Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-25 / 120. szám
1963. május 25, szombat 3. oldal Összedolgoznak mint a fogaskerekek A Kecskeméti Konzervgyár borsóüzemét járjuk Domokos Gergely elvtárssal, a TMK-mű- hely pártcsoportbizalmijával. A hatalmas csarnokot a lakatosok vették birtokba mostanában. Két héttel hamarabb, mint 1962- ben. Nemrég még zakuszkát készítettek itt, most a szezon első termékére, a borsó feldolgozására alakítják a gépi berendezéseket. A közvetlen, szerény megjelenésű munkás ötletesen érvel, mikor a pártcsoport munkájáról érdeklődöm. — Látja ott a magasban a Puffer-kádakat? — mutat a nagy fehér tartályokra. Azelőtt lent voltak. Most nyolc emberrel kevesebb kell oda. Rövidebb a borsó útja a töltésig, vizet takarítunk meg. Ez nálunk nagy szó, mert rengeteget fogyasztunk. Most a hosszú szalagrendszer mellé állunk. — Eddig itt asszonyok támogatták a töltőhöz futó üvegeket, hogy egymásra ne torlódjanak. Kiszélesítettük a szalagot, az üvegek automatikusan kettes sorba állva jönnek odaátról, nem ütköznek egymásra. Ez is a TMK munkája Jövőre ismét változtatunk. Ugyanis a termelés alatt mutatkozik meg, mi lesz jobb. Mint amikor az ember a kalapját igazítja. Erről fúj a szél? Itt segítünk. Amonnan süt szemünkbe a nap? Ott húzzuk lejjebb. Minden évben többet tudunk a szakmában, változnak az adottságok, nem kezdhetünk úgy, mint tavaly ... Ha mindig a megszokott módon csináljuk —- 1957 óta nem emelkedett volna termelésünk több mint kétszeresére, közel azonos gépi adottságok mellett De ne csak engem hallgasson. Félgömb formájú vastartályok között férkőzünk ki a nyitott csarnokba. Alig kezdi magyarázni az itteni szalagrendszerek útját, már javít is. — Nem, nem oda kerül fel a borsó... Az a platni odébb lesz az idén. Tehát ez sem a tavalyi A „HAKEMFA” üvegmosógép mellett Adamkovics Lajos, a pártesoport egyik tagja éppen azt stoppolja karóráján, hány üveget továbbít percenként a szerkezet. Számolja a 6zalag fordulatait — ... öt, hat, hét Hétszer tíz üveg egy perc alatt — összegezi. — De már ez sem győzi az idén. Azért indítjuk meg a két körmosógépet — int ki a nyitott csarnokból ide látszó berendezésekre. Onnan is szalag hozza az üvegeket. Ez sem jó úgy, ahogyan tavaly? — kérdezem. Kicsit gondolkodik, mit akarok ebből kihozni. — Egy nap se azonos a másikkal, nemhogy egy év. Nem elég csak azt mondanunk: „Megszervezzük a munkát." Itt két géppel több, amott ésszerűsítünk, megint máshol jobbra cseréljük fel az elavultat. Mindig az új lehetőségekből kell kiindulnunk. Itt találkozunk Göbölyös József TMK-csoportvezetővel. ö vezet az osztályozóba, ahol próbálják a szivattyúkat, vízzel töltik meg a betonba süllyesztett szemétgyűjtőkádakat. Csatornákban buzog a víz, útjuk zsilipekkel szabályozható. — Ezek elhelyezésén is változtattunk — magyarázza a csoportvezető. — Harmadik szivattyút állítottunk be, s az új elrendezés biztosítja, hogyha akármelyik leáll, a másik kettő felnyomja a borsót az osztályo- zókba, s onnan tovább a főzőüstökbe. Eddig ha egy leállt, zavar volt az egész üzemben ... Ami tegnap jó volt, ma már nem felel meg. — Az elvtárs is tagja a pártcsoportnak? — Én pártonkívüli vagyok. Hat év óta vezetem a csoportot. A lakatosokét Domokos Gergely mosolyog a fordulaton. Tisztázni akarja a helyzetet — Az újságíró elvtárs azt keresi, hogy mi, párttagok, megálljuk-e a helyünket? Segítünk-e eléggé az előrehaladásban? — Adamkovicson kívül csak Törő Ferenc párttag a csoportban — veszi számba Göbölyös József. — Mikor a pártcsoport megbeszél valamit, utána megélénkül a munka. Továbbadják, szerintük hogyan mehetne jobban .. S akkor együtt nekilátunk. — Ügy dolgozunk össze párttagok, pártonkívüliek, mint a fogaskerekek — formázza ujjaival a bizalmi. — Ugyanazt akarjuk: többet, jobbat. — A legutóbbi pártcsoport- bizalmi értekezleten bátran felvetették a kommunisták, hogy baj van a kritikai szellemmel az üzemben. Ez is növelte a bizalmiak tekintélyét — ismeri el a pártonkívüli csoportvezető. Mielőtt a borsóüzembe kijöttünk, Soós elvtárs, az üzemi párttitkár kifejtette. — Nem volt nevekre címezve, de én is értettem a bírálatból. A pártvezetők sem ösztökélték eléggé bírálatra a munkásokat. Volt egy főmérnökünk. Egy alkalommal az egész üzemben nagy zűrzavart okozott a rossz gőzelosztás, a szelepek hibái miatt. Taggyűlésen megbíráltam az elvtársat, amiért pont 6 nem tudott róla. Még ott indulatosan visszavágott, hogy így nem tud dolgozni, álljunk mi a helyére és csináljuk, ha jobban tudjuk. Hosszú ideig görbe szemmel nézett ... A munkások pedig latolgattak: jobb hallgatni. Aztán a Bojtos András esete... Csúcsszezon volt, idegeskedtek a vezetők. Ekkor kapta meg az egyiktől Bojtos elvtárs: „Szezon végén maga lesz az első, akit elbocsátok.” A munkás nyomban felmondott. Alig tudtuk rendbe hozni az ügyet, Hiába mondogatta a vezető: „Ne vegyenek annyira mindent a szívükre a munkások.” Ilyesmit nem egykönnyen felejtenek el. Igyekszünk megértetni a gazdasági vezetőkkel — amint Mrá- zik Ferenc elvtárs, a termelési osztály pártcsoportbizalmija mondta az előbb —, hogy nem személyüket, hanem a hibáikat bírálják a munkások, amikor azt mondják: sok a selejt, vagy rossz az anyagellátás. Ezt is a maguk egyszerű módján, darabosan, de jóakarattal. TÖTH ISTVÁN E hónap első dekádjában megyénk szövetkezeti gazdaságai befejezték a szőlő és a gyümölcsös tavaszi telepítését. E kétfajta ültetvényt összesen 4720, illetve 2073 holdon hozták létre. Az elmúlt hetekben betelepített összes terület nagysága nagyjából azonos az elmúlt három esztendőben hasonló módon hasznosítottéval. Bár igaz, hogy a szőlő telepítése a tavaszi tervben szereplőnél másfél ezer holddal kisebb területen történt meg, a munkával mégis elégedettek lehetünk. Az említett eredmény eléréséhez ugyanis nem jelentéktelen akadályokat kellett szövetkezeteinknek elhárítaniuk. A hosszan tartó, kemény tél miatt a szőlő szaporítóanyagának egy része tönkrement, s a hiányt központilag nem lehetett pótolni. A rendelkezésre álló vesszőmennyiséget azonban maradéktalanul elültették. A telepítési kedvre, a munka intenzitására jellemző, hogy szövetkezeteink — megfelelő mennyiségű csemete birtokában — a tervezettnél pontosan 559 holddal nagyobb területen létesítettek új gyümölcsöst. M ind a szőlőt, mind a gyü- * * mölcsöst illetően nagyüzemi méretűek a telepítések. Az új szőlőültetvényeket 50— 100 holdas táblákon létesítették, s 80 százalékuk 240x50 cm sor- és tőtávolságú. A telepítés minősége túlnyomórészt megfelelő, de tagadhatatlan, hogy egy-két helyütt nem kellő gondossággal válogatták ki a télen fagykárt szenvedett vesszőket, a szőlő ültetését „magasan” végezték, s homokverés ellen nem „fedték le” kielégítően a betelepített területet. A telepítés időre történő elvégzését, s a nagyságát is tekintve, jól szerepeltek Kiskunfélegyháza közös gazdaságai, amelyek szőlőt 207, gyümölcsöst pedig 287 holdon hoztak létre. Hasonlóan kiemelkedik a kiskőrösi járás szövetkezeteinek telepítési eredménye. Tavaly ősszel és az idén — nagyjából azonos arányban — szőlőt 829, gyümölcsöst 545 holdon létesítettek. A telepítés nagyságát tekintve a kecskeméti járás közös gazdaságai haladnak az élen. Szőlőik területét 1953, gyümölcsöseikét 391 holddal növelték ez év tavaszán. A munka minőségét és mennyiségét illetően a következő tsz-ek mutattak példát. Szőlőtelepítésben a bugaci Béke, az orgoványi Sallai, a jáMegyénkben a szombati és vasárnapi író—olvasó találkozók akadálytalan lebonyolítása miatt a budapesti ünnepséggel egy időben, pénteken este nyitották meg az 1963. évi ünnepi könyvhetet- A megyei tanács épületében nagyszabású irodalmi estet rendezett az ünnepi könyvhét bizottság, amelyen megjelentek a megye kulturális életének vezetői, helyi írók, művészek és noshalmi tsz-közi vállalkozás, a mélykúti Alkotmány, a bátmo- nostorai Kossuth, a tiszakécskei Tiszagyöngye és a lakiteleki Szikra. Gyümölcsös létrehozásában a kecskeméti Béke és a Vörös Csillag, a soltvadkerti József Attila, a tiszakécskei Tiszagyöngye, a bácsszőlősi Keleti Fény, valamint a kiskunfélegy-■ házi Móra Ferenc Tsz végzett példás munkát. A megyénk mezőgazdálkodásában új korszakot nyitó telepítés első szakasza tehát sikerrel zárult. Tetemes kárt okozó hiba volna azonban, ha a babérokon megpihennének telepítő szövetkezeteink, s az illetékes szervek. A nagy erőfeszítés gyümöl- " csét csakis az új ültetvények gondozása, szakszerű ápolása hozza meg. S már fel kell készülni az őszi telepítésekre is. Illetékes szerveink a talaj munkák menetiránytervét már elkészítették, amelynek alapján kerül sor a szintezésre, az OMMI-talajvizsgálatokra, a terep rendezésének, a talaj javításának, forgatásának munkájára. Tekintve, hogy ősszel még a tavaszinál is nagyobb területen — nyolc és fél ezer holdon — telepítenek szövetkezeti gazdaságaink szőlőt és gyümölcsöst, másrészt, mert e feladat végrehajtásának ideje egybeesik a kézi munkaerőt nagymértékben igénybe vevő betakarításéval, már a nyár folyamán határozzák meg a telepítés egész menetét, szervezzék meg a telepítő brigádokat. Szaporítóanyag egyébként —» túlnyomórészt a megyében történő termelés folytán — biztosítva lesz. Szőlővesszőt például összesen 450 holdon győkerezte tnek. Szakszerű talajmunkával és permetezéssel, megfelelő időben végzett öntözéssel különben el kell érni, hogy a szőlőiskolák vesszőállományának legalább a fele majd első osztályú legyen. C sakisefeladatok elvégzése biztosítja, hogy a telepítés első szakaszához hasonlóvá váljék a második. A siker elérését azonban nem kismértékben segíti majd az is, hogy szövetkezeti gazdaságaink rengeteg tapasztalatot szereztek abban az iskolában, amelyet számukra a nemrég befejezett telepítés jelent, s amelyben — kevés kivétellel — jelesre vizsgáztak. számos érdeklődő. Ünnepi beszédet mondott Madarász László a megyei tanács vb elnökhelyettese. Szerepeltek az ünnepségen a Magyar Írók Szövetségének küldöttei: Szabó Pál Kossuth-díjas író, megyénk országgyűlési képviselője, Szász Imre József At- tila-dijas, Gáli István és Kalász Márton, valamint a megyei költők közül Gál Sándor és Hatvani Dániel. Nagy taps fogadta Bánky Zsuzsa, Bánffy György és Major Pál előadóművészek felléptét. Ma délelőtt 10-től 12 óráig az írók Kecskeméten a Szabadság téri könyvpavilonban dedikálják műveiket. Este Baján és Kecelen rendeznek író—olvasó találkozót fővárosi és megyei írók részvételével, holnap, vasárnap pedig Jánoshalmán, Vaskúton, Alpá- ron, Homokmégyen és Duna- egyházán. Az utóbbi helyen a találkozó az új művelődési otthon avatási ünnepsége is lesz. Az említetteken kívül megyei írók közreműködésével számos üzemben és községben rendeznek író—olvasó találkozót. LUCERNAKASZÁLÁS Három gép vágja a lucernát a városföldi Dózsa Termelő- szövetkezet tábláin, összesen 170 holdról takarítják le a takarmánynövényt, s ebből a munkából Rózsa Pál traktorvezető — a K—25-ös erőgépéhez kapcsolt fűkaszáló segítségével — 8—10 holdas napi teljesítménnyel veszi ki a részét. Két nappal a vágás után rendsodróval gyűjtik majd be a tarlóról a lucernaszénát. Alexandriában is kikötnénk, mert hallottam, hogy ott van a tengerparton egy vendéglő, ahol tizenkétféle halból főznek olyan halfatányérost, amelyet évekig nem lehet elfelejteni. Egy ismerősöm két napig volt ott, azt mondja, hogy a szakácsmű- vészet remeke. Ugyan- ilyet főznek Port Said- ban is. Elragadtatással beszélt róla. — A Szuez; csatorna hogy tetszett neki? — Nem látta. A vendéglőket bújta... P. L. Világot járt ember Most érkeztek vissza azok a budapesti és vidéki IBUSZ-utasok, akik huszonhárom napos tengeri társasutazáson vettek részt. Egyik régi ismerősöm is ezen a hajón utazott. Mindig tudtam róla, hogy szeret jól enni, hogy úgynevezett „gyomorember”, ezért nem is lepődtem meg, amikor így lelkendezett: — Remek volt a hajón a rák! Szenzációsan készítette el a szakács. — És Isztambul? — kérdeztem. — Ott valami édes szósszal leöntött, apróra vagdalt húst ettünk. Nem ízlett. — Mégis, mát láttál a Boszporusz mellett? — Láttam egy éttermet, ahol sült csigát tehet kapni. — Athén? — Nagyon érdekig . tiros. És a környéke! Az Akropolison párolt kecskehúst árulnak mézzel — Hol jártál még? — Nápolyban. Ott ettem egy Mrtelensültet! Mondhatom, a szakácsművészet remeke volt! Háromszög alakúra vágott róseibnit adtak hozzá. — Génua? — Szörnyű feketét adtak Génuában. Olyan volt, mint a víz. — Mit láttál Marseil- lében? — Várj egy kicsit... Marseille, Marseille. Már emlékszem. Volt ott egy kávémérés, ahol tejes fügét árultak.- Nem is volt rossz. Utazásának élményeit így összegezte: — Három kilót híztam. Legközelebb részt veszek egy tengeri körutazáson, amely Kairót is érinti. Hallottam, hogy ott minden jobb vendéglőben vörös borban főtt ürühúst főznek. Akik ettek már belőle, azt mondják, felejthetetlen! Elgondolkozott. — Persze, nem ártana, ha legközelebb, — amennyiben lesz pénzem és elutazom —é r. í. A% ünnepi könyvhét megnyitója Kecskeméten Az első szakasz
