Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

le fávftnm 4 nép bizalmából Űj poszton, új feladatok előtt A DUNAVECSEI erdészeti hi­vatal az utóbbi hetekben szo­katlanul gyakran kereste tele­fonon a szalkszentmártoni ta­nácsházát, pontosabban Keresz­tes József vb-elnököt, aki fő­könyvelője és egyben párttitká­ra volt korábban a hivatalnak. Előbbi munkahelyének sok ada­tát, ügyét, gondját hozta el ma­gával az új posztra, ahová a nép bizalma állította, s érthető, hogy még ma is gyakran tanácsot, felvilágosítást kémek tőle. A tanácselnöki hivatalában viszont Szekeres József vb-tit- kár a „jobb keze”. A minden­napi munka során gyakran kéri ki a véleményét, a segítségével ismerkedik felelősségteljes mun­kakörének részleteivel. — Nehéz-e a kezdet, elnök elvtárs? — Hogy nehéz-e? Én nagyon szépnek ítélem. Jóleső a mások ügyes-bajos dolgaival törődni, az egész községért tenni, még ha nem is mindig megy min­den simán... — Keresztes elvtársnak nem egészen új ez a beosztás — avatkozik közbe Szekeres József —, hiszen négy évig tanácstag­ként, sőt vb-tagként működött Szalkon. Korábban három évig adóügyi csoportvezető is volt a tanácsnál. Sokan pedig pártmeg- bizatása révén ismerik, ő vezet­te úttörőinknél a jó hírű rádiós szakkört... Aztán megint a vb elnöke ve­szi át a szót. A tanácselnöki munkájában őt inkább a szép­ség ragadta meg elsőnek, beszé­déből azonban kicseng: érzi, hogy cseppet sem könnyű hiva­tás. Naponta járja a községet, a termelőszövetkezeteket. Ahány ember, annyi gondolat, észrevé­tel, kívánság. S neki válaszol­nia, intézkednie kell, akár a szomszédok között a mezsgyére ültetett fa miatt támadt vi­szály, akár a tsz-en belüli dol­gokról van szó, vagy éppen a cigánylakosság nevelésének, munkába állításának gondjai­ról... — Mit tekint a legfontosabb­nak a tanácsi munkában? — Ügy dolgozni, hogy meg­feleljek a választóim bizalmá­nak, még hozzá nem az olcsó népszerűség árán. Hiszen iga­zán eredményes csak úgy lehet a munka, ha az egész község lakossága nemcsak a sikereket látja, hanem ismeri azok eléré­sének hátterét, a gondokat, ne­hézségeket is, amelyekkel nem­egyszer az előrelépés jár, s tesz is érte valamit. A TOVÁBBIAKBAN — már mint aki benne van a munka sűrűjében — arról tájékoztat, hogy törekszenek valóra válta­ni a jelölő gyűlések javaslatai nyomán elkészített programot. — Sok a pótolni valónk a villanyhálózat bővítésében, az utak, járdák építésében, biztosí­tanunk kell a víz lefolyását, hogy esőben az úttestről ne hömpölyögjön be az udvarokba, s ezeken kívül még sok olyan tennivalónk is van, amit a je­lölő gyűléseken szabott meg a lakosság. Ezeken munkálkodunk. A nagykőrösi DÁV üzletigaz­gatósággal az év végéig 72 köz- világítási lámpatest felszerelésére kötöttünk szerződést. Június 30-ig elkészül a mélyfúrású ku- tunk, amelyre jövőre hidro- glóbust építünk. A nagyobb ará­nyú járdaépítésben a lakosság 42 ezer forint értékű társadal­mi segítséget kínált fel, s a munka szépen halad. A régi iskolában a nyári idényben 60 gyermek ellátására alkalmas napközit nyitunk a tsz-asszo- nyok kívánságának eleget téve Gondolkozunk egy új kultúrott­hon építésének lehetőségein. Perjési tavunkat szeretnénk kedvelt nyári pihenőhellyé va­rázsolni. Fűzfával való szegélye­zését kis úttörőinkre bíztuk ... ŰJ POSZTON áll Kerekes Jó­zsef vb-elnök. Régi munkahe­lyéről gyakran megkeresik még. Otthon viszont nagyszerű irány­tű a számára a kapcsolat, ame­lyet a lakossággal tanácstag ko­rában kiépített, s amelynek ápo lását mindenekelőtt való fel adatának tekinti vb-elnöki tisz­tében. P. I. A kecskeméti „perzsa vásár i > Í Narancsízű lem hiszem, hogy mosto­hán még egy hír olyan yát futott volna be a ma- ir sajtóban, mint az a bi- tyos kis „érdekes”, amely ól szólt, hogy három kü- leges szőlőfajta kereszte­zéséből narancsízű szőlőt ltottak elő a Szőlészeti tató Intézet kecskeméti sp én. Megírta a Szabad d, az Esti Hírlap, tréfát nált belőle a Petőfi Népe pkelődő kedvű újságírója, témát látott benne az is- rt humorista, Tabi László, I aki a Népszabadságban mo- solyogtatta meg vele olva­sóit. Egyszóval szép utat tett meg a hír, s azt mondják, anekdotaként kering már a szakmai berkekben. Í Az egészben csak az a kel­lemetlen, hogy valami félre­értés lehetett a szülőanyja, , mert semmiféle nyomozás nem tudta kideríteni, hogy bárki is nyilatkozott volna ilyesmiről a sajtó munkásai­nak. De mint a luftballon, magasra emelkedve elpuk­kant hát a kis hír, s véle kimúlt a narancsízű szőlő le­gendája is. Pedig kár érte. Ha meggondolom, hány kar­colat, kroki, glossza, hírfej és egyéb újságírói műfaj szü­lethetett volna még belőle — szakmánk ügyes mestereinek igaz gyönyörűségére! T. P. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőö Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Ebben igazat adok neki és to­vább megyek. Majd belenő a gyerek Sorba állított használt cipők előtt töpörödött nénike áll tíz év körüli unokájával. Szandált választanak. A terebélyes tu­lajdonosasszony kezébe nyom a gyereknek egy agyonra tal­palt lábbelit. A kisfiú az „új cipőt” megillető örömmel pró­bálja fel. Az egyikbe bele fér­ne mindkét lába. Csalódottan néz fel a nagymamára, de az rögtön rávágja szokásos bizta­tót: — Majd belenősz, fiam! Meny­nyi az ára? — fordul az el­adóhoz. — Hetven forint. — Még tesznek hozzá húszat és új szandálja van az öcsinek — próbálom megakadályozni a vételt, de az eladó letorkol. — Ez háromszor addig bírja, mint egy új. Ha két évig nem lesz príma cipő, kenyér nélkül megeszem az uram kalapját — vigyorog a termetes asszony­ság, s a néni már fizeti is az összeget. Minden darab húsz forint Nagyhangú kikiáltó hívja ma­gára a figyelmet a hátam mö­gött. Gyakorlott hangon kínálva a nagy halom női ruhaféléket. — Lányok, asszonyok, lehet választani! Minden darab húsz forint. — Férfiaknak nem lehet, mert vannak itt intim ruhadarabok is — mondja mosolyogva a hu­Kikeltek a pelyhes kislibák Sándor felvétele.) szónkét év körüli leány, ami­kor megállók előtte. Enyhén szólva piszkos női blúzok, kom- binék, szoknyák várják, hogy valaki kiemelje őket a halom­ból. Válogatnak is belőle, al­kudoznak, de a „szabott ár” ki­zárja az engedményt. Ismét elvegyülök a tarka emberáradatban, alkudozók hangoskodók, vevőcsalogató, az árujukat égig magasztaló ki­kiáltók között haladok. Biztos vagyok benne, hogy maguk sem hiszik a prímának mondott nadrágról, hogy kibír egy nya­rat, de azért dicsérik, s nem egy esetben a 180 forintért kí­nált zakó 50-ért cserél gazdát. A fanatikusok és a wnagyságos asszony“ Fanatikusokkal is találkoztam az ócskaságok között járva. Ma­dártermetű nénikék kis székre kuporodva orvosságos üvegeket, gyűszűket, gombokat árultak hihetetlen tömegben, s rendü­letlenül bíznak abban, hogy egyszer jön a vevő és megvá­sárolja az egészet. De senki nem kérdi meg, miért ülnek ott fél­napokat. Mici sapkás, szemüveges bá­csi, lehet vagy hetven éves. ön gyújtó-alkatrészeket, rozsdás harapófogót, apró rugókat, karikára fűzve rengeteg kulcsot árul. Tőle sem vesz senki sem­mit, de mégis minden piacra kijön. Nyilván nem a pénzre van szüksége, hiszen szinte egy forintot sem árul, de szenve­délyévé vált már az ócskapiac. s nem múlhat el egy, hogy ő ott ne legyen. Valamikori „nagyságos asz- szonyt” pillantok meg. Előtte régi könyvek, fehérneműk. Eb­ben a környezetben furcsán hat a túlzottan festett arc, a fölé­nyeskedő ábrázat. Akik észre­veszik, csodálkozó tekintettel mennek el előtte, s folytatják útjukat körbe-körbe, s lesik az alkalmat, a nyíló pillanatot, amikor legelőnyösebben ve­hetnek, vagy adhatnak el vala­mit. Furcsa, szokatlan világ, le­tűnt időknek kis darabkája. Még él, de varázsa, létjogosult­sága megkopott, s egyre kisebb vevőköre is. Vonzóbbak s min­denki számára elérhetőbbek már a benti szép fényes kirakatok tetszetős portékái. GÁL SÁNDOR ­r (4.) HA AZ EMBER külföldön jár. azt is kutatja, hogy mit lehetne tanulni, mi az, amit hasznosí­tani lehet, amit érdemes nálunk is alkalmazni. Bécs kirakatait szemlélve számtalanszor gondc 1- tunk arra, hogy bizony a mi iparunk és kereskedelmünk ta­nulhatna az osztrákoktól. Bizo­nyára ők is ezt mondják, ha nálunk járnak. Most csak olyan dolgokat említek meg, amely az emberek mindennapi életét teszi kényelmesebbé. Nőolvasóink bizonyára egyet­értenek velem abban, amit most elmondok. A bécsi kirakatokban sok szép fazonú, kiváló minősé­gű cipőt láttunk, a divatnak megfelelően természetesen vala­mennyi tűsarkú volt. A sarok azonban nem okoz olyan nagy gondot a bécsi nőknek, mint a mi asszonyainknak, lányaink­nak. Mindegyikben fémbetét van. Nem mondok vele újat, mert már másutt is külföldön így készítik a cipőket. Nálunk külön bosszúság és költség a sarokvédő beszerzése, a cipők gyakori javítása, mert újabban a női cipők minőségével is ren­geteg baj van. Gondolom, ná­lunk sem jelentene különösebb beruházást a fémbetétes sarkok gyártása. NAGYON praktikus a kis „hűtőszekrény”, vagyis más­képpen a nagy termosz, amely­ben az ételeket legalább 48 óráig él lehet tartani megfelelő hőmérsékleten. Ezek rendkívül olcsók és praktikusak. Számos változata van. Érdemes szólni a háztartási villanykávédará- lóról, amely 50 schillingbe kerül és nálunk alig van belőle, bár nagy kávéfogyasztók vagyunk. Ha már a vásárlásnál tartunk, érdemes szólni egy másik bécsi érdekességről, az Automata- Geschaft-ről. Ez egy olyan üz­let, ahol minden van. Vehetsz a gombtól a nyakkendőig, a szendvicstől a palackozott borig számtalan árut. Több száz fajta cikket lehet itt kapni. Este, ha az üzletek zárva vannak, nem okoz gondot a vásárlás. Csak be kell dobni az automa­tába a meghatározott schilling- érmét és máris kézben van a kívánt árucikk. A SZÍNHÁZI életről nincs sok tapasztalatom. Egyébként sem tudnék többet mondani an­nál, amit Edward Th. Kauer, a bécsi Volksstime színházi kri­tikusa írt nemrég a Népszabad­ságban. Egy dolog, amit szeret­nék megemlíteni, hogy a nyu­gati divatirodalom hatása nem érződik a bécsieken. A kétség- beesés, a letörtség, a futószala­gon gyártott egzisztencialista irodalom, amely elsősorban a színpadon terjedt el járvány- szerűen, itt nem • tud publiku­mot szerezni. Bécs kevésbé fo­gékony az ilyesmire. Áttérek a filmre. Két kine- maszkóp előadást láttam. Az egyikkel érdemes hosszabban foglalkozni. Ez a nyugati világ­film: West Side Story. Tíz Oscar-díjat kapott. Robert Wise és Jerome Robbins rendezte, \ főszereplők Natalie Wood, Ri­chard Beymer, Russ Tamblvn A cselekmény New York kül­városában játszódik le két hu­ligán banda közötti harcot mu­tatja be. KERESKEDŐ SÁNDOR (Folytatjuk.) I Amióta a város központjából ! a villanymalomhoz kitelepítet- | ték, már nem örvend olyan i nagy népszerűségnek, de azért ’ még mindig van látogatója a ! kecskeméti ócskapiacnak, ahol |az öngyújtó-rugótól a motorke- [rékpárig, a cipőfűzőtől a nagy- ; kabátig mindent meg lehet ta- ; lálni. A két sorban elhelyezke- i dő, portékáikat kínálgató eláru- ! sítók között igen vegyes vásár­lóközönség sétálgat. Van olyan ; ember, aki huszadszor „írja le ; a kört” két öklét zsebbe süly- ’ lyesztve. Nyilván nem vásárló, ! s ezt megérzik az eladók is, s ; szemmel tartják holmijukat... Ossse sem lehet hasonlítani Akárhányszor megy végig az ember az ócskaságokból rakott utcán, mindig talál a szeme ed­dig nem látottat. Középkorú asszony előtt ci­pők, egérfogó, szentképek tár­saságában gyanús külsejű köny­veket látok. Érdeklődéssel for­dulok oda, s már kínálja is. — Tessék, aranyoskám! Van­nak itt magának való könyvek. Az ember le sem bírja tenni. Felveszem az egyiket, agyon­olvasott ponyva. A címe: Egy gyémántrabló emlékiratai. Őt forint. Alkudozni próbálok. — Túl drága — mondom. — Négyért újonnan megkapom a Bovárynét. — Elhiszem én, drágám, de össze sem lehet hasonlítani a kettőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents