Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
1963. június 19, szerda 3. oldal II következetesség - a jó vezetés egyik feltétele Jakabaxállási tapasztalatok Gallé Istvánnal, a Jakabszállási Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökével a napi gondokról beszélgetünk. — Nem könnyű dolguk van a mi gazdáinknak — kezdi —, a határ mintegy 80 százaléka futóhomok, ezen gazdálkodik négy termelőszövetkezeti csoport: a Népfront, az őszibarackos, a Haladás és a Petőfi. A 15 éves távlati terv szerint fokozatosan szőlő- és gyümölcsöskertté varázsoljuk az egész határt. Az ötéves terv hátralevő időszakában többek között mintegy 150 holdon telepítenek új szőlőt a közös gazdaságok. Az ősszel 60 holdon szándékoznak őszibarackost létesíteni. Másik fontos gyümölcsünk a szamóca, amelyből talán a megyében mi termesztünk legtöbbet. Az őszibarack-termesztést nagyon szeretnénk fellendíteni. A szatymaziak már többször jártak nálunk és elmondták, hogy zamatban. ízben jobb a jakabszállási őszibarack. Terméseredményekben még lepipálnak bennünket, de remélem már nem 6okáig. Tapasztalat csere személygépkocsival Azt már előzőleg hallottam, hogy lelkes versenyben vannak a jakabszállásiak a szatymaziakkal. Évente legalább kétszer kölcsönösen meglátogatják egymást, kicserélik tapasztalataikat. Ilyenkor 4—5 magángépkocsival indulnak útnak, vagy Szatymazról. vagy Jakabszállásról és ellátogatnak „a rivális” közös gazdaságokhoz. Szóba kerül a községi vezetés, elsősorban a községi tanács ellenőrző tevékenysége a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodása fölött. Nézzük csak az újjáválasztott tanács ez irányú munkáját. A végrehajtó bizottság elnöke, előveszi a dossziékba gyűjtött jegyzőkönyveket. — Íme a dokumentumok — mondja. Kíváncsian lapozgatom a paksamétát. A községi tanács végrehajtó bizottsága április 5-én az Őszibarackos Termelőszövetkezeti Csoport tevékenységét tárgyalta. A végrehajtó bizottság tagjai alaposan áttanulmányozták az elnök jelentését és annak alapján a dicsérő szavak mellett bizony számos bírálat is elhangzott. Nemcsak a község vezetői, hanem a társelnökök részéről is. Wolford Mihálv. a Népfront Tszcs elnöke például azért bírálta a napirenden levő termelőszövetkezeti csoportot, mert elhanyagolta egy 3 holdas őszihaj'eckos megművelését, javasolta egvben, hogy oldja meg a termelőszövetkezeti csoport vezetősége a közös sertéshizlalást. Osztöndí !ak Az április 19-i végrehajtó bizottsági ülésen a termelőszövetkezeti csoportok az ösztöndíjakról tárgyaltak. Többek között a Népfront Tszcs ösztöndíjat alapított — figyelembe véve a termelőszövetkezet gazdálkodási irányát — egy fiatal tagjának a kertészeti technikum elvégzésére. A május 9-i végrehajtó bizottsági ülésen a felvásárlási tervek teljesítését, s ezzel kapcsolatban a termelési feladatokat vették számba. Sok szó esett arról, hogy valamennyi termelőszövetkezeti csoport térjen át a közös hizlalásra. Május 23-án a Népfront Termelőszövetkezeti Csoport munkáját tárgyalták. A vita során elismerték, hogy ez a termelőszövetkezeti csoport jól gazdálkodik, de hangoztatták azt is, hogy az elnöknek jobb kapcsolatot kell kiépítenie a gazdákkal. A bírálat aromán — A fontosabb témákat a havi tanácsüléseken is megtárgyaljuk. A március 22-i tanácsülésünkön például alaposan megvitattuk a Petőfi Termelőszövetkezeti Csoport munkáját, itt volt a legtöbb gond a gazdálkodással. Alapos bírálat érte a csoport vezetőit, magát az elnököt is. Nem haladt megfelelően a közös vetés. A bírálat nyomán, valamint a tanács határozata alapján megjavult a munka. Hasonlóképpen megtárgyaltuk a felvásárlást, a termelési tervek teljesítését a tanácsülésen. Ezen részt vett Vörös Vilmos, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára is, aki egyben járási tanácstagunk. Sok segítséget kaptunk tőle nemcsak a tanácsüléseken, többször meglátogat bennünket és ellát tanácsokkal, segíti a munkánkat — tájékoztat Galló elvtáre. A jegyzőkönyvek azt is bizonyítják, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága az üléseken hozott határozatok végrehajtását ellenőrzi, következetesen törekszik az elgondolások megvalósítására. Ezt bizonygatja Kurucz István, a községi pártvezetőség titkára is. — A községi vezetők jó kapcsolatot teremtettek a közös gazdaságok elnökeivel. Mindent megtárgyalnak és következetes munkával igyekeznek segíteni a község előrehaladását. Később Pólyák Mihállyal, az Őszibarackos Termelőszövetkezeti Csoport elnökével beszélgetünk a tanács irányító és segítő tevékenységéről. — El kell ismerni — hangoztatja —, hogy a községi tanács vezetői rajta tartják szemüket a gazdálkodáson. Jó a kapcsolat a község vezetőivel, mindent megbeszélünk és általában sikerül még a fogas kérdésekben is megegyezésre jutnunk. Vörös Vilmos elvtánsnak, a kecskeméti járási pártbizottság első titkárának sok tapasztalata van a jakabszállási vezetők munkájáról. — Szerintem — mondja — következetesen törekednek a végrehajtó bizottság és a tanács határozatainak végrehajtására. Nem könnyű a dolguk, hiszen a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásán még sok javítani való van. A legfontosabb feladat a homokos területek hasznosítása szőlővel és gyümölcsössel. Ez még évek munkája, de ha megvalósul, Jakabszállás gazdag község lesz. K. S. Egresbefőtt A Kecskeméti Konzervgyárban az egresszalag egyik állomását látjuk. Messze a háttérben a feldolgozás kezdeti stádiumában van az egres. Ott folyik a dörzsölés, azaz a gyümölcs megszabadítása a kocsányrésztől, virágtól. Utána nagyság szerint osztályozzák, majd előfőzik, dobozolják, mérik, lével feltöltik, előmelegítik, zárják, s végül steriliizálják az egrest, — már mint kész befőttet. Képünk a töltőbrigád munkáját ábrázolja. A szocialista brigádban Künn Józsefné, Halasi I,ászióné, Kecskés Istvánné, Laczi Józsefné, Künn Istvánné, Nagy Györgyné, Farkas Margit, Szabó Lászlóné, H. Szabó Istvánné, Kecskeméti Pálné és Kőrös Ferencné tevékenykedik. Tizenegyezer vagon gabona áfváfe-ére készül fel a Malomipari és Termény forgalmi Vállalat Egyre több helyütt érik kasza alá a gabona — Pálmonostorán hétfő óta már aratják a rozsot —, s rövidesen megyeszerte megkezdik a kalászosok betakarítását. Érthető hát, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben, s főként a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat telepein lázas ütemben folyik a raktárak karbantartása, előkészítése. E munka gondjairól, s a gabona átvételének megszervezéséről nyilatkozott lapunknak Szabó József, a vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese. — Raktárainkban a múlt évről még több mint kétezer vagon gabonát, kukoricát tárolunk — mondotta. — Ez növeli az előkészítéssel járó gondjainkat, ettől függetlenül azonban, ahol szükséges, helyreállításokat, s általában fertőtlenítést végeztünk. E munkát június végéig befejezzük, s megteremtjük a lehetőséget ahhoz, hogy az átvett gabona egészséges környezetbe kerüljön. Ugyanakkor az aratás idejére számolnunk kell az esőzések lehetőségével. Ez esetben a gabona szárítását vállalatunknak kell elvégeznie. 11 „Farmer” berendezésünk a múlt évben eléggé elhasználódott, javításuk nagyobbrészt már folyamatban van. Egy-egy ilyen gép egész napos üzemben két vagon szem szárítására alkalmas. Mellesleg napos idő esetén a legolcsóbb, tehát a leghasznosabb, ha a gazdaságok kombájnszérün végzik a szárítást. A megye 13 malma közül kilencben már teljes mértékben felkészültek az új kenyérgabona őrlésére — folytatta az igazgatóhelyettes. — Kisebb mérvű helyrehozásra csupán még négy malom szorul, ezek azonban a csekélyebb kapacitásúak közé tartoznak. A jövő hónap elején az ott levő gépek is készen állnak az új termés fogadására. A hat táptakarmánykeverő üzem közül kettőben végzünk karbantartást június hónapban: a többiek üzemképesek. az elkövetkezendő hónapok során azonban több felújítást. korszerűsítést hajtunk végre bennük. A szövetkezeteknek módjukban áll, hogy «gesz takarmánygabona-termésüket mindjárt a betakarítás után átadják a keverőüzemnek, s az érte járó tápot a kívánt ütemben hordják el. — A vállalat rendelkezik-e I/állomás Nem is olyan régen múlt el az augusztus 20-i Ünnepi Vásár, amelynek legnagyobb gondja az volt, hogyan hívjam meg a kislányt ebédre, a Tisza-parti rögtönzött étterembe. Mikor végre együtt ültünk a szabad teraszon, alig ment le falat a torkomon. A cigányprímás folyton odanézett, s én kétségbe voltam esve: mit csináljak, ha asztalunkhoz jön?... Az egyszeri kislány, a feleségem, most itt megy előttem szöszke kisfiúnkkal a hepehupás külvárosi utcán. Fiam elelengedi anyukája kezét, hogy megigazítsa a két hét óta jogos kisdobos nyakkendő kék csücskeit. Néha meg a nadrágszíj fényes csatját tapintja meg, — ugyan pontosan középen van-e? Szokatlanul csendes a kisöreg. Vajon mi járhat világos, domború homloka7 mögött? Egyszer csak közelebb húzza magához anyja kezét, s odadörzsöli kis arcát. Megismétli kétszer-háromszor, míg a feleségemnek is feltűnik. — Mi az kisfiam? — Anyuka... Megengedsz te nekem valamit? — Meg. Mit? — Azt ,hogy udvaroljak. Hű, de melegem lett. Majdnem azon vagyok« hogy megállók. Hátha elfelejtette a gyerek, hogy én is mögöttük megyek? Lehallgassam a nagy vallomást? Hiszen szemmel láthatólag nem akar mást beavatni, csak anyukát. Meg aztán ez az egész szituáció. Hát így elszaladtak az évek? Ilyen régen volt az a „zakatolás” anyukával? Lábam akaratom ellenére visz utánuk. Végig kell min' dent hallgatnom. Csak el ne köhintsem magam. Feleségem pici fejmozdulatán is látom, hogy ő is ilyesmire figyelmeztet: csendben maradjak. De alapos önuralmába kerülhet, hogy olyan józanul kérdezi. — Kinek udvarolnál? — Szirmai Jutkának... Ugye szép neve van? — Szép. (Anyuka, anyuka, ezt úgy mondtad már, mint leendő anyós!) Dehát te még nem is tudod, hogyan kell udvarolni? — Dehogynem. Már eltanultam Fazekas Tibitől... Csak az a baj, hogy Fazekas Tibi is Szirmai Jutkának udvarol. — Akkor ennek verekedés lesz a vége, kisfiam — sóhajt aggodalmaskodva a feleségem és titokban jelt ad nekem hátrafelé, oldalához szorított tenyerével: most figyeljek! — Hát igen... Csak nagy baj, hogy Fazekas Tibi a legerősebb az osztályban... — Látod, ha különtomára jelentkeztél volna, most te lennél a legerősebb. — Hogyne! Egy osztályban csak egy gyerek lehet a legerősebb. — Hát akkor mi lesz? — Most haragban van Tibi Jutkával. Majd most udvarolok neki. Csak azt nem tudom még, hol laknak... Így bizony, öregszünk, apukák, anyukák. Egyre azért büszke vagyok. Három és fél éves volt a fiam, mikor megjósoltam: ebből a gyerekből lesz valami. Akkor újságolta egy téli szánkázás után; de azt még nekem: „Apuka, Áginak bundanadrágja van.” Tóth István elegendő fedett raktári területtel? — Sajnos, nem — válaszolta — Kapacitásunk a tavalyihoz képest nem növekedett, inkább csökkent, mintlíogy több helyen raktárakat adtunk át a szövetkezeteknek. Aggodalomra azonban nincs ok, mivel tavaly a malmok és a keverőüzemek 17 ezer négyzetméternyi területet lebetonoztak. E térségen a szabad ég alatt ezer vagon termés elhelyezésére van mód. Eső esetén zsákfallal veszik körül és műanyagponyvával takarják le a gabonát. Nem sokáig lesznek ott, feldolgozásukra már az év harmadik negyedében sor kerül. — Mekkora mennyiség átvételére számítanak? — Mintegy 11 ezer vagon az a gabonatermés — akár értékesítés, akár különböző csereakciók során — amit az állami és a szövetkezeti gazdaságok átadnak részünkre. Ez a mennyiség tíz százalékkal több a tavalyinál. Csupán a sörgyáraknak történő átadás céljából kétszáz vagon árpát vásárolunk fel. Az említett mennyiség átvétele sok irányú szervező munkát igényei. A raktárak és a malmok előtti várakozás idejének csökkentése végett a szállítás időpontjában már megállapodtunk a gazdaságokkal. A munka gyorsítását szolgálja a tavaly vásárolt hat hídmérleg is. A tsz-ek tárolási igényeit teljes mértékben kielégítjük a részükre kölcsönként biztosított 310 ezer zsákkal és 700 ponyvával. A szállítóeszközöket illetően vállalatunk részére az AKÖV a tavalyinál kevesebb gépkocsit tud átadni, a problémát viszont enyhíti az, hogy pár napon belül hat új teherutóval gyarapodik gépparkunk. Szállítás céljára egyébként ? Dunát is igénybe vesszük, te kintve, hogy Solton, Dunavecsén és Tasson uszályrakodást tervezünk, ami által 200 vagon gabonát továbbítunk a folyam hátán — fejezte be nyilatkozatát Szabó József. H. D.
