Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
1 oldal «wfcHKfcanar-1965. Június 19, szerda Ä csillagoknak énekelve... A kedd reggeli szovjet, lapok továbbra is igen nagy terjedelemben f9glalkoznak Bikovszkij és Tyereskova kozmikus kötelékrepülésével. A Pravda riportot közöl az űrrepülést irányító központból. A riport szerzője leírja, hogy az irányító központban ott vannak az eddigi űrhajósok és rádiótelefonon gyakran beszélgetnek Tyereskovával és Bikovszkij jak A telefonbeszélgetések egyik kedves részlete volt, amikor panaszkodott, hogy túl korán ébresztették fel. Kérte, hogy ezt többé ne csinálják, és hagyják, hogy kialudja magát... A riporter ugyancsak leírja, hogy hétfőn Valentyina Tyereskova egyszeriben énekelni kezdett. A rádiókezelők hiába próbálták megállapítani, milyen dalt énekelt, mert mire sikerült viszonylag tiszta hangfelvételt kapni, az űrhajóslány abbahagyta a dalt. Valerij Bikovszkij viszont kérte a földi irányító központot, hogy tegyék fel Csajkovszkij első zongoraversenyének hanglemezét és kapcsolják be a közvetítési a Vosztok—5 fedélzetére. „Bz emberiség kifejezi elragadtatását...“ WASHINGTON. A Washington Post „Valentyina” című cikkében így ír: Ha általa a kozmikus repülés könnyűnek tűnik, akkor ugyancsak általa felülmúihatatlannak tűnik a kozmikus technika, még pedig a szovjet kozmikus technika. Végeredményben a többi űrhajóstól eltérően, Tyereskova nem tapasztalt repülő. Az az űrrepülés — amelyet 6 és Bikovszkij alezredes végez — újabb bizonysága annak, hogy az adott pillanatban az amerikai űrrepülési program jelentős lemaradásban van. De tegyük félre a komor gondolatokat máskorra. A mai nap Valentyináé — írja a Washington Post. PÁRIZS. s,Az egész világ Valjának és Valerijnak nevezi őket”, „Az emberiség kifejezi elragadtatását”, „A világ gyönyörködik Valjában, a Sirályban”. A keddi párizsi lapok e címek alatt számolnak be a szovjet páros repülésről. „A világűrben él a világ, háttérbe szorultak a földi dolgok” — a francia televízió bemondója e szavakkal kezdte meg híranyagának ismertetését. A párizsiak így tréfálnak: „Nem ismerünk lapjainkra! — Mintha csak Moszkvában nyomnák őket. Orosz keresztnevek és vezetéknevek, szovjet emberek a fényképfelvételeken.” René Maheu, az UNESCO főigazgatója, a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette; A Vosztok—5 és a Vosztok—8 pályára vezérlése, űrrepülésük tartóssága és pontossága, az összeköttetés megbízhatósága már önmagában is nagyszerű tudományos és technikai győzelem, amelyet az UNESCO az emberi értelem nagy eredményeként üdvözöl. Legforróbb üdvözletem küldöm a szovjet tudósoknak, mérnököknek és technikusoknak. LONDON. A Daily Sketch kiemeli, hogy Valentyina Ty ereskova maga mögött hagyta Gordon Coopert, az amerikai űrhajózás rekordérét. Radhal^risnan, az Indiai Köztársaság elnöke, aki jelenleg Angliában van hivatalos látogatáson, hétfőn felkereste a Jodrell Bank obszervatóriumát és meghallgatta Bikovszkij es Tyereskova hanglemezre felvett hangját. Mindezek a hírek azt tanúsítják, hogy a két űrhajós igen jó hangulatban, kipihenten folytatja további kutatási programját. Peszkov, a Komszomolszkaja Pravda tudósítója, ugyancsak hétfő délután, az űrhajózási felbocsátásokat irányító állami bizottság elnökének engedélyével, rádióösszeköttetésbe lépett' a két űrhajóssal. Valerij Bikov-izkijt megkérdezte, mit lat az űrhajóból? Az ötös számú űrhajós azt felelte, hogy látja a kaukázusi hegyvonulatokat, jól látja a hegytetőn fehérló hótakarót, látja a Káspi-tengert Valentyina Tyereskova a következőket mondotta: „Nagyon örülök, hogy beszélhetek önnel. Mondja meg édesanyámnak, ő a legjobb édesanva. Mondja meg a mamának, ne aggódjék miattam. Üzenem minden édesanyának, nipes ok aggodalomra. A Vosztok—6 űrhajót szovjet emberek készítették. Jól tervezték. Megbízható űrhajó ez. Mondja meg édesanyámnak, leánya nem okoz csalódást a szovjet embereknek, teljesíteni fogom a feladatot. Üzenem édesanyámnak, ne aggódjék. Mindenkit, mindenkit szeretettel üdvözlök!” Közös közlemény Nasszer és Szalal tárgyalásairól KAIRÖ. (TASZSZ) Hétfőn Kairóban közös köznényt adtak ki Nasszernek, az EAK elnökének és Szalal jemeni elnöknek tárgyalásairól. A közlemény megállapítja, hogy a két ország kormányküldöttsége megvitatta az arab világban a legutóbbi időben végbemenő eseményeket és kifejezi azt az elhatározását, hogy harcolni fog az imperializmussal együttműködő reakciós erők ellen. A jemeni küldöttség teljes támogatásáról biztosította a föderatív arab állam megteremtéséről szóló kairói deklarációt, és úgy döntött, hogy csatlakozik ehhez a deklarációhoz. A két elnök hangsúlyozza továbbá, hogy országaiknak feltétlenül együtt kell működniök politikai, gazdasági és katonai téren. Ugyanakkor az az eltökéltség hatja át az EAK és Jemen népét, hogy minden szükséges erkölcsi és anyagi támogatást megad annak a küzdelemnek, mely az imperializmus maradványainak kiirtásáért, a még imperialista elnyomás alatt sínylődő népek felszabadításáért folyik az atab világban. A közös közlemény aláírói hangsúlyozzák: hűek maradnak az el nem kötelezettség politikájához és elítélik azokat a kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy az arab népeket bevonják valamely külföldi befolyás övezetébe. Elítélik továbbá a külföldi területeken levő agresszív támaszpontok létrehozását. Végül támogatásukról biztosítják az omani és az arab félsziget déli részén élő népek harcát és síkraszállnak a béke fenntartása mellett. A Hagy Honvédő Háború története Moszkvában megjelent a Nagy Honvédő Háború történetének ötödik kötete, amely igen sok, eddig ismeretlen okmányt tartalmaz. A kötet az 1945-ös eseményeket tárgyalja, a háború befejező szakaszát, amikor a szovjet csapatok betetőzték a hitleri Németország szétzúzását. A munka sok magyar vonatkozása közül kiemelkedik a közép- és kelet-európai országok belpolitikai helyzetét részletesen jellemző fejezet: Magyarország demokratikus politikai fejlődése; az újjáépítés első lépései stb. Bojkott Portugália és Dél-Afrika ellen Egyre több afrikai állam szerez érvényt azoknak az Addisz Abeba-i határozatoknak, amelyek a fajüldöző és gyarmattartó Dél-Afrikai Köztársaság és Portugália ellen szankciók alkalmazására szólítják fel Afrika népeit. Mint az AFP jelenti, az algériai kormány döntésének értelmében hétfőn bezárták az algíri portugál konzulátust. A szudáni kormány gazdasági Bikovszkij a gépkocsiját vezeti. és diplomáciái bojkottot hirdetett meg a Dél-Afrikai Köztársaság és Portugália ellen. Egy most elfogadott törvény szerint nem szállhatnak le szudáni területre dél-afrikai és portugál repülőgépek, és a két állam hajói nem futhatnak be szudáni kikötőkbe. A MEN tudósítása szerint a Szudáni Unió Párt, a Mali Köztársaság vezető pártja úgy határozott, hogy az Addisz Abeba-i csúcsértekezlet szellemében pénzsegélyt nyújt és önkénteseket toboroz az afrikai felszabadítási mozgalomnak. (AFP— MEN) Francia közkatona éhségsztrájkja PÁRIZS. (MTI) Zarudianski francia közkatonát hatvan napi magánzárkára ítélték, mert nem volt hajlandó részt venni a Massu tábornok előtt rendezett díszszemlén. A katona azzal érvelt, nem tiszteleg olyan ember előtt, aki Algériában rendszeresítette az emberek kínzását. Zarudianski az ítélet elleni tiltakozása jeléül éhségsztrájkba kezdett és azt követelte, helyezzék át más helyőrségbe. Zarudianskit közben kórházba szállították, ahol folytatta éhségsztrájkját. Megmentésére széles körű kampány indult Franciaországban. A katonai hatóságok végül is arra kényszerültek, hogy Zarudianskit kivegyék Massu tábornok parancsnoksága alól és más alakulathoz helyezzék. Ezzel Zarudianski éhségsztrájkja véget ért. Jártam azon a földön Későre jár. A toronyóra éjfélt jelző harangütéseinek zengése imént szállt el hozzám a házak tömbje felett. Békésen, mélyen alszik családom; hároméves kisfiam azzal a mosollyal, amely a televízió mackója esetlen mozdulatainak a megcsodálásától ott ragadt pufók arcocskáján, feleségem a dolgc^ó nő egész napi munkálkodásának fáradtságát eloszlató megbékélt nyugalommal, s még álmában is titkolt, de jogos büszkeséggel: íme, női űrrepülő is száguld az éteri pályán, Valentyina Tyereskova egy-két órája elragadó bájjal integetett a televízió képernyőjén. Nem tudok aludni, pedig fizikailag fáradt vagyok. Állok lakásom erkélyén, kémlelem az eget, amelynek országútján csillagok porzanak üde ragyogással két fiatal ember, Valja és Valerij mögött. Velük száguld a szívem, nyomukba szegődik a fantáziám. S miközben rájuk gondolok, friss élmények keresztül-kasul járják emlékezetemet. Köszönöm a véletlennek, hogy közvetlenül az űrrepülők előtt járhattam azon a földön, amelyen születtek; testközelségből láthattam, figyelhettem és megcsodálhattam a szovjet társadalmat* amely nevelte őket. Harminc tiszakécskei szövetkezeti gazdával együtt június 4- től 13-ig, tíz napon át jártuk turistaként a Szovjetunió földjének egy darabkáját, a Lvov.— Odessza—Herszon—Nova Kahovka—Zaporozsje—Kijev közötti területet, amely önmagában bármennyire is végtelennek tűnő térséget ölel fel, nem lehet több, mint a Szovjetunió két-, de inkább háromszázad része. így is felmutatta azonban azt az erőt, amely már a kommunizmust építi — s amely lenyűgöző magabiztosságával repíti immár az ötödik és a hatodik űrhajóst a világmindenség tágabb térségein. Zúgnak bennem a pár napos emlékek, egymásra tódulnak, mindegyik helyet kér magának, sarkall: mondd el, mit láttál! Tömören megfogalmazva: mit is? Magas kultúrájú népet, amely nem ismeri az önzést — az egymásért, a hazájáért, az egész emberiségért való cselekvés szándéka hatja át minden tettét. Roppant utat tett meg ezért az általunk bejárt vidékeken is. Véres küzdelmek jelzik ezt az útat. Neves és névtelen hősök harcai: vasöklű Bogdan Hmelnyickij és katonáinak a pánok uralmát megtépázó rohamai, a zaporozsjei kozákok és Szuvorov ’ törököt verő csatái, az odesszai kikötőt is megjárt Patyomkin cirkáló legénységének netovábbja a cári zsarnokság ellen, Lenin harcostársainak — Odesszában a fivére, Herszonban Ordzsonikidze által közvetlenül irányított — szívós és meg nem alkuvó, s éppen ezért győztes küzdelmei — s végig, Lvovtól a tengerig, a tengeren, a fasiszta rablóhordákat tönkrezúzó milliók ökölcsapásai... .., hogy végül is valósággá válhassék a jelszó: „Vpered do kommunyizmu”, — „Előre a kommunizmusért!” Jártam azon a földön, amelyen már a kommunizmus épül. Ö, micsoda lelkesedéssel, önfeláldozással, lenyűgöző eredménnyel. Csak egyet! A Dnyeper folyót Zaporozsje és Kahovka között felduzzasztották, s 240 kilométer hosszú, 30 kilométer széles tengert teremtettek a szárazságtól szüntelen sújtott, a „fekete viharok” szabdalta vidéken, hogy legyen villany, öntözővíz. S lett mind a kettő, miközben az utóbbi helyütt felépítettek 30 ezer ember lakóhelyéül szolgáló modern, a homokos sztyeppén parkok tucatjaival díszlő, s 26 országnak szállító villanymotorgyárral rendelkező várost is Mindezt néhány év alatt. Ez pedig csak töredéke annak. amit láttam, láttunk, de akiről még beszélni fogunk. És amit láttunk, az agyunkba, a szívünkbe véstünk, megmagyarázza: hogyan lehet ilyen imponáló fölénnyel a világűr meghódítására indulni. Hogyan kell itt a Földön cselekedni, hogy az ember, a mi korunk embereinek tömege valóra váltsa évezredek álmait?! Jártam azon a földön, s bár addig is tudtam, most még jobban megtanultam, hogy azokon a posztokon, amelyeken munkálkodunk, nekem is, neked is, mindannyiunknak, maradéktalanul teljesítenünk kell kötelességünket. Hogy a Gagarinok, Valják és Valerijok minél magabiztosabban és többen nekivághassanak az égi útnak — miértünk, a békés, az építő emberiség diadaláért... Ha jnal van már. Kisfiam még mindig mosolyog, feleségem arcát megcirógatja az első napsugár —, s míg én is derűsen nyugovóra térek, fellobban bennem egy emlékkép arról a földről, amelyen tíz napon át jártam; egy feliraté, amely a gigantikus építmények oromzatán trónol, s ott ragyog a szovjet emberek szemében, szívében, szavában is szüntelen: „Szlava KPSZSZ” —, Dicsőség a Szovjetunió Kommunista Pártjának! , Dicsőség a kommunizmus győztes eszméjének! Tarján István
