Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-13 / 60. szám

A megyei kórház áj intézménye

Meggyorsítja a betegek elhelyezését a központi ambulancia

KÉT ÉVVEL ezelőtt, hivatalba lépésekor beszélgettünk dr. Takács Sándorral, a megyei kórház igazgató főorvosával, aki akkor az intézet fejlesztési terveit vázolta előttünk. A kórtermek zsúfoltságán új épületszárny vagy új kórház építésével csak évek múlva tudunk enyhíteni — mondotta —, de addig is tenni kell valamit. Hozzátette, hogy elgondolása szerint központi ágynyilvántartó létesítésével lehet csökkenteni a gondokon.

Néhány nappal ezelőtt ellátogattunk a megyei kórházba, ahol dr. Benedict János belgyógyász főorvos kalauzolt bennünket. Elmondta, hogy a központi ágynyilvántartót 1961 áprilisában szervezték meg, s azóta sikeresen látja el feladatát. A kórház igazgatósága azóta újabb intézkedéssel központi betegfelvételi ambulanciát létesített.

Dr. Borka István és Horváth Pálné ápolónő az ambulanciára kerfilt beteget vizsgálja.

Napközben

Idősek és fiatalok

Mint mondotta, különösen dr. Pintér Sándor belgyógyász adjunktusnak vannak nagy érdemei az ambulancia létrehozásában.

AMINT BELÉPTÜNK az ambulanciára, megfigyelhettük, hogy milyen korszerűen szerelték fel az új intézményt. Dr. Borka István ambulanciás orvos egy üvegszekrényhez vezetett bennünket.

— Ebben a sürgős betegellátás mindenfajta gyógyszere megtalálható. EKG-berendezés, oxigén, mikroszkóp, laboratórium és sok egyéb műszer áll rendelkezésünkre. Az életveszélyes állapotban ide kerülő betegeknél is perceken belül meg tudjuk állapítani a diagnózist, elsősegélyben részesítjük és azonnal arra az osztályra küldjük, ahol a további kezelést megadják gyógyulása érdekében.

— Mi az ambulancia tulajdonképpeni feladata — kérdeztük dr. Pintér Sándortól.

— A BEUTALT betegeket itt megvizsgálják — válaszolta —, s ha kórházi ápolásra szorul, kórlappal ellátva, sőt már intézeti ruhába öltöztetve küldik abba a kórterembe, ahol kezelésben részesítik. Ha pedig erre nincs szükség, a beteg gyógyítására vonatkozó útmutatást megadják a körzeti orvos számára. Előnye ennek az, hogy a beteg csak akkor kerül kórházba, ha arra feltétlenül szükség van. Ily módon tehermentesíti az osztályokat a felesleges kivizsgálásoktól.

MIKÖZBEN beszélgettünk, többször hoztak a mentők betegeket. Egy részükről megállapították, hogy nincs szükségük kórházi kezelésre. Több ilyen betegről kiderült, hogy a körzeti orvos még nem is látta őket.

— Sokan vannak — mondta Borka doktor —, akik kisebb rosszullét esetén is azonnal a mentőket hívják, s ide szállíttatják magukat, ahelyett hogy a körzeti orvoshoz fordulnának. Az ilyen betegekkel való foglalkozás nagymértékben hátráltatja munkánkat. Kimutatást vett elő, amelyből kiderült, hogy az ily módon hozzájuk került betegek több mint ötven százaléka nem szorult kórházi ápolásra.

EGYÉBKÉNT az ambulancia három műszakban éjjel-nappal a betegek rendelkezésére áll. Az itt dolgozó egészségügyi alkalmazottak munkájukkal máris jelentősen enyhítették a megyei kórház betegelhelyezési gondjait

N. O.

PET(JF1 NÉPE

4 Magyar Szocialista Munkáspárt

Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel.

Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat.

Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16

Belpolitikai rovat: 11-23 Kiadóhivatal:

Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj I hónapra 12 forint

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 index; 25 065

(4) Borsodi Antal általános iskolai igazgatótól megkérdeztem:

— Milyen könyvet olvasott

mostanában?

A válasz őszinte és egyenes volt:

— Bizonyára szépirodalomra gondolt, nos, nem érek rá mostanában ilyesmit olvasni.

Meghökkentem. Már az igazgató se ér rá olvasni, akkor ugyan ki? De hamarosan rámpirított:

— Ugyanis esti egyetemre járok, filozófia szakra. Azt tanulom.

Ez már más! Sőt, példamutató, hiszen tudvalevő, hogy az igazgató az iskola ezer apró- cseprő ügyével kénytelen idejét szétmorzsolni, s ha még ezenkívül egyetemre is jár, ez több, bizony több, mintha csak olvasgatna.

Úgyhogy szabad idejét tanulással tölti, talán neheztel is hétéves lánya, hatéves fia emiatt, mondván, hogy a papa nappal tanít, este tanul, de mikor játszik velünk egy kicsit?

Jánoshalma népe okos, tehetséges, művelődni vágyó nép, ezért érdeklődöm tovább a népművelés helyzetéről.

— Hetven pedagógus van a helységben, de az igazság az, hogy belterületen a népművelés ügye kicsit sántít.

— Miért?

— Nincs még művelődési ház! Vannak ugyan elég nagy termeink, de sajnos, be kell vallani, a cukrászda — de még milyen luxuscukrászda és a vendéglő — de még milyen luxusvendéglő — előbbre való volt, mint a kultúrház. Pedig szerintem fordítva is lehetett volna.

Nos, ezen már kár törni a fejünket, de annyi biztos, hogy az a furcsa helyzet alakult így ki, hogy a község belterülete a kulturális munka tekintetében aránylag gyengébb, mint a külterület.

Azért mondom, hogy aránylag, mert bent is sok jó kezdeményezés van, de a lakosság létszámához képest külterületen több! A község tanyavilága jól el van látva népkönyvtári hálózattal. A pedagógusok itt maguk végzik a könyvtárak vezetését. A kiserdei iskolában televízió világoskodik esténként, a tanyasi népnek majdnem csak a dűlőútjára viszi a nagyvilág színes forgatagát. Hetente filmvetítés van, szóval, a tanyavilág kulturális munkájára nem lehet panasz. Másutt éppen fordítva szokott lenni, a belterület a jobban ellátott, a tanya az elhanyagol tabb. De nem jó ez a fordított helyzet, hiszen a lakosság zöme csak bent van a faluban.

Hetven pedagógusi Nagy szó

ez, nem győz az ember örülni, ha hallja. Ide jutottunk! De még nagyobb lenne az öröm, ha nemcsak a szép iskolai eredményekben, hanem tudatos, lendületes népművelésben is megmutatkozna ez szám: ezt várja a nép, ezt kell vinni, ezért is tart Jánoshalma tizenháromezer lakosa hetven művelt embert a városka falai közt! Ha a lendület a következő években „meglendülne”, valószínű, hogy az öt könyvtárnak nem csupán 1400 olvasója lenne.

Munka van bőven! Hiszen a népszámlálás 655 analfabétát tart számon, akiknek jó része cigány, de annál szebb kultúr- munkási feladat.

Jánoshalmán egyébként 81 egyetemet végzett lakos él, 270 érettségizett fiatal lakik már itt és a nyolc osztályt több mint hatezren elvégezték. Találunk még Jánoshalmán egy mezőgazdasági szakiskolát is.

Vén Ferenc igazgató tájékoztat:

— Jelenleg 98 hallgatója van

az iskolának.

Egy-egy turnus hat hónapig tanul itt. Igen szoros munka- programmal, fegyelmezett tempóval dolgoznak. Este hatig foglalkozás van, s szabad idő csak utána.

— Mivel foglalkoznak szabad idejükben ezek a „felnőtt tanulók”?

— Televízió, pingpong, könyvtár — ki mit akar.

Ezek az iskolák nincsenek beleillesztve a járási és megyei szervezetekbe, egyenest a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt állnak. Ez a „mentesítés” egyszerre előny és ürügy is lehet viszont az adott község iránti közönyösségre.

Vén Ferenc igazgató szavaiból úgy veszem ki, hogy ez az iskola nagyon egészségesen illeszkedik bele a falu életébe.

Több napot töltöttek hallgatót társadalmi munkában. A gépek gyakran kisegítik a szövetkezeteket. S jól irányított és összehangolt kultúrmunka is születhetne, ha a lehetőségeket kihasználnák.

Az előbb nem győztem emlegetni a hetven pedagógus impozáns létszámának jelentősegét. Befejezésül mégis azzal kell ezt a részt zárni, hogy még több pedagógusra lenne szükség. De most már gimnáziumi tanárokra! Megérett a falu erre, s a következő évek nagy kulturális eseménye lesz a tervbe vett gimnázium megnyitása. Halas is megkönnyebbül, a rossz úton az autóbusz se rázza a rakományra való bejáró diákot.

Igaz. addigra az utat is megjavítják.

(Folytatjuk.)

Németh Géza riportsorozata

A MŰVELŐDŐ NÉP

gadták őket. Beszélgettek, tudakozódtak és jegyezgettek szorgalmasan. Az egyik háznál idős, beteges, özvegy nénikére akadtak.. Amikor eltávoztak az iíjú tanácstag megjegyezte: „Ide még többször is el kell jönnünk!” s az idős tanácstag mosolygott: „Látják, így kezdődik. Lesz munkájuk bőven, csak ismerkedjenek meg a körzetükkel, az itt élők örömeivel, gondjaival.”

Azután arról beszélt, hogy nem könnyű a tanácstag hivatása. Néhol találnak majd értetlenséget, emberi butaságot, sötétséget, másutt a közöny nehezíti munkájukat, de nincs annál szebb érzés, mint amikor kitárulkoznak a szívek, s a bizalom fogadja őket — ez lesz a jutalma szorgos tevékenységüknek. Egy édesanyáról beszélt, akinek sikerült a kicsinyét elhelyeznie a napköziben, másutt nyugdíjügyet bíztak rá. Mindez persze sok utánjárást okoz, de vállalni kell — ha összefognak, nem is lesz nehéz. A tanács vezetői, egész apparátusa is segíti valamennyi ükét .. i

A napokban hallottam ezt a történetet. Megkértek, ne említsek nevet, az nem fontos, ne őket, hanem majd az eredményeiket népszerűsítsük, de azt is csak szerényen.

Nem állhattam meg, hogy mégis elmeséljem — legalább név nélkül — a fiatal tanácstagok nekiindulását és az idősebb jó barát segítőkészségét. Abban bízva, hogy mindkettő követésre talál.

T. P.

Mint két kis riadt madárka húzódtak a sarokba az alakuló tanácsülésen. Alig húszévesek lehettek, február 24-én szavaztak először életükben és máris mint tanácstagok állnak itt a nagy zsdbongásban, az otthonosan mozgó többi felnőtt gyülekezetében. Üzemi fiatalok különben, munkáslányok, a műhelyben határozottak és energikusak, de itt még minden olyan szokatlan, elbátortalanodtak valahogy.

Idősebb tanácstag lépett oda hozzájuk és fogta karon őket. Odavezette a két kislányt az egyik pádhoz, megmutatta, hogy ott a helyük, hiszen a céduláról is elolvashatják... Ez most már mindig az ő „foglalt” helyük lesz — legalábbis négy esztendeig az, ha becsületesen képviselik választóik érdekeit.

S talán ezt a jelenetet látva akadt valaki az öregebb, tapasztaltabb tanácstagok között, aki felállt az első tanácsülésen és vállalta: segít a fiataloknak, az új tanácstagoknak. S volt még egy ajánlkozó, többen azonban egyelőre nem jelentkeztek.

Az első jelentkező viszont mindjárt a tanácsülés után odament „védenceihez” és megbeszélte velük a vasárnapi programot. Csak párórás munkára szövetkeztek: félkeresi velük körzetük egyik utcájának néhány lakóját, s bevezeti őket az emberekkel való érintkezés, a tanácstagi tevékenység alapvető „fortélyaiba”.

A szót tett követte. Vasárnap már végigjárták az egyik utcát, benyitottak pár házhoz. Mondhatni, mindenütt szívesen fo-