Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-08 / 56. szám
1963. március 8, péntek 5. oldal Még* nem késő (M. L.) Az eredeti terv sze rint február 28-án zárult volna a tavaszi kulturális seregszemlére való jelentkezés. A határidőt azonban március 20-ig meghosszabbították. Miért került sor erre a szokatlan intézkedésre? A kulturális seregszemlék különösen a falusi fiatalságnak nyújtanak lehetőséget a szervezett formában való kultürálő- dásra, s bátran állíthatjuk, hogy nagy szerepük volt abban a változásban, abban a tudatbeli, szellemi, ízlésbeli átalakulásban, amely az elmúlt másfél évtized során a községekben végbement. Oroszlánrészük volt benne a pedagógusoknak, népművelőknek és az ifjúsági szervezetnek. Az évek során természetesen alaposan megváltozott a kulturális szemlék programja. Régebben inkább a népi tánc, színjátszás foglalt el uralkodó helyet a műsorokban. Űjabban nemcsak bővült, hanem egyre igényesebb is lett a program. Ma a községek, üzemek, iskolák közötti versengés egyik legfontosabb része a József Attila olvasómozgalom. A műkedvelő színjátszás, népi tánc és a különféle tanfolyamok, ifjúsági akadémiák mellett pedig olyan programpontokkal bővült a műsor, mint az utóbbi években nagy népszerűségre szert tett szellemi vetélkedő és — a társasági tánc. A szemle kiírásának összeállításakor tehát valóban azokat a módszereket, lehetőségeket kutatták, amelyekkel szívesen foglalkozik a falusi és a városi Ifjúság, s amelyek másrészt segítenek eltüntetni a különbséget a különféle körülmények között élő fiatalság szórakozási formái között. A városiak szabad idejének felhasználását tartalmasabbá teszi ez a program, a falusiak szórakozása pedig városias lett általa. Könnyen belátható, hogy ez a nagy változatosság, s az igényességre törekvés nehezebb feladat elé állította a szervezőket. Azt tapasztaljuk, hogy a megnövekedett feladatoknak csak egy részük tud megfelelni. A szerteágazó, nagy áttekintő képességet követelő munkának a legtöbb helyen csak részfeladatait végezték el. Járásonként és községenként változik nemcsak a kulturális szemlében való részvétel, hanem az egyes ágazatokban tanúsított aktivitás is. A szellemi vetélkedők szervezésében például jó eredményt értek el a kecskeméti járásban, de gyengén állnak többek között a dunavecseiek. Vagy: az Erkel Ferenc középiskolás fesztiválra igen sokan jelentkeztek Kalocsáról, de alig---—,---------------------------1,1 né hányam Bajáról és Kecskemétről. Sorolhatnánk hosszan az aránytalanságokat. Valamennyi azt bizonyítaná, hogy mindenütt leginkább az az ágazat „megy”, amelyik a művelődési ház vezetőjének, vagy a KISZ kultúrfelelősének kedvence, „szívügye”. Ez még rendjén való lenne, ha nem maradna ki ugyanakkor teljesen a többi az érdeklődési körükből. Akadnak emellett egyéb hibák is. Tudunk olyan esetről, hogy a szétküldött plakátokat a járási KlSZ-bizottságról ki se küldték a községekbe. Köny- nyen elképzelhető, hogyan törődtek ott a propagandával. Nem kis mértékben visszavetette a felkészülést a kemény tél, a hosszan tartó hideg okozta tüzelőhiány is. A jelentkezési határidő meghosszabbításával most mód nyílik arra, hogy mindenütt igyekezzenek pótolni a mulasztásokat. Számítunk ebben a munkában a pedagógusok és a KISZ funkcionáriusainak, aktíváinak ügyszeretetére, fokozott segítségére. Korszerűség és gazdag eszmeiség Művészeti életünk a tervek és lehetőségek tükrében rlML Legutóbb Budapesten, a Képzőművészek Szövetségének közgyűlésén részt vett Udvardi Gyula, a Bács-Kiskun megyei képzőművészeti munkacsoport vezetője is. Sok tanulságos észrevétel, jövőre vonatkozó ígéret, és hasznos javaslat hangzott el ezen a közgyűlésen, ahol többek között megyénk is szóba került. — Sok szó esett a vidék képzőművészeti életéről — mondotta —, de név szerint csak az Aranyhomok Szállóval foglalkoztak részletesebben. Elismerően nyilatkoztak róla a szakértők, mint olyan korszerű létesítményről, ahol sikerült a modem építészet új formai törekvéseit összhangba hozni a belső díszítésnél alkalmazott ábrázoló jellegű képzőművészeti alkotásokkal. Követendő példának állították a képzőművészet alkalmazásától elzárkózó építőművészek elé. FINOM LESZ A SÜTEMÉNY im .............. • Az úgynevezett öt plusz egyes oktatásban a gimnáziumok diákjai újabb és újabb szakmákat „hódítanak” meg. Az országban elsőként vesznek részt sütőipari tanműhelyben gyakorlati oktatáson a Budapesti Hámán Kató Leánygimnázium Il/b osztályának tanulói. Hetenként egy napot töltenek el a műhelyben, ahol a kovászkészítéstől a sütésig, minden műveletet elvégeznek. Hogy vélekedtek a vidék művészeti életéről? — Meglepően jól. A fővárosi és vidéki képzőművészek alkotásainál nincs olyan aránytalan nívókülönbség, mint például a művészet más ágainál. Ennek ellenére vidékén méltánytalanul kevés megbecsülésben, támogatásban részesülnek az alkotók. Számtalan példát lehetne felsorolni, hogy a közületek, vállalatok és a tanácsok is képvásárlás céljából milyen ritkán keresik fel a hivatásos művészeket, sőt nem egy esetben kétes tehetségű egyénektől vesznek festményeket. — Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy 1962-ben megyénk képzőművészeinek alkotásaiból egyáltalán nem vásárolt a városi tanács, a megyei tanács is viszonylag csekély ősz- szeget fordított megyénk alkotóinak támogatására, annak ellenére, hogy az utóbbi években jelentős mértékben fellendült az alkotói tevékenység, erősödött kifejezési eszközökben, tartalomban megyénk képzőművészete. — Sok felszólaló foglalkozott a korszerűség, a közérthető és gazdag eszmeiségű ábrázolásmód problémáival. A szövetség feltétlenül fontosnak tartja és célul tűzte ki a szervezeti formák és elvi kérdések egységének kialakítását, a szocialista realizmus kibontakoztatásának segítését, a művészek rendszeres politikai és ideológiai tájékoztatását. Javaslatot tettek egy tájékoztató, propagandaszervezet megalakítására, valamint az alkotók és a megrendelők együttműködésének megjavítására is. Ha ez utóbbi nem hiányzott volna oly nagymértékben, most a kecskeméti Katona József szoborral kapcsolatban sem merültek volna fel talán — egyébként jogos — utólagos kifogások. A jelenség másik oldala, hogy ugyanakkor a közízlés nálunk még nem tart lépést mindén esetben a művészet fejlődésével. Darabos Iván, aki az MSZMP Központi ’Bizottsága képviseletében vett részt a tanácskozáson, maga is felhívta a figyelmet erre és hangoztatta, hogy az iskolai nevelés adta lehetőségektől a széles körű és korszerű propaganda — s így a kisfilmek — alkalmazásáig mindent fel kell használni az új befogadására alkalmas közönség nevelésére. De milyen legyen valójában az új, mai képzőművészet? — Erről nagyon sok vita hangzott el. Felmerült a modernség kérdése. Modem az, ami időszerű. És má lenne időszerűbb ma, mint a szocialista társadalom jelenségeinek, életének, törekvéseinek művészi ábrázolása. Bátran tanulhatunk olyan nagy alkotóktól, mint Derkovits és Uitz, aki a maga korában csodálatos érzékenységgel reagált az élet jelenségeire és élen járt azok korszerű kifejezése tekintetében is. Ék Sándor igen szellemesen állapította meg: „Az emberiség a politikai magatartásban nem helyettesítheti a tehetséget, de meghatározza.” Művészeti fejlődésünk tendenciái semmilyen körülmények között nem kerülhetnek szembe a szocialista világnézettel, a mély emberséggel. Az alkotásoknak — hadd hivakozzam újból Ék Sándor szavaira — mindenki számára érthető nyelven kell beszélniük, de ez a közérthetőség nem téveszthető össze a tartalmatlan és sekélyes „könnyen érthetőséggel”. Minden korban a nagy művészek nagy alkotásainak megértéséhez és befogadásához — elmélyültségre, emelkedett gondolkozásra volt szükség. A közgyűlés tehát mai életünk kifejező élménygazdag ábrázolásában határozta meg a szocialista realizmushoz hű alkotód magatartás lényegét és világosan hangsúlyozta, hogy jól érthető tartalom és mondanivaló esetén semmilyen merev állásfoglalás nem lehet a formai kifejezés bilincsbeverője. Üj, tágas út nyílik meg képzőművészeink előtt. Mindannyiunk előtt, akik felelősnek érezzük magunkat műveszeti fejlődésünk zavartalanságáért. Mit tudunk ebből itthon, Kecskeméten és a megyében megvalósítani? — A VIII. kongresszus útmws tatása és most a közgyűlésen elhangzottak alapján szeretnénk mi is — erőnkhöz mérten — dolgozni. Hogy ez mennyire sikerül, arról majd kiállításokon győződhetnek meg dolgozóink. A városi művelődési otthonban biztosítottak számunkra Kecskeméten kiállító helyiséget is és a jelek szerint tavasszal már egy tárlatot rendezhetünk. Erre várnak régóta a képzőművészetek kedvelői és bíznak abban, hogy a megye és megyeszékhely vezetői a jövőben több megértést tanúsítanak, valamint megfelelő támogatást nyújtanak egy eleven művészeti élet kibontakozásához városunkban. VADAS ZSUZSA Miska bácsi üzenete A bácsalmási fiú iskola úttörőcsapatának tagjai kiterjedt levelezést folytatnak. Leveleznek az ország más vidékein élő pajtásaikkal, néhány an rendszeresen tájékoztatják a Tábortűz és a Pajtás szerkesztőségét a csapatban történt eseményekről, egy csoport pedig a Rádióval levelez, az úttörők körében nagy szeretetnek örvendő Miska bácsival, aki nemrégiben egy adásiban külön üdvözölte is őket. Kvarcórák a kismalacokat A Helvéciái Állami Gazdaság sertéstelepén most ellenek az anyakocák. A hidegre egyébként is érzékeny fehér hússertések utódait gondosan védik a megfázástól, s D-vitamin szükségletüket infravörös sugárral pótolják. A nádfedeles elletők kutricáiban 16 kvarclámpát szereltek fel. ba. A kémelhárítók ezért Lizelre fordították a fő figyelmüket. Adolf Torp mindennap meglátogatta az özvegyet. De az asz- szony rendkívül súlyos állapotban volt, a nagyfokú idegösszeroppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezős- ködéseire folyton egy és ugyanazt erősítgette: ezekben a napokban állandóan tele volt a ház emberekkel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fogalma sincs. Jóformán semmire sem emjékszik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy éppenséggel így van. De hát ez csupán feltételezés volt, semmi több. Az Abwehr felkutatta mindazokat, akikkel a gyárban, ahol Herbert Lange a bevonulásáig dolgozott, kapcsolatot tartott vagy barátkozott. Mintegy húsz embert jegyeztek meg a kémelhárító nyomrzói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kiderítette, hogy ezek csaknem valamennyien ott voltak Herbert Lange temetésén. A fonal tovább gombolyodott. (Folytatjuk.) ott csupán: azonnal továbbengedték. Már várták a magas vendéget. Alighogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standartenführer és Becker Sturmbahnführer siettek oda hozzá. Alázatoskodva üdvözölték a tábornokot, s bekísérték a lakosztályba, amelyről már jó előre gondoskodtak. A kémelhárító szolgálat épülete melletti villanyaralót bocsátották a vendég rendelkezésére. Bohlm Standartenführer egy jókora bőrmappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűjtötték össze a Kurt Krause és Herbert Lange ostburgi megjelenésével kapcsolatos összes anyagot Az iratok nem váltottak ki valami nagy örömet a tábornokból. Még mindig nem sikerült Herbert Lange útitársának nyomára akadni, noha Bohlm és Becker minden szükséges intézkedést megtett. Az elhunyt Lange házát gondosan figyelték állandóan, s titokban valamennyi látogatót alaposan leellenőrizték. Az Ab- wehmél ennek ellenére bizonyosak voltak benne, hogy az az illető, aki a konyhában elrejtett rádióleadót elvitte, aligha megy még egyszer Lange h szárászét. Egy másik gyárban egyszerre leégett valamennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítás helyzete sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizánok kisiklatták a Wehrmacht szerelvényeit, amelyek a szakadékba zuhantak. Mélyen a hátország belsejében viszont a német antifasiszták és a koncentrációs táborokból megszökött foglyok aláaknázzák a hadianyaggal megrakott vonatokat... Telihold ragyogott magasan az égen. Az utat jól be lehetett látni, s Upitz teljesen benyomta a gázpedált. A kocsi nagy sebességgel száguld ptt. A sebességmérő mutatója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múlva egy útelágazáshoz ért a kocsi. A főút tovább vezetett Hamburg felé. Nyugati irányba pedig egy snyhén ereszkedő, lankás út vitt. A Gruppenführer körülnézett, s miután meggyőződött, áogy szabad előtte az út, balra Fordította a kormánykereket. Egy újabb óra múlva már Dstburg határában, az ellenőrző ponton fékezett Upitz Merre- iese. Néhány másodpercig állt lemben tarthatták, feltétlen en- gedelemre kényszeríthették, el- bolondíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzések és a németek vágyainak szemforgató meglovagolásával. Igen, azelőtt mindezt könnyűszerrel meg lehetett tenni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig sírok borítják, amikor a szovjet csapatok már-már Németország keleti határait rohamozzák, a Vaterland felett pedig éjjel-nappal az angolok, amerikaiak, oroszok bombázói hasítják az eget, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak. És Upitz — akinek a kezébe az ország minden részéből b legobjektívebb és a legteljesebb információ összefutott — világosan látta, hogy az emberek nemcsak gondolkozni kezdenek, hanem cselekedni is, s minden nappal egyre intenzívebben. A frontról közölték: a legjobb német gyárakban készített légi bombák, torpedók, lövedékek és aknák sokszor nem robbannak, mert homokkal vagy szeméttel vannak megtöltve. Berlinben a szabotőrök használhatatlanná tették az egyik íegyvergyár legnagyobb üzem-