Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-24 / 119. szám
Tetteket! (V. K.) A műszaki fejlesztésről, és ezzel kapcsolatban a termékek világszínvonaláról manapság igen sok szó esik a közélet különböző fórumain. Ez indokolt. Ugyanis megyénk egyre több üzemében tűzik ki célul egyes termékeknél a világszínvonal elérését, illetve megközelítését. Államunk a műszaki fejlesztésre jelentős összegeket biztosít. 1962-ben 12 minisztériumi irányítás alá tartozó üzem által létesített műszaki fejlesztési alap több mint 14 millió forint volt. Ebből az összegből csak 5 millió 750 ezer forintot használtak fel. A fennmaradó majdnem 9 millió egy részét a gyárak, üzemek irányító szervei visszavették. Ennek ellenére azonban jelentős az az összeg, amit egyáltalán nem használtak fel, holott a műszaki fejlesztési tervekben konkrétan szerepelt a gyártmány- és technológia-fej lesztés, s egyéb fontos műszaki feladatok megvalósítása. Sajná latos, hogy üzemeink egy részében a vezetők még csak beszélnek a műszaki fejlesztés szükségességéről, ugyanakkor keveset tesznek érte. Pedig sok olyan termékre volna szükségünk, mint a kecskeméti öntöttvas fürdőkád, a Bajai Villamossági Gyár által gyártott laboratóriumi kemencék, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet gépei, a Bajai Finomposztógyár műanyagból készült, a divatnak megfelelő színű és mintázatú takarói stb. Ezek közül egyikmásik gyártmány nemcsak minőségben, hanem az előállítás idejében és technológiájában is eléri, illetve megközelíti a világszínvonalat. Nem mondhatjuk ezt valamennyi külföldre szállított termékünkről. S hogy ebben az évben az eddiginél több gyártmányunk vetekedjék a világpiacon legjobbnak tartott árukkal, szükséges. hogy a műszaki fejlesztés mindennapos feladattá váljék. Szükséges ez azért is, mert csak az időben lebonyolított műszaki tökéletesítés biztosíthatja üzemeinkben a termelés állandó rendszeres emelését, az adott viszonyoknak megfelelő legkorszerűbb technológiák alkalmazását. Ennek révén tudjuk csak utolérni a társadalmi munka termelékenységében az iparilag legfejlettebb országokat. Éppen ezért üzemeink párt- szervezetei a hozzáértő emberek bevonásával kísérjék jobban figyelemmel, hogy gyártmányaik és gyártásuk milyen színvonalon áll, hol tartanak jelenleg, és hova tudnak eljutni, ha célszerűen használják fel a műszaki fejlesztésre szánt összegeket. Világ proletárjai, egyesül ietelc! A MAG-VAR. SZOCIALISTA MWWKÄSPÄRT BACS-IOSKVŐM megyei lapja XVIII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Ara 60 fillér 1963. MÁJUS 24, PÉNTEK Egy év alatt csaknem kflencszázezer forint tűzkár a megyében Ha pillantást vetünk az 1962 évi statisztikára, mely az előző év feladataihoz viszonyítja a tűzesetek számát és kárértékét, szembe tűnik, hogy a szám szerinti csökkenés mellett, igen jelentősen emelkedett, s mintegy 178 ezer forinttal nagyobb volt a leégett épületek, gazdasági javak értéke. Mi az oka ennek a nagy emelkedésnek? Elsősorban az, hogy egyes vállalatok, ipari üzemek, termelőszövetkezetek nem tartják be a tűzrendészen előírásokat, amelyek főleg a megelőzésre vonatkoznak. Ez volt az oka többek között annak, hogy Nagybaracskán az Űj Tavasz Tsz-ben a múlt évben leégett egy sertésól, amiben 139 darab jószág pusztult el, s. ami 155 602 forint kárt jelentett. Az előírások be nem tartására példaként említhetjük meg a ktsz-eket is, ahol az épületek, raktárak zsúfoltsága igen nagy tűzveszélyt rejt magában. Megnyugtatóbb a helyzet a tanácsi vállalatoknál, melyeknek többségénél igyekeznek végrehajtani az ilyen irányú előírásokat. Különösen jó a helyzet a Bajai Fémipari Vállalatnál, a Kalocsai Textilfeldolgozónál és a Kecskeméti Nyomdában. Sajnos, azonban nem lehet egyöntetű ez a vélemény, mert például a Tisza- kécskei Permetezőgépgyárban, a Bajai Bútor- és Fatömegcikk Vállalatnál, s még több üzemben a termelés fejlesztésével egyidejűleg nem gondoskodnak a tűzvédelmi szabályok betartásáról, a tűzveszélyes világító, fűtőberendezések kijavításáról, illetve cseréjéről. A fenti hiányosságok pótlása és a mulasztások megszüntetése elsőrendű fontosságú. A tűzoltószervek feladata mindenekelőtt a megelőző tevékenység, s ebben a munkában az állami tűzoltóságnak igen nagy segítségére lehetnek és vannak is az önkéntes községi és üzemi aktívák. 1962-ben például Közel 110 ezer lakóházat ellenőriztek a községekben, emellett derekasan kivették részüket a nyári mezőgazdasági munkák idején a fokozottabb felkészültség megszervezéséből. örvendetes, hogy a helyi tanácsok egyre inkább felismerik e szervek fontosságát, munkájuk szükségességét, s anyagilag is támogatják azokat. Nagy szükség van a tűzoltóság és a tanácsok együttműködésére, az aratások és a betakarítások idején. A megyei tűzrendészet! bizottság az idén részletes tervet dolgozott ki a nyári időszakra. Eszerint községenként és gazdaságonként készültségi és fogatszolgálatot szerveznek, kiegészítik a tűzrendészet! bizottságokat az állami gazdaságok, tsz-ek, gépállomások és a MÁV szakembereivel. Ellenőrzik a betakarításban dolgozó gépeket, a gépkezelőket pedig tűzvédelmi oktatásban részesítik. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a legminimálisabbra csökkenjen a tűz által okozott kár, ami a múlt évben megyénkben több mint 877 ezer forint, tehát igen magas volt. Nem engedhető meg, hogy ilyen nagy értékű terményt, épületet és jószágot emészen el a tűz. Ezt előrelátással, gondossággal, de mindenekelőtt az összefogással akadályozhatjuk meg. G. S. VentiUátoros ssénassárítás K unfehértón Javában vágják a lucernát a Kunfehértói Állami Gazdaság 260 hold pillangós növényt termő területén. Az 1-es számú üzemegység mellett pedig már növekszik a kazal, amelynek végében duruzsolva forog a ventillátor. Ezt a legkorszerűbb szárítási módszert a gazdaságban harmadik éve alkalmazzák. Milyen előnyökkel jár a ventillátora« szárítás? — erről érdeklődtünk a gazdaságban. Elmondották, hogy az első kaszálást korán kell elkezdeni, különben a második vágás egybeesik az aratás kezdetével. A korai vágás további előnye, hogy kedvező időjárás esetén négyszer — esetleg ötödször is — kaszálhatnak, ami által 15— 20 százalékkal növekszik a szénahozam. A gazdaság ventillátoras berendezése 18 vagon szénának egy kazalban történő szárítására adna módot. Tapasztalatuk szerint előnyösebb azonban, ha ennek csak felét rakják egy kazalba, s utána a berendezés 90 fokos elfordításával újabb — az előbbivel azonos nagyságú — kazlat emelnek. Így a szárítás gyorsabb és biztonságosabb, nem kell attól tartani, hogy a takarmány befüllik. Minthogy teljesein gépesített a lucerna betakarítása (a kazla- zásnál is szénafúvót alkalmaznak), a levéJpergóst teljes mértékben meggátolják. S mivel 35—4o százalékos víztartalmú szénát hordanak kazalba, a takarmánynak úgyszólván teljes fehérjeértéke megmarad. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szárító berendezése — hasonló területű pillangós renden szárított terméséhez képest — huszonnyolc, évente 3600 liter tejet adó tehén egész évi fehérjeszükségletét fedezi. Eső Hányszor kémleltük reménykedve a hosszú heteken át kéklő égtengert azzal a kívánsággal, hogy felhők tarkítsák, amelyek összetorlódva talán esőt hintenek a szomjas tájra. Hányszor bosszankodtunk az időjárásjelentéseken, amelyek még eső jóslatukban is messze elkerülték a homokvidéket. Pedig milyen szépen indult a tavasz. Aztán a tegnap éjszaka sötétjében az összelopakodott komor felhők teli tartályokat vontattak a szikkadt homok fölé és öntözik most már egy éjszaka és egy nap szakadatlan. Így hát érthető, hogy az Agrometeorológiai Intézet munkatársa is derűsebb hangon adta a telefonjelentést, örvendezve, hogy papírjain „elkönyvelheti” a 24,1 mm-t. De még nagyobb az öröme a parasztembernek és a vele együtt ölelkező országnak. A földek, a termés betakarításáig az ég alatt hálva sok veszélynek vannak kitéve. Ugyanannyi aggódás kíséri a termő hónapokat együtt azzal a csüggedetlen akarással, hogy mindenből több kerüljön az ország asztalára. Az eső biztatást adott, hogy reményeink valóra váljanak. De addig még sok munka kell gyökeret verjen. Még százezer holdakon jól szervezett kapálásra, az ember és a gépek együttműködésére, gondos aratásra és ki tudná felsorolni, mi mindenre lesz szükség. Az eső áldásos, de önmagában semmit sem te. vő eszköz. A százezernyi parasztember az, aki terveinek hámjába fogja és ezzel is előbbre vontatja a mezőgazdaság egyre jobban megrakott szekerét így lesz virágzóbb a határ, és tele a raktár. — Így lesz erős a gyenge szövetkezet és a jó még jobb! —r — l Épülő városnegyedek Kecskemét délnyugati részén, a Lenln-városi új házak sorában e napokban blokkos-módszerrel egyszerre nyolc épület formálódik. Köztük a Tizedes utcában épülő harminchat lakásos ház is. Szilvási Lajos szocialista címmel háromszorosan kitüntetett brigádja készíti, méghozzá új célkitűzéssel: 26 munkanap alatt kívánják „felhúzni”. Baloldali képünk Gyurász Menyhért blokk-feladót ábrázolja, amint éppen útjára bocsátotta a soron következő épületelemet. S amíg a délnyugati részen a Lenin-városi épületek adnak új arcot a megye székhelyének, északi felében valóságos villanegyed épül. A Bethlenváros telekkiosztási terve 1958-ban készült el, s az első csinos családi házak felépítéséhez egy évvel később fogtak hozzá az új telkek birtokosai. Azóta körülbelül százhúsz család épített otthont Kecskemétnek ezen a szép, egészséges részén. A jobboldali képen látható utca két évvel ezelőtt vette fel a Mikszáth Kálmán nevét. Akkor még egyetlen ház sem állt ott És most: egészséges, szép ikerházak egész sora ékesíti!
