Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-13 / 86. szám
% ^íkskiV^’ Vflóg proletárjai, egyesüljetek! '4^ ci %h$ %»te A MAGYAR. SrOClAVISTA MVWKÄSPÄRX BACS-K»SKí/IW MEGYEI LAPJA Nem takarékossá«: X *1. ÉVFOLYAM, 86. SZÄM A honismereti mozgalomról tanácskoztak A Hazafias Népfront megyei ' bizottsága és a Megyei Népművelési' Tanácsadó pénteken délelőtt a Hazafias Népfront »«ék- házában értekezletet tartott a megyei honismereti mozgalom eredményeiről és feladatairól. A tanácskozáson részt vettek megyénk múzeumainak igazgatói, a megyei tanács múzeumi előadója, a járási honismereti szakkörök és a falumúzeumok vezetői, s a honismereti munkával foglalkozó községi aktívák. Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára megnyitó beszédében ismertette a mozgalom eredményeit és azokat a hibákat, amelyek megnehezítik a honismereti munka szervezettségének kialakítását. A beszéd után elhangzott javaslatok alapján határozatot hozott a honismereti megyei aktívabizottság. A határozat a megye művelődésügyi szerveinek figyelmét felhívta a mozgalom hathatósabb támogatására és feladatul tűzte Id a járási honismereti szakkörök létesítését. Félezer hold éj erdő Megyénkben a most folyó üzemen kívüli fásítások során a tervek szerint mintegy 630 holdon végzik el ezt a munkát az abban résztvevő közös gazdaságok, üzemek és iskolák. A fásításban eddig kiemelkedő teljesítményt értek el a la- dánybenei Széktói Tszcs és a la- josmizsei Aranyhomok Tszcs gazdái, 35, illetve 30 holdas fenyves telepítésével. Igen jó a jászszentlászlói Virágzó Termelőszövetkezet eredménye, ahol egy tagban 60 holdon hoztak létre vegyes (fenyő-, nyár- és akác-) erdőt A vállalt fásítási feladatnak eddig jóval több, mint a háromnegyed részét elvégezték már. A kedvező időjárásnak és a munkák jó ütemének köszönhetően minden remény megvan arra, hogy a fásítási tervben szereplő feladatot április végéig egyharmadával túlteljesítik. Ara 60 fillér 1963. ÁPRILIS 13, SZOMBAT Bizakodás a nehéz negyedév után Telefonjelentés a megye három üzeméből A Bajai Finomposztó Vállalatnál Kovács Imre igazgató vette fel a kagylót. így informált bennünket. — Kész szövet- és fonalgyártási tervünket 100 százalék felett teljesítettük. Bajai és újpesti üzemrészünkre bontva az eredményt, ebből valamivel jobb teljesítés esik a bajai vállalatra. — Ezelőtt egy hónappal kicsit aggódva beszéltek az elvtársak a negyedévi teljesítés kilátásairól. Gondolunk az átszervezés problémáira. — Igen, akkor még nem láttunk tiszta képet sem egyik, sem másik üzem termelési eredményeiről. Megnövekedtek a vezetés feladatai, hiszen most már két jelentős üzemre terjed ki hatásköre. A tél nyomott bennünket is. A vasúti szállítás nehézségei miatt saját magunknak kellett megoldanunk termékeink továbbítását. Ilyen körülmények mellett szárnyaltuk túl a 100%-ot az exportterv teljesítésében is. A tavalyi szinthez mérten közel másfél százalékot emelkedett a termelékenység. Ez az eredmény a munkaigényesebb gyártmányok egy helyre, Bajára való átcsoportosításával vált lehetővé. Kiskunhalasi Téglagyár? — Az első negyedévi tervteljesítés- ről kérnénk néhány adatot, Gáspár elvtárs. — 50 százalékra sem teljesítettük. Februárban álltunk, márciusban nem egész hónapban dolgoztunk... Most sem megyünk ... A hosszú tél... — Most már viszont vége a télnek. — De nincs meszünk. Nem tud elegendőt küldeni a Lábatlan! Mészmű. Száz mázsa a napi szükségletünk, s ebben a hónapban 50 tonnát kaptunk összesen. — Miért akadozik ilyen feltűnően a mészellátás? — Előző központunk, a Pest megyei Téglagyári Egyesülés későn adta be az igénylést Lábatlannak, így utólag kellett betervezni a mi szükségleteinket. Most várunk egy szállítmány meszet, kedden megindulunk. Egy hetet elvesz majd a kazánok előkészítése műszaki szemlére. Vetik a lucernát A Városföldi Állami Gazdaságban 140 holdon három Maul- wurffal vetik a lucernát. Tóth János, Makai Ferenc és Tör- teli Lajos traktorvezetők a vetéssel egy időben úgynevezett tüsökboronával is „meghúzatják” a talajt. — Mégis, mik a kilátások a tervteljesítésre? — Egyelőre úgy állunk, hogy május 1-től kezdve tudunk dolgozni teljes üzemmel. — Ceglédi János statisztikus, a Bajai Épületasztalosipari Vállalattól. Pillanatra — hozom a feljegyzéseimet. Az éves terv első negyedévre 5 millió 300 ezer Ft értékű termelést ír elő. Ezt teljesíteni nem tudtuk. A márciusi tervszámok még feldolgozás alatt vannak. Előzetes mérlegelések szerint körülbelül 5 millió lesz a termelési érték. Tehát nem teljesítettük a tervet. A létszámtervet nem léptük túl, az átlagbért mintegy 140 Ft-tal haladtuk meg. — Miért nem sikerült a tervteljesítés? — Az iparág profilirozása folytán darabos és egyedi termékek készítése jutott ránk. Ezek sokkal munkaigényesebbek, mint előző gyártmányaink, melyeket szériarendszerrel állítottunk elő. Hátravetett bennünket a tél is. Deszkaanyagunk a szabadban áll, fagyossá, nedvessé vált, ami nehezíti a gépi feldolgozást. — Várható tervmódosítás, vagy az már a profilváltozás figyelembevételével készült? — Nem. Még a régi profilra. De a terv így sem módosul. Mindent megteszünk azonban, hogy teljesítsük. Mindenekelőtt a műszaki előkészítés segít ebben sokat. Számba veszi a megrendeléseket, s a hasonló termékeket összefogva gyártatja le. Bizonyos fokig így biztosítja a szériarendszerű feldolgozást. A z elnök fanyalogva fogadta a vendéget: van nekünk most fontosabb dolgunk is. A szemrehányásokra (hogy nem úgy van az, tudhatná, milyen fontos a művelődés; nem olvas újságot?; nem tud a párt- határozatokról?) még egy kicsit meg is mérgesedett, de aztán csak annyit mondott: jöjjön az elvtárs velem, majd megmutatom, hol van a mi kultúránk. — És a poros dűlőúton elkísérte egy ápolt, gyönyörű kukorica- táblához. A vendég nem is fukarkodott a dicsérettel. Volt szeme hozzá, hogy lássa a szövetkezetiek fáradságának pompás eredményét, és szíve, hogy együtt örüljön a büszkélkedő elnökkel. De amikor kigyönyörködték magukat, megint csak oda fordította a szót, ahol az előbb voltak: törődnek-e hasonlóképpen az emberfők művelésével is, hogy állnak a szakmunkásképzés kérdésével, van-e ösztöndíjasuk? Nem akarom én itt elmondani az egész beszélgetést, ami a megyei tanács művelődési ügyekkel foglalkozó elnökhelyettese és a szövetkezet elnöke között lezajlott. Elég ennyi is ahhoz, hogy lássuk: még a különben jól dolgozó gazdasági vezetők is gyakran esnek abba a tévedésbe, hogy „a kultúra nem az ő dolguk, csinálják a tanítók, meg a művelődési otthon vezetője”. Dedig olyan egyszerűek az ■ összefüggések: Az általános jóléthez a nagyobb termelékenységen át juthatunk, a magasabb termelékenységhez nagyobb szaktudású dolgozók kellenek, a nagyobb tudás pedig magasabb műveltséget jelent. Egyszerű ez, magyarázni se kellene. Van azonban egyes vezetőknek egy másik tévedésük is. A kultúrán csak a népi táncot, a színjátszó csoportot, meg effélét értik. Ezek is hozzátartoznak persze, de hozzátartoznak látszatra sokkal távolabbi dolgok is. A szövetkezet elnöke vagy mezőgazdásza vagy könyvelője akkor is az emberfőket műveli, amikor teszem azt az éves tervet ismerteti érthetően, világosan. Mert a magyarázat során például alapvető munkaszervezési, üzemszervezési ismereteket is közölnie kell, csak akkor érthetik meg, hogy miért kellett éppen úgy és azt. tervezni, amit és ahogyan tervezett a vezetőség. Mellesleg: hogy B mennyire érdekli az embereket szövetkezetük ügye, és hogy mennyire érteni akarják, arra éppen elég jó példát szolgáltattak az idei zárszámadások, amikor a tagság sok helyen követelte, hogy a bonyolult zárszámadási jegyzőkönyv és a sűrű adathalmaz felolvasása helyeit mondják el neki tömören, érthetően, megmagyarázva a jegyzőkönyv tartalmát. evezető történetünk azt mutatja, hogy a helyi vezetők korántsem tesznek meg még minden tőlük telhetőt a kulturális felemelkedésért, gyakran nem is értik, mi a teendőjük, s így a művelődésügy dolgozóinak erőfeszítései önmagukban kevesek a jelenlegi helyzet megváltoztatásához. Még határozottabban bizonyítja ugyanezt a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata harminc termelőszövetkezetben. A harminc szövetkezetben az alapszabály szerint felhasználható közel 580 ezer forintból csupán 210 ezret fordítottak kulturális célokra - egy év alatt. S ennek az összegnek is kereken 40 százalékát „egyéb kulturális célra”, értsd: ünnepségekre és vacsorákra költötték. Ismeret- terjesztő előadásra pedig a 30 szövetkezet együttesen 520 forintot fordított egy egész esztendő alatt! Mi ez, ha nem csúnya vadhajtása annak a szemléletnek, amely a kultúrát a szórakozással egy kalap alá veszi? Vadhajtás szó szerint, mert elszívja az erőt a művelődésügy még amúgy is zsenge törzsétől. Sok százezer forintot költhettek volna megyénk termelőszövetkezetei jövőjük megalapozására, szakmunkás-, technikus- és mémökszükségletük biztosítására, ösztöndíjakra és könyvtárfejlesztésre. De a pénz nagy- része megmaradt, más része rosszul lett felhasználva. A pénzt nem elkölteni; a “ köznapi fogalmak szerint takarékosság. Itt azonban éppen az ellenkezője igaz. Nemcsak az a pazarlás, ha hiábavalóságokra szórják szét a felhasználható összegeket, hanem az is, ha rosszul értelmezett takarékosságból valósággal elkótyavetyélik a kulturális célokra fordítható összeg adta lehetőségeket. Növényvédő brigád Indulásra készen állnak a kecskeméti Béke Tsz irodája előtt. Előző este érkezett meg a karaván” a Tassi Növényvédő Állomásról, öt ember, két Ze- torral, két Rapidtox II. típusú géppel és egy mozgó víztartállyal. Kereken nyolc órát vett igénybe az út. Igen, valóban .karaván-sebességgel” jöttek: óránként 8 kilométert tettek meg. A rázásra igen érzékeny növényvédő gépek nem bírják a nagyobb iramot. *• Otnapi munka Nem először jár itt a brigád. Már az idén sem. Alig két hete voltak itt. Milyen célból? — kérdezzük Ruff Gábor brigádvezetőtől. — Akkor állategészségügyi tennivalókat végeztünk — feleli, s rámutat az egyik Ra- pidtoxra. — Mert ez a masina arra is alkalmas. Az egyik istállóban a szarvasmarháknál fellépett a száj- és körömfájás. A mi feladatunk volt, hogy meggátoljuk továbbterjedését, fertőtlenítsük a többi istállót. — És most? — Jelenleg már növényvédelmi teendőket látunk el. Öt napra való munkánk lesz ebben a közös gazdaságban. Van 15 hold zárt gyümölcsös, s igen sok háztáji gyümölcsfa is. Ezeket permetezzük. — Aztán hová mennek? — Valószínűleg Császártöltésre. Ott a kukoricavetés előtt végzünk vegyszeres gyomirtást. Hungazinozást. Hogy azután hová megyünk? Mindig oda, ahol munka van, ahol a szövetkezetek igénylik a növényvédelmet. Tavasztól őszig minden évben bekóboroljuk a megyét. Vándorló élet A növényvédők élete — vándorló élet. Mint ahogy a dalszöveg mondja: „Ma itt, holnap ott...” Szállásukról legtöbb esetben az a közös gazdaság gondoskodik, ahol épp megjelennek. Ám ez a gondoskodás távolról sem egyforma. Itt például tűrhető szállást kaptak. Igen sokszor azonban csak az istállóban kapnak helyet, a tehenek vagy a lovak faránál. Pető Vince, a két permetezőmester egyike, aki harmadik éve kezeli a Rapidtox gépet, sokat tudna erről beszélni. Beszél is. Tavaly az egyik dunavecsei tsz, mikor odaérkeztek, megígérte a szállást, este azonban nem találták meg a helyiség kulcsát. Az éjszakát kénytelenek voltak egy olyan istállóban eltölteni, ami az emberi pihenésre a legkevésbé sem volt alkalmas. Kalocsa környékén pedig abban a groteszk kalandban volt részük, hogy a szállásadó néni megkérdezte: nem hozták-e magukkal — bogarat... Azok az emberek, akiknek még a bőrüket is átjárták a legkülönbözőbb vegyszerek... A hideg élelmet hazulról hordják, vagy „menet közben” szerzik be. Esténként főznek is — bográcsban. Körültekintő szervezés Legszívesebben mégis a munkájukról beszélnek, ami bizonyítja, hogy kedvvel végzik azt. Naponta tíz órát dolgoznák, de ha sürgős a védekezés, tizenkettőt is. Ténykedésükről munkanaplót vezetnek, amely lehetővé teszi a pontos elszámolást. A vegyszert a szövetkezeti gazdaság biztosítja. A permetezőmester végzi el a keverést. Jelenleg nem sokféle vegyszerrel van dolguk; főként Diko- nirttal, Hungazinnal. A szövetkezetnek kell gondoskodnia a vízlelőhely kijelöléséről is. Általában pedig körültekintő szervezést igényel ez a munka az állomás részéről is* ahol úgy kell irányítani a brigádokat, hogy azok minél kevesebb időt töltsenek el az utazgatással. A brigádnak viJ szont, ahol permetezést végez* értesítenie kell a környékbeli1 méhészeket, hogy azok a megfelelő időre zárják el mézgyűjtő rovaraikat. Ilyen a növényvédők élet® és munkája — közelről. Néni könnyű és nem is egyszerű. HATVANI DÁNIEL
