Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

Hosszú tél után Hattyú ússik as Áronon Baktai Ferenc riportja 7. OXFORD FELÖL jöttünk, az országúton; az angol ősz vi­rágai és lombjai kísértek, min­den szín olyan, mintha a Robin Hood gyártóinak technicolor-la- boratóriumában keverték volna ki, kastélyok, villák, vérbükkök, angyali kis „pub”-ok — azaz útszéli ivók — suhannak el. Egynél, a White Hart-nál, időz­tünk is, aztán hajrá, tovább, vár Stratford! Stratford upon Avon.. A város, amely Shakespeare tollá­val írta magát a térképre... Az avoni hattyú __És az utas­ba n egyszerre kezd peregni az emlék sok-sok fiknszalagja a Hamlettól a Szentivánéji álo­mig. Milyen lesz a város? Min­denkiben él képzeletbeli Strat­ford, mint ahogy Weimart is el próbálja magának képzelni az ember Goethe és Schiller sorai­ból. De hát Weimar se egészen olyan a valóságban; valaho­gyan kevésbé Weimar, mint ahogy szeretné az ember. Stratford viszont egy kissé Stratfordabb a kelleténél; de le­het, hogy ezt csak az angol ősz színei és mindent szikrázó üveg­festménnyé varázsolt fényei tették így. Már a szálló, az Alveston Manor erdőnyi park szélén, inkább vígjáték díszlet, mint hotel, ónkeretes-utánzat ablakokkal, de valóban négy­százévesen; és azután minden­hez száz évek tapadnak, sorra, 6orra. A HENLEY STREETEN áll a ház. Múzeum ez is, mint Strat- fordban mindén, de a múzeum­hangulat azonnal elröppen és az ember máris itthon van, ami­kor bepillant néhány írásos emlékbe. Tudniillik a kesztyűs és gyap­júkereskedő, az öreg John Sha­kespeare emlékeibe. Aki Mary Ardennel kötött házasságot és aki 1552 óta lakott itt. Majdnem azt írtam: lakik itt. Megint nem érezni a közben el­telt négy évszázadot. Holott 1552: az az év," amelyben Ali és Ahmed basa elindul, hogy el­foglalja Eger városát és Bor­nemissza Gergely meg Mek- csey füstösen és véresen verek­szik a kis város és a vár rom­jain ... Hanem ez magyar történelem volna, itt pedig angol történet pereg. John Shakespeare-t ugyanebben az évben megbün­teti a városi tanács. Egy shil­lingre. Nem vitette el a szeme­PETOFI nepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja FSszerkesztfl• Weither Dániel Kisdia: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős klrdó: Mezei István Igazgat' Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 28-19. 25-16 Kadóhlvatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: J7-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: i helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési itt 1 hőnaDra 13 forint Báes-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 06$ tét. Itt van róla az írás. És min­denből van itt, ami eredeti volt: egy darabon látszik a fal, ami­lyen a XVI. században lehe­tett, itt van az ágy is, amely­ben Mary Arden világrahozta Williamet. Itt van az iskola­padja is; és lehetetlen nem ar­ra gondolni, hogy ugyanúgy to­tyogott a kandalló előtt, a gye­rekek védelmére szolgáló, kü­lönös, tengely körül forgó járó­kában, mint bárki más. De hát mindez így volt, mert akkor még az angol kandallókban nem villanykályha égett, para­zsat mímelő vörösüveges után­zat mögött, hanem valódi tűz. És az ablakok is valódi, XVI. századbeli méretűek. Kicsinyek. Abban az időben ugyanis ugyan­csak valódi, XVI. századbeli ab­lakadót róttak ki a királyok ... ÉS ITT A MÁSIK HÁZ, kert közepén, szalmafedeles, magas- kéményű, festményre kívánko­zó, közép-angliai ház, paraszt­ház: „Anne Hathaway’s Cot­tage”, a menyasszony és a ké­sőbbi feleség családjának ott­hona. Talán azt lehetne monda­ni, otthona mindmáig, mert ez a házikó ma is tele van egy­kori lakójának hangulatával. Áll a kandalló mellett egy öreg pad, afféle támlás, össze-vissza faragott, vén jószág — ezen üldögéltek egymás mellett, ami­kor William még udvarolt An­nának. Ott egy öreg serpenyő, abban sütöttek szalonnát. Ón tányérok az asztalon, köztük egy vázában csodálatosan sá­padt őszi virágok, ha most va­laki azt mondaná, hogy még Hathaway-ék Anna lánya szed­te csokorba, elhinném. Itt min­den hihető. A kemenceajtó, a bevetőlapát: íme, itt sült a ke­nyér a lagzijukra is. És minden bútor úgy állt itt, tizenhárom nemzedéken át, ami­kor az emlékek kegyeletes kar­bantartására alakult tröszt át­vette; az a régi-régi lányszoba, az ágyban régi szalmazsák és egy asztal, amelynek készítője valami azóta is utolérhetetlen eljárással dolgozott: ezt a fát »hasem kell fényesíteni és mindig ragyog. Vannak ilyen emlékek: örök­ké ragyognak, minden fényesí- tés nélkül. A STRATFORDI SÉTA szük­ségszerűen vezet az Avon part­jára. Az Avonon hattyúk úsz­nak. Elúsznak a középkori kő­híd alatt, némán lebegnek és a part felé tartó vendég csodál­kozik bizalmukon: kiúsznak a partig, figyelmes szemmel vár­nak valamit uzsonnára. A Szent Háromság Temploma a Holy Trinity Church ez. Mélységes csend veszi körül és 5—600 éves sírkövek. Kortár­sak és még régebbi stratfordiak. Akik látták az utcán futkosni, és később talán elszörnyűlködve mesélték, micsoda bohém lett belőle, komédiások közé keve­redett ... A templomban, ha le­het fokozni a csendet, még csendesebb: a keresztelőmeden­ce néhány törött kövénél és a márványlapnál, amely alatt az Avoni Hattyú pihen. Meghalt? Este a színházban él. Ott áll valahol a díszletek mögött, és amikor Macbeth boszorkányai az üst fölé hajolnak, amikor Skócia jövendő királyai szellem alakjukban végigsuhannak a színen, figyeli a színészeket. Ki­néz a nézőtérre: holland, ame­rikai, német, olasz vendégek ül­nek odalent. Mindig új arcok, évről évre. IDE JÁR A VILÁG, a Szépet és Igazat tisztelő világ. Meghall­gatja Hamletet és Macduf-öt és Júliát. Együtt nevet Puckkal és együtt varázsol Oberonnal. És hazaviszi magával a képet, s a térképre pillantva, a vi­lág bármelyik sarkában jár is, Stratford nevét olvassa, előtte a kép, a varázsos, az igéző: szo­bor áll egy parkban, zöld a fű körülötte, és a távolban haty- tyúk úsznak az Avonon. (Folytatjuk.) Emelet magasra glédába állított blokk-négyszögek. Raj­tuk kék festékkel odameszelt számok, jelek. A rideg, szürke betontömeg körül nedves hide­get árasztó földhányások. Szél­ről betonkeverőgép tátja éhes kerek száját. A kupacok mö­gül, valahonnan mélyről, szál­lítószalag „köpködi” a földet szüntelenül. A fekete, szürke, sárga buckák felett kevélyen kering az óriásdaru. Amott fel­harap egy tartály földet, emitt meg kiszórja. Mintha szórako zásból „megsózná” a Kecske­mét Tizedes utcai 36 lakás- építkezés helyét. Két és fél hónap kiesés a hosszú tél miatt. Lesz itt 36 la­kás szeptember 30-ra? Mert ak­korra szól a határidő. Embert meg alig látni az erre vezető utakról. Hárman-négyen tár­gyalnak, mutogatnak a beton­keverőgép előtt. Mint hadvezé­rek, szemlélik a terepet. Kis idő múlva egy kivételével va­lamennyien eltűnnek. Hová let­tek? Honnan hallatszik, hogy: — De nekem nem akármilyen emberek kellenek ám, Józsi bácsi! Innen, a kis magaslatról va­rázsszóra megváltozik a népte- len tájék. Odalent vagy huszon­öt munkás ássa az alapárkokat, birkózik a pincetömb kiemelés­sel. Vad Imre brigádvezető — hozzá tartoznak a betonozok — az imént állapodott meg Lé- deczi József művezetővel, hogy április 2-től ők és a daru két műszakban dolgoznak. A hatal­mas gép úgy gazdaságos, ha állandóan működik. Hárommal növelni kell a brigádlétszámot. Az alapárok-ásók vezetője Korszerű postahivatal épült az elmúlt év végén Szabadszál­láson mintegy 500 ezer forintos költséggel. A postahivatal dol­gozói azelőtt mostoha körülmé­nyek között dolgoztak, s érthető, hogy nagy örömmel fogadták az Szepesi József. Körül Jene! Imre brigádja rendezi a tere­pet. Milyen brigádok ezek, hogy „akármilyen embereket” nem fogadnak maguk közé? A Szepesi-brigád előző veze­tője J. A. volt. Nem nagy idő­közben kétszer hagyta itt a vállalatot. Harmadszor kikötöt­ték a munkások: — Visszavessünk, de fo­gadd meg, hogy nem iszol. Mi, ha lakodalomba megyünk, is, éjfél előtt jóval letesszük a poha­rat. Holnap dolgozni kell! Igazi, jó munkabíró ember vagy — míg nem iszol. J. A. megfogadta. De tovább ivott. Még ekkor is beszéltek a fejével, nem használt. Most már döntöttek. Távozzon a vál­lalattól. Káromkodva ment el: „Majd meglátom, mi lesz ve­letek — nélkülem?” — kiáltotta vissza. Nos hát megmutatták. Szepesi József vezetése alatt jó a hangulat, megy a munka. J. A. tapogatózott; nem borult-e fel minden, mióta eljött? A vá­laszokból megtudhatta, hogy nem ő váltja meg egyedül a világot. Üzent, hogy visszajön­ne. Visszaveszik — válaszoltak neki —, de csak szerződéses­nek. Három hónap a próbaidő. Ha addig nem iszik, — majd meglátják a továbbiakat. J. A. nem jött, elhelyezke­dett máshol. A lecke biztosan használt. Fájhat a szíve. Szepesiék és a másik két brigád — a két és tél hónapos kiesés ellenére — határidőre át­adja az épületet. így határoz­tak. —fh —n új hivatal elkészülését. A pos­tahivatal felépítéséhez sok se­gítséget nyújtott a községi ta­nács is. Képünk a világos, vi­rágokkal díszített hivatali he­lyiséget mutatja be. Klagyobb ünnepeken, amikor a fegy- *S veres alakulatok díszszemléjében gyönyörködhetünk, a jelvonuló munkásőr- század utolsó sorában megfigyelhetünk egy alacsony, szemüveges embert, aki határozott, kemény lépésekkel halad az ünneplő közönség előtt, melléhez szo­rítva fegyverét. Mészáros Ferencnek hívják és a kecs­keméti Zománcipari Műveknél dolgozik. Elindultunk, hogy felkeressük, mert azt hallottuk róla — nagyon sokoldalúan te­vékenykedik, s alapító tagja a munkás­őrségnek is. Az üzemben több mint 40 éve dolgozik. A hosszú idő alatt alapo­san megtanulta a szakma minden apró részletét. A gyárban ismerik, szeretik a kedves, mosolygós embert. Az első, akit felőle megkérdeztem, úgy tájékoztatott, mintha apjáról vagy barátjáról adna fel­világosítást. Sistergő, folyékony vassal telt vödömyi edények, tömör párát lehelő formaszek­rények között találtam meg az öntődé­ben. Egy mozdulattal kikapcsolja a gé­pet, s elindul az „irodájába”, hogy beszél­gessünk. Sürgő-forgó emberek között ha­ladunk, tonnányi terheket hintáztat fe­jünk felett a mozgódaru. Útközben ma­gyaráz: — Nem vitás, hogy sokat kell még ja­vítanunk az üzemen, korszerűsíteni, biz­Feri bácsi, a munkásőr tonságosabbá tenni. De jött volna el az elvtárs ide húsz évvel ezelőtt. Emberte­len körülmények között gürcöltek a mun­kások és nem nyolc, hanem 12—14 órát. A csöppnyi irodában, amely egyúttal az öntöde laboratóriuma is, keresünk he­lyet a beszélgetésre. Alattunk dolgoznak a gépek, s ütemes robajuktól remeg az épület. Szokatlan ez a csendhez szokott újságírónak, de Feri bácsinak már a vé­rében lüktet a ritmus, ami itt a munka menetét, uralkodását jelzi. Az öntöde vezetője voltam egy ideig — beszél Feri bácsi. — De 1952- ben a „labor” irányításával bíztak meg. Most 320 ember munkájáért felelek, mert egy-egy munkadarab gyártását, a fel­használt anyag minőségi összetételét én határozom meg, s ha ez rossz — selejtet készít az üzemrész. Persze, nemcsak ez a feladatom. 1961-ben alakult egy ifjú­sági brigád hét taggal, amely ma T yitov nevét viseli. A fiúk. engem kértek meg, hogy segítsek nekik a munkában, a ta­nulásban, az emberré válásban, örömmel fogtam hozzá, szeretem a nagyratörő fia­talokat. Igen szépen dolgoznak. A múlt évi tervüket 100 százalékon felül'teljesí­tették. Hogy milyen emberek? — teszi fel a kérdést önmagának. — Hát, kérem, az egyik társuk nagyon rossz lakásban lakott. Egy vasárnap kimentek hozzá és társadalmi munkában újjá varázsolták a dűledezö házat. Azt hiszem, ennyi elég is a jellemzésükre. Ilyen embereket nevel Mészáros Fe­renc a „nagyratörő” fiatalokból, akik pél­daképül őt választották, mint munkást, mint embert. Ahogy ö mondja: ez köte­lessége. Ugyancsak kötelességről beszél Feri bácsi akkor is, amikor tanácstagsá­gával járó munkáját említi. Kecskeméten a 74-es körzet lakóit képviseli a városi tanácsban. En igazat adok neki, amikor kötelességnek érzi ezt a munkáját is. hi­szen az embernek kötelessége erejéhez mérten a jobbra, a többre törekedni, ki­venni a részét a világ harmóniájának ..megszerkesztéséből”. Nem, egyedüli, aki így cselekszik. AAikor kiléptem a gyár kapuján, még sokáig kísért a gépek, ösztönző muzsikája. Tántorgó füstfelhők alatt ha­ladtam a város felé. gondolkodtam Fér bácsin, a munkásőrön, s a költő szava: jártak a fejemben: „... elvtársaim, ez aí a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött.” Gál Sándor KORSZERŰ POSTAHIVATAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents