Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

S. oldal 1963. májas 1?, vasárnap 9 magyar szakszervezetek IX. kongresszusának harmadik napja Penykovszkijt halálra, Wynnet nyolcévi szabadságvesztésre ítélték Ä magyar szakszervezetek 3CX. kongresszusa szombaton a beszámolók és a határozati ja­vaslat vitájával folytatta mun­káját. A délelőtti tanácskozá­son megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Miniszter- tanács elnöke, valamint az MSZMP Politikai Bizottsága, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács több tagja is. Az első felszólaló Závori László, a Csepel Vas- és Fém­művek küldötte, töhbek között az üzemi szakszervezeti szer­vek politikai munkájával fog­lalkozott. Gróf Adám, a puszta- vámi szénbánya szocialista bri­gádvezetője a szakszervezetek sokoldalú feladatai közül hang­súlyozta az üzemi társadalom- biztosítási tanácsok munkájá­nak fontosságát. Raposa Irén, a Nemesgulácsi Gépállomás üzemgazdásza a mezőgazdasági nagyüzemek mozgalmi életéről számolt be. Timmer József, a Népszava főszerkesztője többek között megemlítette, hogy a szakszervezeti mozgalom ma mér nagyobb igényű feladatok Elvtársak’ Az élet rákénysze- rített bennünket arra, hogy az 1956-os ellenforradalom után a társadalom úgyszólván minden lényeges kérdését újból meg­vizsgáljuk: összegeznünk kellett a tapasztalatokat, elemeznünk kellett a helyzetet, meg kellett határoznunk az irányvqnalat. Most az a fő dolog, hogyan tud­juk gyorsabban, hatékonyabban, minél hamarabb végrehajtani a határozatokat. A cselekvés dön­tő eleme most az, hogy érjük el a helyesen kitűzött célokat, hogy azután új célokat állíthassunk pártunk, szakszervezeteink, munkásosztályunk és népünk elé. Ezután a párt politikájá­nak fő elemeiről szólt, majd így folytatta: Ma városba vagy faluba, gyár­ba. intézetbe vagy színházba, bárhová nyugodtan elvisszük barátainkat, és nem barátainkat is. Még ellenségeink is észre­vették, hogy ma Magyarország nem olyan, amilyen 1956 októ­berében volt. Folyik is „filozo­fálás” arról, mi ez a magyar fejlődés, miképpen „liberalizá­lódtak'’ Magyarországon a vi- szonyok. Fantáziáinak arról is, hogy majd kimennek a szovjet csapatok, azután jönnek a „sza­bad választások”, és így tovább. (Élénk derültség.) Annak, hogy Magyarországon szovjet csapatok vannak, nincse­nek belső társadalmi okai. Ha az imperialisták azt akarják, hogy a szovjet csapatok Ma­gyarországról kimenjenek, vala­honnan menjenek ki az ameri­kai csapatok is. (Nagy taps.) Ha nekünk valaki azt mon­daná, hogy innen kimennek a szovjet csapatok, onnan az ame­rikaiak, mi nem ijednénk meg. Azt mondanók: nézzük meg, vizsgáljuk meg. De próbálják ők Adenáuemek emlegetni, hogy csak Berlinből menjen ki egy zászlóaljnyi amerikai csa­jét! Ráfiten az* mondja, hogy ellátására is alkalmas. Szükség is van a mozgalmi munka fo­kozására, hiszen a társadalom előrehaladása újabb és újabb feladatokat állít a szakszerve­zetek elé. Csáki László, a Postások Szakszervezetének elnökségi tagja többek között a szakszer­vezeti munka új módszereiről beszélt. Hangoztatta: a szak- szervezeti bizottságok ügyelje­nek arra, hogy ne idézzenek elő „határozat-inflációt” — ehe­lyett konkrét vizsgálatokkal, javaslatokkal, a dolgozók ész­revételein alapuló indítványok­kal segítsék a munkafeltételek javítását, az új korszerű eljá­rások bevezetését. Ezután Sza- lontai Lajos, az Építők Szak- szervezetének titkára, Tebeli Mihály, a HVDSZ Komárom megyei bizottságának titkára, Ungvári László, a Nemzeti Szín­ház művésze, Bőle Dezső, a SZÖVOSZ szakszervezeti bi­zottságának titkára szólalt fel, majd Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke emel­kedett szólásra. összedől az egész rendszer, vége a világnak! (Derültség.) Magyarországon nem liberali­zálódás, hanem szocialista fej­lődés megy végbe. Politikánk marxista—leninista elveken nyugszik, szocialista, kommunis­ta politika. Az, hogy rendsze­rünk humánus, természetes, mert a szocializmus, a kommu­nizmus lényegénél fogva a leg- emberiebb, a leghumánusabb vi­lágnézet. Ezt kell tehát ellenfe­leinknek először megjegyezniük. A másik: számíthat ránk a nemzetközi élet minden haladó ereje, a szocialista országok kö­zössége, amelyhez a mi. népünk törhetetlenül hű. Mi is van Magyarországon? Most nagy az érdeklődés az emberekben az egész világon az iránt, hogy mi van Magyar- országon. Szerencsére elmond­hatjuk, hogy megváltozott ná­lunk a helyzet. Most legyünk azon, hogy minél több olyan dolog legyen Magyarországon, hogy ha szovjet vagy kínai test­véreinket, vagy bármely ,más országból, akár nyugati tőkés országból érkezett vendégeinket megkérdezik, „hát mi is van Magyarországon” — úgy tudja­nak beszélni, hogy az erősítse ügyünket és segítse az ő harcu­kat: ez proletár internacionalista kötelességünk. Elvtársak! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Sokat segített a szakszervezet a szocialista öntudat erősítésé­ben is. A szocialista munkaver- semy kezdeményezésében és szervezésében a szocialista bri­gádmozgalom szervezésében és propagálásában, és még sok más területen, ahol nagy és növekvő szerepe van az öntudatnak. Na­gyon figyelemre méltónak tar­tom, hogy nem egy felszólaló szintén említette —. hogy vi­gyázzunk a szocialista címért harcoló brigádok alakításának a serkentésében, nehogy megal­kuvó módon valamit is enged­jünk ennék a mozgalomnak a nagyszerűségéből és hatalmas erkölcsi erejéből. Foglalkoznia kell a szakszer­vezeteknek a termeléssel, mert itt most a munkásosztály önma­gával találkozik. Hiszen a dol­gozó, a munkás végzi a munkát, de rendelkezik a termelési esz­közökkel és a munka eredmé­nyeivel. Így azután — ezt csak úgy képletesen mondom — a kövebeléslistát voltaképpen ön­magának is beadhatná, (derült­ség), mert az osztályértelemben valóban így van. örvendetes és egészséges, hogy a kongresszusi okmányok­ban, a beszámolókban, sőt a fel­szólalásokban is uralkodik az az állásfoglalás, hogy azt, amit el akarunk osztani, előbb megkell termelnünk. Mert ha a munka termelékenysége nem errfelke- dik, akkor elosztani sem lehet többet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még azokban az években vagyunk, amelyekben erőteljesen támogatnunk kell a mezőgazdaságot, hogy az egyko­ri kisparcéllás vergődés, kínló­dás helyébe a virágzó szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás lépjen. Fejleszteni kéül az ipart, a közlekedést és más területeket is. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy teljesítsük az 1963-as tervet, amelyet nagyon nehéz körülmények és kompli­kált viszonyok között kezd­tünk él. Rátérek az életszínvonal kér­désére. Emelnünk kell a termelékenységet Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet életszínvonal- emelést elhatározni, ha megter­meltük és megszilárdítottuk an­nak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell és akkor megint lehet az életszínvonalat egy kissé emelni. Ezt nevezik az életszínvonal rendszeres eme­lésének. Az életszínvonallal arányban kell dolgozni is. Az átlagsúly­ban, meg a napi átlag kalóriá­ban körülbelül a világszínvona­lon állunk, ha a termelékeny­séggel is legalább ott leszünk, akkor nem lesz semmi hiba. (Derültség, nagy taps.) Bruttyó elvtárs beszámolójá­ban mondotta, az a helyes, hogy aki többet dolgozik, többet ad a közösségnek, az az anyagi ja­vakból is nagyobb mértékben részesüljön. Dolgozó népünkön belül na­gyon kevés a haszontalan em­ber. Ezt mi sohasem felejtjük el. Kevés, de van. Ezért van dolgozó munkás, és van nem dolgozó munkás. Nem azért, mert munkanélküli, munkája volna, de nem dolgozik. (Nagy derültség.) Azután van dolgozó alkalmazott és van nem dol­gozó alkalmazott. Az utóbbi is állásban van, de nem dolgozik. És így van ez más területen is. Ha mi meg tudnánk oldani, hogy a nem dolgozó ne jusson hozzá ahhoz, ami neki ügy sem jár, akkor lehet, hogy hamarabb tudnánk, például a pedagógu­soknak is valamit nyújtani. Elvtársaim! Azt szeretném kérni önöktől, tegyenek meg mindent, hogy a dolgozók ve­gyék nagyon komolyan a mun­kát. Jelenleg az építkezéseken, te­kintettel a nagy számú vidékről utazó emberre, minden második szombat szabad. De a munka­napnak számító szombaton a munkaidő csak három óra, hogy hamarabb szabaduljanak, s a hét más napjain valamivel több. így jön ki a 48 óra. Arra van szükség az építőknél — nemcsak az építőkra vonatkozik ez, ha­A Szovjetunió Legfelső Bíró­ságának katonai kollégiuma a szovjet állampolgár Oleg Peny- kovszkij kémet golyó általi ha­lálra és vagyonelkobzásra ítélte. A katonai kollégium indítvá­nyozta, hogy fosszák meg Peny­kovszkijt ezredesi rangjától és öt érdemrehdjétől. A brit alattvaló Greville Wyn­ne kémösszekötőt nyolcévi sza­badságvesztésre ítélték, ebből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munkatáborban kell töltenie. PÁRIZS. (TASZSZ) Pénteken befejezte munkáját a Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plénuma. A plénum jóváhagyta a beszámolókat és megfelelő határozatokat hozott. A plénum elfogadta „A nem­zetközi kommunista mozgalom egységéért” című megszövege­zett dokuméntumot. A pártnak a békéért és a leszerelésért fo­lyó harcban végzett tevékenysé­gével kapcsolatos beszámolóra vonatkozó határozatában az FKP Központi Bizottsága fel­hívja a kommunistákat arra, hogy minden eszközzel segítsék elő az úgynevezett „leszerelési Az Egyesült Államokban élő kubai ellenforradalmárok ve­zetőihez közelálló körök sze­rint küszöbön áll egy kubai „emigráns- junta” megalakulá­sa. Az új ellenforradalmi szer­vezet feladata szabotázsakciók előkészítése, Kubába történő be­szivárgás, majd a szigetország inváziója lesz. A junta vezetőjéül Enrique Luiz Williamst szemelték ki, aki részt vett a kubai ellenfor­radalmárok balul végződött Playa Giron-i partraszállásában és közeli barátságban áll Ro­bert Kennedy amerikai igaz­ságügyminiszterrel, az elnök öccsével. Ugyanezen emigráns körök szerint az ellenforradalmárok vezetői egy Kuba elleni eset­leges támadásról már megbe­széléseket folytattak az amerikai központi hírszerző hivatal (CIC) képviselőivel. Az új el­A szovjet alkotmánynak meg­felelően Penykovszkij kegyelmi kérelemmel fordulhat a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának el­nökségéhez. Wynne kérheti büntetésének enyhítését. A tárgyalásod elnöklő Bori- szoglebszkij tábornok megen­gedte Sheila Wynne-nek, hogy a Szovjetunió Legfelső Bíróságá­nak épületében fél órát beszél­gethessen férjével, az elítélt Greville Wynne-nel. vezérkarok” sikerét és használ­janak fel minden lehetőséget a népi tömegek egységének és ak­ciójának kibontakoztatására a békéért és Franciaország jövő­jéért vívott harcban. Az FKP Központi Bizottsá­gának plénuma elhatározta, hogy külön bizottságot alakít olyan dokumentum előkészítésére, amely elősegíti a párt aktív po­litikai és ideológiai munkáját a diákok körében, s a kommunista diákszövetséget hozzásegíti ah-i hoz, hogy a diákifjúság harcán nak és marxista—leninista ne­velésének hatalmas szervezetévé váljék. lenforradalmi szervezet szeret­né elérni, hogy az Amerikai Államok Szervezete hivatalo­san elismerje; Fidel Castro az Éhség-sztyeppén TASKENT (TASZSZ) Fidel Castro kubai miniszterein ok pénteken felkereste az Éhsége sztyeppét. Csodálkozását fejezte ki, hogy az Éhség-sztyeppét még mindig nem hívják „Bősége sztyeppének”. Mindaz, amit az Éhség-sztyeppén láttunk — morn dotta — kitörölhetetlen benyo­mást tett ránk, mert „fényes bizonyítéka annak, hogy a Szov­jetunió szilárdan rálépett a kommunizmus építésének útjá­ra”. A gazdaságok dolgozói min­denütt nagy szeretettel fogadták a kubai vendégeket. nem másokra is, ahol hasonló a helyzet —, hogy ez a bizo­nyos második szombat legyen- tényleges munkanap. Munka­nap, úgy értjük, hogy azon a napon is 8 órát dolgozzanak. Mert mit is lehet dolgozni egy háromórás munkanapon? Mire akkurátusán leverem a port a sapkámról, a szerszámokat elő­szedem, körülnézek, rágyújtok, megkérdem mi van, holnap mi­lyen munkára van kilátás, ren­desen kirakodok, már másfél óm elmúlt; és ha a nálunk szo­kásos módon akarok fejrontot csinálni, akkor már elkezdhe­tek csomagolni, mert nálunk nem a munkaidő vége után kezdenek csomagolni, hanem jóval előtte, hogy akkorra már be is fejeződjék. (Derültség.) Álljon helyt ki-ki a maga helyén Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésé­vel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy mi nem liberális politikát, nem dogmatikus és nem revizio­nista politikát folytatunk, ha­nem marxista.—leninista póli- tjfcát Nekünk, akik most itt va­gyunk, az a kötelességünk, hogy elődeink jó hagyományait meg­őrizzük, tovább erősítsük, hogy még erősebb legyen a magyar szakszervezeti mozgalom. Van tehát jó politikánk, vaj* harcedzett forradalmi pártunk* amely vezet minket, van harc­edzett, öntudatos, internaciona­lista munkásosztályunk, van be­csületes, jól dolgozó, öntudatos, a szocializmus útjára lépett parasztságunk, van értelmisé­günk, amely magáévá teszi cél­jainkat és dolgozik értük. Dol­gozni kell, elvtársak, ez a lé­nyeg. Mi azt mondjuk: társadal­munk a munka társadalma. Ez így is van. Mindenkinek becsü­letesen, rendesen kell dolgoznia, s ha az a 2 700 000 ember, akit mi a régi fogalmak szerint szer­vezett munkásként tartunk szá­mon, szervezett dolgozóként áll helyt a munka frontján is, ak­kor nem lesz nehéz az építés. Ki-ki a maga helyén helyt fog állni, és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célunkat, a szocialista Magyarország teljes felépítését. Minden jót, elvtársak! — fejezte be hosszán tartó, lélkés, nagy tapssal fogadött beszédét Kádár János elvtárs. Kádár János elvtárs beszéde Tisztelt kongresszus! Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormá­nya megbízásából átadjam a kongresszus küldötteinek. az önök személyén keresztül a ma­gyar szakszervezetek több mint háromszázezer tisztségviselőjé­nek, több mint két és fél mil­liós tagságának forradalmi, szo­cialista, testvéri üdvözletünket. Üdvözöljük mindazokat az elvtársakat és barátainkat, akik a Föld különböző országaiból a testvér szakszervezetek képvise­letében, a Szakszervezeti Világ- szövetség képviseletében eljöt­tek hozzánk, megtisztelték meg­jelenésükkel szakszervezeteink XX. kongresszusát és építő hoz­zászólásukkal segítséget nyújtot­tak munkánkhoz. Mind a beszámolókban, mind a felszólalásokban sűrűn esett szó arról, hogy hogyan, milyen mértékben, milyen eredménnyel segíti a magyar szakszervezeti mozgalom megvalósítani pár­tunk politikáját. Ezért engedel- mükkel először pártunk politi­kájáról kívánok néhány szót szólni. Érjük el a helyesen kitűzött célokat Véget ért & Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Újabb Kuba-ellenes szervezkedés

Next

/
Thumbnails
Contents