Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
1963. május 10, péntek k. oldal Egy hold szántó után 130 kiló hús A tataházi Petőfi Termelőszövetkezet tavaly áruértékesítési tervének teljesítésével országosan is kimagasló eredményt ért el. Szántóföldjeinek minden holdja után 128 kilogramm húst értékesített. A szövetkezetben az idén — az élmúlt évinél szántóholdanként 2 kg hússal — több áru értékesítését tervezik, s ennek feltételeit még tavaly megteremtették. A sokáig tartó télen sem voltak szűkében a takarmánynak. A silózással tartósított takarmánnyal még a szomszédos közös gazdaságokat is kisegítik. Jelenleg 800 szarvasmarhát — ebből 160 tehenet — tartanak a tsz-ben, s közülük 313 darabot exportra hizlalnak. Sertéstelepükön 100 koca szaporulatából tenyésztéssel, s ezenkívül hizlalással is foglalkoznak. Az előbbi sikere érdekében tavaly Angliából hozattak kom- val apaállatokat, illetve kocákat, amelyek szaporulatából a környező termelőszövetkezetek részére is nevelnek. Eddig 113 tenyészállatot adtak át több tsz-nek, s összesen mintegy 300-at értékesítenek az idén ilyen módon. Egyébként a sertéstenyésztés a gazdaság legjövedelmezőbb üzemága, a belőle származó bevétel összegét erre az évre is csaknem 4 millió forintra tervezték. Cseresznyefermelési ankét Jánoshalmán A Kiskunhalasi Járási Tanács és a Jánoshalmi Községi Tanács május 14-én, délután 6 órai kezdettel nagyszabású cseresznyetermelési ankétot rendez a községben. Az ankétra meghívják a környező községek cseresznyetermelő termelőszövetkezeteinek szakembereit is. Bevezető előadást Suba Sándor, a megyei tanács növényvédelmi előadója tart a cseresznyelégy elleni védekezés helyes módjairól, majd dr. Bognár Sándor egyetemi tanár, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola növényvédelmi tanszékének vezetője tart szakelőadást. (Tudósítónktól.) A sertéstenyésztés eredményességének biztosítéka — a takarmányról való gondoskodáson kívül — a gondozók szakszerű, jó munkája. A szokásos 14—16 helyett 23 kilogrammos súlyban választják el a kocáktól a malacokat. A fialási átlag 11—12. A gondozók éjszaka is törődnek a rájuk bízott állatokkal: már hajnali háromkor elkezdik a malacok etetését, s naponta nyolc- szor-tízszer „terítenek” nekik. A másik hasonlóan jövedelmező üzemága a tsz-nek a baromfitenyésztés. Eddig — 1.08 kg-os átlagsúlyban — már 100 ezer rántani való csirkét adtak át a felvásárlónak, s nemsokára újabb 50 ezer naposcsibe neveléséhez fognak. Egész évben 205 ezer rántani való szárnyas kerül a gazdaság telepéről köz- fogyasztásra. Egy kilogramm baromfihús „előállítási” költsége 17 forint 33 fillér, s minthogy egy-egy kilogramm átvételi ára 25—26 forint, könnyű kiszámítani, hogy jóval meghaladja az egymillió forintot a tataházi Petőfi Tsz-nek a baromfitenyésztésből származó haszna is. V. E. Korszerű villanyhálózat Tiszakécskén Tiszakécskén sűrűn megesett eddig, hogy az elavult villanyhálózat miatt helyi áramkorlátozásokat kellett elrendelni. Különösen nehézzé vált volna az áramellátás helyzete az új művelődési ház megnyitása után, ha nem látja el a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat vezetősége korszerű berendezésekkel a tiszakécskei hálózatot. Képünkön Benke István és Csik István, a vállalat kétszeres szocialista brigádjának vezetője és egyik tagja egy 200 amperes transzformátor mérőszekrényének bekötését végzi. (Sándor Lajos felvétele.) Munkában az ifjúságvédelmi bizottság Fő a megelőzés — Széles körű aktívahálózat Kecskeméti apróságok Locsonak Locsolnak. Semmi ez, észre sem vesszük. Pedig már hajnalban kezdték, ezt abból látom, hogy amikor reggel fél hatkor kitekintettem a városszéli bérház harmadik emeleti ablakán, mint sötét csík húzódott messze a kocsiúton a locsolás nyoma. A tavalyi nyári időszakra gondolok, amikor esténként, mint füstfelhő lebegett a por a házak felett, s a csapok gyakran szárazán tátogtak, sziszegtek. Hogy áhítoztunk akkor a csobogó friss víz után. Azt mondják, ma már Kecskemét nem panaszkodhat, van és lesz is vize. Persze, ezért meg kellett küzdeni. Aránylag nem sok pénzbe, de annál több fejtörésbe került. Űj víznyerő területek és a régiek felújítása. Locsolnak. Hiszen ez természetes. Nem is nehéz megszokni a jót. A Kecskeméti Városi Tanács Művelődési Osztályának keretében működő ifjúságvédelmi állandó bizottság elnökével, Kom- lósi László elvtárssal beszélgetünk munkájukról, a jövőre vonatkozó elgondolásaikról, terveikről. — A helyi tanácsoknak többek között — igen fontos feladata a fiatalkorúak egészséges testi és szellemi fejlődésével való törődés — mondja bevezetőül Komlósi elvtárs. — En, nek fokozottabb biztosítása érdekében alakultak meg 1961-ben az ifjúságvédelmi bizottságok a községi, illetve a városi taná csóknál. — Van-e sok munkája a bizottságnak, s ha igen, általában honnan kerülnek ki azok JSetonozok Hosszú lécei tart a kezében Szeleczki János brigádvezető. Ide-oda mozgatja, s nyomában jégpálya-egyenletesre rímül el a szürke beton. Gyorsan halad a munka. A bugaci Béke Tsz-ben már régóta megoldásra vár a sertés- Jkifutók padlózatának betomozá- I «a. De a közös gazdaság építőrbrigádja csak most jutott hoz- i zá, hogy ezt is elvégezze. Ta- | valy különböző szerfásistállókat ! kellett létesíteniük, hogy legyen | hol elhelyezni az egyre gyara ' podó állatállományt. A mosta- ! ni lélegzetnyi szünet módot ad arra, hogy a már meglevő férőhelyeket korszerűsítsék. Ám most is csupán a brigád fele dolgozik itt. A többiek a telepítésnél vannak, — ott is sürgős a munka. A brigádvezetőnek Korda István segít a beton egyengetésében. A kifutó előtt pedig Fuksza János és Rab József készíti elő az anyagot. — Nem könnyű munka a betonozás — mondja egyikőjük. — De nem is nehéz, ha az ember ügyel a keverési arányokra. Két köbméter sóderhez kell egy mázsa cementet adni. Ha az utóbbiból spórolunk, akkor sovány lesz az anyag, s a száradás után megrepedezik. Szeleczki János tizenkét év óta a szövetkezet mestere, s egyúttal az építőbrigád vezetője is. Kőműves. A többiek azelőtt osak mint segédmunkások dolgoztak különböző építkezéseknél. Két-három év óta tagjai a brigádnak. Érdeklődöm, lesz-e munkájuk a nyáron. — Lesz bizony — mondják többen is. — Két juhhodályt építünk, egyenként 600 férőhelyeseket. Aztán egy szolgálati lakást, egy süldőszállást, egy háromvagonos górét. Azonkívül javítások, tatarozások is lesznek. S ha marad idő, a gazdák részére is létesítünk kisebb gazdasági épületeket. Percre sem állnak meg a munkában. A padlózaton vastagon folyik szét a szürke beton, egyengeti a brigádvezető. A négy ember igyekezete nyomán is óráról órára gazdagabb lesz a szövetkezet. H — I. a fiatalok, akikkel foglalkozni kell? — Azokban az ügyekben, melyek hozzánk kerülnek, legtöbbször már sürgős és határozott intézkedésre van szükség. Ezek ritkán kerülnek ki az iskolába járó fiúk, lányok közül. „Alanyaink” zöme abból a korcsoportból való, amelyik elvégezte a nyolc általánost, de nem tanul tovább sem középiskolában, sem ipari tanulóként. Odahaza van, nem dolgozik és rossz társaságba keveredik. A fiatal kornak ez a legveszélyesebb szakasza, mert a gyerek felnőttnek érzi magát és saját feje szerint cselekszik. Ez bizony nem mindig vezet jóra. A szülők, akik egész nap dolgoznak, sokszor nem is tudnak róla, merre jár és mit csinál a gyerek. A mi munkánk lényege tulajdonképpen a megelőzés kell, hogy legyen, nem pedig az akták, jegyzőkönyvek alapján történő intézkedés. — Milyen elgondolása van a bizottságnak a megelőzéssel kapcsolatban, hogyan lehet átfogóvá, s főleg eredményessé tenni ezt a munkát? — Folyamatban van egy ifjúságvédelmi aktívahálózat kialakítása, s mi bízunk abban, hogy jó eredmények várhatók ettől — folytatja Komlósi László. — A város üzemeiben, vállalatainál működő párttitkárok, szakszervezeti vezetők, s nem utolsósorban a KISZ-isták bevonásával jönne létre ez a hálózat, amely közvetlen tapasztalaton alapuló tájékoztatásával nagy segítségünkre lenne. Hasonló aktívák működnek majd a tsz-ekben is. Nem feledkeztünk meg természetesen azokról a még nevelést, felügyeletet igénylő íiatalkorúakról sem, akik bár elvégezték az általános iskolát, de nem dolgoznak. Itt az egyes körzetek tanácstagjainak aktivi- vitására számítunk. Ök állandóan ott élnek, naponként látják és segítő szándékkal figyelhetik a fiúk, lányok viselkedését, tájékoztatnak bennünket észrevételeikről. A megelőzés nek ki kell terjednie a családi körülményekre, az apa, az anya magatartására is, mert ezek döntő mértékben okozói annak, hogy a fiatalkorú hozzánk, vagy súlyosabb esetben a bíróságra kerül. — Azt szeretnénk — mondja befejezésül az ifjúságvédelmi bizottság elnöke —, hogy az egész felnőttlakosság, a társadalom érezze feladatának a jövő nemzedék egészséges szellemi és testi fejlődésének segítését. GÁL SÁNDOR Bevált a „műlcollós" A tiszaújfalui Alkotmány Termelőszövetkezetben nemrégiben vásároltak ötezer forintért egy kiselejtezett, tízezer csibe keltetésére alkalmas keltetőgépet. A közös gazdaság gépműhelyének szerelői rendbehozták a „műkotlóst”, s eddig már több mint kétezer csibét keltettek vele. A kelési százalék 93 százalékos volt, jóval az átlagos fölött. Jelenleg 4000 pulyka- és kétezer gyöngyöstojás melegszik a gépben. Határidő Óvatos „duhajok” vagyunk, kétszer is megfújjuk a „kását”* mielőtt egy-egy határidőt leírunk. Tavaly ősszel az autóbusz-pályaudvar elkészülésének határidejét jósolgattuk — kevés sikerrel, majd abba is beleunva már nem is jósolgattunk. Most viszont a Széchenyi téri park határidejét totózzuk szabad időnkben. Május 1-e már biztosan nem, talán június ... Péter- Pál... X — 1 — 2 ... Góllövők... Hát bizony, könnyebb egy Dó- zsa-meccset eltalálni. Rádiómánia Azt hittük, elmúlt, de mostanában mintha ismét fellángolt volna a — nincs rá jobb kifejezés — rádiómánia. Vagyis a táskarádiót nyakban, kézben és zsebben hordozók szektájának bosszantó kedvtelése. A napokban a tejcsárdába is belibegett két aranyifjú — gyanúsan koszosnak látszó nyakkal és borzas hajzattal, s bömbölő táskarádióval. — Körbejártak* majd tejet fogyasztottak, hangos zeneszó mellett, s figyelték a hatást, amely „leírhatatlan” volt. „Miért nem dobják ki őket?” — kérdezte egy vásárló a bolti dolgozót. S akadt, aki cifrábbat is mondott, de a közvélemény egyöntetű volt: jobb szeretik a kávét csa-csa-csa és bugi-vugi nélkül. Azt hiszem, ha nem is a vásárló által említett módon, de legközelebb teljesíteni kellene a kívánságukat. Mindenütt, ahol ez zavarja más emberek nyugalmát. T. P. TROMF Azon az estén, a vacsoránál, Kuruttyovics mindössze annyit talált megjegyezni szűk családi körben, hogy tudomása szerint a salátába cukor is szükségeltetik. Élete párja olyasformán nézett rá, mint Peter Müller a szorítóban Papp Lacira, majd szendén szólt ekképpen: — Ahogyan vénülsz, úgy kezdesz egyre ki- állhatatlanabb lenni! Kuruttyovics nyelt egyet, aztán dolgozószobájába somfordáit. Ott íróasztala fiókjából kiemelte noteszát, és enynyit firkantott bele: „Ahogyan vénülsz... február 31.” Zsebre vágta a noteszt, de azontúl a munkahelyén, sőt autóbuszon és utcán is egyre gyakrabban előszedte, belepillantott, s megfontoltan bólogatott hozzá. Aki látta, futóbolondnak nézhette. Neki azonban a memóriája mind élesebbé vált, és szókincse napról napra gazdagodott. Nem sokkal ezután, egy tavaszi reggelen — künn sirokkó tombolt, és a rádió már félórája sorolta a közúti hóakadályokat — az oldalborda felelősségre vonta Kuruttyovicsőt, mondván, hogy a falatokat miért a szája bal sarkába rakja, holott az „Etikett és nemzetközi jog” című idevágó szakkönyv erre a Célra a jobb száj sarkot jelöli meg. Kuruttyovics negédes mosollyal felelt, miközben egy-egy szárnyat— combot dugott a fülébe: — Ahogyan vénülsz, úgy leszel egyre kiáll- hatatlanabb! — Mi volt ez?! — harsant egy sikoly. Kuruttyovics jobbja kecses svédcsavarral hárított el egy észak-nyugati irányból érkező pecsenyéstálat, tele szája pedig e szókra fakadt: — Részlet február 31-i szűzbeszédedbőll — Ügy éljen az a hülye fejed! Ez az idézet is a notesz lapjaira került, s Kuruttyovicsnak ettől kezdve már minden palotaforradalom esetére volt kádenciája, s minden hitvesi megmozdulásra tüstént repliká- zott. Egyik este azonban a nej graciőz mosollyal cirógatta meg Kuruttyovics kobakját. Majd karon fogta és a terített asztalhoz vezette, amely a következő menütől roskadozott: Kaviár jégen tálalva. — Erőleves. — Erdélyi bélszínlángos cikaká- posztával. — Csirágsalá- ta. — Szamóca tejszínhabbal. _ Sajt, fekete. Kuruttyovics valami szörnyű gyanú előszele- tői megcsapva roskadt székébe, s csak ennyit makogott: — Mindebből mi következik?... — Az október 96-iki műsorunk megismétlése! — Ajjaj! — hörögte Kuruttyovics. (Idézet Edmond Rostand „Cyrano de Bergerac” című verses drámájából.) Október 96-ikán — ezen a sötét felhőkkel terhes, vésztjósló napon — esküdött ugyanis örök hűséget hitvesének, szül. Macskapataky Eleonórának. Jóba Tibor
