Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

1963. március 8, péntek 5. oldal Még* nem késő (M. L.) Az eredeti terv sze rint február 28-án zárult volna a tavaszi kulturális seregszem­lére való jelentkezés. A határ­időt azonban március 20-ig meghosszabbították. Miért került sor erre a szo­katlan intézkedésre? A kulturális seregszemlék kü­lönösen a falusi fiatalságnak nyújtanak lehetőséget a szer­vezett formában való kultürálő- dásra, s bátran állíthatjuk, hogy nagy szerepük volt abban a vál­tozásban, abban a tudatbeli, szellemi, ízlésbeli átalakulásban, amely az elmúlt másfél évtized során a községekben végbement. Oroszlánrészük volt benne a pe­dagógusoknak, népművelőknek és az ifjúsági szervezetnek. Az évek során természetesen alaposan megváltozott a kultu­rális szemlék programja. Ré­gebben inkább a népi tánc, szín­játszás foglalt el uralkodó he­lyet a műsorokban. Űjabban nemcsak bővült, hanem egyre igényesebb is lett a program. Ma a községek, üzemek, isko­lák közötti versengés egyik leg­fontosabb része a József Attila olvasómozgalom. A műkedvelő színjátszás, népi tánc és a kü­lönféle tanfolyamok, ifjúsági akadémiák mellett pedig olyan programpontokkal bővült a mű­sor, mint az utóbbi években nagy népszerűségre szert tett szellemi vetélkedő és — a tár­sasági tánc. A szemle kiírásának összeál­lításakor tehát valóban azokat a módszereket, lehetőségeket kutatták, amelyekkel szívesen foglalkozik a falusi és a városi Ifjúság, s amelyek másrészt se­gítenek eltüntetni a különbsé­get a különféle körülmények kö­zött élő fiatalság szórakozási for­mái között. A városiak szabad idejének felhasználását tartal­masabbá teszi ez a program, a falusiak szórakozása pedig vá­rosias lett általa. Könnyen belátható, hogy ez a nagy változatosság, s az igé­nyességre törekvés nehezebb feladat elé állította a szervező­ket. Azt tapasztaljuk, hogy a megnövekedett feladatoknak csak egy részük tud megfelelni. A szerteágazó, nagy áttekintő képességet követelő munkának a legtöbb helyen csak részfel­adatait végezték el. Járáson­ként és községenként változik nemcsak a kulturális szemlé­ben való részvétel, hanem az egyes ágazatokban tanúsított ak­tivitás is. A szellemi vetélkedők szervezésében például jó ered­ményt értek el a kecskeméti já­rásban, de gyengén állnak töb­bek között a dunavecseiek. Vagy: az Erkel Ferenc középis­kolás fesztiválra igen sokan je­lentkeztek Kalocsáról, de alig---—,---------------------------1,1 né hányam Bajáról és Kecske­métről. Sorolhatnánk hosszan az aránytalanságokat. Valamennyi azt bizonyítaná, hogy minde­nütt leginkább az az ágazat „megy”, amelyik a művelődési ház vezetőjének, vagy a KISZ kultúrfelelősének kedvence, „szívügye”. Ez még rendjén való lenne, ha nem maradna ki ugyanakkor teljesen a többi az érdeklődési körükből. Akadnak emellett egyéb hi­bák is. Tudunk olyan esetről, hogy a szétküldött plakátokat a járási KlSZ-bizottságról ki se küldték a községekbe. Köny- nyen elképzelhető, hogyan tö­rődtek ott a propagandával. Nem kis mértékben visszavetet­te a felkészülést a kemény tél, a hosszan tartó hideg okozta tü­zelőhiány is. A jelentkezési határidő meg­hosszabbításával most mód nyí­lik arra, hogy mindenütt igye­kezzenek pótolni a mulasztáso­kat. Számítunk ebben a mun­kában a pedagógusok és a KISZ funkcionáriusainak, aktíváinak ügyszeretetére, fokozott segítsé­gére. Korszerűség és gazdag eszmeiség Művészeti életünk a tervek és lehetőségek tükrében rlML Legutóbb Budapesten, a Kép­zőművészek Szövetségének köz­gyűlésén részt vett Udvardi Gyula, a Bács-Kiskun megyei képzőművészeti munkacsoport vezetője is. Sok tanulságos ész­revétel, jövőre vonatkozó ígé­ret, és hasznos javaslat hang­zott el ezen a közgyűlésen, ahol többek között megyénk is szóba került. — Sok szó esett a vidék kép­zőművészeti életéről — mondot­ta —, de név szerint csak az Aranyhomok Szállóval foglal­koztak részletesebben. Elisme­rően nyilatkoztak róla a szak­értők, mint olyan korszerű léte­sítményről, ahol sikerült a mo­dem építészet új formai törek­véseit összhangba hozni a belső díszítésnél alkalmazott ábrázoló jellegű képzőművészeti alkotá­sokkal. Követendő példának ál­lították a képzőművészet alkal­mazásától elzárkózó építőművé­szek elé. FINOM LESZ A SÜTEMÉNY im .............. • Az úgynevezett öt plusz egyes oktatásban a gimnáziumok diákjai újabb és újabb szakmákat „hódítanak” meg. Az ország­ban elsőként vesznek részt sütőipari tanműhelyben gyakorlati oktatáson a Budapesti Hámán Kató Leánygimnázium Il/b osztá­lyának tanulói. Hetenként egy napot töltenek el a műhelyben, ahol a kovászkészítéstől a sütésig, minden műveletet elvégeznek. Hogy vélekedtek a vidék mű­vészeti életéről? — Meglepően jól. A fővárosi és vidéki képzőművészek alko­tásainál nincs olyan aránytalan nívókülönbség, mint például a művészet más ágainál. Ennek ellenére vidékén méltánytalanul kevés megbecsülésben, támoga­tásban részesülnek az alkotók. Számtalan példát lehetne felso­rolni, hogy a közületek, válla­latok és a tanácsok is képvá­sárlás céljából milyen ritkán keresik fel a hivatásos művé­szeket, sőt nem egy esetben ké­tes tehetségű egyénektől vesz­nek festményeket. — Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy 1962-ben me­gyénk képzőművészeinek alko­tásaiból egyáltalán nem vásárolt a városi tanács, a megyei ta­nács is viszonylag csekély ősz- szeget fordított megyénk alko­tóinak támogatására, annak el­lenére, hogy az utóbbi években jelentős mértékben fellendült az alkotói tevékenység, erősödött kifejezési eszközökben, tartalom­ban megyénk képzőművészete. — Sok felszólaló foglalkozott a korszerűség, a közérthető és gazdag eszmeiségű ábrázolásmód problémáival. A szövetség fel­tétlenül fontosnak tartja és cé­lul tűzte ki a szervezeti formák és elvi kérdések egységének ki­alakítását, a szocialista realiz­mus kibontakoztatásának segí­tését, a művészek rendszeres politikai és ideológiai tájékoz­tatását. Javaslatot tettek egy tá­jékoztató, propagandaszervezet megalakítására, valamint az al­kotók és a megrendelők együtt­működésének megjavítására is. Ha ez utóbbi nem hiányzott vol­na oly nagymértékben, most a kecskeméti Katona József szo­borral kapcsolatban sem me­rültek volna fel talán — egyéb­ként jogos — utólagos kifogá­sok. A jelenség másik oldala, hogy ugyanakkor a közízlés ná­lunk még nem tart lépést min­dén esetben a művészet fejlődé­sével. Darabos Iván, aki az MSZMP Központi ’Bizottsága képviseletében vett részt a ta­nácskozáson, maga is felhívta a figyelmet erre és hangoztatta, hogy az iskolai nevelés adta le­hetőségektől a széles körű és korszerű propaganda — s így a kisfilmek — alkalmazásáig min­dent fel kell használni az új befogadására alkalmas közönség nevelésére. De milyen legyen valójában az új, mai képzőművészet? — Erről nagyon sok vita hang­zott el. Felmerült a modernség kérdése. Modem az, ami idő­szerű. És má lenne időszerűbb ma, mint a szocialista társada­lom jelenségeinek, életének, tö­rekvéseinek művészi ábrázolása. Bátran tanulhatunk olyan nagy alkotóktól, mint Derkovits és Uitz, aki a maga korában cso­dálatos érzékenységgel reagált az élet jelenségeire és élen járt azok korszerű kifejezése tekin­tetében is. Ék Sándor igen szel­lemesen állapította meg: „Az emberiség a politikai magatar­tásban nem helyettesítheti a te­hetséget, de meghatározza.” Mű­vészeti fejlődésünk tendenciái semmilyen körülmények között nem kerülhetnek szembe a szo­cialista világnézettel, a mély emberséggel. Az alkotásoknak — hadd hivakozzam újból Ék Sándor szavaira — mindenki számára érthető nyelven kell beszélniük, de ez a közérthető­ség nem téveszthető össze a tar­talmatlan és sekélyes „könnyen érthetőséggel”. Minden korban a nagy művészek nagy alkotá­sainak megértéséhez és befoga­dásához — elmélyültségre, emel­kedett gondolkozásra volt szük­ség. A közgyűlés tehát mai életünk kifejező élménygazdag ábrázo­lásában határozta meg a szocia­lista realizmushoz hű alkotód magatartás lényegét és világosan hangsúlyozta, hogy jól érthető tartalom és mondanivaló esetén semmilyen merev állásfoglalás nem lehet a formai kifejezés bilincsbeverője. Üj, tágas út nyílik meg képzőművészeink előtt. Mindannyiunk előtt, akik felelősnek érezzük magunkat műveszeti fejlődésünk zavarta­lanságáért. Mit tudunk ebből itt­hon, Kecskeméten és a megyé­ben megvalósítani? — A VIII. kongresszus útmws tatása és most a közgyűlésen el­hangzottak alapján szeretnénk mi is — erőnkhöz mérten — dolgozni. Hogy ez mennyire si­kerül, arról majd kiállításokon győződhetnek meg dolgozóink. A városi művelődési otthonban biztosítottak számunkra Kecs­keméten kiállító helyiséget is és a jelek szerint tavasszal már egy tárlatot rendezhetünk. Erre várnak régóta a képző­művészetek kedvelői és bíznak abban, hogy a megye és me­gyeszékhely vezetői a jövőben több megértést tanúsítanak, va­lamint megfelelő támogatást nyújtanak egy eleven művészeti élet kibontakozásához városunk­ban. VADAS ZSUZSA Miska bácsi üzenete A bácsalmási fiú iskola úttö­rőcsapatának tagjai kiterjedt le­velezést folytatnak. Leveleznek az ország más vidékein élő paj­tásaikkal, néhány an rendszere­sen tájékoztatják a Tábortűz és a Pajtás szerkesztőségét a csa­patban történt eseményekről, egy csoport pedig a Rádióval levelez, az úttörők körében nagy szeretetnek örvendő Miska bá­csival, aki nemrégiben egy adási­ban külön üdvözölte is őket. Kvarcórák a kismalacokat A Helvéciái Állami Gazda­ság sertéstelepén most ellenek az anyakocák. A hidegre egyéb­ként is érzékeny fehér hússer­tések utódait gondosan védik a megfázástól, s D-vitamin szük­ségletüket infravörös sugárral pótolják. A nádfedeles elletők kutricáiban 16 kvarclámpát sze­reltek fel. ba. A kémelhárítók ezért Lizelre fordították a fő figyelmüket. Adolf Torp mindennap meglá­togatta az özvegyet. De az asz- szony rendkívül súlyos állapot­ban volt, a nagyfokú idegössze­roppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezős- ködéseire folyton egy és ugyan­azt erősítgette: ezekben a na­pokban állandóan tele volt a ház emberekkel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fo­galma sincs. Jóformán semmire sem emjékszik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy ép­penséggel így van. De hát ez csupán feltételezés volt, semmi több. Az Abwehr felkutatta mind­azokat, akikkel a gyárban, ahol Herbert Lange a bevonulásáig dolgozott, kapcsolatot tartott vagy barátkozott. Mintegy húsz embert jegyeztek meg a kémel­hárító nyomrzói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kiderí­tette, hogy ezek csaknem vala­mennyien ott voltak Herbert Lange temetésén. A fonal tovább gombolyodott. (Folytatjuk.) ott csupán: azonnal továbben­gedték. Már várták a magas vendéget. Alighogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standartenführer és Bec­ker Sturmbahnführer siettek oda hozzá. Alázatoskodva üdvö­zölték a tábornokot, s bekísér­ték a lakosztályba, amelyről már jó előre gondoskodtak. A kémelhárító szolgálat épülete melletti villanyaralót bocsátot­ták a vendég rendelkezésére. Bohlm Standartenführer egy jókora bőrmappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűjtötték össze a Kurt Krause és Herbert Lange ostburgi megjelenésével kap­csolatos összes anyagot Az iratok nem váltottak ki valami nagy örömet a tábornok­ból. Még mindig nem sikerült Herbert Lange útitársának nyo­mára akadni, noha Bohlm és Becker minden szükséges intéz­kedést megtett. Az elhunyt Lange házát gon­dosan figyelték állandóan, s ti­tokban valamennyi látogatót alaposan leellenőrizték. Az Ab- wehmél ennek ellenére bizo­nyosak voltak benne, hogy az az illető, aki a konyhában el­rejtett rádióleadót elvitte, aligha megy még egyszer Lange h szá­rászét. Egy másik gyárban egy­szerre leégett valamennyi vil­lanymotor. És mindenütt ha­sonló ügyek. Nem jobb a szállítás helyzete sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizánok kisiklat­ták a Wehrmacht szerelvényeit, amelyek a szakadékba zuhan­tak. Mélyen a hátország belsejé­ben viszont a német antifasisz­ták és a koncentrációs tábo­rokból megszökött foglyok alá­aknázzák a hadianyaggal meg­rakott vonatokat... Telihold ragyogott magasan az égen. Az utat jól be lehe­tett látni, s Upitz teljesen be­nyomta a gázpedált. A kocsi nagy sebességgel száguld ptt. A sebességmérő mutatója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múlva egy útelága­záshoz ért a kocsi. A főút to­vább vezetett Hamburg felé. Nyugati irányba pedig egy snyhén ereszkedő, lankás út vitt. A Gruppenführer körülné­zett, s miután meggyőződött, áogy szabad előtte az út, balra Fordította a kormánykereket. Egy újabb óra múlva már Dstburg határában, az ellenőrző ponton fékezett Upitz Merre- iese. Néhány másodpercig állt lemben tarthatták, feltétlen en- gedelemre kényszeríthették, el- bolondíthatták a gátlástalan de­magógiával, s a nemzeti érzé­sek és a németek vágyainak szemforgató meglovagolásával. Igen, azelőtt mindezt könnyű­szerrel meg lehetett tenni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig sírok borítják, amikor a szovjet csa­patok már-már Németország ke­leti határait rohamozzák, a Va­terland felett pedig éjjel-nap­pal az angolok, amerikaiak, oro­szok bombázói hasítják az eget, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak. És Upitz — akinek a kezé­be az ország minden részéből b legobjektívebb és a legtelje­sebb információ összefutott — világosan látta, hogy az embe­rek nemcsak gondolkozni kez­denek, hanem cselekedni is, s minden nappal egyre intenzí­vebben. A frontról közölték: a legjobb német gyárakban készí­tett légi bombák, torpedók, löve­dékek és aknák sokszor nem robbannak, mert homokkal vagy szeméttel vannak megtöltve. Berlinben a szabotőrök hasz­nálhatatlanná tették az egyik íegyvergyár legnagyobb üzem-

Next

/
Thumbnails
Contents