Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

í MdaJ J963. március 31, vasárnap \ Viszonylag csendes hét II szovjet javaslatot tárgyalják meg Genfben Az újabb „párbeszéd^ EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN VISZONYLAG csendes hét ért véget ma a nem­zetközi politikai életben. A világlapok első olda- ——————— Iára nem kerülhettek újabb államcsínyekről, szenzációs diplomáciai fordulatokról tudósító, ri­koltó szalagcímek. A viszonylagos csend és nyu­galom azonban korántsem jelent eseménytelen- séget, valamiféle politikai holtszezont. Kairóban Egyiptom és Algéria képviselői meg­beszéléseket tartottak országaik baráti kapcso­latainak elmélyítéséről és tovább folytatódtak az EAK, Szíria és Irak kormányférfiainak előkészí­tő tanácskozásai is a három arab állam leendő uniójáról. A brazíliai Niteroi-ban a helyi és a külföldi reakció mesterkedései ellenére megnyílt a szabad Kuba védelmében összehívott latin­amerikai szolidaritási értekezlet. Genfben, a „konferenciák városában”, pedig már 113. plená­ris ülésüket tartották a tizenhét ország leszere­lési megbízottai. Genfben ezúttal Gromiko szovjet külügymi­niszternek az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán be­terjesztett kompromisszumos javaslatát tárgyal­ták meg. A javaslat szerint Szovjetunió és az Egyesült Államok a leszerelés második szaka­szának végéig megtarthatna bizonyos, korláto­zott számú rakétát. E rakéták számának megha­tározásánál azonban — mint Carapkin nagykö­vet, a szovjet küldöttség vezetője kifejtette — abból kell kiindulni, hogy minél kevesebb ra­kéta maradjon meg. A megmaradó rakéták a két ország biztonságát fokoznák egy esetleges ag­resszióval szemben, de nem tennék lehetővé nukleáris háború megvívását. A Szovjetunió ugyanakkor hajlandó hozzájárulni a megmaradó rakéták indítóállásainak ellenőrzéséhez, de ter­mészetesen ehhez az kellene, hogy a megmaradó rakéták száma ne haladja meg az indítóálláso­két. Magától értetődik, hogy a második szakasz végén a rakétákkal együtt ezeket az állásokat is meg kellene semmisíteni. A Szovjetunió tehát újabb, nagy jelentőségű lépést tett Genfben an­nak érdekében, hogy elmozdítsa a holtpontról a „marathoni értekezletet” és elősegítsen legalább egy részleges megegyezést. AZ ŰJABB szovjet—amerikai „párbeszéd”, amely Dobrinyin szovjet nagykövet és Rusk, amerikai külügyminiszter között zajlott le, dü­hödt kirohanásokra ra­gadtatta a bonni vezető köröket. A nyugatnémet sajtó összpontosított tá­madást intézett e megbeszélések ellen. Elsősor­ban amiatt nyugtalankodnak, hogy a megbeszé­lések témaköre kibővülhet, a berlini problémá­ról átterjedhet a német kérdés egészére, vagy éppen a leszerelés területére. Márpedig a ber­lini tűzfészek lokalizálása, a Német Demokrati­kus Köztársaság elismerése és a két német állam békés közeledése nincs ínyére a feszültség szítá­sában alaposan érdekelt, atomfegyvert követelő, nyugat-európai hegemóniára törő bonni szolda- teszkának. Bonn mindenképpen atomfegyverhez akar jut- *ú, gazdasági, politikai, katonai tekintetben egy­aránt fölébe akar kerekedni nyugat-európai szö­vetségeseinek. Ezért reagál szélvészgyorsasággal, szinte szolgai alázattal, minden óceánon túli pa­rancsra, vagy intelemre. Így történt ez legutóbb a sokat emlegetett szovjet csőexport ügyében is. AMÍG a tőkésvilág vezető monopóliumai kö­zött éles konkurrenciaharc folyik az egyre szű­külő piacok birtokáért, addig a nyugat-európai országokban tovább romlik a gazdasági helyzet, csökken a dolgozó néprétegek, elsősorban a mun­kások életszínvonala, s szakadatlanul növekszik a munkanélküliek serege. A francia bányavidé­keken már egy hónapja néptelen tárnák, üresen ásító csillék, mozdulatlan szállítószalagok fogad­ják a látogatót. A londoni parlament előtt ro­hamrendőrök törnek a munkát, jobb, emberibb megélhetést követelő tömegre. New York, a vi­lág legnépesebb metropolisa a nyomdászsztrájk miatt továbbra is újságok nélkül van. Ezek az elgondolkoztató, s nemegyszer riasz­tó hírek, nap mint nap leleplezik a vezető ka­pitalista országok gazdasági stabilitásáról elhang­zó csalóka szólamokat. Az inflációs folyamatra, a gazdasági depresszióra, a fenyegető válságra pedig nem lehet más gyógyir, mint a széles körű átfogó, politikai megkülönböztetés nélküli keres­kedelmi kapcsolatok kiépítése a szocialista és a nem szocialista világ között A jelek szerint ezekre a kapcsolatokra a Nyugatnak ma sokkal nagyobb szüksége van mint a Keletnek. Kannibálok egymásközt A Szovjetunió már csaknem húsz főbb termék gyártásában utolérte az Egyesült Államokat Hivatalos szovjet közlés sze­rint a Szovjetunió már 19 főbb bányászati, illetve gyártási ága­zatban utolérte és elhagyta az Egyesült Államok színvonalát. A Szovjetunió több vasércet, mangánércet, aszbesztet, kősze­net termel, s több fémforgácso- 1 ógépet, diesel- és villany moz­donyt, vasúti teher- és sze­mélykocsit, traktort, kombájnt, ekét, vető- és aratógépet, fű­részárut, téglát, gyapjú- és len­szövetet, cukrot gyárt, mint a tőkés világ legnagyobb ipari ha­talma. A Moszkvai Központi Statisz­tikai Hivatal adatai szerint A tárgyalóteremből Emberölés kísérlete Kerekegyházán Pénteken, március 29-én ho­zott ítéletet a kecskeméti me­gyei bíróság a hosszabb idő óta tárgyalt Boros-féle bűnügyben, amelyet a múlt év október 14-én követett el Kerekegyházán a tettes. A tárgyalóteremben egy jól megtermett fiatalember ül a íegyör mellett: Boros Sándor, a vádlott. A tanúk egymás utón lepnek a büntetőtanács elé, s elmondják, mit láttak az eset­ből. Boros a bíró kérdésére fel­áll, s határozott hangon kezd beszélni: — nem így volt —, s hosszú, zavaros magyarázgatás- ba bonyolódik. Tagad. A bíró leülteti, es jön a következő tanú. — Október 14-én a kerekegy­házi kisvendéglőben voltak Bo­ros Sándorék, többnyire fiata­lokból álló társaság szórakozott együtt. Ott volt Malecz József sértett is feleségével, hozzátar­tozóival — mondja az egyik ta­nú. — Tudtam, hogy a két csa­lád haragban van egymással. Hogy miért, nem tudom. A vendéglő zsúfolva volt, nem tarthattam őket szemmel. — Nekem feltűnt, hogy tánc közben a két család férfitagjai lökdösik egymást. Tudtam, hogy rossz közöttük a viszony — vall egy középkorú asszony. — Azt is láttam, amikor Bo- jrosék asztalától egy férfi oda­ment Maleczékhoz, hogy az ott muzsikáló cigányt elhozza. Ez még fokozta a feszültséget. A tanúk további vallomásai­ból aztán kibontakozik a súlyos bűncselekmény elkövetésének minden részlete. Boros Sándor este 10 óra táj­ban, amikor már robbanásig fokozódott a két család közötti feszültség, — kihívóan elhagyta a vendéglőt. Malecz József ezt meglátta és utána akart menni. Az üzletvezető-helyettes útját állta, s kérte, maradjon a te­remben, de Malecz félrelökte, s az ajtó felé indult. Alighogy kilépett azonban a küszöbön, az ajtónál, kívül lesben álló Bo­ros Sándor egy közel húsz cen­tis késsel nyakon szúrta. A sze­rencsétlen ember felkiáltott és összeesett, miközben ömlött be­lőle a vér. A teremből kitódu- lók között volt Malecz Ferenc sértett testvére is, akit a még ott levő tettes szintén megtáma dot és több helyen megszűrt. A bíróság Boros Sándort em­berölés bűntettének kísérleté­ben és könnyű testi sértés bűn­tettében mondotta ki bűnösnek és hatévi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet még nem jog­erős, mert a vádlott és védője enyhítésért jelentett be felleb­bezést. a. s. 1963 elején a szovjet ipari ter­melés volumene elérte az ame­rikai ipar termelésének hatvan- három százalékát, míg 13 évvel ezelőtt az arány mindössze negyvenhét százalékos volt. Campbell és Tarn amerikai közgazdász az említett adatot túlságosan szerénynek találja és azt állítja, hogy a szovjet ipar már 75 százalékra közelí­tette meg az amerikai terme­lést. Az amerikai ipari termelés évi átlagos növekedési százalé­ka 1918-tól 1960-ig 3,3 volt, a háborút követő 17 évben pedig 2,1 százalékra csökkent. A kö­vetkező - egy-két évben nem vár­ható az ütem növekedése. A szovjet ipar évi átlagoá növe­kedése a háború utáni egész időszakban 10,6 százalékos volt és ezt az ütemet lankadatlanul tartja. Akár hiszik, akár nem, a kan­nibálok bevonultak az angol parlamentbe. Néhány nappal ezelőtt a Lordok Házában óriá­si vita robbaht ki a nagy ame­rikai élelmiszertrösztök angliai szállításaival kapcsolatban és egy bizonyos lord Shackleton kijelentette: „Értesüléseim van­nak arról, hogy egyes polinéziai emberevő-törzsek varázslói nem engedik meg a törzs tagjainak elfogott amerikai hittérítők el­fogyasztását. Az angolokat még megeszik” — tette hozzá bizta­tóan a nemes lord. Majd söté­ten megjegyezte: „De lehet, hogy már nem sokáig...” A Lordok Házában nagy vi­har tört ki, mire egy másik nagyság, bizonyos lord Douglas megmagyarázta: a kannibálok rájöttek, hogy az amerikai élel­miszeripar mérgező anyagokkal kezeli a különböző konzerveket, miáltal az amerikai állampolgá­rok húsa mérges anyagokat tar­talmaz. A Lordok Házában ezek után számadatok is elhangzot­tak: eszerint egy átlagos ame­rikai hittérítőben hatszor any- nyi méreg van, mint egy an­golban. A vita azzal végződött, hogy Summerskil bárónő kije­lentette: Angliát csak úgy lehet megmenteni, ha nem esznek amerikai konzerveket és sok friss halat, valamint nyers gyü­mölcsöt fogyasztanak... Mindenesetre örvendetes, hogy miközben Nagy-Britannia törté­nelme legpusztítóbb és legkölt­ségesebb fegyverkezési hajszá­jában vergődik — a Lordok Há­zának nincs nagyobb gondja, mint az amerikai atomfenyege­tés helyett az amerikai almabe­főttről vitatkozni. Az ötlet a kannibálokkal —* azért mégsem rossz. Ha ezek a derék emberevők életük kockáz­tatásával mégiscsak elfogyasz­tanak néhányat az atomhiszté­ria leglelkesebb amerikai hívei közül — utána nyugodtabban lehetne vitatkozni azokról a ve­szedelmekről, amelyekkel az amerikai zabpehely-konzerv fe­nyegeti az emberiséget. Ilyen javaslat azonban sajnos, nem hangzott el a Lordok Házában —, ami arra a sajnálatos követ­keztetésre ad alkalmat, hogy né­mely polinéziai törzs varázslója tisztábban látja a nemzetközi helyzetet. Rio de Janeiróban növekszik a feszültség Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Rio De Janeiró- ban növekszik a feszültség an­nak következtében, hogy a re­akciós Lacerda-kormányzó meg­akadályozta a kubai szolidari­tási kongresszusnak a városban való megtartását. Az egyik he­lyi érdekű vasútvonal munká­sai tiltakozó sztrájkot kezdtek, mert a kubai szolidaritási kong­resszusra igyekvő társukat a rendőrség letartóztatta. A sztrájkhoz több más vasútvo­nal, valamint több autóbusz- vállalat dolgozói is csatlakoz­tak. Lacerda kormányzó utasí­tására Guanabara állam kato­nai rendőrsége kordont vont egy színházépület körül, mert olyan hírek terjedtek el, hogy a haladó érzelmű diákok ott tüntetést kívánnak rendezni szövetségük székházának a rend^ őrség által történt megszállása miatt. Goulart elnök a pénteki nap folyamán Mangabeira igazság­ügyminiszterrel, valamint Silva tábornokkal, katonai tanácsadó­jával tárgyalt a Rióban kiala­kult súlyos helyzetről. Az el­nöknél folytatott tanácskozáso­kat követően a kormány szóvi­vője a képviselőházban ismer­tette Goulart döntését, amely­nek értelmében szövetségi csa­patokat küld Guanabara ál­lamba, hogy Lacerda kormány­zó alkotmányellenes intézkedé­seit hatályon kívül helyezzék. Az elnöki döntés értelmében szövetségi csapatok veszik át a fontosabb középületek őrzését is. Az igazságügyminiszter be­jelentette, hogy a szövetségi katonaság a diákok számára biztosítani fogja székházuk sza­bad látogatását. A brazil kor­mány a most e'határozott in­tézkedések indokául azt hozza fel, hogy Guanabara államban feltétlenül helyre kívánja állí­tani a törvényességet. Lacerda kormányzó a legújabb jelentések szerint nem jelent meg hivatalában, mert orvosai a legszigorúbb nyugalmat írták elő számára, tekintettel „töké­letes kimerültségére”. Macmillan viharos fogadtatása Bromleyben Angliában folyik a választási kampány és a konzervatívok helyzete mind kevésbé látszik rózsásnak. Tegnap Macmillan miniszterelnök kortesbeszédet mondott választókerületében, a Kent grófságban levő Bromley­ben. A PIQUE DAME LOVAGJA Megjósolták, hogy az ászok miatt vesztek! Milyen ászok miatt? Hát a bányászok miatt!! A kormányfő védelmébe vet­te kabinettjének politikáját Amikor a nukleáris felfegyver­kezést igyekezett megindokolni, a beszédet több közbeszólás is megzavarta. Macmillan azzal érvelt, hogy most, amikor a világbéke a nukleáris erők egyensúlyától függ, a többi nyugati ország mellett „Angliának is fegyver­ben kell maradnia”. A minisz­terelnök belpolitikai kérdések­ről szólva igyekezett derűs szín­ben feltüntetni az ország gaz­dasági helyzetét, ugyanakkor kénytelen volt megemlékezni „bizonyos nehézségekről”. Mac­millan alighanem kellemetlen kötelességének tett eleget, ami­kor megemlítette, hogy a kor­mány szerint csökkenteni kell a vasútvonalak számát. Ha erre sor kerülne, nyilvánvalóan sok ezer brit vasutas válna mun­kanélkülivé. Amikor beszéde után a mi­niszterelnök autójába szállt, v nukleáris leszerelésért küzdi' mozgalom hívei, majd utána na gyón sokan mások is, körűivel - ték a gépkocsit, kormányellenes jelszavakat kiáltoztak és hír- ügynökségi jelemtések szerint csaknem felborították az autót.

Next

/
Thumbnails
Contents