között az. hogy a kiskunfélegyházi tömők az or­szágban egvedü'álló saiátos módszerrel hizlaliák a libát, amelyből — 80 dekásra. 1 ki­logrammosra „dagadt” májjal — évente 100 ezret adnak át a ke­reskedelemnek. Az utóbbi időben nem kis problémát okozott a sovánv li­ba beszerzése — távolabbi me­gyékből is kellett felvásárolni —, s a szóban levő termelőszö­vetkezetek vállalkozása e prob­léma megoldását is célozza. Jelenleg kétezres törzsállo­mánnyal rendelkeznek, s hét­ezer kisliba nevelkedik a te­­nyészállomány fejlesztésére. A kiváló „tojástermelő” rajnai faj­tából, amelynek a hazaiaknál kétszerte nagyobb a tojáshoza­­ma, jövőre négyezret tartanok. A libatenyésztő közös gazda­ságokban egyenként 1500—8000 víziszárnyas elhelyezésére alkal­mas tíz ól építését kezdték meg. Még az idén hozzálátnak a közös libanevelő telep kialakí­tásához is, amelyen 6000 napos­szárnyast erősítenek fel a ter­melőszövetkezetek részére. Fel­újítják a régi libalegelőket is. és újabb mesterséges mezőket alakítanak ki a kislibák legel­tetésére. Az idén alkalmazzák a gépi tömést is. Kétezer libát tömnek majd meg a gépesített „hizlaldában”. Hat tsz összefoq

Next

/
Thumbnails
Contents