Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-03 / 101. szám
I kezdet biztató Munkában a báf monostori tanácstagok A Műkertben A kecskemétiek előtt fogalom a Műkert, a népligetnek számító művésztelepet ismerik e néven a város lakói már régóta. Egy kis oázis: fás, gyepes terület az alföldieknek. Nincs ugyan folyó a közelben, mint Szolnokon, Szegeden vagy Baján, az „erdő” is alig pár hold- nyi, de mégis felüdülést jelent a városi embernek a kis zöld sziget. Május elsején különösen áradt a nép — fiatalok, idősek egyaránt — a Műkert felé. Becslés szerint több ezer ember fordult itt meg ezen a szép tavaszi napon. Zsűfolásig telt a kert- belyiség, jó vásárt csináltak az alkalmi árasok, fogyott a sör, s a lacikonyhák illatozó portékája, harsogott a „vnrsli” hangszórója. Igazi majális! hangulat volt, amelyhez az idő is kedvezett. Még inkább, mhtt máskor ■érezhették a jelenlevők, hogy mennyire hiányzik Kecskemétnek egy kulturált, szabad térségekkel ft rendelkező szórakozóhely. Láttuk az épülő kert- iv end églő betonoszlop-csonkjait, pi félig lebontott aréna fa már f>. jövőre utal, amikor a vendéglátás megfelelő színvonalú lesz a város kirándulóhelyén. Szép reményeinket még a rengeteg szúnyog sem tudta elvenni, amely ma még rajzik ezen a «területen. De milyen nehéz kivárni az «lőrelépést — ez jutott eszünkébe a Műkertben sétálgatva. S f3Z, hogy talán meg lehetne .gyorsítani ezt a fejlődést... r T. P. A lajosmázsei Almavirág Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Csoport ez évi terveiben többek között harminc holdon új őszibarackos telepítése is szerepel. A talajélőkészítés munkáit már befejezték és az alanyokat — saját faiskolájukból — az őszkor telepítik. Addig is azonban a harminc hold egyik felébe burgonyát vetettek, a másikba pedig paradicsomot terA főút melletti pázsiton sárga pihés „csemetékkel” gyarapodott libacsalád tépdesi a füvet. Amott egy nénike bandukol vödörrel. Bizonyára vízért megy a kútra. Egyébként alig mozdul valami a községben. Vajon hová lettek az emberek? Következtetni nem nehéz, hiszen a napsugarak melegen cirógatják a tájat. Kitűnő dologidő! Pótolni lehet a munkát, amit a hosszúra nyúlt tél sokáig akadályozott. Mint szerte a megyében, Bátmonostoron is ezt teszik. Átvették a „stafétabotot* — Ma reggel már négy órakor kint volt a határban a szőlőbrigád ötvennyolc tagja! — mondja örömmel a tanácselnök szobájában Romsics Ferenc, a község párttitkára. — Tavaly 160 hold szőlőt telepítettünk, és idén is ennyi a tervünk — fűzi tovább a szót Romsics Ferenc. — S a munka szépen halad, a napokban végzünk vele. Aztán közbeszól Katona János, a tanácselnök és Gál János, a tanács vb-titkára, s apró- donként mozgalmas kép bontakozik ki előttünk a tanácstagok tevékenységéről. A községi pártszervezet még a választások előtt célul tűzte, hogy a szőlőtelepítési terv teljesítését az egész község ügyévé kell tenni, s ebben nem kis feladat várt a tanácstagokra. Nemcsak magyarázták a célkitűzés jelentőségét, mozgósítottak a munkára, hanem még egy tartalékbrigádot is szerveztek a tsz-en kívüli dolgozókból, akik szükség esetén 35 hold szőlő telepítését vállalták magukra. — Erre a tartalékerő bevetésre nem került sor, győzte a munkát a tsz, de azért megnyugtató volt.. — jegyzi meg Katona János, s most ismét a párttitkár szövi tovább a beszélgetés fonalát. — A kocaállományt szeretnénk fejleszteni. A tanácstagok meggyőző szava nyomán már eddig is harmincötén kötöttek kocatartási szerződést az állatforgalmi vállalattal. Gyakorlatlan vezetés miatt Soltvadkert és Tázlár közötti műúton haladtában az útmenti melnefc. A saját melegágyi nevelésű palánták néhány nap múlva kerülnek ki ültetésre. A csoport a múlt évben 60 férőhelyes sertéshizlaldát épített. Az első szerződéses hízott sertéseket nemrégen adták át. Súlyuk átlagosan elérte a 130 kilogrammot, s így ez évi közös sertéshizlalási tervüket sikerült teljesíteni. Bartal Józsefné Gál János vb-titkár közben kimegy az irodából, s pár perc múlva egy iratcsomóval tér visz- sza. Az asztalra teszi és sokat- mondóan megj egyzi: Nem zárták fiókba a jegyzőkönyveket — Ami ezekben van, tanácstag elvtársaink munkájának alapja. A jelölő gyűléseken felvett jegyzőkönyvek... A tanács tömegkapcsolata szempontjából nem mindegy ám, hogy az akkor elhangzott észrevételeit, javaslatokat hogyan kezeljük! Teszünk mindjárt egy próbát. Lapozgatunk a jegyzőkönyvekben, „kiszúrunk” egy-egy problémát, és Gál elvtárs máris sorolja, mit tettek megoldásáért. A Zrínyi és a Gábor Áron utca sarkán felújították a kutat és rövidesen megjavíttatják a Kossuth és a Széchenyi utcaiakat is. A 6-os körzetben kért közvilágítás-bővítés dolgában tárgyaltak a DÁV üzlet- igazgatóságával, s meg is egyeztek egy kilométeres hálózatbővítésben. Az őszön kerül rá sor. Csaknem valamennyi jelölő gyűlésen szóvá tette a lakosság, hogy az éjféli vonat nem áll meg Bátmonostorán. A végrehajtó bizottság két helyre is írt ebben az ügyben, míg végül a minisztériumból jó hírt kaptak: május 26-tól a bátmonostonak is utazhatnak az éjféli vonattal. Tartalmaznak a jegyzőkönyvek több olyan javaslatot, kívánságot is, amire ez évben nem futja a község erejéből, de ezek sem maradtak válaszo- latlanul. A tanácstagok — kiki a maga körzetében — elmondták például választóiknak, hogy idén legfeljebb társadalmi munkával építhetnek járdát, pénzfedezet nincs erre a célra. A községfejlesztési alap bevételeit az iskola bővítésére tartalékolják, s ezzel a munkával egyidejűleg jövőre közvetlenül az iskola mellett megépítik a kért fürdőt is. Amit a kék füzet őriz Mennyire jó néven veszi a lakosság ezeket a beszélgetéseket, mi sem bizonyítja jobban, minthogy — például a fürdőépitésárokba borult személygépkocsijával dr. Dani Sándor nyárlőrinci lakos. A baleset következtében a járművezető nyolc napon túl gyógyuló fejsérülést szenvedett. A gépkocsin keletkezett kár mintegy kétezer forint. Hegyaljai János kissolti általános iskolás Solt belterületén kerékpárjával irányjelzés nélkül kanyarodott balra. Emiatt a mögötte kerékpárján közlekedő Tóth József petőfiszállási (tanya 410.) lakos elütötte. A gyermeket kartöréssel szállították kórházba a mentők. hez — már most kínálja a társadalmi segítséget. A vb-titkár most néhány kék füzetet vesz elő. Az egyikbe találomra belelapoz és elém teszi: — Itt vannak éppen Lajdi Lukács tanácstag feljegyzései. Nézze csak, milyen felajánlásokat tartalmaznak... Nézem és átmelegszik a szívem. A 32-s körzet munkabíró lakosainak társadalmi munkafelajánlása mellett egy egész felsorolás a fürdőépítéshez való pénzbeni hozzájárulásról. Idős nénik^k, bácsikák 10, 20, 30 i - rintocskái, mert ők is nagyon várják a tisztasági fürdőt! — Ez csak egy példa -A folytatja Gál János. — Máris sok olyan tanácstagunk van, akiknek öntevékenysége, társadalmi munkaszervezése, a lakosság ügyes-bajos dolgaival való törődése példamutató. Huszit János például külön kisgyűlésen tárgyalta meg választóival a körzet problémáit. Vagy ifjú Papp Istvánná és Bakó Györgyné, akik összegyűjtötték körzetükben a lakosság panaszait és intézkedtek a tanács szakigazgatási szervei útján. A tanácstagi munka sok ága- boga szóba került még rövid beszélgetésünk során. Hiszen mindennapi életünknek alig van olyan területe, ahol a tanácstagok ne találnának valamilyen tennivalót. S hogy a vb függetlenített vezetői számos nevet említenek dicsérettel — köztük sok asszonytanácstagét —, arról tanúskodik, hogy a választások óta eltelt két hónapban végzett munkájuk méltó kezdet volt a lakosság szolgálatában. PERNY IRÉN Megnyílt a kecskeméti művészk*ub Szerdán délután nyílt meg Kecskeméten, a városi művelődési ház Rákóczi úti első emeleti helyiségében a művészklub. A hangulatos, szépen berendezett klub minden délután nyitva áll városunk mindazon művésze — képzőművészek, színészek, írók, építészek, fotósok, filmesek, valamint újságírók — előtt, aki felvételét kéri a művészklub tagjainak sorába. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő* Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. TOefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Kacsa helyett labda ? Ösxibarachos harminc holdon Közlekedési balesetek A fajszi tanács számára készült ez a kis hajé, amelynek éppen a befejező munkáit kaptuk „lencsevégre” a napokban. Ép- használt hajótestbe új Diesel-motort építettek, s a „teluiőt” vízi átkelésre és kirándulás céljaira is alkalmassá tették a Bajai Vases Fémipari Ktsz tanműhelyének fiataljai. (Pásztor Z. felvétele, Több lapban is olvastam, hogy Haló Grosso olasz futballista fogadásból nyolcezer fejelést hajtott végre úgy, hogy a labda egyszer sem esett földre. A fogadást megnyerte, s 1500 svájci frank ütötte markát. A különböző helyen közölt hír, amit érdekesnek tartva gyanútlanul mi is átvettünk, azt is tartalmazza, hogy e ritka teljesítményt kerek egy óra alatt érte el a gömbalakú bőr művésze. Számoljunk csak. Egy órában van 3S00 másodperc. Minden másodpercben tehát kétszer kellett Italo Grosso fejét érintenie a labdának, pontosabban, minden 5 másodperc alatt tizenegyszer. De még így is híjával van az órás teljesítmény 80 fejelésnek. Ennek tudatában nem hiszek a hírnek. Karórámon lemértem, milyen ütemű fejmozgást kellett volna a vállalkozó szellemű Gros- sonak végeznie, ha igaz a nyolcezer fejelés. Nos, öt másodperc múlva élszédültem. No jó, nem vagyok, futballista, de az olasz labdarúgónak sem lehet a feje annyival szédü- lésmentesebb, mint az enyém, hogy 720- szor több időn át lötyögtesse, miközben a labda még ütögeti is. Ha ezt megteszi, bizton belehülyült volna! Erről azonban nem érkezett tájékoztatás. — így nyilván az történt, hogy a hírt világgá röpítő vagy hadilábon áll a matematikával, vagy azt gondolta: korszerűbb, ha az éveken ít megunt kacsa helyett labdát dob a levegőbe. —n —n. (7) A MOULIN Rouge-hoz hasonló mulatóhelyeken főként külföldiek fordulnak meg és ritkán van telt ház. A nyugati turistáknak készülnek ezek a szórakozóhelyek, hiszen már drágaságuk miatt sem látogathatja őket a bennszülött. A bécsiek egyébként is otthonülők. * Még néhány apróság. Bécs- ben éppen annyi kis presszó van, mint Budapesten. Kedves, meghitt helyek ezek, ahol éppúgy elbújhatnak a szerelmesek a kis félhomályos sarokban a nagyvilág szeme elől, mint nálunk. Érdekes, hogy itt a fekete mellett sokféle üdítő italt lehet kapni: Coca-colát, Afri-colát és így tovább. Az is említésre méltó, hogy a fiatalok főként ezt isszák. A borravaló Becsben is divat — ebben is van hasonlóság. Három-négy schillingnél kevesebbet azonban nem szabad adni, mert megsértjük azt. akinek szánjuk. Különösképpen azonban nem igénylik a borravalót; Lehet, hogy rajtunk turistákon egyébként is látszott, hogy „gyengén vagyunk eleresztve”. • A MOZIBAN volt egy kedves eset. Bécsben a híradók utáni szünet, arravaló, hogy a későn jövők elfoglalják a helyüket. A nézőtérről nem megy ki senki. Mi, az első mozilátogatásunkkor erről nem tudván a szünetben — otthoni szokáshoz híven — kiballagtunk az előcsarnokba. A jegykezelők ugyancsak ránkcsodálkoztak. Megjegyzem nekünk Is furcsa volt, hogy csak mi csellengtünk az előtérben. Oda is jött az egyik jegykezelő és rendkívül udvariasan megkérdezte, hogy mit keresünk mi kint, s egyben felszólított, hogy foglaljuk el helyünket, mert miattunk nem tudják' folytatni az előadást. • Milyenek a bécsi nők — ez iránt érdeklődött számos férfiember tőlem, amikor hazaérkeztünk. — Hogyan öltözködnek? — faggattak nőismerőseim. Ezek a szokvány kérdések; amelyekkel ostromolják a külföldről jött turistát. Hátha a kedves olvasót is érdekli, röviden elmondom a választ: a bécsi nők csinosak, általában jól, rendkívül ízlésesen öltözködnek, méltó versenytársai a mi asszonyainknak, lányainknak. És a férfiak? — Eh, mit lehet a férfiak öltözködéséről mondani. • AUSZTRIA nem a fellobbanó indulatok, a nagy álmok, a szenvedélyek országa. Kedves, dolgos, becsületes emberek lakják, akik szeretik az életet. Más rendszerben élnek, más a gondolkozásuk. de egyben találkoznak eszméink: ők is óhajtják a békés életet, irtóznak a háborútól. Még talán annyit, hogy nagyon helyes az a törekvés mindkét ország részéről, hogy évről évre növekedik a turistaforgalom. Jobban megismerjük egymást és „emberközelsépbe jutva” sok-sok előítélettől szabadulhatunk meg kölcsönösen a kapcsolatok során. KERESKEDŐ SÁNDOR