Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
Közös ügyünk a gyermek- és ifjúságvédelem A tanácsok művelődési állandó bizottságai mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok jelentős szerepet vállalnak magukra a nevükben is szereplő nemes célok érdekében. Széles körű és bonyolult munka ez, számolni kell a vele foglalkozóknak nemcsak a még számos esetben megnyilvánuló emberi értetlenséggel, hanem azokkal a külső tényezőkkel is, amelyek jórészt rajtunk kívülálló okokból befolyásolják az ifjúságvédelem helyzetét. Gyermek as iskolán kívül A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya nemrégiben a végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés formájában összegezte e téren a tapasztalatokat. Felmérte azokat az objektív körülAz olyasok véleménye A SZERKESZTŐSÉGÜNKBE érkező levelek között naponta akadnak olyanok, amelyeknek írói hozzászólnak megjelent cikkeinkhez. Jóleső, amikor helyeslő a visszhang, s a levélíró újabb példák felsorakoztatásával mintegy igazolja a szerzőt: tipikus, általános jelenséget ragadott meg, tett szóvá. Ilyen levél volt a napokban B. M. kecskeméti tanácstagé is, aki többek között a következőket írja: „JÓLESŐ ÉRZÉSSEL olvastam a Petőfi Népe május 19-i számában „Az emberség próbája” című cikket. Hasznos az ilyen bírálat, mert valóban „nagy bosszúság”, amikor késik a válasz és az is nyúlfarknyi, rideg, szinte elutasító hangú, semmitmondó. Ám az is előfordul, hogy a beadványra a teljes hallgatás a felelet.” íme, csak egy példa a saját tapasztalatomból: „Németh Béla megyei pénzügyőr-parancsnok levélben kérte, hogy a lakásával szemben levő tanácsháza oldalán évek óta szétnyílt esővízcsatornát javítassák meg, mert látni is rossz, hogy az eső az épület oldalán folyik le, rongálja azt. A városi tanács j'jvb építési és közlekedési osztálya április 3-án keltezett 27 189/ Öl 963. számú levelében közölte, ;hogy a csatorna kijavíttatása ügyében megtette az intézkedést. Am a csatornák ma is szétválva állnak... GYAKORI, hogy cikkeink nyomán újabb oldaláról világítják meg az újságban felvetett témát. A következtetésekben a levélírók nemegyszer tovább is mennek, mint maga a szerző, s előfordul, hogy javaslatukra közhasznú intézkedés születik. Tóth Béla kecskeméti olvasónk például a május 8-án megjelent „Sok a könnyelmű kerékpártulajdonos” című riporthoz szól hozzá: „E megállapítás felett nem vitatkozom — írja. — De a cikk írója azt is megállapította, hogy az emberek sokallják az ötven fillér megőrzési díjat. Márpedig a kerékpártulajdonosok előtt rejtély, hogy mennyi a hivatalos megőrzési díj: 50, 60 fillér, vagy egy forint? A közelmúltban történt velem, hogy a tanácsháza udvarán levő megőrző helyre tettem kerékpáromat. Hatvan fillér volt nálam. Odaadom a megőrző bácsinak a pénzt, erre ő kijelenti, hogy a megőrzési díj egy forint és vigyem oda a kerékpáromat, ahol 60 fillérért vigyáznak rá. Nagyon helyes lenne, ha minden kerékpármegőrző helyen tábla hirdetné, mennyi a megőrzési díj.” AMI A CIKK megírásakor elkerülte a figyelmünket, előhozakodott vele az olvasó. Levele nyomán tájékozódtunk a városi és a megyei tanácsnál és kiderült, hogy a megőrzési díjakat valóban nem szabályozza semmilyen rendelkezés. Tóth Béla javaslata tehát megszívlelendő. Feltétlenül helyes és indokolt lenne tanácsi rendelettel szabályozni a megőrzési díjakat. • « P. I. ményeket is, amelyek ma még például az óvodai és napközi férőhelyek tekintetében fennál- lanak. Szembe kell nézni ezekkel a számokkal, ha a megoldás módja nem is lesz könnyű, s csak távlataiban várható jelentősebb fordulat. Jelenleg az óvodás korú gyermekeknek csupán 30,7 százaléka járt óvodába megyénkben, s habár az igények napról napra nőnek — megszűnt már a hajdani idegenkedés az óvodákkal szemben — a férőhelyek száma, sajnos, nem nőhet együtt a jelentkező igényekkel. Hasonlóképpen a napközi otthonoknál is, ahol még számos jogos igényt nem tudunk kielégíteni. A gyermekvédelemről szólva tehát figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az egységes nevelés és állandó felügyelet szempontjából még nem könnyű a dolgunk. Vonatkozik ez az általános iskolát elvégzett fiatalokra is, akiknek mintegy harminc százaléka egy-két évig nem tartozik semmilyen kollektívába. A szervezett nevelést ugyan segíti, de nem oldhatja meg a továbbképző iskola sem, s az is tény, hogy az úttörőkorból kinőtt fiatalok jó része nem kapcsolódik be azonnal a KISZ-szervezet munkájába, életébe. Ahol vessély a családi környeset Természetesen az előbb említettek még önmagukban nem jelentenek veszélyt a fiatalságra, csupán jelzik azokat a lehetőségeket, ahol a társadalmi ellenőrzés hiánya felmerülhet, s különböző hibákat szülhet. S ez főként ott következik be, ahol a családi élettel baj van, ahol a legjobb nevelőerő, a család összefogása hiányzik, s nincs hatással a gyermekre. Az ifjúságvédelmi albizottságok rendszeres vizsgálatokat folytatnak és igyekeznek felderíteni a veszélyeztetésnek kitett fiatalokat. Igen érdekes statisztikát állítottak össze például arról, hogy az esetek többségében — 20 százalékánál — az alkoholizmus játszik közre, de a veszélyeztetettség jelentős oka — mintegy 10 százalék — a házasság felbontása is. A csavargó, bűnöző gyermekek többsége az ilyen környezetből kerül ki. Igen nagy számú az olyan eset is, amikor a szülők rendszeres ellenőrzésének hiánya okozza a fiatalkorú bűnös útra tévedését. Az ifjúságvédelmi bizottságok a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek közül 240-nek az intézeti elhelyezését javasolták az elmúlt évben. TÉLEN-NYARON fürödhetnek Több esetben csupán nyilvántartásba vétel történt, s a nevelési tanácsadás, a családok fokozottabb ellenőrzése vált szükségessé. „Gyermekmentésu helyett segítést Sajnos, a felderítő munka tartalmát tekintve még inkább csak „gyermekmentés” jellegű, s a gyors állami beavatkozásra irányul. Lényegében utólagos intézkedés ez, és ha eredménye nem is lehet vitás, valójában megelőző volta még sok kívánni valót hagy maga után. Nagyobb erőt lehetne és kellene fordítani a szülők pedagógiai készségének fejlesztésére, a családon belüli nevelés gyakorlati kérdéseire, az iskola és a szülő kapcsolatára stb. Biztató kezdeményezésnek ígérkezik a gyermek- és ifjúságvédelmi munka további „decentralizálása”, vagyis a tanácstagi körzetekig való lebontása. Nagyon sok tennivaló van még az egyes társadalmi szervek ez irányú tevékenységének összehangolásában is, amely nem kielégítő jelenleg. Csakis átfogó és tervszerű intézkedésekkel, valamennyi érdekelt személy bevonásával, a bevezetőben említett tárgyi feltételek helyi lehetőségeinek felkutatásával, meggyorsításával lehet jobb eredményt várni a jövő nemzedék sorsára kiható nagy fontosságú ifjúságvédelmi munkában. S ilyen szempontból a „ráébresztő” felmérés minden szinten nélkülözhetetlen feladat. A most létrejött, új erőkkel kiegészült albizottságok a helyi tanácsoktól, társadalmi szervektől meg kell, hogy kapjanak ehhez minden segítséget. T. P. Kőtelező a nagy családi sőröspalackok visszaváltása A vásárlók bejelentései alapján a Belkereskedelmi Minisztérium ellenőrzése megállapította, hogy egyes élelmiszer- és vendéglátóipari üzletek megtagadják a nagy családi söröspalackok visszaváltását. A minisztérium illetékes főosztálya most nyomatékosan felhívja az irányító szervek és a vállalatok vezetőit, utasítsák a boltok dolgozóit az üvegvisszaváltást szabályozó rendelkezések pontos megtartására. Az erre vonatkoIgen kedvelt és látogatott fürdőhellyé bővült rövid idő alatt a kiskunfélegyházi meleg- vizű strand. A nagy medence és gyermekmedence mellé az idén újabbak sorakoztak. Két medencével bővült a fürdő. Az egyik medencét műanyag-szélvédővel vették körül, hogy a für- dőzőfc télen is használhassák, ezt szolgálja egy folyosó is, amely az épülettel köti össze a medencét. A kellemes környezet, s a gyógyító víz máris várja a látogatókat. zó utasítás értelmében valamennyi élelmiszer- és vendéglátóipari üzlet köteles az üres, betétdíjas üvegeket és palackokat — a nagy, másfél literes söröspalackokat is — kötöttség nélkül visszaváltani. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19; 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 11a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. index: 25 065. 2. Űtköxben JÖ LENNE az utazással járó fáradalmakat kiiktatni, de nem lehet. Az ötnapos kirándulásból kettő a vonaton telik el. S aki a Nyugati pályaudvarra is már éjféli úttal, zsúfolt, hét eleji vonatban eltöltött ácsorgás- sal érkezett, legszívesebben elnyúlna a kora reggel induló külön szerelvény kényelmes bőrülésén. Ha volna erre tágasabb hely. örüljön, hogy néha hanyatt dőlve pár percet szundíthat — de restellni való még ez is az élénken figyelő, ismerős utasok között, akiknek emiatt magyarázkodnia kell... Négy kecskeméti kislány iá utazik a kocsiban, két különböző kupéba kerültek bosszúsán gukra, és most összejárnak be-, szélgetni, csacsogni, mesélni. Elevenek, vidámak, telve az utazás izgalmával, várakozásával. Két középkorú asszony — könyvkötők — és egy testesebb bácsi a társaság többi tagja, s a be-benéző ismerősök. Legtöbben csapatosan jöttek, üzemektől, hivataloktól, termelőszövetJ kezetből — így jobban telik aa út, nagyobb az élmény. S ki tudna aludni most? Majd ha megérkezünk... NÉZZÜK a tájat, amely még ismerős. Páran fészkelődnek* csomagokat dugdosnak, „készülnek” a vámvizsgálatra. Egy-egy rúd szalámival, egy-két üveg pálinkával szeretnék bővíteni aa engedélyezett cikklistát. Szinte bogarasnak tartanak, amikor bevallom, hogy semmit se hozrí tam, csupán nézelődni és nemi bevásárolni jöttem. Látom, hiszik is, nem is. A VÁM mindössze két rúd szalámi „felesleget” talált. Egyet a kövér bácsinál. Sajnáljuk aa öreget. Mikor megindul a vou nat, dicsekedni kezd. Kiderül* hogy még maradt vagy két rúdja, s egyéb áruja is. Valami szövetféleséget a derekára csavarva cipel — a textiliák hazá-i jába. Minden zsebe telve csencs- félével. Régi utazó. Évente többször is megteszi az utat a szonw szédos országokba. Hoz, visz..* Ismeri az árakat, mit érdemes; Most már nem sajnáljuk csöppet sem. Megérdemelte a sorsát. Sajnos, sokan rontják így a magyar turisták hírnevét. A táj változik. Vonuló patakok, sínek és utak fölött ívelő hidak, aluljárók — sorompó szinte sehol, és erdők, magasba nyúló fenyők, falvak falvak után, üzemek sűrűn. Brün gyárerdejét csak a vonatból látjuk* de így is imponáló. KÉSŐ ESTE fut be velünk a vonat Prágába. Fáradtak vagyunk, szemerkél az eső, hűvös van, de azért kötéllel sem lehetne a szállodában tartani bennünket. Barangolunk a gyéren kivilágított prágai utcákon. Kirakatokat szeretnénk nézni, de azok is sötétek. Mi van itt? — találgatjuk. A portás magyarázza, hogy áramtakarékosság az oka. F. Tóth Pál (Folytatjuk.)
