Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1963. május 19, vasárnap

5. oldal

Illést tartott

a Megyei Kulturális Bizottság

Szombatom délelőtt Kecskeméten, a Hazafias Népfront helységében ülést tartott a Megyei Kulturális Bizottság. Az ülésen részt vett Szabó Lajos, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Pankovits Józsefné országgyűlési képviselő, a nőtanács megyei titkára és Millasin Teréz, a megyei NEB elnökhelyettese.

A Megyei Kulturális Bizottság megtárgyalta a megyei tanács vb művelődési osztályának jelentését a népművelés 1962/63. évi eredményeiről és az 1963/64- es év főbb feladatainak irányelveit, a NEB összefoglaló jelentését a termelőszövetkezetekben lefolytatott vizsgálatról, amelynek során a kulturális és szociális alap felhasználását ellenőrizték. A harmadik napirendi pontban a Kecskeméti Katona József színház jövő évi műsortervéről döntöttek.

HOLNAP FOLYTATJUK

Dobozy Imre drámájának bemutatója a kecskeméti színházban

A gümőkór elleni küzdelem élharcosa

ötven esztendeje, 1913. május 19-én halt meg Korányi Frigyes, a tbc elleni szervezett küzdelem megindítója.

Életpályája Nagykállóból, egy falusi orvos házából indul 1828- ban. Már 19 éves korában a haladó orvosifjúság egyik vezére. Tagja a pozsonyi ország- gyűlésen szereplő 48-as ifjúsági küldöttségnek. Doktori diplomáját a szabadságharc leverése után kapja meg.

Forradalmi múltja miatt a rendőrség szülőfalujába internálja. Itt a fiatal orvosból rövidesen messze vidéken ismert és tisztelt doktor lett. Nemcsak gyógyít, hanem szüntelenül képzi is magát. Különösen érdekli a közegészségügy, a nagybirtokok földhöz ragadt népe között pusztító betegségek.

Száműzetése 1861-ben ér véget. Budapestre kerül és rövidesen — alig 38 éves korában — kinevezik egyetemi tanársegédnek a belgyógyászati tanszékre. Klinikája a magyar orvostudomány egyik fellegvárává válik.

Munkája mellett a fiatal tanár lelkesen tanul és tanít. Ebben az időben az orvostudomány lassan tisztába jön a tbc eredetével, Koch felismeri kórokozóját. A fejlettebb országokban felveszik ellene a harcot, tért hódít a szanatóriumi kezelés.

Magyarországon nem történik semmi, pedig a népnyomor következményeként évente 70 ezer ember hal meg tüdőbajban. Európában itt a legmagasabb a halálozási arány, ezért is nevezik a tbc-t „morbus hungaricus”-nak, azaz „magyar betegségnek”.

Korányi fáradhatatlan szervező munkája eredményeképpen került tető alá az Erzsébet Szanatórium, a mai Országos Korányi TBC Intézet első épülete. Sajnos, ez a nagyszerű kezdeményezés nem sokat változtatott a helyzeten. Korányi áldozatos munkája csak a fel- szabadulás után hozhatta meg gyümölcsét.

Államunk jelentős összeget fordít a tbc elleni küzdelemre. Megyénkben 18 intézet működik. Most épül a kalocsai 300 ágyas osztály. A halálozási arány a felszabadulás előtti 15— 20 tízezrelékről, 3 tízezrelékre esett vissza. Évente egyszer mindenki átesik a tüdőszűrő vizsgálaton, melynek a betegség megelőzésétien van nagy jelentősége.

Korányi Frigyesre emlékezve a kiváló orvostudós napjainkban megvalósuló elképzeléseire, álmaira kell gondolnunk, arra az állami és nagyarányú anyagi eszközökkel támogatott társadalmi mozgalomra, amely e veszedelmes kór teljes felszámolására irányul. S amelynek eredményeit napról-napra megyénk fejlődő egészségügyén is lemérhetjük.

B. D.

Tulajdonképpen rendkívül egyszerű, minden dramaturgiai cicoma, díszítgetés nélküli történet, melyben ráadásul a szereplők sorsának alakulása közben nem lehet érezni valami különleges módon a színpadi sűrítést, a meghökkentően érdekes, teret és időt egymásra halmozó rendezői és darabírói ügyességet, modemkedést sem. A dráma Agass Márton mérnök életének egy darabja — minden póz nélkül, kicsit döcögve is talán — nekilódul a színpadon, majd amikor a drámai fejlődés csúcspontjáig és a megoldódásig eljut, még utána is mozog, egyre lassabbá válik, eltávolodik. Mi az, ami hallatlanul feszültté, lélegzet visszafojtóan izgalmassá teszi Dobozy Imre művét?

A történet a következő: Agass mérnök, a kiváló atomfizikus, aki a látszat szerint megbecsülést, szép karriert, ragyogó munkaterületet kapott az országtól, a társadalomtól, egyszer csak egy különös pillanatban elhatározza, hogy sorsának moccanás- talan sima tavát felzavarja. A felszín alatt már régen ott várakozik egy esemény a mérnök múltjából. 1944-ben a Felvidéken, a háború forgatagában, két magyar partizánt kísérnek hozzá a németek, s őket az Agass parancsnoksága alatt álló csoport kivégzi. Az eseményekről láthatólag senki sem tud, ezt soha nem kérték számon, de Agass — mert közben az élet, a szocializmus távlatai szerint végérvényesen e társadalom megálmodóinak, egész néppel

Novemberre elkészül

Serényen dolgozik a községi tanács építőcsoportja, épül as új művelődési otthon Géderlakon. Az építkezés költségeit — közel 2 millió forintot — KÖFÁ-ból és állami támogatásból biztosították. A télen a nagy hidegek miatt szünetelt a munka, de a csoport vállalta, hogy november 7-re átadják a község lakóinak az elkészült művelődési épületet.

együtt megvalósítóinak táborába vitte őt, ezt a sorsközösséget érzi és vállalja a magáénak, — szeretné, ha makulátlanul, egyetlen folt nélkül foghatna véglegesen kezet velük. Elfojtott vívódásoktól, kétségektől, problémáktól hemzsegő tíz év — melynek elején még az új társadalom iránti kétségekkel, ellenséges hangulatokkal volt tele — az igaz emberekkel való testvéri együttélés, e nagy család belső törvényszerűsége kényszeríti ki Ágassból önlelcp- lezését, éppen tudományos mun kájának egy döntő, drámai pil lanata előtt, amikor a legnagyobb jelentőségű kísérletsoro zat megindítása következne. Ekkor találkozik a mérnök a két partizán egyikével, akinek a gyilkos golyók elől — 1944-ben sikerül elmenekülnie. Ez az em bér ma magas rangú katonatiszt. Hatalmas társadalmi és emberi tekintélye van, és hisz Agass bűnösségében. A törvények előtt pelig tulajdonképpen Agass a szörnyű múlt ez epizódjáért nem felelős, hiszen a kivégzési parancsot tiltakozása és akarata ellenére önkényesen adta ki a helyettese. Ezt Barla, a volt partizán nem tudhatta. Agass a végső elkeseredésében, Barla feljelentése alapján meginduló bírósági eljárás küszöbén már az öngyilkosságra gondol, amikor kiderül, hogy az eset valósághű rekonstruálására akadnak még tanúk. A drámai kérdés- feltevés tehát megoldódik.

Kétségtelen! a történet fő indítékának drámai indoklása — Agass múltból hozott terhei könnyítésének szükségszerűsége — nem elég sokoldalú. A dráma erre az indoklásra nem is teremt elég alkalmat. Ami mégis hitelessé teszi a darab indítását, az a gondolatsor, amely a nézők, a kortársak lelkében is megindul az eset kapcsán. Nagyon sokan tudjuk és látjuk ma már, hogy mindenképpen le kell számolni a múlttal, sürget az idő, a saját lelkiismeretünk, s azt is érezzük, hogy ez az egyedinek látszó történet — Agass mérnök, az atomtudós, és a volt partizán drámai találkozása — szimbolikussá tágul a szemünk előtt. Egy-egy részletében mindenki számára alkalmassá válik arra, hogy — akinek van — saját kétségére megtalálja a művészi választ, a humánumtól csillogó, érzelmekben gazdagon motivált feloldódást. Nincs pillanata a drámának, amikor ne éreznék az eszmei és érzelmi telítettségnek ezt a magas feszültségét a nézők, amikor ne rezdülne meg egyik vagy másik húrja a lelkűknek valahol, nagyon mélyen. Vannak a darabban a dramaturg szemével vizsgálva kissé szegényesen motivált alakok. Vannak drámaiatlan mozzanatok, de a sodrás, az izgalmas igazság áradása egy teljes értékű élmény medrébe tereli ezt a hömpölygő folyamot.

Dobozy Imre darabjának színpadra vitele műsortervtől való eltérést jelentett tulajdonképpen, de senki sincs, aki ne bocsátaná meg a „rendbontást” és ne tanácsolná a színház vezetőinek a jövőre vonatkozóan is, figyelje csak éberen, érzékenyen drámairodalmunk eseményeit, és gyorsan, hiánytalanul reagáljon rá továbbra is!

Mónos Attila vendégrendezőnk póztalan, egyszerű és jó ütemű előadást vitt színpadra. Irányításával a színészek valóban modem hangvétellel és a drámához méltó érzelmi és gondolati telítettséggel élték át szerepüket. Bárdy György Agass László szerepét hitelesen és a legapróbb részletekig kidolgozva állt színpadra. Tudott érzékeltetni olyan rezdüléseket, olyan apró mozzanatokat, melyek talán egy felszínesebb, kül- sőségesebben ünnepélyes hangvételű játékmodorral menthetetlenül elsikkadtak volna. Ez a keresetlen egyszerűség, szűkszavúságában is kifejező játék avatta Bárdy alakítását igazán hitelessé. Barla, a volt partizán megszemélyesítője, Simon

György. Feszes tartású, kemény katonát alakított, aki az utolsó felvonás eseményei közben megmutatta életének mélységeit is. Ebben az intellektuális csatában, amelyben két pólus egyenlítődött ki állandóan, Barla — Ágassal szemben a másik oldalt képviselte. Alakja, személye sohasem vált másodlagossá, kevésbé jelentőssé. Az egyensúly tartásának ez a készsége és állandó készenléte — némi modorosságai felbukkanása ellenére is — igazzá és emberivé tette Simon György színészi munkáját.

Dévay Kamilla a haik,

kulturáltan lefokozott mozgású harmincöt éves asszony: Agass menyasszonya szerepében nehéz színészi pozícióból, nagyon egyszerű és nagyon hiteles alakítást nyújtott. Jánoky Sándor a kutatóintézet igazgatója alakját kissé a jelentőségénél kevesebbnek érzékeltette. Bár ilyen körülmények között is jól elemezte szerepét, megmutatta, ennek az embernek a vészes egyoldalúságát, eszmei szegénységét, alkudozó hajlamát, megtorpanásait. A mogorva és társtalan Iaczkó mérnök alakját Baraesi Ferenc vitte színpadra eszköz- telen egyszerűséggel, mély átéléssel. Kulturált alakítása hitelesen tükrözi Laczkó állandó belső feszültségét, intellektuális érzékenységét, mély emberségét. A valóban neki való szerepben Baraesi remekel. Igazi mai fiatal a maga nyerseségében és őszinteségében Patkó István, Agass mérnök fiának, Lacinak a szerepében. Az epizódisták közül kiemelkedik Mezei Lajos, aki Bertókot, Agass háború alatti helyettesének gyűlöletes lapulását, farkaserkölcsét jól érzékeltette. Jók voltak a többiek is: Liliom Károly, Kondor Klára, Bilicsi Mária, Száraz József és Rákost Lajos. Márton Aladár egyszerűi modem kosztümjei, Barcsa István szép színpadképei együtt játszottak a darabbal.

Egy megjegyzés: prózai

társulatunk elismerést érdemel, hogy a komoly erőfeszítést igénylő Koldusopera után — nagyrészt ugyanazokkal a szereplőkkel — ilyen hibátlanul szép, a rövid és bizonyára nagyon nehezen kihasználható próbalehetőségek ellenére, ilyen kidolgozott, magas izzású, hiteles produkciót nyújtott

CSÄKY LAJOS

22 ÖRA 20.

Elmúlt a nap. Hihetetlenül nehéz volt. El sem tudom mondani az utolsó csata megpróbáltatásait. írok, amíg az erőmből telik. A németek még mindig harcolnak, minden utcasarokról „Faust”-jaikkal lőnek. Még nincsen válasz Göbbelstől.

Szokolovszki: Egy utolsó roham kellene csak, de még nem sikerült, összesen két-három- száz méter van még hátra. De nem rohanunk, hanem mászunk.

Csujkov: Nem megy az utolsó lökés, mert a csapatok tudják, hogy megnyertük a háborút, most üt ki rajtuk a fáradtság.. és nem is akarnak meghalni Berlinben. (Magam is érzem az általános fáradtságot, az ember- feletti feszültséget. Szokolovszki karosszékében ül. Csujkov fel- alá járkál. Szünet. Négyen vagyunk: Csujkov, Szokolovszki, a Katonai Tanács egyik tagja és én. Igen, ezek az órák talán a legsúlyosabbak az életben. De kitartunk. Repülőgépek idegesítő zúgása hallatszik.)

(Folytatjuk.)

rancsnokságot hívja): Ki az arcvonal tüzérségének a parancsnoka, Kazakov? Csujkovnál vagyok.

A tüzérség már csak szemmértékre lő. Valaki énekel. Nagyszerű! Csodálatos!

Csujkov: Elvtársak, emberi számítás szerint a háborúnak vége. (Szól a telefon.)

Csujkov (telefonál): Igen (Szünet). Folytassák. Csak így tovább. (Felénk fordul): Elérték a lóversenypályát és mennek előre.

Már alig bírom a kezemet, nagyon fáj a sok írástól.

Csujkov (kiabál a hallgatóba): Az áll rajta: „Előre, nyugat felé!” És hova mennek azok? Az ördög tudja — azonnal állapítsák meg.

Szokolovszki: Katukov egyetlen rohammal elintézheti.

Fél órán belül bevették a nyolcas pontot. Nem volt köny- nyű. Hétszáz ember elesett vagy megsebesült az ütközetben.

Belép Pozsarszkij, a hangja fáradt. Ö adott parancsot, lőj- jenek szabadon, szemmértékre.

só védelmi vonalról van szó az Állatkertben.

Nem engedtek el — sajnos! Jelentés érkezik: az átkaroló manőver megtörtént, a németek kitakarodtak a hetvenegyes és hetvenkettes blokkból és a falakat felrobbantották.

Csujkov: Helyes.

Szól a telefon.

Csujkov (felemeli a hallgatót): Teljes készenlét? Jól van. Csak ennyit akartam.

A németek vasbeton tornyokból védekeznek. Légelhárító ágyúkat használnak. Szól a telefon.

Csujkov (felemeli a hallgatót): A németek páncéltörővel és légelhárító ágyúval lőnek. Már nincs rendes tüzérségük. Erről van szó. Folytassák. Igen, Helyes. Ennyit akartam. (Keményen lecsapja a hallgatót.)

Nehéz ágyúink tüzelését figyeljük. Még egy német erődítmény összeomlott.

Csujkov (a hadseregfőparancsnokságot hívja, rekedten): Északról tüzelnek ránk. Ki van ott? Állapítsák meg.

Szokolovszki (a frontfőpatassák tovább. Jó szerencsét!

Csapataink lassan és szívósan törnek előre. Hamarosan Berzarin tábornok rohamcsapatai és Csujkov tábornok gárdacsapatai találkoznak.

Csujkov: Utána Charlotten- burga küldök mindenkit a terep megtisztítására.

Megkérdem Csujkovtól, hogy evett-e? Ma még egy falatot sem nyelt le. „Ebédelni” megyünk. Közben Csujkowal beszélgetek.

Jelentés érkezik: Krebs épségben átlépte a frontot.

Csujkov (telefonál): Vonalat kérek. Megkezdődött a roham, vagy nem? A tankok megindultak már?

A térképet nézi — a helyzet nem elég világos. Várunk. Mindenki fáradt, de tevékeny. Szokolovszki és Csujkov fel-alá járnak a szobában. — Erős, hatalmas férfiak. Híreket várunk. Arra kérem őket, küldjenek ki a frontvonalba.

Csujkov (tréfásan): Hogy

húsznapi áristomot kapjak magáért, Visnyevszkij.

Én: Végtére is, csak az utol-