Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

8. oldal 1963. május 25, szombat Mozgalmas hét a világpolitikában Tengerészakció Kuba bojkottja ellen r MOSZKVA. (MTO Moszkvában találkoztak a Szovjetunió, Lengyelország es a Német Demokratikus Köztársa­ság tengerész- és kikötőmunkás szakszervezeteinek vezetői, hogy megvitassák a Kubával kapcso­latot tartó hajózási vállalatok ellen irányuló bojkottkísérlet kérdését. Ismeretes, hogy az amerikai keleti partvidék kikötőmunikás szakszervezetének egyes vezetői az agresszív Kuba-ellenes körök akaratával összhangban, telhív­ták a világ kikötőmunkásait, ta­gadják meg a munkát a Kubá­ba induló, vagy onnan érkező kereskedelmi hajókon. A szov­jet, a lengyel és a német ten­gerész szakszervezet vezetői kö­zös nyilatkozatban ítélik el ezt a próbálkozást. A három szerve­zet elítéli a bojkottkísérletet, mint az imperializmus érdekeit szolgáló politikai nyomás és hátrányos megkülönböztetés esz­közét, s felhívja a világ szak- szervezeteit, vitassák meg az előírt helyzetet- Indítsanak kö­zös akciót a bojkott szervezői ellen. Aki hibázott - fizessen Az ENSZ titkársága a világszervezet katonai erői­nek különböző hadműveleti költségei fejében 3 521 919 dollár visszafizetését köve­teli Lengyelországtól. Eb­ből a lengyel kormánynak 1,8 millió dollárt kellene fizetnie az ENSZ kongói hadműveleteiért. Az ENSZ titkárságának pénzügyi követelése nagy megütközést váltott ki a lengyel politikusok és a közvélemény körében. A kormány képviselője az ENSZ jelenlegi különleges ülésszakán, a közvélemény ppdig a lengyel sajtó ha­sábjain hangoztatja, hogy az „arányos anvagi felelős­ség” elve igazságtalan. Varsóban úgy vélik, hogy a szocialista országok jog­gal vetik fel követelésüket: az ENSZ hadműveleti költ­ségeit az az állam fizesse, amely saját imperialista célja érdekében agressziót követett el és ily módon szükségessé tette az ENSZ- erők beavatkozását. A Try- buna Ludu és a Zycie War- szawy rámutat, hogy Csőm­be operatista háborúját a belgák és az angolok tették lehetővé, 1956-ban pedig úgyszintén a nyugati im­perialisták provokálták a szuezi háborút. „Aki hibá­zott, fizessen” — mondják a lengyelek, kiemelve, hogy csakis az az elv felelhet meg valamennyi civilizált ország törvényeinek. A lengyel sajtó nyomaté­kosan visszautasítja azokat a nyugati hireszteléseket, hogy a szocialista országok azért nem fizetnek az ENSZ hadműveleteiért, mert „romlásba akarják dönteni” a világszervezetet, A lapok hangsúlyozzák, hogy Lengyelország, csak­úgy mint a többi szocia­lista ország, időben befizeti hozzájárulását az ENSZ költségvetéséhez, a számos különleges alaphoz és így tovább. Ebben az esetben tehál nem is annyira a pénzről, mint az Igazságos elvekről van szó — mutat­nak rá a lengyel főváros­ban. A külpolitikai eseményeket mindig nehéz rangsorolni, de a csütörtöki moszkvai nagygyűlés feltétlenül kiemelkedik az el­múlt hét történetéből. A nem­zetközi közvélemény Fidel Cast­ro szovjetunióbeli látogatását már hetek óta, mint a diplo­máciai élet első számú esemé­nyét tartja számon. A Kubai Köztársaság miniszterelnöke olyan időpontban látogatott el a Szovjetunióba, amikor a nyu­gati sajtóban egymás után je­lentek meg célzatos utalások a két ország viszonyának állítóla­gos „elhidegüléséről”, napvilá­got láttak bizonyos találgatások a Szovjetunió politikájának megváltozásáról. Figyelmeztetés az agresszornak Castro utazása és rendkívül meleg, baráti fogadtatása véget vetett ezeknek a találgatások­nak, és a csütörtöki nagygyűlé­sen Hruscsov beszéde meggyőző bizonyíték arra, hogy a Szovjet­unió álláspontja nem változott meg sem Kuba kérdésében, sem más fontos kérdésekben. Ami a békeszerető emberiség szem­pontjából a legfontosabb: mind a szovjet, mind a kubai minisz­terelnök ismételten és nyomaté­kosan leszögezte, hogy válto­zatlanul békepolitikát kíván folytatni, helyesli, támogatja a békés együttélés elvét A mun­kásosztálynak forradalmához nincs szüksége a háborúra, de természetesen tisztában van az­zal is, hogy a békét nem elég óhajtani. Éppen ezért hangsú­lyozta Hruscsov csütörtöki be­szédében, hogy az emberiség és a világ minden dolgozójának szerencséjére vannak olyan erők, amelyek képesek megfé­kezni az agresszorokat és meg­akadályozni a háborút. A szov­jet miniszterelnök félreérthetet­lenül figyelmeztette az Egyesült Államok kormányát, hogy ha nem tartja magát szilárdan az elért megegyezésekhez, a Szov­jetunió teljesíteni fogja inter­nacionalista kötelezettségét és a kubai nép segítségére siet. A karib-tengeri válság tanulságai­hoz tartozik, hogy az emberi­ség felszabadulásának folyama­tát az imperializmus nem tudja sem megállítani, sem megakadá­lyozni. Az elmúlt fél év ta­pasztalatai megmutatták, meny­nyire pozitív és helyes volt a szovjet diplomácia eljárása: a Kubai Köztársaság önállóságán, nemzeti szuverénitásán nem esett csorba, a kubai nép a szo­cialista országok segítségével és Önzetlen támogatásával tovább munkálkodik boldogabb jövő- jén. Castro szovjetunióbeli lá­togatásának eseményei pedig azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok agresszív körei nem kockáztathatnak meg semmi­féle újabb inváziós kísérletet súlyos következmények nélkül. A látogatás krónikájához tarto­zik még, s a szovjet és a kubai nép őszinte barátságát illusztrál­ja a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának az a határozata, amely Fidel Castrót a Szovjetunió Hőse aranycsillagával és a Le- nin-renddel tüntette ki. A foga­dáson, amelyen a kitüntetést át­nyújtották Castrónak, Hruscsov pohárköszöntőjében még egy­szer világosan körvonalazta a Szovjetunió politikájának lénye­gét, hangsúlyozva, hogy rosszul A genfi ériekexlet pénteki ülése Stelle amerikai fődelegátus el­nökletével tartotta pénteken délelőtt 138. plenáris ülését Genf, ben a tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság. Az ülésen foly­tatták a vitát a nemzetközi lég­kör enyhítésére és a leszerelés előmozdítására szolgáló részin­tézkedések kérdéséről. Az értekezlet hétfőn tartja követező ülését értelmezik a Szovjetunió béke­politikáját, akik azt a gyenge­ség jelének tekintik. Hí az összefüggés Addisz Abeba és Ottawa között? Addisz Abebáben az afrikai államfők és kormányfők jöttek össze, Ottawában pedig, az előbbitől sok ezer kilométerre, a NATO országos miniszteri ta­nácsa ülésezett. Az egyik érte­kezlet kísérlet az afrikai állam­csoportok között fennálló ellen­tétek rendezésére, az afrikai egység és szolidaritás megte­remtésére. A másik értekezleten szintén az ellentétek áthidalá­sára történtek kísérletek, azok­nak az ellentéteknek az áthida­lására, amelyek az atomfegy­verek birtoklása körül alakultak ki az imperialista hatalmak között. Hol itt az összefüggés, kérdez­hetné az olvasó, és talán joggal, ha nem emlékeztetnénk arra, hogy az Ottawában, illetve a NATO-ban vezető szerepet ját­szó hatalmak nemrégen még gyarmati igában tartották azok­nak az afrikai országoknak a nagy részét, amelyek most, mint független államok, új színt és főképpen új és nem lebecsü­lendő erőt jelentenek a világ­politikában. A gyarmati Afrika fejlődése bonyolult és változatos volt. A gyarmatosítók egymás között cserélgették a meghódí­tott területeket, kényük-kedvük szerint darabolták fel, adták el, vagy erőszakkal elvették egy­mástól. Nem voltak tekintettel az afrikai társadalomra, sem földrajzi, sem nyelvi, sem val­lásfelekezeti, sem gazdasági egy­ségekre. Afrika, ma a gyarmati uralom áldatlan örökségét síny­li. Az új afrikai államok túlnyo­mó többségének nincs közös nyelve, gazdaságilag még gyen­ge, kulturálisan elmaradott. A felszabadulás folyamata sem fe­jeződött még be. A fekete föld­részen még húsz ország és te­rület, mintegy 31 millió lakos­sal, gyarmati uralom alatt áll. De az imperialisták kizsákmá­nyolják a formailag független államokat is. Jellemző erre, hogy például az Egyesült Álla­mok — a neokolonializmus baj­noka — évente annyi hasznot présel ki Afrikából, hogy abból 150, egyenként 100 000 kilowatt kapacitású erőmű épülhetne. A két értekezlet között tehát sok tekintetben megvan az ösz- szefüggés, minthogy kapcsolód­nak ezek az események a világ- politika más történéseihez is. Az ottawai értekezlet tükrében ugyanis látható, hogy az impe­rialista hatalmak között nagy­arányú marakodás folyik a na­gyobb profitért, a vezető sze­repért. A dolgozó emberek millióit azonban legfőképpen az a kér­dés érdekli, merre haladunk? Az általános leszerelés útját járjuk-e az elkövetkező évek­ben, vagy a növekvő atomfegy­verkezését? A Szovjetunió kor­mánya, mint az elmúlt időszak­ban mindig, az elmúlt héten is azon tevékenykedett, hogy meg­mentse a világot az atomháború rémétől. Politikája Így újból és újból kivívja a dolgozó milliók elismerését a kapitalista orszá­gokban is. Impozáns példa volt erre a múlt vasárnap Párizs­ban lezajlott nagyméretű béke­tüntetés, amelyen tíz- és tízezer francia követelte a leszerelést és a békét. És a leszerelésért, a békéért szálltak síkra az Addisz Abeba-i értekezlet szónokai is. A Szovjetunióban fellőtték a „Kozmosz—18-at” MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunióban pénteken fellőtték a „Kozmosz—18” mes­terséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tu­dományé« műszerek segítségé­vel folytatni kívánják az űrku­tatást a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett prog­ramnak megfelelően. A szputnyik kijutott pályájára* amelyet a kővetkező adatok Jel­lemeznek: kezdeti keringési idő 89,44 perc; legnagyobb távolság a Föld felületétől (apogeum) 301 kilométer; a legkisebb távolság a Föld felületétől (perigeum) 209 kilométer; a pályasíknak az Egyenlítő síkjával bezárt haj­lásszöge 65 fok 1 perc. A tudományos műszereken kí­vül a szputnyikon elhelyeztek egy rádió-adókészüléket, amely a 19 996 megaherz frekvencián dolgozik, továbbá rádióberende­zést a pálya elemeinek pontos mérésére és e*y rádió-telemet- rikusrendszert, amely adatokat továbbít a Földre a műszerek és tudományos berendezések működéséről. A szputnyikon elhelyezett be­rendezések normálisan végzik munkájukat, A földi számító koordinációs központ feldolgoz­za a beérkező adatokat Megnyílt a Belgrádi Műszaki Vásár Joszip Broz-TMa jugosaftkvi köztársasági elnök péritwfe-—, ün­nepélyesen megnyitotta a hetei dik Belgrádi Nemzetközi Mű­szaki Áru minta vásárt A kiállításon több mint 1200 jugoszláv és külföldi vál­lalat mutatja be termékeit. BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR 19 6 3 jlz • Híltjea a íoí&ét tíát. —vo&alufc kőfal iX&Ufcr IliüCfoiE'YÄUM ill 1eia*, ä •ffcä.nc'ia yaviloií. M$AL0Q£f>EK /\ KVLFŐLPl KI/ÍlÍTÓíMA'L EufZíLűtf ä teile xnetfel--­-Es az* or úfylilfzík <*nSL3T3&x>..

Next

/
Thumbnails
Contents